Eger - hetente kétszer, 1913

1913-08-02 / 62. szám

1913. augusztus 2. EGER. (62. sz.) 3 színház intendánsa lett. Pozsega, majd Eszék városa díszpolgárává választotta meg; ezenkí­vül a Ferenc József-rend lovagkeresztjének, az orosz András-rendjelnek és a becsületrend­nek tulajdonosa volt. Művészi ambícióinak egész vagyonát feláldozta, úgy, hogy már tíz eszten­deje az eszéki szegényház lakója volt. Laynak a város tanácsa díszsírhelyet adományozott s közköltségen temettette el. Hát nem érdekes és jellemző eset ez ! Egy város a saját díszpolgárát, kinek díszsírhelyet ad, egy évtizeden át hagyja nyomorogni a szegényházban ahelyett, hogy — érette áldo­zott egész vagyonáért — hálából tisztessége­sen gondoskodnék róla öreg napjaira. Szomorú kép a magyar társadalomból, mely igen gyakran az ujját sem mozdítja azo­kért és azok mellett, akik sokat fáradtak és áldoztak is érte. * Uj Leiter Jakab. A sebtében dolgozó s ma­gát mindentudónak tartó újságírót hívják egy műfordításszerű névről Leiter Jakabnak, vagy pedig Clapuehutes Frigyesnek. Ilyen fordításból keletkezett az a hír, hogy a norvég ország­gyűlés a napokban tárgyalta a szerzetesrendek eltörlésére vonatkozó javaslatot. A javaslat mellett hetvenöt, ellene pedig negyvenhét szavazatot adtak be. Miután a javaslat az alkotmányban változást idézne elő, az ilyen természetű javas­latok elfogadásához pedig kétharmad többség szükséges: a javaslat tehát elvetettnek te­kinthető. Némelyik liberá'is lap már végtelenül sajnálkozott, hogy miért hiányzott már az a hat voks, amelynek alapján kikergették volna Norvégiából a szerzeteseket. Más türelmetlen újságok meg egyenesen messze menő következ­tetéseket vontak le a szerzetesek elleni erős hangulatból. És ekkor jött a — felvilágosítás: A storting valóban tárgyalt egy Európaszerte méltó fel­tűnést keltő törvényjavaslatot, amely azonban nem a szerzetes-, hanem az érdemrendek eltörlé­séről szólt. A norvégek ugyanis nem egyházel­lenesek, csupán demokraták. A fatális tévedésnek oka csak az lehet, hogy a kőnyomatos Becsből kapta a hirt, a bécsi lapok pedig azt Írták, hogy a norvég javaslat az „Ordenswesen“ ellen szólt. Ezt a kettős jelentésű szót fordította a kőnyomatos szerzetesi intézménynek és a szerény, világi hiú­ságoktól félreállott szerzetesek így jutottak a helyére az emberi hiúság csillogó dokumentu­mainak: az érdemrendeknek. * A gyászjelentések frazeológiája. A gyászjelen­tésekben igen gyakran fordulnak elő olyan ki­fejezések, amelyek téves magyarázatra adhat­nak alkalmat s amelyek nem fejezik ki eléggé a keresztény meggyőződést. Ilyenek: „Fájda­lomtól megtört szívvel...“; helyesebb: „Szo­morú, de Isten akaratában megnyugvó szívvel jelentik ...“ stb. „A halotti szentségek felvétele után...“; helyesebb; „A haldoklók szentsége­inek...“ még helyesebb: az „Egyház szentsé­geivel megerősítve.“ „Hült teteme... örök nyu­galomra ...“ ; helyesebb: „a boldog feltámadás reményében nyugalomra helyezni...“ „Legyen emléke áldott!“ Ez kevés: „Béke lengjen hamvai fölött!“ Szintén üres beszéd! Helyette: „Nyugodjék békében!“ vagy: „A viszontlá­tásra!“ vagy: „Az örök világosság fényesked- jék neki!“ * „Az hatalmas éltető kormány.