Eger - hetente kétszer, 1913

1913-07-02 / 53. szám

2

EGER. (53. sz.)

1913. julius 2.

vagy bölcsőjét az Eger ringatta. E lapokból Dobó városa utolsó fólszázadá- nak történetét teljes hitelességgel meg lehetne Írni . . .

Visszapillantva e tisztes múltra, e hosszú és érdemes munkásságra: csak reményt meríthetünk a jövőre, mely — ha a múlt becsületes nyomdokain halad — nem lehet meddő, nem lehet dicstelen.

A protekció.

Péter-Pál napja után, az aratás esélyein és a termés-kilátáson kívül, a pályaválasztásról beszélnek legtöbbet a társaságban. Divatos szezon-téma ez ilyenkor. És aktuális. Akinek fia, vagy leánya van, és ez iskolába jár: a pályaválasztás nehéz problémáján töri a fejét. Ugyanezt teszi az is, akinek a fia, vagy leánya még csak készül az iskolába; úgyszintén az is, akinek a gyermeke már elvégezte iskoláit. Sőt a legszívesebben az beszél erről a témáról, akinek nincs is gyermeke.

És az eredmény?

Mindig ugyanaz.

Sorra kerülnek a közéletnek megélhetési forrásai: a szabad pályák, amelyeken szabadon lehet mozogni, azután a közpályák, amelyeken nem lehet szabadon mozogni. Megállapítják mindegyiknél, hogy erre hivatottság és hajlam, arra pénz meg rátermettség kell. Azután ez is, az is túlságosan népes; valamennyin sokan vannak már és nehéz a megélhetés, az érvényesülés, az előrehaladás, a boldogulás az egész vonalon — protekció nélkül. Végtére is kisül, hogy a legjobb, legbiztosabb, legfüggetlenebb és legjövedelmezőbb pálya az ipari és kereskedelmi pálya. Szakavatott, munkás kezekre mindig szükség van; tehát nem áll be túltermelés. Sőt a nemzet gazdasági fejlődése és a népjólét biztosítása egyenesen megkívánja az ipar és kereskedelem nagyobb arányokban és gyorsabb tempóban való kifejlődését. Szóval: az iparé és kereskedelemé a jövő. Hanem ennek a közéleti igazságnak konstatá- lásánál nem is jutnak tovább a pályaválasztó problémák feszegetői. Mert az úri renden levők megbecsülik bár a bőrkötényt, nem tartják

vitatandó s kidolgozandó javaslatát, a julius hó 5-én ugyanezen tárgyban tartandó közgyűlésnek múlhatlanul bemutassa.

— (Az egri kath. legényegylet), melynek czélja: az iparüző-segédeket, a valláserkölcsi és társadalmi művelődés mellett, ipar- üzletökbeni haladásra serkenteni, — a múlt évben megkezdett kiállításait ez idén is folytatni fogja. Az egylet tervezett munkakiálli- tása — a múlt évihez hasonló modorban és ugyanazon helyiségen — folyó évi sept. 8-án, az egylet alakításának évfordulati napján fog megtartatni. Nemcsak az egyleti tagok, hanem minden iparűző segéd is, ki rendszeresen beremekelt czéhbeli mesternél dolgozik, — ha magát addig az egylet tagjává beíratja, — nyújthat be oly iparczikket, mely saját készítménye. A munkák beadásának határideje aug. 20-dik napjáig terjed, melyen túl művek nem fogadtatnak el. A kiállítandó művek megbirá- lását 5 tagból álló bizottmány teljesitendi, mely 3 szakértő iparüzőmesterből és az egyleti tagok által saját körükből választandó két egyénből fog alakíttatni.

