Eger - hetente kétszer, 1913
1913-01-15 / 5. szám
Előfizetési árak: Egész évre- .. 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség : Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények —- intézendők. ------- : Kiadóhivatal : Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hir letések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 5, szám. XXXVI. ÉVFOLYAM. Szerda, január 15. Pénzintézetek. Eger, 1913. jan. 14. Gyöngyösön, ahol minden utcasarokra jut egy pénzintézet, megbukott egy takarékpénztár. Felszámol, mert nem tudott megélni. Ezt a hírt valóban csodálkozással halljuk, mert minálunk minden pénzintézet boldogul, tollasodik a részvényeseivel együtt. Csak három szoba kell a „közérdekből alakult“ takarék- pénztárhoz, amely a középsőben helyezkedik el. A baloldali szobából hozzák a betétet, amely után 3'/,, 4—, legfeljebb 4Va %-ot fizetnek s a jobboldali szobán át elviszik 8—9 —10, sőt nagyobb kamatra. (Azt a hiteles értesülést persze úgy sem hiszi el nekünk senki, hogy megyénkben egy kisebb pénzintézet, pár nappal ezelőtt, 20%-ra adott kölcsönt egy megszorult embernek.) Ha megvan a három szoba és pár ember összead nehány ezer koronát, kitehetik a cégtáblát. Ekkor azután betevőket verbuválnak. Esetleg valamivel többet ígérnek, mint a szilárd, becsületes intézmények és igy kapnak is betétet jócskán. Kölcsönkérő szegény pedig mindenkor akad olyan, aki testét- lelkét leköti, csak pénzhez jusson. És a legtöbb pénzintézet, amelyet igy „gründolnak“, boldogul, tollasodik, las- sankint hatalom lesz és Ítél elevenek- holtak felett. Ismerünk olyan — valóban föllendült — pénzintézetet, amely első 8—10 évében minden váltó után és minden lejáratkor 30 fillér posta- költséget számított föl a napokra kivetett 8% kamat mellett. Ügy vette, mintha minden váltót külön, ajánlott levélben telepített volna. Ez csak napon- kinti 25 váltónál már harmadfélezer korona tiszta haszon még akkor is, ha busásan leszámítjuk a valóban elfizetett postadíjakat. De a 'postaköltség csak egyik neme az uzsorának, mert van ám még kezelési költség, meg jutalék, meg a jó Ég tudná, hogy mi minden! És ha ezek mind csak szerény 1 — 1 százalékot tesznek is ki a negyedévi lejáratok alkalmával, — mivel az egész 1 — 1 %-ot meg kell fizetni minden egyes esetben — a valóságban 4—4 százalékra rúgnak, vagyis a «törvényes» kamattal együtt 12, illetve 16%-ot tesznek ki. Ez a körülmény megadja azután annak a magyarázatát, hogy miért szaporodnak úgy a pénzintézetek, miért törik magukat az emberek a részvények után. Egyszerűen azért, mert ez többet, sokkal többet jövedelmez, mint az ingatlan. Baj sincs vele, mert csak a szelvényt kell le vagdal ni. Ez adja meg a magyarázatát a pénzintézetek óriási elszaporodásának, amely szaporodás igy fest 1900-tól 1910-ig: 1900-bau 1910-beu Pénzintézet volt. 3614 5516 Saját tőke volt . 884,639.000 1.977.421.000 Betét volt . . . 2.087 millió 4.436 millió Nyereségük volt. 80,745.000 176,063.000 Jelzálogkölcsön növekedett K-ban 110,115.000 372,842.000 Mint látjuk, a saját tőke 9—10%-ot jövedelmezett s igy megértjük azt is, hogy a Magyar Pénzügy, a most elmúlt 1912. év tőkemozgalmairól, a következőket közli: 1912-ben alakult Budapesten 23 uj pénzintézet 19*5 millió korona alaptőkével, a vidéken 72 pénzintézet 16-6 K. alaptőkével; fölemelte alaptőkéjét Budapesten 24 pénzintézet 75*6 millió K.-val, 244 vidéki pénzintézet 81*4 millió K.-val; egyéb részvénytársaság alakult Budapesten 123, összesen 126*3 millió K. alaptőkével, a vidéken 154 részvény- társaság 100 9 millió K. alaptőkével. Az 1912. évben uj részvényekben elhelyezett tőke összege 529 millió K. volt, az 1911. évi 620 9 millió K.-val Az „EGER“ tárcája. Elismerés az elismerésért. — Gárdonyi Géza levele Eger közönségéhez. — A közép-korban és az uj-kor elején Eger is olyan volt, mint minden más magyar város: egy csoportba, egy utcába terelte az egy nemzetiségű, vagy egy foglalkozású embereket, így keletkezett nálunk a Rác-hóstya, a Nemet- utca, a Timár-utca. így kerültek egy csoportba a szövőipar kézimunkásai, a takácsok, fenn a vár mögött, a Sáncban. A szövőszékek, sajnos, már régen pihennek s talán egyetlen avatott kéz sincs már a városban, amely eredményesen tudná őket mozgásba hozni. Ahogy a nagy text 1-gyárak munkába fogtak és ontották a szebbnél szebb vásznat: haldokolni kezdett ez a kisipar s nálunk már meg is halt. C-ak egy utca-név maradt belőle: a Takács-utca, mely ilyetén módon minduntalan a szomorú múlandóságot juttatta eszünkbe. És most megváltozott a sora. Más nevet kapott; országosan ismert lakójától, Gárdonyi Gézáról nevezte el Egerváros képvi-elotestüleie. így egyszerre nevezetessé lett ez az egyszerű utca, amelynek képe Lgelsőraugu képeslapja inkba került e réven. Gárdonyi, aki harmadmagával — Mikszáth Kálmánnal és Herczeg Ferenccel — osztozott a Jókai örökén, később, hogy Mikszáth is oly várat anul kidőlt, Herczegg 1 áll a legelső sorban. Nagyon erősen a nagy palóc nyomában halad, mert már van egy — utcája. Nem rajtunk múlik, hogy faluja és birtoka is legyen, úgy, mint Mikszáthnak: nemzeti adományból. Mindenesetre rászogalt, mert a magyar iró hivatását talán s nki sem érti és érzi jobban, mint ő; nem is magyarázza nemesebben, mint éppen Gárdonyi abban a levelében, amellyel megköszönte az utcát. Ez a levél (maga is gyönyörű irodalmi termék!) nagyon megérdemli, hogy minél többen olvassák és megértsék. A keresztelő kapcsán ugyanis ezt írja vámsunk polgármesteréhez: Nagyságos Polgármester uram! Tiszteit Képviselőtestületi Ha idegen étkezik ebbe a váro-ba, első tekintetét a sok templom, sok torony fogja meg. Bizonyára jpfc-aumdja: — Itt há Istenre is. Bej bb meg a lic-umon bámul el: — Néznek itt a tudományokia is. Még beljebb a Dobo szobra előtt meg: — Néznek itt a nemzet múltjára is. S ha besétálja a várost és meglátja azt az ujnevű utcát is, amelyb-n e sorok csendes Írója él, bizonyára igy szól: — Néznek itt a jövőre is. De ebben a városban m-gis úgy gondolkodnak, ahogy sehol másutt. Mert má-utt az írót le eszik előbb a föld szine a á és csak azután ajándékozzák meg virággal. Itt az író még fenn-jár s máris odaadják nexi a legritkább és legszebb virágot : a századok nefelejcsét. Én meg azt felelném az idegennek: — Ahol Istent ti-ztelik, a tudományokat kedvelik, a hősöket megbecsülik, ott bizony más szemmel néznek a múltba is, a jövőbe is. O t a lakosság gond dkodasa fölülemelkedik a fdd poián. Az olyan helyen megismerik, hogy voltaképpen az író is azt a világosságot hordozza, an ely a temp'omokból kiá>ad. Csakhogy az író nem annyira fölfelé világít vele, mint inkább lefelé, az emberi szivek mélységeibe.
