Eger - hetente kétszer, 1913

1913-05-17 / 40. szám

4 EGER. (40. sz.) 1913. május 17. — A gyöngyösi vöröskereszt. A gyöngyösi vörös­kereszt egyesület pünkösd hétfőjén tartotta közgyűlését amelyen, Westpkalen Rhabanné grófnő elnöknőnek, érdemei elismeréséül, díszes emlék-albumot nyújtottak át, azután a meg­üresedett társelnöki állásra Kemény János pol­gármestert, alelnöknek pedig Frindt F. József drt. választották meg. Több nyelven beszélő szakképzett víz­gyógykezelő és masseur, ki a reuma kezelés terén kincstári fürdőn évekig működött, a nyári idényre vidékre, uraságokhoz ajánlkozik. Megkeresések : Kátay, Budapest, István-út 7. III. 4. intézendők. Eladó még: 35,000 drb. gyökeres és 9000 sima riparia portalis vessző, 2000 drb. gyökeres rupestris monticola, és 15,000 drb. II. osztályú gyökeres fásojtvány. Gröber Jenő szőlőbirtokosnál. Eger, Knézich Károly-utca. Brindza Béla épület- és bútorasztalos, te­metkezési vállalkozó. Eger, Makiári út 15. sz. saját házában. Állandóan kapható fa- és érc­koporsó, szemfedél, koszorú, gyertya és az összes temetkezéshez való cikkek. Elvállalja mindennemű temetkezésnek rendezését a leg­egyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig. Gyász­kocsikkal kívánatra vidékre is szolgál. Színház. A faun. Előkelő, életmódjában, gondolko­dásában, érzelmeiben finoman modern angol társadalmi milieu-t rajzol Knoblauch, melyben mindenki aszerint cselekszik, ha egyáltalában akaratának megfelelőleg tudna cselekedni, amint helyzete, a körülmények, főleg pedig a hétköznapi, kicsinyes anyagi s egyéb egyéni érdek, meg a csalfa külszin megőrzésének e magas körben szigorúan megszabott feltételei megkövetelik. Ferde életelvek, hazug, vagy leg­alább is hamis érzések, de mind a műveltség leple alatt. S ebbe a világba „ugrik“ bele vá­ratlanul, meglepetésszerűen, de még épen jókor, az ősi természet képviselőjeként a klasszikus pogány mithologiának furcsa alakja, egy való­ságos faun, hogy pajzán bohósággal, kacagó jókedvvel, sokszor kissé durván, természetének megfelelő szilajsággal, de mindig naivul őszin­tén hirdesse a természetes élet nagy igazait. Eleinte bizonyos komikussal vegyes csodálatos hatását kelti; naivul áll szemben mindazzal az előtte ismeretlen furcsasággal, mely az uj környezet életét képezi, de azután lassankint neki bátorodik s nagyszerű simbolismussal, át­hatva a nagy természet iránt való rajongó érzésektől, annak rejtelmes, csodás, fenséges és igaz szépségei iránt benne főalkatrész gya­nánt élő izzó lelkesiiltséggel beszél, beszéde néha valóságos ódái lendületet nyer s mindig szuggesztiv erejű. De nemcsak beszél, cselek­szik is; Pán nevében igaz érzéseket támaszt a hamisak helyén, az életuntat életre hívja, az" elsavanyodott arcot derűssé teszi, az egy­más szerelméről tudó, de szivük szavát kö­vetni nem merő boldogtalanokat egymásnak adja s mikor egész környezetének szürke le­vegőjét áttörte a boldogság fénysugarával, hivatását befejezve, az ő igazi világát sóvá­rogva kívánja vissza. Titokzatos összefüggése a természettel itt nyilvánvaló lesz. A három felvonáson át magára vállalt szerep csak arra való volt, hogy a körülötte élőket megváltoz­tassa, saját világához közelebb hozza, hogy aztán az utolsó jelenetben ő maga változat­lanul újra beleolvadjon a nagy mindenségbe, a természet csodás, hamisítatlan, misztikus világába. Röviden összefoglalva ez történik a „Faun“-ban, a többi, amit a szerző szerep­lőivel részben elmondat, részben eljátszat, mind csak arra való, hogy a fantasztikus keretet kitöltse. Igaz ugyan, hogy az eszmék és elvek közlésének ez a módja és formája nem egészen új, nem is eredeti, de ami ezen belül kifeje­zésre jut, az hatásában elejétől végig mély és állandó. S a szerzőnek ez a legfőbb érdeme. Ha még hozzávesszük nyelvének gazdag költői- ségét s drámai erejét, akkor elismerésünk