Eger - hetente kétszer, 1913
1913-08-09 / 64. szám
2 EGER. (64. az.) 1913. augusztus 9. És megvillant az égen az első tűzkigyó, végig szántva a lomha felhők sötét tömegén. Az utánna következő dörgésre megeredt a zápor. Bent a városban vastag vízoszlopokban zubogott alá az eső; künn a határban rettenetes jégverés pusztította a termést. Az Eged alját és a Birkást (Felnémet felől) teljesen elverte a jég, amelyből a város fölött is elvonult egy hatalmas jégzivatar, nagy károkat okozva a kertekben és virágos udvarokban. Tetézte a rémületet az első villám-cikázást követő folytonos, úgyszólván szünetnélküli villám-háború. Egyik tüzsugár a másikát érte. A látóhatár állandóan tűztengerben állott és a villámok útját követő dörgés szünet nélkül reszkettette, rázta a levegőt, a házak ajtait, ablakait és rémitette a kedélyeket. Ezen a rémes éjszakán az is az Istenhez fordult oltalomért, aki imádkozni nem szokott!. .. Szerencsére, a villám nem sok kárt tett a városban. Este y27 tájban egy hatalmas fénykéve lesújtott a magasan fekvő Bárány utcában levő Boda-féle házra, melynek a kéményét re- pesztette ketté. Azután a Melegvízbe sújtott le a villám, melynek vize forrva, sustorogva pár ölnyi magasságra csapott föl a rettenetes ütés miatt. Kapott még villámcsapást a Fodor-féle ház kéménye s a színházi villamos transzformátor. Persze, mint ilyen Ítéletidőben szokás, több villám-csapásról is mesél a fáma. Mondják, hogy a székesegyházba is leütött a villám, de kárt nem tett, mert a villámhárítón lefutott; azután az uj zsidótemplomot is megkereste egy romboló égi szikra, de itt sem tehetett kárt, mert a villámkárító megfékezte. Ezek azonban, több rémes mesével együtt, ellenőrizhetetlen hírek. A vihar első tombolása után, este 7a 10 óra tájban, visszatértek a katonák is a határból, ahová éjjeli gyakorlatra vonultak ki. Bőrig ázva gázolták szegények a sarat és az úttesteken átfutó vizet, és csak a rezes banda vil- lanyozó ütemeire tudtak lépést tartani az Is- tenkisértő, vak éjszakában. Alig hangzottak el a díszfelvonulást kisérő harsonák utolsó akkordjai a kaszárnyában, ismét megeredt a zápor, mely áldó cseppek helyett, vészt, pusztulást ontott a városra, nem szünetelve egy percig sem a rémes éjszaka egész folyamán. A szomorú reggel, Reggel 6 órakor megszűnt az elemek szörnyű csatája. A villámok kialudtak, a dörgés elnémult. Áldó napsugár tört keresztül a megritkult felhőkön, amelyek lassan-lassan elvonultak a látóhatár felől. Eger közönsége föllélegzett! . . . Azonban a nyugalom nem tartott soká. A piacon megindult forgalmat vészhírek bénították. — Árad a patak! — hangzott a riasztó hír, amely csakhamar az egész városban szétterjedt. És a mi kis, sekély vizű patakunk csakugyan szemlátomást áradt. Szennyes, agyagos hullámok hömpölyögtek az egyre szűkülő mederben s reggel 8 órára már a kanálisok is szinültig megteltek iszapos vízzel. Csak pillanatok kérdése volt már, hogy a város mélyebben fekvő utcáit elöntse az ár! Fél kilenc felé bekövetkezett, amitől tartottunk. A hegyekből hömpölygő óriási víztömeg kilépett a patak medréből és elöntötte a várost. Kilenc órára már a Halas-piac, Kossuth- tér, a Hus-piac és a Piac-utca vízben állott. A kofák rémülten menekültek kirakott áruikkal a piacról, a kereskedők sietve torlaszolták el üzlethelyiségeiket a víz elől, mely percről- percre nőtt és végső pusztulással fenyegette a szerencsétlen várost. Féltíz felé már a városháza előtt volt a víz, mely a Jókai-utcában a Dobó-nyomdáig, a