Eger - hetente kétszer, 1913
1913-01-25 / 8. szám
2 EGER (8. sz.) 1913. január 25. igen nagy tömegek fölött; <5& azonban rejtekhelyen tartózkodnak, elbújnak és igyekeznek magukat a felelősség alól kivonni. “ r Es ez a legszomorúbb, ez a legjogtalanabb és legigazságtalanabb a hétfőre tervezett sztrájkban, amelyet nem a nagy közösség, hanem egy kis csoport érdeke idéz föl. Főgimnáziumunk kulturünnepe. — A 100-ik ismeretterjesztő előadás. — I. Aki figyelemmel kisérte a legutóbbi tiz esztendő kulturmunkáját; aki összehasonlítja a múlt évszázad utolsó évtizedét a jelen század első évtizedével: az a mai magyar társadalom javára igen örvendetes eredményt tapasztal. A legutóbbi évtized alatt ugyanis szerte e hazában népszerűekké váltak a tudományok legkülönfélébb fajai, közéletünk valóságos társadalom-egyetemmé alakult át. Még nem is olyan régen az intelligencia javarésze egyetlen lelki- és testi kötelességének a létért, a megélhetésért való harcot tekintette s a tudományokat autokrata gőggel, illetve szűk látókörű tudatlansággal, a tanintézetek falain kívül, csak becsmérelte: addig ma a társadalom minden rétege kapva-kap az oly intézmények után, amelyek a tanköteles korból, az iskola-padokból kikerült felnőttek oktatását tűzik ki feladatképen. Valami fenséges, lélekemelő jelenség ez. A téli estéken a felolvasóteremben kigyulad a lámpa s e fény száz és száz embert vonz magához, kik mind egy szívvel, egy lélekkel hallgatják a tudós előadót. S a hallgatók között ott a társadalomnak nem egy vezető embere, ott van a város minden hangadója. Nem restellik, hogy leülnek az előadó asztal elé, hogy újból tanuljanak fizikát, históriát, nemzeti vagy világirodalmat, szobrászatot, etnográfiát stb. stb. Mert a ma embere belátja, hogy aki nem hivatásos pedagógus, az a létért való harcban okvetetlenül minden nap feled azokból az ismeretekből, amelyeket az iskolapadokban szerzett. A kenyérért küzdő ember továbbá arra sem ér rá, hogy amit az iskolában tanult, azt tovább fejlessze; nem ér rá nyomon követni egyetlen tudományág modern fejlődését sem, mert — nem hivatása. Azonban a müveit, a lexikonális, univerzális tudásra törekvő ember, akinek az intelligencia sorában van a helye, okvetetlenül áhítozza egész életén át a legkülönfélébb tudományokat s otthon szeretne lenni az irodalom, a természettudomány, a művészet időszerű kérdéseiben. Ehhez pedig csak úgy jut hozzá, ha nagyiudásu tanár-embereink, szociológusaink, pedagógusaink, — kik a tudomány s művészet problémáival hivatásszerűen foglalkoznak, — e kérdéseket időről-időre röviden, hogy úgy mondjuk,dióhéjban elébe tárják. Ez a dióhéjban való ismertetés tehát az alapelve a mai népszerűsített tudományoknak. Ma már nincs talán még falu sem olyan, ahol ne kultiválnák ezt a tudomány-népszerűsítést. Mert ez ma már rendszer; ma már divat; ma már megcsontosodott intézmény. S hogy ez igy van, azt semmi sem mutatja szembetűnőbben, mint az, hogy a ciszterci rend egri főgimnáziumában ez év február 16-án lesz a 100-ik ismeretterjesztő előadás, melyet az intézet érdemes tanári kara azzal akart ünnepivé tenni, hogy nagynevű apátját, Békep Rémig dr.