Eger - hetente kétszer, 1913

1913-07-16 / 57. szám

2 EGER. (57. sz. I 1913. julius 16 Városi ügyek. — Eger város közgyűlése. — Szombaton délelőtt 10 órakor Eger város képviselőtestülete közgyűlést tartott. A három őrá hosszáig tartó közgyűlésen Jankovics Dezső kir. tanácsos, -polgármester elnökölt és a kép­viselők élénk érdeklődése mellett a napirendre tűzött 41 tárgyból 39 szerencsésen elintéződött. Két ügyet levettek a napirendről. Egyik a Mező- gazdasági és mezörendörségi rendtartás szabályozása, amelyhez többen kívántak hozzászólni, azonban erre már nem volt idő; a másik ügy a polgár­mester jelentése a sertéshús árának csökkentése érde­kében megtartott tárgyalásról, ezt meg nem vették tudomásul, mert a tárgyalás eredménye — meddő maradt. Lehet, hogy mire ismét napi­rendre kerülnek ezek az ügyek, a rendtartás körül is, és a hűs-árak körül is megszűnnek a bajok. A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk a kö­vetkezőket jelenti: A színház-bérlet. Napirend előtt a városi szín­ház bérleti ügyét intézte el a közgyűlés. Köm- ley K. Gyula színigazgató passzió-játékok tar­tására kérte a színház átengedését. A kérelmét teljesítették oly föltétellel, bogy előadásonkint 20 koronát tartozik fizetni Militzer Gyula bér­lőnek. Ezzel kapcsolatban dőlt el a színháznak sok vitára alkalmul szolgált bérleti ügye is. Augusztus 1-től kezdve ugyanis egyszerűen beszüntették a bérleti viszonyt. A jelentések. A harmadik évnegyednek ez lévén az első közgyűlése, a napirend a szoká­sos évnegyedes jelentések felolvasásával kez­dődött. A közegészségügy és közrendészet te­kintetében megnyugtatók az állapotok. Ragadós betegség (közöttük egy nyakszirt-merevedés is) mindössze 18 esetben fordult elő és csak kettő végződött halállal. A közbiztonság is kielégítő, mert néhány apróbb verekedésen, lopáson, csa­láson és testisértésen kívül alig történt érdem­leges bűncselekmény. A közigazgatásban a leg­fontosabb a városi nyugdíjszabályrendelet meg­alkotása volt. Ezenkívül említést érdemel, hogy junius 25-től kezdve a múlt évben megkezdett uj ut- és utca-építések átvétele folyamatban van, bár a folytonos esőzések minduntalan meg­akasztják ezt a fontos és nagyhorderejű gaz­dasági és ellenőrző műveletet. A városi víz­vezeték tervezetét és költségvetését a belügy­miniszter jóváhagyta és így ez az ügy is leg­közelebb a képviselőtestület elé kerül, a köz­vágóhíd tervei ellenben még mindig a fold- mívelésügyi minisztériumban vannak. A polgár- mester megsürgeti. A közgyűlés a jelentéseket tudomásul vette. Választás. A Hám Lajos városi képviselő halálával megüresedett állandó - választmányi tagsági helyre Strausz Sándor városi képviselőt választották meg. Építkezési ügyek. Az alsó malom duzzasztó­jának átépítésére Nagy Péter vállalkozóval kö­tött szerződést elfogadták. — A Szvorényi-uti vámház áthelyezése ügyében kiküldött bizott­ság fölöslegesnek és költségesnek találta a vámház áthelyezését. A koronkint előforduló és a kocsi torlódásokból eredő közlekedési akadályoknak nem a vámház épülete, hanem a közelében levő árok az oka, amelyen az átve­zető keskeny híd nem alkalmas a nagy forga­lom lebonyolítására. A bajon egyszerűen úgy lehetne segíteni, hogy az árok helyén, az út­testen keresztül, megfelelő szélességű átereszt, fektetnének le, ami az utat nem keskenyítené el. A Deméndi-uti vámháznak a Szvorényi-uti vámházzal való egyesítése szintén kivihetetlen, mert egyrészről költséges lenne, másrészről nincs alkalmas telek a kettős vámsorompóval ellá­tandó vámház elhelyezésére. A Deméndi-uti vámsorompót tehát továbbra is meg kell hagyni; legfeljebb úgy lehetne az érdekelt gazdaközön­ségnek kocsi-közlekedését akadályozó mostani állapoton segíteni, ha a vámsorompót éjjelre nyitva hagynák. Ez a javaslat azonban aggá­lyokat támasztott, mert a nyitva hagyott vám- sorompón a vidéki kocsik is díj nélkül közle­kedhetnének és különben is az egyesített Szvo- rényi- és Deméndi-uti vámház eszméjét több fölszólaló képviselő támogatta. A közgyűlés ebben az ügyben nem döntött, hanem újabb bizottságot küldött ki a helyszínére és bevárja ennek a bizottságnak a javaslatát. — A jár­ványkórház tetőzetének cserépzsindellyel való befödését 1535 korona költséggel, a Györgyényi- féle ovoda-épület tetőzetének kijavítását pedig 4500 korona költséggel elrendelte a képviselő- testület. Fizetési ügyek. Kecsmár Mihály feketesasi vámőrnek, tévesen 1050 koronában megállapí­tott, fizetését évi 950 koronára helyesbbítették. — A városi becsüsöknek a már fölemelt fize­tését folyósították. — Károly János városi Ír­noknak két havi fizetését előlegül engedélyez­ték. — Farkas Ignác kertgazda kérelmére, a városi szérüskertekben a rakodási díjak árát mérsékelten fölemelték. Útépítés, utca-rendezés. A kövezetvám-bizott- ság javaslatára az Ujkaszáruya-utca folytatá­sában levő közlekedési utat most nem látják el makadám-burkolattal, mert 6212 kor. költ­ségbe kerülne és mert előbb még más, fon­tosabb útvonalat kell kiépíteni. Hanem azért ezt az úttestet is fölvették a kiépítendő utak sorába. — A törvényszéki épülethez vivő asz­falt gyalogjáró kiépítése ismét tárgyalás alá került. A vármegye törvényhatósági bizottsága ugyanis ezt az ügyet üjabb megfontolás végett visszaadta a városnak. Tolvay Ágoston ügyvéd azt a régebben felmerült tervet kívánta hatá­rozattá emelni, hogy a Líceum sarkától egye­nesen föl a törvényházig építsék ki a gyalog­járót. Az állandó választmány a Liceum kapu­jától az Eszterházy-téren át a főszékesegyház lépcsőzetéig javasolja a gyalogjárót kiépíteni, mely azután az első lépcső-sorozat fölött foly­tatódnék és a főszékesegyház déli oldalán el­vonulva, a tisztilakhoz vezető aszfaltgyalog­járóval építtettetnék össze. Az így nyert út­vonalon azután — egy kis kerülővel ugyan — de mindenütt aszfalton lehetne eljutni a tör­vényházig. A főszékesegyház mellett építendő aszfalt-gyalogjáró költségeinek viselésére a fő- káptalant kérné föl a város. A közgyűlés az állandó választmány javaslatát fogadta el. — A cisztercita-rend főgimnáziumához vezető asz­falt-átjárót, a főutcai résztől a Gimnázium utca felé, kiszélesítik, hogy végre-valahára eltűnjék az iskolához felvezető feljáró előtt esőzések idején képződő sáros pocsolya. Ennek az asz­falt-kiszélesítésnek mindössze 260 korona a költsége. — A Deák Ferenc-utca szabályozása következtében felszabaduló teiületekre nézve az építészeti szakosztály, a város és az érsek­ség, mint telektulajdonosok között, nem pénzért való adás-vételt, hanem egyszerű csere-ügylet kötését ajánlja. A közgyűlés, tekintettel arra, hogy a város és az