Eger - hetente kétszer, 1913

1913-07-26 / 60. szám

1913. julius 26. EGER. (60. sz.) 3 rehajtó és 4 becsüs működnék. A számvevőség 1 számvevőből, 2 számtisztből és 1 írnokból állana. A közpénztár tiszti kara pedig 1 pénz­tárnok, 1 ellenőr, 1 másodpénztárnok. 1 pénz­tártiszt és 1 írnok lenne. Végül mint közve­tett pénzügyi intézmény, a Javadalmi hivatal is ide sorozható. Ennek a személyzete: 1 üzlet­vezető, 1 felügyelő, 1 könyvelő, 2 hasbiztos, 1 vámellenőr, 1 helypénz-ellenőr, 7 borellenőr 10 vámőr, 1 vágóhídi őr és 1 hivatalszolga. Munkatársunknak ezt a nagyon is meg- szívlelésre érdemes cikkét ajánljuk a város képviselőtestületének figyelmébe. Kár, hogy ez a cikk az állandó választmány csütörtöki ülését megelőzően nem kerülhetett nyilvánosságra. Mert ha ebből és ehhez hasonló egyéb szem­pontokból bírálták volna el az állandó választ­mány tagjai a szervezkedési szabályrendelet­tervezetet, lehetetlennek tartjuk, hogy annak elodázását hozzák javaslatba a város képviselő- testületének, és ami ellen számtalanszor maguk is felszólaltak, hogy t. i. a régi szervezkedési szabályrendelet elavult, hiányos és célszerűtlen, most egyszerre jónak tartsák addig az ideig, amig — az uj városi törvény hatályba lép. Akkor a tisztviselők személyi és anyagi ügyein kivül, talán egyéb reparációt is talál­tak volna az uj helyett ideiglenes használatra kitoldott-foldott régi szabályrendeleten! . . . A hét. Hányán vannak a hárompontosak. A szabadkő­művesek nemzetközi hivatalos folyóiratukban leközlik az 1911. évi szabadkőműves világsta­tisztikát. (Megjegyzendő, hogy az ázsiai adato­kat nem közli ez a statisztika, ügy látszik, hogy Ázsiában rosszul áll a páholyok ügye, különben ezekkel az adatokkal is eldicseked­nének.) íme, az adatok: A szabadkőműves hi­vatalos kimutatás szerint 1911-beu Ázsia ki­vételével 23.104 szabadkőműves páholy műkö­dött összesen 2 millió 20.091 taggal. A szá­mokban Amerikáé a világrekord: 1911-ben 16.840 páholy volt ott 1,585.942 taggal. Az északamerikai Egyesült-Álllamokban 15 ezer 887 páholy működött 1 millió 512.014 taggal, a többi Közép- és Dél-Amerikára esik. Az óriási Braziliában például csak 506 páholy volt 52.912 Addig a kocsim lett sáros, most a lábam. Akkor pezsgőt ittam, most meg — hej! Csűri, még két üveggel! A kocsmáros hozza. Aztán megint beszél­nek. Megint Füstös kérdez. — Miért? — Miért? Tudom is én. Talán a kártya, talán az asszony. Bánom is én! Élek. Akkor is éltem. Ha vége lesz, majd megint lesz földem. Addig igyunk ! Isznak. Egy ideig csend van. A szemek nézéséből látni, hogy az emlékezet ennél is, annál is elkalandozik. — Ne búsúlj, öcsém. így van az! Hát te? — Én? És lemondóan int a kezével. — Te hát. Ne érzelegj, beszélj! — Minek? Úgy is tudhatod. Gondolj va­lamit, aminek asszony az oka. Elcsendesedik. A hangja is gyengébb. Az öreg azonban megrázza. — Ne pislogj, öcsém! Szeretted ? Füstös csak a fejével int. — Szép volt? — Az . . . — No, még elpityeredik. Csakugyan, Füstös a könyökére hajtja a fejét. — Te, Füstös, ne komiszkodj; nem sze­taggal. Amerika után következik Európa; Euró­pában 1911-ben összesen 6374 páholy működött 383.219 taggal. Az egyes európai országok közül Angliában 2985 páholy dolgozik 154.000 