-t kérte fel a megtartására. A jubiláns előadás tárgya „A magyar nemzet megalakulása “ lesz. Az illusztris előadó személye maga is eseménnyé avatja a jubileumot, de ennek az előadásnak a tudós főpap személye mellett az is különös jelentőséget ad, hogy ez eredeti, — hasonló kulturális szervezeteket jó néhány évvel megelőző — intézménynek életében állít sikerekben gazdag múltra és reményekkel biztató jövőre mutató határkövet. Ez ismeretterjesztő előadások általános jellemzéséül szolgáljanak cikkünk bevezető sorai. Amit azokban a tudományok népszerűsítéséről, nevelő hatásáról elmondottunk, az minden tekintetben áll főgimnáziumunk tudományos színvonalon álló ismeretterjesztő előadásaira is. Azonban e jubileumi előadás alsalmából nem érhetjük be az általános jellemzéssel. Az a fel sem becsülhető kulturális kincs, amit ezeknek az előadásoknak sora felhalmozott, olyan becses, hogy arra kötelességünk rámutatni a közelgő jubileum alkalmából. Hadd lássa ország-világ: mi nékünk e 100 előadás, mit nyert ezzel Eger város, mit végzett ez intézmény megteremtése és fenntartása által főgimnáziumunk tanári kara! Ismertető cikkünkhöz igen kiváló adatokat szolgáltat főgimnáziumunk 1910—1911. évi Értesítője, amelyben az ismeretterjesztő előadásoknak egy évtizeden át lelke: Mátrai Rudolf, jelenleg budapesti ciszterci rendű gimnáziumi tanár, eleven tollal ismerteti az első cikkben, az ismeretterjesztő előadások érdekében évtizedeken át folytatott harcot s az akkor már 84 előadást megért szabadliczeum „történetét.“ (o/. dr.) A hét. A pápa és a naptárreform. A legtekintélyesebb német katolikus lapok egyike, a Kölnische Volkszeitung, megbízható római forrásból azt jelenti e héten, hogy X. Pius pápa több szakember által előadást tartatott magának a nap- tárreform tervezeteiről. A pápa úgy nyilatkozott, hogy nem zárkóznék el a naptárreform, külöhösen a húsvéti ünnepnek egy naphoz való kötése kérdéseitől, ha a kormányok is hozzájárulnának a kérdés megoldásához. Mihelyt hivatott világi részről konkrét javaslattal állanak elő, a maga részéről is megteszi a szükséges intézkedéseket. * A Pallós-eset egyik tanulsága. Pallós (Pollák) Ignác hat millió, sőt más híresztelések szerint tiz millió koronát sikkasztott el. Ezt a pénzt, mint nagyválltlkozó, kicsalta másoktól s adott érte hamis váltót, hamis részvényt . . . Ez az ur négy elemi iskolát végzett s a helyesírás törvényeivel még ma sincs tisztában. A katonaságnál káplárságig vitte s mikor onnét szabadult, Bécsben lett munkafelügyelő a bátyja egy vállalatánál. Ott a rendes fizetésen kívül, mikor a munkálatot bevégezték, 45 ezer korona jutalmat kapott a bátyjától, ki azután nemsokára cégtársának fogadta. Igen fényes életmód mellett, pár év alatt 300 ezer korona volt a ráeső rész . . . Tessék elképzelni 45 ezer korona jutalmat egy teljesen iskolázatlan munkafelügyelőnek! Azután 300 ezer korona készpénzt, mint netto keresetet 3—4 év alatt akkor, midőn évenkint 50—60 ezer koronát költ valaki! Ez aztán ri- kord. Egy főiskolát végzett lateiner boldog, ha i egy egé^z élet terhes munkája, becsületes töjut, a dráma megnyugtató befejezését adja hírül, mely szerint a hős el fogja nyerni az imádott lánynak, Agatháuak kezét. I. Virágfakadás. 