“ Egyik városi képviselőnkhöz, negyedív papírra Írva, a kö­vetkező „kérvényt“ adta be választója — sző­lővessző ügyében: „Kérvény. Alól írót amidőn most váltam szőlő birtokomnak 1912 évben most már a kiplagátolás szerint az 1000 szőlő ojtványuak kellő helyet liganíroztam reményiem 500 ojt- ványt hozzája karót azzon adományt mivel segítenyí fog engémet az hatalmas éltető kor­mány az ö megbizottyaival maradok meghó dúlva legalázatosab szolgája és tísztélöík Cz... F... Egri lakos 1913 év Máj. 23 Makiár I-ső nepyed .. szám.“ Mondanunk sem kell, hogy a kérvényező magyar — munkapárti volt. Máskülönben u. i. aligha irta volna a kormányról, hogy hatalmas meg éltető. * Névmagyarosítás. A minap ünnepelte csöndes jubileumát egy csöndben dolgozó társadalmi mozgalom, illetőleg egy társadalmi alapon működő egyesület: az Országos Magyar Szö­vetség, amely a magyar kultúra számos terén végez értékes és eredményes munkát. Maga a jubileum azért érdekes, mert most magyaro­sította meg a nevét — a Szövetség utján — a tízezredik ember. Az Országos Magyar Szövetség meglepő eredményének az ingyenesség mellett két titka van. Rendesen pár hét alatt elintézi a név­magyarosítást és megkönnyíti a szükséges iratok megszerzését. Amig azelőtt néha évekig is el­tartott a legfontosabb okiratnak, az illetőségi bizonyítványnak a megszerzése, ma, ha az illető bármily módon igazolja, hogy apja ma­gyar születésű, nincs szükség az illetőségi bi­zonyítványra. Bármilyen alsó vagy felső is­kolába járó tanulónak születési bizonyítvány mellett csupán iskolai igazolványra van szük­sége, közszolgálatban állóknál csupáu szol­gálati bizonyítványra van szükség. Mindezeket az újabb kedvezéseket sorra megadta a belügyminiszter, megértve azt, hogy ma már ez a kérdés nem csupán hiúsági és hazafias ügy, hanem jelentős szociális szük­séglet is. Amily mértékben tágította azonban a ke­reteket, oly mértékben meg is szorította — más irányban. Amig például évekkel ezelőtt bárki Rákóczira, Thököly re is magyarosíthatta nevét, ma már a történelmi nevet semmi körülmények kö­zött nem engedi meg. A belügyminiszter a régies Írásmódot (aá, th, ss, y, eő, stb,) sem engedi meg. De elismert Írói, művészi nevet sem engedelmez. Mindezt pedig nem antidemokratikus nézőpontból teszi, hanem a visszaélések elkerülésére, különösen a magánjogi örökösödési pörökben fordult elő gyakran ilyen visszaélés. Hogy a belügyminisztérium mennyire li­berális ebben a kérdésben, bizonyítja az is, hogy elhatározta a Szövetséggel együtt, hogy összegyűjtik a kihalt régi családi neveket s azokat fogja fölajánlani: tessék válogatni . . . Amily mértékben örülünk a névmagyaro­sításnak, olyan mértékben örvendeztet meg a belügyminisztérium kegyeletes magatartása, amely a jövőben lehetetlenné teszi, hogy Hu­nyadiak, Rákócziak kerüljenek . . . hamis bu­kásért a törvényszék elé és a börtönbe. A sajtó irányítja az emberek gondolkodását és érzéseit, kisajátítja a közvéleményt, befolyá­solja a kormányzást, politikát, törvényhozást, a választásokat, a gazdasági viszonyokat; egy­szóval: az embereket és intézményeket a maga képére és hasonlatosságára alakítja. És még a legjobb érzésű, legjobb irányú emberek közül is oly kevesen törődnek avval, hogy — éppen a fenti okokból — csak a jó sajtót kellene, sőt lenne szabad támogatni. Sajnos, ebből nagyon kevés jutott nekünk, katolikusoknak. HÍREK. Eger, 1913. augusztus 1-én. Tájékoztató. Augusztus 2. Porciunkula búcsú a Szent Ferencrendieknél. „ 3. Országos vásár Tiszanánán. „ 4. Hónapos állatvásár Egerben. „ 4. A hatvani főszolgabiró tárgy, napja Apcon. „ 4, 5. Országos vásár Pásztón. „ 5. Katonai utóállítás Egerben. „ 6. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 6. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Tiszasz8115sön. ,, 7, 8. Országos vásár Tiszafüreden. „ 10. Búcsú a Fájdalmas Szűzről nevezett temetőben. „ 11. A közigazgatási bizottság ülése. „ 13. A gyöngyösi főszolgabiró tárgyalási napja Gyöngyöspüspökiben. „ 14. A pétervásárai főszolgabiró tárgyalási napja Becsken. „ 15. Nagy boldogasszony napja. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgy, napja Kápolnán. „ 16. A hevesi főszolgabiró tárgy, napja Kiskörén. „ 17. Búcsú a Bókus temetőben. „ 20. Szent István király. Búcsú a várban. „ 21. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 24, 25. Országos vásár Gyöngyösön. „ 31. Országos vásár Poroszlón.. Személyi hír. Szmrecsányi Lajos érsek teg­nap távozott el Bad-KissiDgenből, hol pár hé­tig üdült s a Majna melletti Frankfurtba uta­zott, hol két napot tölt. Egy pár ilyen rövidebb megállóval mintegy 8 nap múlva érkezik haza székhelyére. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a Hevesvármegye területén megüre- sezett állami elemi iskolákhoz rendes tanítók­ká, illetve tanitónőkké: Hasznosfelsőhutára Kapitány Erzsébet, (Poroszló)Pusztakétútközre Kornhauser Anna, Markazra Nagyfejed Kálmán, Pusztasashalomra Pákh Lenke, Sarudra Iklady Margit és Hortobágyi Jenő, Vámosgyörkre Kál- lay István oklev. tanítókat, illetve tanítónőket nevpzte ki. Eger uj plébánosa tegnap este csöndben érkezett meg városunkba. A nyíregyházai uj plébános, Énekes János esperes, 24-én búcsúzott el törökszentmiklósi hi veitől. Bucsuzása éppen oly meleg szeretettől áthatott, olyan bensőséges volt, mint a Petrovits Gyula apát-kanonoké Nyíregyházától, hová Énekes János hétfőn dél­ben érkezett meg. Az apát-kanonoktól, ki ked­den adta át a parochiát utódának, úgy a város, mint a különféle intézmények, testületek és egyesületek ünnepi hangulatban vettek búcsút és fájdalmasan mondottak neki Isten hozzád-ot. Petrovits Gyula apát-kanonoknak hoinap adja át plébániánkat Párvy Antai prépost-kanonok, Csekó Gábornak, mint székesegyházi főesperes­nek jelenlétében. A volt plébános abba a la­kásba költözött, mely legutóbb főpásztorunké, Szmrecsányi Lajos érseké volt. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a R. Uruski Aranka, egri állami polgári leányiskolái tauítónő áthelyezé­sével megüresedett tanítónői állásra Cholnokyné Tarkó Mária mohácsi állami polgári leányiskolái segédtanítónőt helyezte át hasonló minőségben. — Hevesvármegye területén megüresedett áll. elemi iskolákhoz: Hatvanba özv. Muttnyánsz- kyné Hrabéczy Malvin szászkabányai és Távoly Irma sarudi, Markazra Hreblyáné Dedinszky Etelka szulányi, Gyöngyösre Boltizár Mária verbói állami elemi isk. tanítónőket; továbbá Hegyi Kálmán vámosgyörki Fekete János egri állami elemi isk. tanítókat a kispest­munkást elepi, Várkonyi Ferenc gyöngyösi ál­lami el. isk. tanítót pedig Tesöldre (Temes- megye) helyezte át a kultuszminiszter. Szabadságolás a vármegyén. Isaák Gyula kir. tanácsos, vármegyei főjegyző augusztus 20-ig, Puchlin Lajos t. b. főszolgabíró pedig augusztus 31-ig szabadságot élvez. Anyakönyvi kinevezés. Hevesvármegye fő­ispánja a nagyrédei anyakönyvi kerületbe Nyitrai Endre segédjegyzöt anyakönyvvezető helyettessé ' nevezte ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom