Eger - hetente kétszer, 1913
1913-06-14 / 48. szám
1913. június 14 EGER. 148 sz) 3 Az ekként megüresedett elnöki és alelnöki állást csak a november 20-iki rendkívüli közgyűlés töltötte be, elnökké Jankovics Dezsönét és alelnökké Timon Bélánét választván meg, kiket a titkár székfoglalásuk alkalmából, mint a Nőegylet iránt mindenkor őszinte szeretettel és buzgó érdeklődéssel viseltető úri asszonyokat és a nagy múltú egylet hagyományaihoz hűséggel ragaszkodó honleányokat, lelkes beszéd keretében üdvözölt. A közgyűlés ez után Fő gél Ágostonnét érdemeinek elismerése jeléül választmányi tagúi megválasztotta és Mednydnszky Sdndorné al- elnöknek, aki mint elnökhelyettes az elnöki szék üresedésének félévi időtartama alatt az egylet ügyeit buzgó odaadással, szakavatott- sággal és körültekintő tapintattal vezette, hálás köszönetét nyilvánította. Rz egyesület tagjainak száma a múlt évi titkári jelentés szerint 298 volt. Ä múlt évi rendes közgyűléstől az idei közgyűlésig öten mint alapító tagok, 25-en pedig mint rendes tagok léptek be az egyesület tagjai közé. Ez összesen 30, de tekintettel arra, hogy két régi rendes tag alapító tag lett, az újonnan felvett tagok száma: 28. Rz egyesület tagjai sorából töröltettek összesen 14-en. Ä két sorozat összehasonlításából kitűnik, hogy a múlt év folyamán az egyesületi tagok száma 14-gyel szaporodott. Új tagok gyűjtésében különösen Jankovics Dezsöné elnök és dr. Miskovits Flórisné fejtettek ki dicséretre és követésre méltó buzgalmat. Rz egylet anyagi viszonyait ismertető jelentésemet megelőzőleg meg kell emlékeznem egy fontos pénzügyi művelet keresztülviteléről. Ä pénztáros indítványára ugyanis a május 22-én tartott közgyűlés, tekintettel arra, hogy az egyletnek az egri egyházmegyei alapítványi pénztárban elhelyezett tőkéje csak 4 °/o-ot kamatoz, holott ha ez az összeg az akkori nyomott árfolyamok mellett is állampapírokban helyeztetnék el, közel 0'6 °/o-kal többet jövedelmezne: akként határozott, hogy tőkéjét magyar koronajáradék-kölcsönkötvé- nyekben helyezi el. Rz így vásárolt értékpapírok — a Hován- féle alapot képező 500 koronás koronajáradékkötvénnyel együtt — 47.900 kor. névértékben ismét az egri egyházmegyei alapítványi hivatalban helyeztettek el megőrzés végett. Ezen pénzügyi művelet folytán az egyesület kamatjövedelme 296 koronával több lett. Rz 1912. évről szóló zárószámadás főbb adatai a következők: Rz egyesület 1912. évi bevétele 6.462 koronában, kiadása pedig 6.390 koronában volt előirányozva, míg a rendes bevétel: 6379 K. 25 fillér, az előirányzottnál 82 kor. 75 fillérrel kevesebb, a tényleges kiadás pedig — az 1912. év végén mutatkozó pénztári maradvány és a takarékpénztárban gyümölcsözőleg elhelyezett tőke (2348 kor. 27 fillér), valamint a járadékkötvények vételárát képező összeg (40.862 kor. 70 fillér) levonásával — 6172 korona 56 fillér, az előirányzottnál 217 korona 44 fillérrel kevesebb volt. A pénztár az 1912. év folyamán az árvák ellátási díjában 4488 koronát, vagyis a költség- vetésileg előirányzott összegnél 512 koronával kevesebbet fizetett. Ebben az összegben benn- foglaltatik az árvákat gondozó és ápoló két irgalmas nővérnek ellátási díja is: 384 korona. Egy árvának pusztán az élelmezése az egyesületnek évi 192 koronájába kerül. Rz árvák száma átlag 24 volt. A jelen 1913. évre vonatkozó költségvetésben a bevétel 6.590 koronában, a kiadás pedig 6.540 koronában van előirányozva. Az egyleti vagyon az 1912. év végén 170.676 korona 70 fillért tett ki, és pedig: a) takarékpénztári betétben és annak folyó kamataiban 12.474 kor. 48 fillért, b) értékpapírokban és azok függő szelvényeiben 75.776 kor. 32 fillért, c) részvényekben 5.480 koronát, d) alapítványi kötvényekben 1.680 koronát, e) hátrálékos tagdíjban 46 koronát, f) pénztári maradványban 219 kor. 90 fillért, és végre g) ingatlanban, t. i. az árvaház épületében 75.000 koronát. A számadási év pénzkezelési eredménye fölötte kedvezőnek mondható, mert a cselekvő vagyon ez évben a fentebb előadott pénzügyi művelet folytán körülbelül 8.000 koronát kitevő összeggel emelkedett. A hét. A népmentéssel kapcsolatos vád. A múltkoriban vezető helyen foglalkoztunk a Katolikus Népszövetségnek avval a népmentő tanfolyamával, amelyet a papnevelő és tanítóképző-intézetben rendezett. Erre vonatkozóan azután cikket kaptunk most, amely a népmentést az alapítványi pénzektől várja, illetve követeli. Felhasználjuk itt az alkalmat, hogy megállapítsuk: mily ferde, sőt igazságtalan felfogások vannak a köztudatban, sajtóban és más megnyilatkozásokban — a káptalanoknak milliókat érő alapítványi vagyonáról. Milyen beállításokban olvashatjuk, vagy hallhatjuk azokat a mise-alapítványokat, kegyeletes hagyományokat: azt le sem lehet írni, el sem lehet képzelni. A közönség, de főleg a tömeg, nem tud elvonatkoztatni. Képtelen reá. így történik, hogy éppeu e milliókat, éppen ezt a tőkét, éppen ezt a forrást, mely a magyar nemzetre, főleg pedig a nagy és kisgazda, vagy polgári osztályra nézve áldások forrása, felhasználják az egyházi birtokok és általán a kát. Egyház anyagi helyzete ellen való, sőt ellenséges felfogásra, törekvésekre: a szekularizációnak támogatására. Nincs ebben a kórusban egyetlen hang, amely rá mutatna amaz ösztöndíjak sokaságára, az egyházi vagyon áldásaira, melyekből száz és száz ifjú a maga jövendőjét megteremtette. Nincs legtöbbször egyetlen ember, aki rámutatna a felfogások, az Ítéletek és következtetések nagy tévedéseire. S talán még azok sem ismerik a források, a jótevők eredetét és nevét, akik ezekből a forrásokból táplálkoztak. Vagy éppen úgy tesznek, mint a vásott gyermekek, akik azt az emlőt harapják, tépik, melyből életüket nyerik. Itt állottunk szemben a nagy gazdasági, illetve pénzválsággal. Százan, ezren tudják, hogy az idők e hullámai közt mi történik. Mit várhattak, kaptak az emberi méltányosság és az anyiszor büszkén hangoztatott humanizmus révén a bankoktól, a takarékpénztáraktól? Mit segítettek a népen, a munkásokon, a polgárságon, az egyedül üdvözítő új szociális kasszák, szervezetek és más intézmények, amelyek a kamatot sek. De most épp’ ővele nem fogok beszélni. Köszönni se fogok neki. Mi baja velem? Lucy: Félti magát! Hosszú: Az csak irigység, semmi más; a hervadó kornak ösztönszerű irigysége. (Hirtelen meglátja a Lucy karkötőjét.) Jaj, milyen szép karkötője van! Lucy: Pedig már elég régen viselem. Hosszú: Sajnos, mégnem láttam hamarább. Szabad ? Lucy (mutatja). Hosszú: Gyönyörű! (Nézegeti.) Homályos arany, két brilliáns kővel, meg egy smaragd. (Hirtelen.) Tudja, mit mondott az óvónő? Hogy . . . (elhallgat). Lucy: Nos, mit mondott? Halljuk. Hosszú: Hogy a jegyző ur nem adná kegyedet holmi magamfajta emberhez. (Mindketten élénken nevetnek). Lucy (nevet): Ki beszólt erről? Hosszú: Éppen az! Nem beszélt senki. Szó se volt róla. Lucy (hirtelen): Milyen kis keze van magának. Hosszú (nevet): Kis kezem van ? Haha! Nagyobb nem is lehetne! Lucy (szomorúan): Nekem olyan nagy kezem van. Hosszú (őszinte csodálkozással): Ugyan, kérem, hogy mondhat ilyet. Olyan szép fehér és főleg oly formás kis keze van, hogy semmi oka sincs a panaszra. Ne legyen olyan elégedetlen! Lucy: Az ujjaim valóban hosszúak. Ebből a szempontból arisztokrata kéznek lehetne nevezni . . . Hosszú (nevet): No, az én kezem látszatra sem arisztokratikus. Elsütötte a nap. Az orvos azt rendelte, hogy állandóan a napon sütkérezzem. De itt, a csuklómnál, már arisztokratikus. A kék visszerek egész jól látszanak. Kékvérű arisztokrata vagyok. Lucy (nézi): Igazán! Hosszú (megfogja a Lucy kezét): Nini! Önnek is látszanak az erei. Látja: arisztokratikus, szép keze van. Boldog lesz, akinek ez a szép kéz jut . . . Lucy (komolyan): Ó, én olyan pesszimista vagyok. Nem tudok hinni az igazi szerelemben. Hosszú (elgondolkozva): Talán még nem is tudja: mi az. Azért nem hisz benne. Lucy (nagyon komolyan): De igen, már voltam szerelmes egyszer. Hosszú (nagyot kacag): Istenem! Én már tízszer is voltam szerelmes, csalódtam is vagy tizenötször és mégis tudnék szerelmes lenni. (Szünet. Melegen, gyöngéden néz a leányra. Ez félénken, de csillogó szemmel tekint reá). Lucy (hirtelen): Tessék narancs! Vegyen! Nem akar? No, adok én egyet. (Ad.) Ez jó lesz. Hosszú (ránéz): Honnan tudja? Nem kóstolta! Meg kell kóstolnia! (Lágyan.) Ugy-e, megkóstolja ? Lucy: Igen. Hosszú (a narancs héját leszedi): Parancsoljon, kóstolja meg. Lucy (maga elé vonja a tányérkát. Vesz egy cikkelyt. Megeszi.) Köszönöm. Hosszú (kínálja): Vegyen még! Tessék! Lucy (színlelt rémülettel): Jaj! Már annyit ettem! Köszönöm, nem kérek. Hosszú (hirtelen): Szóval: már egyszer volt szerelmes 1 Azóta nem? Lucy: Must nem vagyok. De ha leszek, úgy félek, elárulom magam. Hosszú: Mivel? Lucy: Nagyon szíves leszek az illetőhöz. Pedig az úgy illik, hogy a férfi legyen udvarias, a lány ne mutassa . . . Moórné (belép, evőeszközöket hoz). Hosszú (órájára tekint): Jaj, már félegy. (Moórnénak kezet csókol, a Lucy kezét bátortalanul, de melegen megszorítva, el). III. Hosszú. (Délután a kapu előtt áll. Az óvónő sétálva jő. Hosszú először be akar menni, de aztán bevárja a sétálót és udvariasan köszönti. Szobájába megy, harmóniumhoz ül és a délelőttre gondolva, gyönyörű melódiákat varázsol elő a zengő hangszerből. Hogy az est beállott, észre sem veszi. . .) Maflák József. T