Piac-utcában a Palátsik-féle kereskedésig, az Érsek-utcában a Bárány ügyvéd házig, a Szent- jános-utcában Grünblatt orvos házáig, a Kaszinóutcában a Kaszinó kis korcsmájának ajtajáig és a Tűzoltó-téren egészen a Széchenyi-utcáig ért. A Káptalan-utcán a Barátok-hidjától a megyeház kapujáig hullámzott az áradat, melyből az Újvilág-utcába is bőven jutott. Legnagyobb veszedelem a Knézich Károly- utcában volt, ahol valóságos áradatként söpörtek végig a hullámok, behatolva a házakba s pusztítva mindent, ami utjukba akadt. A piaci boltok mind vízben állottak. A mellék-utcákban a lakosság lázas igyekezettel mentette holmiját a pusztulástól. A Kigyó-utcán és a Knézich Károly-utcán át a víz az Irgalmas utcába is eljutott és elöntötte az Irgalmasok kórházának pince-helyiségeit, ahol a villamos transzformártor elégett s ahol egyéb pusztításokat is okozott a hirtelen vízár. Szerencse, hogy a beömlő víz miatt előállott rövidzárlatot és a transzformátor további égését megakadályozták az áram megszüntetésével, mert különben óriási veszedelem hárult volna az Irgalmasok uj gyönyörű kórházára. A tűzoltók laktanyáján a most folyó tanfolyam előadásait félbe kellett szakítani. A tanfolyam hallgatók egészségüket kozkáztatva rohantak át övig érő vízben a Knézich Károly- utcába, ahol az elöntött lakásokból menteüi segítettek azt, amit még menteni lehetett. Tíz órakor a Dohánygyárban is megszüntették a gyártási üzemet és a munkásnők kisírt szemekkel, nagy tömegekben siettek haza övéikhez, hogy részt vegyenek a mentési munkálatokban. Ekkor már megtört, könnyező embertömeggé változott vig Eger városának közönsége. Az utcákon mindenütt rohanó emberek, hatósági közegek vágtató kocsikon és jajgató vízkárosultak!... Tetézték a rémületet, azok az egyre-másra érkező jelentések, amelyeket a vidékről küldtek telefonon, hogy tudniillik az Eger patakon rettenetes vízár indűl a város felé, mely déli V21, avagy 1 óra tájbau érhet ide. Szerencsére ezek a híresztelések nem váltak valóra, mert a víz megjött ugyan, de korábban a jelzett időnél és ugyanaz volt, amely a várost 9 és 11 óra között elöntötte A romboló vizár. Az Eger felett dühöngő égiháboru az egész Mátra vidékére kiterjedt. Az iszonyú zápor vize romboló patakokuá dagadt a meredek hegyoldalakról lefutó útjában és elpusztított mindent, ami útjába akadt. Szarvaskő községben például még házakat is rombolt a fékvesztett víztömeg; a kerítéseket, ólakat, félszereket pedig az Eger patakba sodorta. Tönkre ment a nagy költséggel épített kocsiút is, mert a lerakott kőburkolatot feltépte az ár és tátongó vízfolyásokat mosott az úttesten keresztül. Felnémeten szintén nagy rombolást vitt végbe a vihar. Nemcsak a termés veszett oda, hanem a község épületeiben is sok kár esett. A Mátráról lefutó vízár az Eger patakon kívül a Tárná és Laskó-vizét is megduzzasz- totta. Verpelét, Egerbakta és Egerszalók községek szintén sokat szenvedtek a víztől, Dem- jénben a házakba is behatolt a víz és a megrémült lakosság derékig gázolt a vízben, hogy élelmiszereit és vagyonkáját megmentse. A határból a még be nem hordott termést mind elsodorta a víz. Néhány csavar megigazítása után tényleg »jobban szólt«, de hát csak neki szólt jobban, ami elvégre a fő, lévén neki tulajdona az ördöngős masina. — Most még aztán büszkébb volt rá s még jobban örült a becses ajándéknak. Ingyen jutott hozzá, ingyen muzsikát »élvez« a házuk apraja-nagyja, ami igazán nem is olyan megvetendő ebben a szegény világban. Aztán meg a szomszédok előtt is biztosan növekszik a családi tekintély s a felsőbb kultúra egyik exponenséül tekintik bizonyára a jakabi sógort. — Szóval dicsőség is jár a jó testvér ajándékának nyomában, az is bizonyos. Néhány nap múlva a fonográf bemutatása után vendége érkezett a »sógornak«. A testvére jött meg Pestről, a géplakatos, aki a gépet küldte. Vasárnap volt, hát folyt a mulatság, szólt a házi muzsika a ballószögi szomszédok gyönyörűségére. Este aztán visszautazott a fiatal úr s a búcsuzás pillanatában egy kis naiv mesét mondott el szeretett bátyjának. E szerint— rettentő esetek vannak azon a Pesten, — a jegyváltásnál kilopta a zsebéből a pénztárcát valami szemfüles tolvaj s most tizenegy korona szükséges ahhoz, hogy elutazhasson. Kölcsön fejében kérte a »sógortól« ezt a kis összeget s kis tétovázás után (a sógor részéről) már zsebében is volt a pesti embernek a tizenegy korona. A sógor ugyan keresztet vethet bátran a pénzére, de hát az ingyen muzsika bizonyára megér ennyit. Ballószög (Hirös város) aug. 4. Este van, hűvös, csillagos augusztusi este. A verandán ülünk s csöndes beszéddel telik az idő. A haleszi iskola kis harangjának éles hangja hirdeti a munkanap végét ... Hiába hirdeti, a munka még folyik, úgyszólván minden háznál, mert most pakolják még »garabó«-ba a sok »a’mát«, »szívát«, amit egész napon át szedett a gazda, gazdasszony, s minden sur- gyán gyerök. — A gazda még a kocsit keni !meg, hozza rendbe, a lovat látja el jóféle takarmánnyal, a korpás szecskával aztán apitvarban ülles pipázgatva, vagy szundikálva várja az asszonyok munkájának végét. Mert a »pakolást« az asszonyok végzik, csak az ő ügyes kezük, az ő türelmük bírja azt ki. — Ugyan már, a férfiembör hogy is tudná olyan pyramisba rakni a hamvas szilvát, vagy barackot, hogy körülbelül több legyen a tetején, mint a garabóban? Hiszen ötször-hatszor újra kell raknia, még az ügyesebb asszonynak is, mert egy rosszúl elhelyezett szem legördíti az egész »tetejét« az apró tót garabó-nak! Aztán kezdhetik elölről a »tetejezést«, pesze már egy kis bosszúsággal. — Mikor aztán már be van pakolva a piacra készülő gyümölcs, kezdődik a kocsira-rakás művelete. A gazda dolI ga. Ez sem közönséges dolog ám! Mert a kecskeméti oldalas kocsi minden zegét-zúgát fel kell használni, hogy a 30—40 kosár gyümölcs elférjen rajta. Persze, a kocsi nem »féderes«, így a kocsi alját ki kell szalmázni, hogy @ hosszú, kátyús úton a finom gyümölcs össze ne törje magát. Négy-négy »garabó« fér egymás mellé soronkint a kocsi aljára; ha ez megtelt, akkor az emelet következik, vagyis kapcsos keresztrudakat erősítenek a kocsi oldalára s e rudakra helyezik a deszkákat s erre a kosarakat. De a »saraglyák« sem maradnak üresen. Rendszerint a nagyobb kosarak, kasok kerülnek ide, lévén ezekben a kevésbé szép, kevésbé »törődős« gyümölcs. Ha az idő borús, leterítik még a kocsit gyékénnyel vagy ponyvával s ezzel készen van a »transzport«. A gazda most még egy nyaláb takarmányt vet oda a lónak, s azzal fekszik a ház népe — már ekkor tiz-tizenegy óra, — hogy egy-két órácskát szundíthasson. Éjfélkor aztán megint lámpavilágos lesz a »pitvar«, meg az udvar. Befognak, felülnek s pontban éjfél után egy órakor indulnak a városba. Csöndesen bódorog a pejkó; gyorsan nem is haladhat, még pedig két ok miatt. Először azért, mert nagy a homok itt is, ott is, meg a kocsin is elég nagy a teher, másodszor azért, mert gyorsabb menetben tönkremenne az értékes gyümölcs s a kereskedőnek nem