2. A lepke. Hubay Jenő, akinek most ünnepeltük 40 éves művészi jubileumát, egyike zenénk legjelesebb reprezentánsainak. Pályája érdekesen és tökéletesen jellemzi a magyar muzsika utolsó küzdelmes évtizedeit, amely alatt annyi vajúdás, nemes kísérlet, meghiúsult remény és sikertelen próbálkozás után mégis kialakult a magyar műdal, kamara- és szimfonikus zene. Hubay ugyancsak kivette részét a harcból — mint hegedűvirtuóz, pedagógus és zeneszerző. Munkáit két csoportra oszthatjuk. Az elsőbe tartoznak azok az opuszai. amelyekben egy magyar zenei stílust akart megteremteni: a hegedűre írt Csárda-jelenetek és a Lavotta Szerelme, a Falu rossza című operák. A második csoportot franciás könnyedség, elegancia jellemzi. E csoportba tartozik a Cremonai hegedűs, Moharózsa és az a két kis zenekép is, amit szerdán fogunk hallani. A Virágfakadás, egy szélesen kibontakozó bájos tavaszi kép, édes melódiákkal. A Lepke pikáns ritmusával és frappáns modulációival hat. Patriel Drámai nyitány. (19. mü.) Bizet: Patriel című ouverture-je a francia nacionalizmus jegyében keletkezett. Tulajdonképpen, mint bevezető zene szerepelt Hugo Viktor hasonló című színdarabjához. A francia zeneszerző ízlését jellemzi, hogy a kompozícióban mindenféle idézet hiányzik. Népdalokat, vagy Marseilles-reminiszcenciákat hiába keresünk. Nincs benne semmi álpátosz. Az egész kompozíció őszinte, meleg, rajongó ; mintegy jellemzi a franciák hazaszeretetét, amely hasonlít ahhoz a vonzalomhoz, amit édesanyánk iránt érzünk. A Patrie! különben ugyanannak a nagy művésznek mutatja be Bizet-et, akinek őt már gyakrabban hallott munkáiból ismerjük. Minden taktusa tele van invencióval, finomsággal és érzéssel. A Patrie !-t megkülönbözteti a többitől az erő és a monumentalitás. Az első témája tüzes, elszánt harci indulószerfi. A hazafias tettvágyat, a férfias áldozatkészséget reprezentálja. Melléktémája a szülőföld iránti vonzalom belső érzelmi motívumait magyarázza. Az emlékeket, amelyek a gyermekkorunk emlékeihez kötnek; a boldogság, öröm, az első szerelem szelíd, poétikus korszakához. Mintegy jelzi, hogy a harcoló férfi minden gondolata az otthon felé száll, a feleséghez és a gyermekekhez. Ez a motívum bontakozik ki szélesen és impozánsan a befejező himnusz-szerű témából. V. Szimfónia. (C-moll.) Szerzetté 1807-ben. Beethoven ötödik szimfóniája olyan, mint a titáni küzdés, mely győzelemre vezet. Mondják, a Fauszt-probléma inspirálta erre a szimfóniára Beethovent. Bizonyítani ezt nem lehet, csak annyit tudunk, hogy a költő akkor erősen foglalkozott problémákkal, melyek egy félszázaddal később Nietzsche filozófiájában merülnek fel újra. „A sors a természet korlátja, melyet erőnkkel kell ledöntenünk. Az erő azoknak az erkölcse, kik különbek a többieknél.“ Ezek Beethoven gondolatai abban az időben, mikor az ötödik szimfónia megszületett. Az első motívumra maga Beethoven mondja: igy kopog a sors életünk ajtaján. Szembeszállani a sorssal, küzdeni ellene óriások erejével és győzni: ez az ötödik szimfónia. * Egerbe n^m jöhet olyan vállalkozó, aki egy-egy kabaré-esttel majdnem telt házat ne csinálna; nagy szégyen volna azért reánk, ha a hetven magyar művész csodás összhangu, lehelet- szerű finomsággal kidolgozott játékában nem zsúfolt ház gyönyörködnék.