érsekség telekrészei tér- fogatilag is csaknem egyeulőek, az építészeti szakosztály javaslatát elfogadta. — A Baktai- úton a Rózo-utca sarkától a Törökfő-utca sarkáig és a Sertekapu-utcán át az állami is­koláig 1240 korona erejéig aszfalt-átjárók épí­tését rendelték el. — A Deák Ferenc-ut keleti oldalát is aszfaltozzák. A színháztól a vasutig 3 méter széles gyalogjáró épül, melynek költ­— Hát te semmit sem hallottál arról, ami a Néva mellett történt? — Semmit, anyuska. — Ej, ej, fiacskám, de furcsa. No látod, hát most már két hónapja, hogy a muzsikok felmentek Pétervárra az atyuska elé, de a cár a katonáit állította eléjük. Hanem most nem úgy volt, mint annak előtte, mert a kozákok nem bántottak senkit, csak odaálltak közéjük s úgy indultak velük a cár elé. A csavargó felütötte a fejét. — A cár elé, anyuska ? — Oda. Eléje. De tudod, akkor az atyuska már nem volt ott; elment, eltűnt, hasztalan keresték. Csak, aki ott volt, az járt azután pórul. Azokat vitték a börtönbe, a börtönből a vérpadra úgy, hogy ma is patakban folyik a vér a Néva felé. De hát, látod, ez már nem új dolog; ez már igy volt más oiszágokban is, csakhogy éppen a cár fejét nem ütötték le, mint a franciáknál. A csavargó kétkedő hangon vágott közbe: — Azt is megölték volna? Az asszony kissé sértődve erősködött: — Meg ám, bizony megölték volna! Látod, az új palota előtt fel is állítottak egy díszes vérpadot s föléje rótták, hogy ez a Romanow Alexis számára készült. Csak épen amiatt nem használják, hogy az Alexis feje gördüljön le rajta először. Bizony jól tette azt atyuska, hogy mire a kozákok bejöttek, már nyomát sem talál­ták, hasztalan keresték. — Mit gondolsz, most is keresik még, anyuska? — Keresik ; hogyne keresnék?! Nem látod, hogy állanak a határon miatta? Hát mikor volt ez igy? Mikor járt itt ennyi katona? Pedig az atyuska régen át van már a határon. Szinte reszketve fűzte hozzá: — Bár mi is át lehetnénk. A csavargó megállóit. — Hallgass ide, anyuska; jól figyelj reárn ! így ketten mi könnyen átmehetünk, ha te is úgy akarod. Az asszony türelmetlenül kiáltott: — Persze, hogy akarom; hogyne akarnám. — Hát akkor jól van, anyuska, át leszünk, csak azt tedd, amit mondani fogok. — Úgy lesyen, ahogy te akarod. — Látod, anyuskám, mondotta a csavargó, csak ott mehetünk át, ahol a legtöbb ember átmegy. Ott, ahol másokat átengednek, nem tartanak fel bennünket sem. Csak te azt mondd, ha kérdeznek s ha nem kérdeznek, akkor is mondd, hogy a fiad keresed, aki tegnap ment amoda át. Te csak a fiad kérdezd mindenkitől, aki eléd jön, s ne várd, hogy ő kérdezzen. Ne sajnáld a szavadat, mert minél többet kér­dezed a fiadat, annál hamarább kergetnek utána téged is, engem is, aki a te muzsikod vagyok. — Hát úgy legyen, hogy csak a fiamat keresem, azután megyek. — Egyebet se tégy anyuska, csak azt keressed. — ügy lesz; a fiamat keresem. És mikor a határőrök elé értek, be sem várta, hogy azok állítsák meg, hanem messzi­ről kiabálva, éneklő hangon kérdezte : — Nem láttátok a fiamat? Átment-e már a fiam, vagy itt van-e még közietek lelkecs- kéim? — A kozákok hadnagya bosszúsan dör- mögött: — Ki az ördög látta a te fiadat ? Miről ismerjem én a te fiadat? Más ember a te fiad, mint a többi ember ? És mikor az asszony még csökönyösen

Next

/
Oldalképek
Tartalom