Eger - hetente kétszer, 1913
1913-06-21 / 50. szám
Előfizetési árak: Egész évre— _ 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre - 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség : Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = ■ ■ = intézendők. : Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 50. szám. XXXVI. ÉVFOLYAM. Szombat, junius 21. Parlamenti váltógazdaság. Eger, 1913. jut). 20. A régóta kisértő fúzió, amelyért különösen Károlyi Mihály gróf fáradozott sokat, végre mégis csak létrejött. Létrehozták a legutóbbi kormányválsággal kapcsolatos események. A fúzió megteremtése azonban csekély jelentőségűvé zsugorodott, mert tagjainak száma a várakozáson alul maradt. A batvanhetes alapon álló pártonkivüliek például egyáltalán nem mentek bele, sőt a függetlenségiek közül is sokan vannak, akik a fúziós ívet nem Írták és nem is Írják alá. A 67-es ellenzék vezére, Andrássy Gyula gróf, meg éppen uj pártot akar összekovácsolni, uj programmal és avval a határozottan kifejezett szándékkal, hogy általa lehetővé váljék a parlamenti váltógazdaság. Andrássy Gyula grófon, aki elvégre mindig elfogadta a hatvanhetes közjogi alapot, egyáltalán nem lehet csodálkozni. Sőt ellenkezően! Az a természetes, hogy végre-valahára ráunt a radikális és nem radikális negyven- nyolcasokkal való kacérkodásra és nyíltan elszakad tőlük, hogy a maga meggyőződését vallja és kövesse a saját maga utján . . . Mit szóljunk azonban Désy Zoltánhoz, akinek pőre oly sokáig tartotta izgatottságban az országot s amely pör- nek ítélete — végső elemzésben — előidézője volt a Lukács László bukásának. Mit szóljunk Désy Zoltánhoz, akit nem bírtak rávenni arra, hogy belemenjen a fúzióba? A függetlenségiek minden törekvése hiábavalónak bizonyult és Désy megmaradt a maga álláspontján. Magának a függetlenségi pártnak kőnyomatosa jelentette erről az ügyről teljes hitelességgel a következőket : „Désy Zoitán abból az okból aem vesz részt a függetlenségi pártok fúziójában, mert akciószabadságát fönn akarja tartani abban az iránybaD, hogy a nemzet összes alkotmánytisztelő elemeit egyesítsék oly egységes alakulásban, mely a parlamenti váltógazdaság helyes elvének érvényesülését lehetővé tegye és végre egészséges váltakozása következzék el a parlamenti pártok kormányzatának.“ íme, a 48-as közjogi alapon álló ellenzéki politikus ugyanazt vallja jövő politikai irányelvéül, amelyet, a 67-es politikus: a parlamenti váltógazdaságot! Ezt vallja a volt koalíciós kormány egy 67-es minisztere és egy 48-as hitvallású államtitkára. A gondolatok e találkozása nem a véletlen műve, hanem tervszerű előnyomulása annak a felfogásnak, hogy ne holmi meddő közjogi vitákban keressük a nemzet, az ország boldogulását. És ne azt nyomozzuk, keressük, hogy mi választ el egymástól, hanem azt kutassuk, hogy mi hoz össze. A felelet minden becsületes embernél csak egy lehet: a haza. Ez a közös célunk, ez az eszméink középpontja; a haza boldogulása, a nemzet boldogsága az a cél, amely minden becsületes embert irányít politikai természetű, vagy vonatkozású tetteiben. Ha már most meggondoljuk, hogy a magyar törvényhozás egyik tényezője, a korona, hatvanhetes alapon áll; ha meggondoljuk, hogy amikor függetlenségi politikusok voltak kormányon, azok is csak 67-es alapon és szellemben vitték az állam kormányzatát: természetesnek kell tartanunk, hogy Désy Zoltán közeledik az Andrássy Gyula gróf felfogásához. A parlamenti váltógazdaságot ugyanis ezidőszerint nem lehet nálunk máskép elképzelni, mint 67-es alapon. Igenis, csak ezen az alapon még akkor is, amikor más a politikai cégér. Valójában nagyon itt volna már az ideje annak, hogy a kormányváltozás nálunk ne csak személyváltozás legyen, hanem politikai pártok váltakozzanak, rendszerek cseréljék egyAz „EGER“ tárcája. Utak az életben. Irta: Alpesi Rózsa, Gyönge, fiatal teste meg-megvonaglott a belső, nagy fájdalomtól. Lágy aranyhajának hullámos tömege ziláltan bomolva omlott végig a bársony pamlagon, s elrejtette halvány arcát illatos, sötét fátyolában a bánatos, könyes szemű ifjú nőnek. Sötét buzavirágszínű szeméből sűrűn hullottak néma keservének könyei, de bőséges omlásuk nem oltotta el szívében a méltatlan szenvedések égető tüzét. Tombolt benne a vad fájdalom, a forrongó, elkeseredett lázadás egy gyalázattal, önszégyenítő rabsággal bénító leigázás ellen; egy nyers, erőszakos, brutális hatalom ellen, mely hosszú esztendőkön át letiporta, megbénította minden akaraterejét, lenyűgözve tartotta minden idegszálát, fellobbanó érzését, rettenetes hatalmával. De most már betelt a mérték ! Vége a meddő küzdelemnek, a céltalan harcnak, a néma, rejtett könyeknek! Újra ember lesz, önakarattal, nagy, hatalmas érzésekkel lobogó szívű ember; — ember, aki ismeri saját értékét, finom, gyöngéd lelkének meg- hódoltató erejét! Ifjú és szép: e két hatalommal nem fogadja-e tárt karokkal a mosolygó, gyönyörű világ? A szíve telve, a lelke ragyogó gyöngyöket hordoz mélyében ... Oh, hogy fognak e csillogó kincsek mind-mind a nap édes, melegítő sugarában tündökölni és pompázni szemkápráztató sziporkázással, mint a nemes gyémánt vakító fény-nyalábjai. Ragyogni fog a drága, éltető napfényben; minden tagját, lelkének legrejtettebb zugát is be fogja sugározni derűje és boldogító melege. Élni fog az aranyos csillogásban, ő, ki eddig a sötétség és bánat árnyékában, csüggedten morzsolta le szomorú napjait. Megszűnik a rabság! S tekintete föllángolt, karcsú alakja fölmagasodott a puha pam- lag párnájáról; zilált fürtéit kisimította köny- ázott arcából. Ajkaira a remény édes, biztató mosolya ült s édes merengéssel tekintett ki ablakán, honnét az éltet adó, aranyos júniusi napsugár özönlött be szobájába. Agyában kaleidoszkopszerüen rajzottak a színes gondolatok, s míg két keze összekulcsolva pihent ölében, lelkét teljesen átengedte e zsongó, bűbájos gondolathad édes varázsának ... Hirtelen heves- zajjal szakadt föl csöndes szobájának ajtaja: — A nagyságos ur nagyon rosszul van — lelkendezett ijedt arcú szobaleánya. Kéreti a nagyságos asszonyt, jöjjön azonnal! A doktor is itt van már régen, — teszi még hozzá, mielőtt elhagyná úrnőjét. Az ifjú nő megdöbbenve emelkedik föl helyéből. Nagyon rosszul van?! Hiszen tegnap, azon a megalázó tivornyán, hol őneki is ott kellett lennie, — (hogy elfutotta a szégyenpir erre a rettenetes visszaemlékezésre szép halvány arcát,) — még tombolt féktelen jókedvében, gyöngyözött . a habzó pezsgő, versenyt kacagott könnyű erkölcsű szeretőivel ... S most beteg, nagyon rosszul van?! Sietve haladt át a fényes termek hosszú során. Mindenütt a gondtalan pompa ragyogó fényűzése, s ő e ragyogó keretben mily csüggedt boldogtalanságban haldokolt napról-napra! . . . Szive hevesen dobogott, mikor a nehéz bársonyfüggönyt széjjelvonta, hogy belépjen