taggal. A többi urőpai országok közül a sza­badkőművesek szamát illetőleg sorra következ­nek : Belgium 124 páholylyal és 2500 taggal, Portugália 124 páhollyal és 3468 taggal, Spa­nyolország 107 páhollyal és 5489 taggal, Német­alföld (Hollandia) 102 páhollyal és 4600 tag­gal, Magyarország 77 páhollyal és 5000 egy­néhány taggal, Olaszországban és a kicsiny Ír­országban 470—470 páholy működik és Francia- ország teljesen a szabadkőművesek kezében van. Hát egyelőre csak ennyit vallottak be a szabadkőművesek önmagukról. Mint ezekből az adatokból is láthatjuk, a hárompontosok seré­nyen dolgoznak s ha a keresztény világ össze nem fog ellenük, komoly veszedelemmel fenye­getik úgy az újvilág, mint az óvilág országait és népeit egyaránt. * Tilos a dohányzás! A főváros törvényható­sági közgyűlése tudvalévőén úgy módosította a villamosokról szóló szabályrendeletet, hogy a villamos kocsikon még a perronon sem sza­bad dohányozni. A belügyminiszter, kihez ezt a határozatot megfölebbezték, most a keres­kedelmi miniszterrel egyetértőén indokainál fogva jóváhagyta. Igen helyes. Elvégre a dohányzás élvezet; már pedig senki sem lehet jogosult arra, hogy a saját élvezetét a másoknak (nem do­hányzóknak) okozott kellemetlenség árán sze­rezze meg. * A cigánynak semmi sem árt. Mocsáry, andornaki földbirtokos, megmérgezett borjut tett ki a bir­tokán garázdálkodó tömérdek varjú pusztítá­sára. A borjut ellopták a kóbor cigányok és — megették. A Nádasladány község határában levő dög­temetőnek az utóbbi időben igen nagy volt a forgalma, mert a községben és környékén vész pusztított a sertésállományban. A dögtemetőt egy-egy temetés után föl­ásták és a vészben elhullott állatok húsát el­lopták a cigányok, kik állandó hiénái voltak a dögtemetőnek. Két hónap óta innen szerez­tek húst és ebből táplálkozott az egész cigány­retem az ilyen gyereket. No! Igyál már, majd elfelejted. Pálinkát kér, de nincs pénz. Elfogyott. — Várj egy kicsit, majd hozok. Bizonytalan lépésekkel megy ki. Otthagyja a másikat. Nem megy az apró parasztházakba; ott nem ismerik. Legelőször a kántorhoz megy be. Ismerte az apját. A rossz sapkát a kezébe fogja, ahogy bekopogtat. — Nini, Pethő bácsi, maga az? — Én, tekintetes uram. — Azt hallottam, hogy már nem él. — Élek biz én! — De már megiüt részeg. — Részeg . . . Nincs más dolgom, iszom. — Hej, Pethő bácsi, rossz dolog az! Más­kép kellene annak lenni! — Máskép ám, de már nem lesz. Adja ki a részem, tekintetes úr, aztán hadd kukoré­koljak Csurinál, ott vár egy kollégám. Kap egynéhány fehérpénzt. Megy vele a cimborához. Lassan ballag a sáros úton. Ahogy visszaér, ráüt a cimbora vállára. — Ne búsúlj, öccs! Van még, lesz is. Igyál, hadd mossa ki a fejedből az emlékezetet! Ne legyen más előtted, mint az országút és egy­néhány rossz korcsma-asztal. Adamcsek József. sor, körülbelül negyven ember. Csodálatos mó­don, a cigányoknak semmi bajuk sem lett. Ilyenfajta híreket gyakran olvasunk, sőt szavahihető emberektől hallunk is. Az esetek­ről szóló hír vége az, hogy a cigányok olyan egészségesek, mint a makk. Valóban: Csalánba nem üt a mennykő! * A férjválasztó nők szövetsége. Mindenfelé az a szokás, hogy a házasulandó férfi kéri meg a kezét annak a