© (Jutalomjáték.) Jövő héten lesz a köztünk időző színtársulat primadonnája, a művészi jelessége által közfigyelmet s lelkesedést

megalázónak a műhelyt és nem kifogásolják a kereskedő áruasztala körül a kanavász-szagot: mégis inkább más valakinek szánják az ipari és kereskedelmi pályát, és nem a maguk fiair t

nak. Es az iparos? Es a kereskedő? Hát a maga kis világával meg van elégedve ő is. Nem ócsárolja a fészkét. Sőt szereti ezt a fészket, mert az övé, mert ez biztosítja a megélhetését és mert ez szerezte meg neki polgártársai becsülését. Hanem a gyermekeinek más pályát szán. A családból elég, ha ő az iparos, avagy kereskedő; a gyermekei hadd boldoguljanak más pályán, más légkörben, más viszonyok között. Legyenek urak; különbek az apjuknál,..

És kezdődik a hajsza, a tülekedés, amit mindenki elitéi, de mindenki szívesen honorál, a — protekcióért.

Mert az érvényesülésnek, manapság, csaknem ez az egyedüli útja. És, tudja Isten, — legalább szociális szempontból, — nem is olyan görbe ez az ut, mint amilyennek első tekintetre gondoljuk.

A protekciónak van jó oldala is. És pedig nemcsak azért, mert — valakinek mindig javára szolgál és hasznára válik, hanem mert miként a nátha, ez is, — bár kellemetlen, — igen sokszor nagyobb bajoknak veszi az elejét. Azért minden körülmények között, kritika nélkül, ne mennydörögjünk a protekció ellen. Sokszor az igazi érdemet menti meg az elkallódható] ; az úgynevezett szamárlétra elleneseinek pedig egyenesen szövetségese.

A pályaválasztás szezonjának kellős közepén talán nem lesz érdektelen, ha az életpályák Damokles kardjáról, a sokszor és sokat lehurrogott protekcióról elmondunk egyet-mást.

Minden nagyobb intézetnél, vállalatnál, ahol nagy a tisztviselői személyzet, tehát az államnál, katonaságnál, vármegyénél, városnál, vasúttársaságoknál és igy tovább végig, a végtelenségbe nyúló hivatalok labirintusán, mindenütt eléggé jól ismert leltári tárgy a — szamárlétra. Ez a tehetségteleneknek, a tucatembereknek, a szürke, átlagos egzisztenciáknak egyetlen vigasza, reménye és éltető eleme. A szabad pályákon kívül immár mindenütt ott terpeszkedik a szamárlétra, és gúnyosan röhögve ad fricskát minden jóravaló, jogos és önérzetes törekvésnek; derékban töri az igazi érdemet és kiválóságot, és könyörtelenül le- . gázolja a legnemesebb ambíciót is, ha nincs —

ébresztett Szigetiné jutalomjátéka a „Kaméiiás hölgyében, mely az európai színpadok elsőrangú nagyságainak kedvelt bravourszerepe. Előre is figyelmeztetjük a magasabb szellemi élvek barátait az előadásra.

■j* (Uj gőzhajózási társaság.) Hajós József, Lévai Henrik, Ács Károly, és Rus- ton egy társaság alakításán fáradoznak, mely a Dunának a balpart és a Csepel közti ága részére egy gőzhajót szerezvén, e gazdag és népes partvidéket közvetlenebb, folytonos összeköttetésbe hozná a fővárossal. E czélra Ruston- uak 40 lóerejű „Á r p á d“-ját szándékoznak megvenni, melynek ára 35,000 frt. A társaság alaptőkéjét 800 drb 50 frtos részvény kibocsátása által, állítandják elő. A vállalat életrevalóságát bizonyítja az is, hogy a csak néhány példányban köröztetett aláírási íveken néhány nap alatt 550-nél több részvényt Írtak alá. Az aláírási ivek julius végéig hagyatnak nyitva. A részvények után befolyandó 40 000 fritnyi összegből, az „Árpád“ árának kifizetése után fenmarad még 5,000 forint, mGy véletlenségek , esetére tartaléktőkéül szolgáland. A társaság „Csepel gőz hajózási társaság“ czim alatt alakul meg; székhelye s kiindulási pontja Pest. A hajó egyelőre csak Tasnádig járand,

protekció. A hivatal-szobák tintafoltos asztalainál százakra megy az olyan kiváló mnnka- erők, jobb sorsra érdemes tehetségek száma, akik elkeseredve a hasztalan küzdelemtől, leszerelnek, elvonulnak, bemohosodnak. Akik érzik magukban az erőt, a képességet, hogy fontosabb, felelősebb állásokban is becsülettel megállnák a helyüket, sőt ennek a képességüknek, — ha mód és alkalom kínálkozott reá, — bizonyítékát is adták, és mégsem juthatnak előbbre, mert nincs szószólójuk, nincs támogatójuk; szóval: nincs önzetlen protektoruk. És ők is kénytelenek mászni előre azon a bizonyos szamárlétrán, amelyen a leglustább, legtehetségtelenebb, semmivel sem törődő, kötelességét immel-ámmal, muszájból lenyögő is lassan-lassan, de — biztosan eljuthat bizonyos magaslatra. Nem kell hozzá más, csak hogy ott legyen az asztala mellett és megélje az időt egyik létrafoktól a másikig.

Nos, hát az ilyesmit megakadályozó protekció nem lehat erkölcstelen és egyáltalán meg nem támadható. Pedig támadják ilyen esetben is. A strébereknek még az érdemmel szemben Is vannak sérelmeik. Ámde úgy a protektor, mint a pártfogását meghallgató hivatalfőnök lelkiismerete teljesen nyugodt lehet; ha csakugyan az igazságot, a jogot segítették céljához és igazi érdemet jutalmaztak: akkor az öntudatukon kívül a közvélemény is melléjük áll. Az ilyen protekció — hasznos; az ilyen protekciót igenis gyakorolni kell, mert a kihasználatlan erőt, a tétlenségre kárhoztatott tehetséget istápolni és megmenteni az elfajulástól: — a közérdeknek kamatozó haszon.

Wekerle Sándor, miniszterelnök korábau, egy ízben igy nyilatkozott: mindenkor köszönettel veszem, ha érdemeseket protezsálnak, csakhogy igazán érdemesek legyenek ám, akiket figyelmembe ajánlanak! így kellene gondolkodnia mindenkinek, aki az emberek sorsát, jövőjét és pályafutását intézi. És a protekciónak is az lenne a tiszteletreméltó feladata, ha a nagy tömeg között kallódó tehetségekre fölhívná a hatalmasok figyelmét.

Persze ez, manapság, a legnagyobb részben nem igy történik. Az igazi érdem érdekében ritkán kilincselnek a protektorok, hanem a rokonság, barátság és egyéb gyengébb és erősebb kötelékek révén, az érdemesek rová- | sára, alkalmatlan, tehetségtelen alakokat segía parti állomások, mint Soroksár, Haraszti, Sziget-Szent-Miklós, Ráczkeve, Dömsöd megérintésével.

— (Furcsa magyarság.) A „Dűbre- czen-Nagy-Váradi Értesítő“ magyarságának megismertetésére közöljük következő újdonságát: „Múlt számunkban M. S. után közlött, az István vendéglőből nyomnélküli eltűnése egy debreczeni kereskedő helyett, miskolczi kereskedőt mondanak lenni.“ — így is beszélnek magyarul Debreczen városában!

— (Iskola-gondnokok). Hazánk róm. kath. és gör. kath. elemi tanodáinál, az elemi iskolákat érdeklőleg 1845-ben kiadott szabályok értelmében, az iskolák anyagi és közérdekeinek előmozdítása tekintetéből, a m. kir. helytartótanács intézkedése folytán, világi iskolagondnokok fognak kineveztetni. Óhajtjuk, hogy népnevelésünk érdekében e megtiszteltetésre mindenütt ügyszerető férfiak vállalkozzanak.

— (Helybeli szőlősgazdáinkat) kétségkívül érdekelni fogja azon hir, hogy több fővárosi szőlőbirtokos elhatározta, nehány értelmes szőlőmüvesét a Rajuavidékre küldeui, az ottani szőlőművelés, különösen pedig a pincze- kezelés tanulmányozása végett, hogy aztán szerzett tapasztalataikat a hazai borászat eme-