Eger - hetente kétszer, 1913
1913-08-13 / 65. szám
Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények — = intézendők. -— : Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 65. szám. ——------- XXXVI. ÉVFOLYAM. :—"■■■■■— Szerda, augusztus 13. A „szent tehenek.“ Eger, 1913. aug. 12. Az „A nap“ e. budapesti krajcáros lap az országos csapások között is ráér viccelődni. Pályázik a Jókai Mór sikereire, aki — mint tudvalévő — az elnyomatás korában páratlan humorával villanyozta a zsibbadt magyar nemzetet. Ennek az újságnak persze távolról sincs olyan humora, mint a magyar legnagyobb Írójának; „A szent tehenek“ c. és Egerről szóló cikke legalább azt mutatja. Tessék elolvasni! „Csütörtök délután van. Az érseki város főutcája szokatlanul élénk. A székesegyház előtti téren körben elhelyezkednek a katonazenészek. A toronyban hatot üt az óra . . . Csinnadratta-bumm-bumm! . . . A szép egri lányok, a hires egri asszonyok a tér előtt elhúzódó főutcán fel s alá sétálnak. Élvezik a katonazenét . . . Épp amikor a katonazene a haccacárét játssza, amikor a vidám zene mindenkit felvillanyoz, a sétáló közönség között, a műértő, zenét élvező közönség között megjelenik egy tehén, majd két, három, sőt huszonkét tehén. Vagyis egy csorda. Miért? Mert már nem akar az ökörcsorda legelni, hanem inkább zenét akar élvezni? Ok egyszerűen csak átutazóban vannak a téren. A legelőről jönnek s hazafelé tartanak főutcai palotájukba, az érseki istállóba. Büszke járásuk, illemtudásuk elárulja, hogy ők az érsek tehenei. Egerben már meg sem botránkoznak azon, hogy a tehenek is a főutcán járnak. Miért is ? Mert négy lábuk van? Vagy mert szarvuk van nekik? Istenem! Ki tudná megszámlálni, hány ur van a sétálók között, kinek hasonló kinövése van a fején? Különben is az érseki városban a tehenek szentek, akárcsak Egyiptomban a macskák, bár a kánonjogban hiába keressük nyomát az állat kultusznak. Itt szentté avatta őket a nép, a közigazgatás, mindenki. A rendőr is feszes állásba helyezkedik, ha jönnek az érsek tehenei, a közönség pedig előzékenyen utat nyit nekik. Hja! Szent tehenek, akiknek külön privilégiumuk van zenét hallgatni, a köztisztaságot kétségbevonni, a közszemérem ellen véteni és végül a főutcán istállónak csúfolt saját palotájukban lakni. Igen. Az érseki istálló a főutcán van; pókhálós ablakai a főutca legélénkebb, legszebb részére néznek. Benne a tehenek előbb leadják a tejet, aztán leadják azokat a pletykákat, amelyeket a főutcán ellestek. Sőt unalmas nyári estéken koncerteznek is a tehenek. Elbőgőzik, elcsellózzák azokat a zeneszámokat, amelyeket séta közben a katona- bandá'ól tanultak.“ Mivel a «humorból» talán untig elég volt ennyi, térjünk a dolognak komoly oldalára és állapítsuk meg, hogy az érsek tehenei véges-régen, még az ősz óta kinn vannak a külső majorban, ahonnét az utcára ki sem tették a lábukat és ezután sem teszik ki. Annál kevésbbé jöhetnek be a «főutcai palotába,» mert hiszen Egerben köztudomású, hogy ezt az épületet csákány alá szánta Eger érseke. Nem is ebből a szempontból foglalkozunk mi evvel és itt, hanem azért, hogy reámutassunk a magyar újságírás alaqosságára és lelkiismeretességére. Ha a cikket— tegyük fel — az «A nap» valamelyik belső munkatársa irta, akit megtévesztettek: ebben az esetben legkisebb a vétség, mert nagyon sok eset bizonyítja, hogy a budapesti újságíró sem mindentudó. Súlyosabb az eset, ha a félrevezetés szándékos volt és még súlyosabb, ha azt az izetlen cikket Egerből küldötte be valaki. Nem azért súlyos, mert talán az érsek teheneit bántja a cikk! Elvégre azok is csak a kérődző páros- űjjuak közé tartoznak, tehát azokat sem illeti meg a cikkben jelzett tisztelet, amely az egyiptomiaknál Apis- nak, Menevisnek és Onuphisnak kijárt hajdanában. Súlyos azonban ez az irás azért, mert nem alapos tudomáson épült föl. Egri embernek pedig könnyen módjában lett volna meggyőződni arról, hogy az érsek tehenei nem járnak a főutcán sem térzenék alkalmával, sem máskor. De mit szóljunk az «Egri Naplódhoz, mely egész terjedelmében leközli szombaton a «Szent tehenek» e. elme- futtatást, bevezetvén azt ilyképen: „Szóvá tettük már azt a tarthatatlan állapotot, amelyben az egri érsekség révén van szerencséje városunknak részesülni.“ Tehát helyi laptársunk már ezt szóvá is tette és még sem győződött meg róla, hogy igaz-e, vagy nem, csak ma igazítja helyre, mikor a közlés-keltette visszatetszést már bizonyára tapasztalta. Az újságírói lelkiismeretlenségnek evvel a kiáltó példájával csak azért foglalkoztunk itt, hogy mindenki lássa: miképen készül nálunk az országos és helyi jellegű közvélemény s miként csinálják a hangulatot «lelkiismeretes» tollforgató emberek. I Hevesmegye közállapotai. — Majzik Viktor alispán jelentése az 1912. évről. — I. Majzik Viktor alispánnak Hevesvármegye közállapotairól szóló 1912. évi jelentése megjelent és a szeptember hó 15-én tartandó törvényhatósági bizottsági közgyűlés tárgyjegyzékével együtt küldik szét a megyebizottság tagjainak. Nagy gonddal összeállított, értékes munka ez a jelentés. Elsősorban Majzik Viktor alispánnak a vármegyéje iránt érzett meleg szeretető sugárzik ki belőle, azután annak a lelki- ismeretes, pontos és becsületes munkának az eredménye tárul elénk, amelyet a közügyekért lelkesen érző alispán vezetésével, a közigazgatás tisztviselői az egész vonalon kifejtenek, hogy vármegyénk közönségének igényeit a lehetőséghez képest kielégíthessék. Régi szokásunkhoz híven, az idén is behatóan kívánunk foglalkozni az alispán mindenre kiterjedő és legteljesebb elismerésre érdemes jelentésével. Éppen ezért ezúttal csak arra szorítkozunk, hogy konstatáljuk a nagybecsű munka megjelenését és egyben bemutatjuk a jelentés bevezető részéből azokat a meleg, rokonszenves sorokat, amelyekkel Hevesvármegye történelmi eseményeinek 1912. évi följegyzéseit a közönségnek tudomására hozza a figyelmes alispán. Samassa József dr. bíbornok-érsek emlékének és Szmrecsányi Lajos jelenlegi érsek üdvözlésének vannak szentelve a bevezető rész kezdő sorai, amelyek szószerint a következőket tartalmazzák : „Vármegyénk s különösen annak székhelye évszázadok óta össze van forrva a dicső múltú egri püspöki, majd érseki székkel, amelynek története a vármegye és város történetével azonos s amely e vármegyének és különösen székvárosának mindig nagy fényt, díszt s hírnevet adott. — Különösen áll ez, ha ezt a nagymultú főpapi széket egy olyan nagy férfiú töltötte be, aki a maga nagy. egyéniségével csak emelte ennek a magas egyházi és közjogi méltóságnak jelentőségét, s aki az ország nagyjai közül kiváló nagy tulajdonságaival jelentősen kiemelkedett. — A lefolyt négy évtized alatt ezt a főpapi széket egy olyan nagy ember töltötte be, aki kiváló tulajdonságai révén az ország egyik legnagyobb emberévé lön s a kire az ő szükebb hazája, egyházmegyéje, vármegyénk és székvárosa minden időben a legnagyobb büszkeséggel tekintett. Boldogok voltunk, hogy őt első polgárunknak vallhattuk s örömmel ragadtunk meg minden kínálkozó alkalmat, hogy az iránta érzett megingathatlan nagy tiszteletünknek és hódolatunknak kifejezést adhassunk. Az ilyenre az utóbbi években többször nyílott, — aranymiséje, 30 éves érseki székfoglalása, bibornokká történt kineveztetése, 40 éves püspöki jubileuma okából — alkalmunk, amidőn is üdvözlő feliraElőfizetési árak: Egész évre_. _ 10 korona. Fél évre .... - 5 » Negyed évre _ 2’60 » Egyes szám ára 10 fillér.