leánynak, akit feleségül óhajt venni. (Ez alól csak Angliában van kivétel és ott is csak szökőévben, amikor a leányok kér­hetik meg a választottjukat.) Az amerikai nők most arra a meggyőző­désre jutottak, hogy a házasodásnak ez a módja égbekiáltó igazságtalanság. Az akaraterős és praktikus misszek elhatározták, hogy az eddigi rossz szokást ki fogják irtani, s csakhamar megalakították a férjválasztó nők szövetségét. A szövetség tagjai nem engedik annyira jutni a dolgot, hogy férfi megkérje a kezüket, hanem megelőzik őt ezzel a kérdéssel: — Akar ön a férjem lenni? Ebben az egész dologban az a legérdeke­sebb, hogy ezután a nők is kaphatnak — ko­sarat, ami pedig eddigelé csak a férfiaknak le­hetett keserű osztályrésze. A legkülönösebb pedig az, hogy a nők ismét ilyen dolgokban keresik az — egyenlőséget. * A kereskedelmi miniszter az Országos Munkás- biztosítóhoz. A keresk. miniszter nem hagyta jóvá az Országos Munkásbetegsegélyző és Bal­esetbiztosító Pénztárnak legutóbb felterjesztett költségvetését. Az Országos Pénztár igazgatósága és köz­gyűlése ugyanis elhatározta, hogy tizenkét uj tisztviselőt alkalmaz 52.300 korona költséggel, továbbá balesetelhárítási szaktanácsot szervez. Összesen 109.800 koronát akart az Országos Pénztár ennek a balesetelhárítási osztálynak a költségére fordítani. Ezt azonban a keres­kedelemügyi miniszter nem hagyta jóvá. Hasonlítsuk most itt össze az Országos Pénztár 1913. évi 1,714.500 koronás előirány­zatát az 1912. évnek 1,368.000 kor. költség- vetésével. 1912: fizetések, lakpénzek és pót­lékok 515.000 korona, 1913. évi előirányzat: 1,034.000, vagyis 519.300 koronával több; 1912. évben tisztelet- és jelenléti dijak: 109.300 korona, 1913. évi előirányzat: 122.200 korona, vagyis 12.900 koronával több; 1912. évben útiköltségek és napidijak 50.000 korona, 1913. évi előirányzat 80.000 korona, vagyis 30 ezer koronával több. A miniszter: 1. Nem tartja indokoltnak 170 uj állásnak szervezését 483.000 korona költséggel. 2. A kezelőtisztek, kezelőnők és hivatal- szolgák illetményeinek a legmagasabb osztályba tervezett felvételét nem engedélyezi. 3. Mellőzendő a vezetőtisztviselők részére 1913. január 1-től javasolt és kiutalt 22.800 korona személyi pótlék; ezt ők azonnal vagy részletekben fizessék vissza. 4. A vidékre kiküldött pénztári alkalma­zottak részére előirányzott 10.000 kor. lakbér­pótlék nem engedélyezhető. Valóban itt az ideje ennek az erélyes föl­lépésnek, mert az mégis csak sok, hogy a vezető hivatalokba beültetett szociáldemokrata pártvezérek (Bokányi és társai) most már nem elégszenek meg 10—12 ezer korona évi java­dalmazással, hanem személyenkint még külön 2—3 ezer korona személyi pótlékot is meg­szavaztattak magúknak fejenkint, Hisz eddig is az volt a baja ennek a szerencsétlen intéz­ménynek, hogy sokkal többet fordított keze­lésre, hivatalra, mint eredeti céljára: a mun­kások segítésére! Ha, mondjuk, vidéken tör­tént baleset és illetve segélyezés - mérvét kell megállapítani, gyakran megtörténik, hogy — mig az illető munkásnak 30—40 kor. segélyt kiutalnak — a pénztár közegei 70—80 korona napidíjat, fuvarpénzt, utiátalányt, szemledíjat stb. számláznak el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom