Eger - hetente kétszer, 1913
1913-01-18 / 6. szám
Előfizetési árak: Egész évre- ~ 10 korona. Fél évre „ /_ _ 5 » Negyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztősé g- Lyceum, 26-ik szám, hr ivá a lapa szellemi részét illető köz iemények ===== intézendők. — —Kiadőhivatrti: Lyceumi nyomda, hov á az előfize- • tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEC 1 JELENÓ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 6, szám. XXXVI. ÉA FOLYAM. Választójogunk reformja. M. K. dr. A kifolyt félszázadot a politikai jogok kiterjesztése körül súlyos mulasztás terheli. 1848 óta e téren alig történt több a semminél. 1867-ben a zsidókra terjesztik ki a választói jogot. Az 1874: XXXIII. t. c. mig egyrészt megszünteti a régi (nemesi) jogot, mint a választói jog megszerzésének alapját, másrészt oly csökönyösen húzódozik a jogkiterjesztéstől, hogy még a jövedelmi cenzusnak a valuta átalakulása következtében magától beálló minimális csökkenését is ellensúlyozza és nem szégyelli az 1848-ban 100 ezüst forintban megállapított cenzust 105 forintra korrigálni. Az 1899: XV. t. c. jogkiterjesztése jellemző közviszonyainkra. Eltörli a korlátozást, amely az adóhátralékosokat választói joguktól megfosztotta. Most már vígan gyakorolhatják a legmagaszto- sabb politikai jogot azok is, akik polgári kötelességeiket nem teljesítik. Ez a szomorúan nagyarányú jogkiterjesz- fés a választók számát 1900-ban az előző évi 871.134-ről 989.009-re, vagyis 1 17.875-tel = 13-5%-kal emeli, holott előbb 1881-től 1888-ig a választók szám a összesen csak 49 893-mal, vagyis 18 év alatt csak 6°/o-kal emelkedett. Méltán mondhatjuk itt a szokásos terminológiával: a nyugati demokratikus eszmeáramlatokat a hazai viszonyok figyelembevételével fogadtuk el. Viszont elmulasztottuk bevonni a politikailag jogosultak közé azokat a társadalmilag mind jelentősebb szerepre jutó elemeket, amelyek részint a közműveltség általános emelkedésével, részint a foglalkozásukkal járó nagyobb élettapasztalatukkal és tágasabb látókörükkel a politikai érettség szükséges mértékét időközben elérték. És ebben a mulasztásban megnyilvánuló rövidlátás és szűkkeblüség nagyon megbosszulta magát! Csak politikai zavar és lelkiismeretlenség kellett hozzá, hogy a demagógia felüljön az általános választói jog vesszőparipájára. A létezővel méltán elégedetlen tömeget könnyű volt hangzatos frázisokkal a i adikálisnál radikálisabb jelszavaknak: megnyerni, s a szenvedélyeket mgy felkorbácsolni, hogy még a komoly és jóhiszemű elemek köréből is sokat magával ragadott a közhangulat, s olyanok is hangoztatták a szélső jelszava kát, akik higgadt megfontolás esetén jelszavaik következményeitől biztosan visszarettentek volna. Krisföffynak 19 05-ki javaslata nem habozott volna a választók számát 970.000-ről 2,814.000-re felemelni s az eddigi összes választókat az uj választók törpe kisebbségévé visszaszorítani. S mivel a koalíciós kormány is kénytelen volt program injába paktum- szerűen bevenni, .hogy a választói jog reformját legalább is oly széles alapon oldja meg, mint a Kristóffy tervezete: az Andrássy törvényjavaslata is 2,618 000 közvetlen választónak és 127.000 ős- ■választói megbízottnak, vagyis összesen 2,745.000 választónak adott volna szavazati jogot, amely — vészes hatásaiban kiszámíthatatlan — jogkiterjesztést Andrássy hazafias lelkiismerete csupán a többes szavazati jog rendszerével tudta ellensúlyozni. A koalíció bukásával megszűnt a szerencsétlen paktumos korlát. Az uj kormány előtt nem volt akadály a tekintetben, hogy szakítson azzal a lehetetlen módszerrel, amely a választói reform eéljául egy önkényesen megállapított számot tűz ki, amely számon alul a választók száma nem maradhat. Végre ráhelyezkedhetett a kormány arra az egyedül komoly alapra, hogy lelkiismeretes tanulmányok és a viszonyok beható mérlegelése alapján válogatja ki a választói jogra érett összes elemeket, s ezen az alapon építi fel a reformot. Hiszen jelenlegi választói jogunk főhibája sem abban van, hogy a népességhez viszonyítva kevés a választók száma. A főhiba abban van; hogy igazságtalanul és indokolatlanul kizár a választói jog gyakorlásából a választói jogra teljesen érett, értékes elemeket, s még inkább abban, hogy aránylag nagy számú, politikailag teljesen éretlen polgárt választói joghoz juttat. Csak ) az elfogultság tagadhatja ezt, mikor Szombat, január 18. 1,070.000 választónk közül több mint 170.000, vagyis 16% analfabéta. A kormány javaslata a választók számát 1,100.000-ről 1,900.000-re, azaz 75%-kal emeli. Eddig teljesen háttérbe szoruló társadalmi osztályok óriási mértékben nyomulnak előtérbe. A bérlő és részes földmives választók száma 12.500-ról 25.000- re = 100%-kai, a gazdasági vezetőinunkás választók száma 1000-ről 6.700-ra = 670%-kal, a mezőgazda- sági cseléd választók száma 4.200-ról 55.000- re = 1200 °f0-kal, a mező- gazdasági napszámos választók száma 22 700-ról 95.600-ra = 321 %-kaI, a bányászat, ipar, kereskedelem és közlekedéssel foglalkozó választók száma 248.000- ről 565.000-re = 128%-kal, ebből az ipari munkás választók száma 27.000- ről 225.000-re = 733°/0-kal emelkedik. Oly hatalmas lépés ez a demokratikus jogkiterjesztés terén, amely aggodalmat kelthet mindazokban, akik az állami életben a fokozatos fejlődés hívei, s akik az ugrásszerű haladásnak, a beláthatatlan hatású reformoknak, a sötétbe ugrásnak elvi ellenségei. Ezzel a nagyméretű jogkiterjesztéssel szemben táplált komoly aggodalmakat azonban a jövendőbeli választók politikai érettségét és megbízhatóságát garantáló feltételek ellensúlyozzák. A korhatár felemelése 24, illetőleg 30 évre kizárja a kiforratlanságukban radikális elemeket a választói jogból. Az analfabéták cenzusának felemelése pedig a politikailag teljesen éretlen és könnyen izgatható tömeg tudatlanságából és megbizhatatlanságából eredő veszélyeket mérsékli. Eddig az analfabéta is választó lehetett általában 210 kor. jövedelem után fizetett 21 kor. adóvaL ezután 40 korona adót kell kimutatnia. Eddig az analfabéta választó is lU úrbéri telek (6—10 kát. hold) tulajdona alapján kapott választói jogot, ezután 16 kát. hold tulajdonát kell kimutatnia. És bár a javaslat józan mérséklettel senkit sem foszt meg a választói jogtól, aki azt a régi feltételek alapján a választói névjegyzékbe való bejegyzés által már megszerezte, mégis a jövőre nézve útját vágja annak, hogy azok az elemek, amelyeknek jogosítása mai