teljes ehet. Ugyanez illeti az előadást. Nem szólva a külsőségekről, mely ezúttal szerény technikai eszközeink mellett is igyekezett a hatást mi­nél teljesebbé tenni, ki kell emelnünk Vidor alakítását, mellyel a faunnak simbolismusát a helyes felfogást igazoló művészettel juttatta érvényre. A milieu szerepvivői közül őszinte elismerés illeti elsősorban Palágyit (Stombury), a mindig mély átérzéssel játszó Retteghyt (Alexandra), jók voltak Császár (Vivian), Niczkyné (Hope Clarce), Cserényi (Lydia), László (Crod- dock) s a többiek. A rendezésért külön is di­cséret illeti Lászlót. Erős lánczok. így nevezi Félix Salten rég ismert és megszokott, sőt eléggé elévült mo­tívumokból szőtt hercegi históriáját, mely egy- egy jelenetében nyújt ugyan a szerző elmés- ségére valló megkapó helyzetet, de az egész­nek alapgondolatát s ennek megfelelően a megoldást sem lehet erkölcsi szempontokból kielégítőnek mondani. Alakjai nem újak, nem is eredetiek, sőt már elkoptatottak. Vala­mennyien származásuknál fogva, hagyomány- szérűén fonák helyzetüknek képviselői, külső­leg s jellemük gyengeségeinek megnyilatkozá­sában különbözők, egyben azonban azonosak, hogy nincs akaratuk. Az uralkodó herceg nem képes uralkodni még önmagán sem; felesége a hercegnő, a pillanatnyi benyomások rabja. Legtöbbre képes még köztük a fiatal trónörö­kös ; ez legalább ha nem is elfogadható módon, de követi szivének érzéseit, kiszabadítja ma­gát környezetének nyomasztó uralma alól, de ő is csak addig erős, mig erejét a hivatás kényszerítő hatalma meg nem töri. Magáévá teszi szerelmének tárgyát, az egyszerű polgár- leányt, de magához felemelni már nem képes. A darabnak az érdekességet ezúttal majdnem a játék kölcsönözte: Lászlónak bágyadtan, mo­solygó, lemondó melancholiájával megindító uralkodó hercege, Vidor férfiasán bájos, a fia­talos szenvedélyt hűen kifejező trónörököse, Retteghy meleg és igaz érzelmeket meghatóan tolmácsoló Hedvigje, Cserényi érdekes, sőt ked­ves hercegnője, Doktor élethű kamarása s a kisebb szerepvivők elismerésre érdemes igye­kezete. Aranyvirág. Martos jól ismert kedves me­séje, s Huszkának hozzá illő, vonzó melódiák­kal teljes, az érzelmeket finom megértéssel tolmácsoló s épen ezért mélyebb s maradan­dóbb hatású zenéje telt házat vonzott, mely mindvégig meleg lelkesedéssel adózott a négy főszereplőnek Batizfaivyn&k (Aranyvirág), Pásztor­nak (Ellen), Szalmán&k (Beppo) és Szikiain&k (Harry). T. A. Műsor: Május 17. Szombat: A Kedves Augusztin. „ 18. Vasárnap: A Kedves Augusztin. „ 19. Hétfő: A faun. „ 20. Kedd : Sappho. „ 21. Szerda: Lili. „ 22. Csütörtök: A bolond. „ 23. Péntek: A gólya. „ 24. Szombat: Bella. „ 25. Vasárnap: A cigányprímás. Iskolaügy. A boldogságról. — Gárdonyi a tanítók mozgalmáról. — Nemrégiben történt, hogy egyik fővárosi lap munkatársa fölkereste egri magányában Gárdonyi Gézát, a jeles írót és volt tanítót, hogy mélyen járó eszméinek és gondolatainak gaz­dag terméséből egy-két értékesebb gyöngy­szemet az illető lap olvasóközönsége számára kipergessen. ' És Gárdonyi beszélt is. Megemlékezett a gyermekkoráról, iskolás éveiről, egykori taní­tójáról, a saját tanítóskodásáról s még egye­bekről is. Tarkította pedig mindezt egy-két olyan egyéni észrevétellel is, melyben a szóban forgó beszélgetést figyelmére méltató nagykö­zönségből senkit sem érdekelhet annyira, mint bennünket, tanítókat akiknek élethajóján valaha a népszerű író is teljesített közlegényi szolgálatot. Ahogy ugyanis szóba hozta Gárdonyi egy­kori tanítóját, elmondotta róla, hogy már nem egészen fiatal házas létére is milyen enyelgő, szeretetteljes családi életet élt. Ajkáról a nyo­morszülte, keseiü panasz-szavak sohasem hang­zottak el; ehelyett egész lényén megnyilatko­zott az igényeit és életkörülményeit egyensú­lyozni tudó ember zavartalan, belső, lelki nyu­galma, boldog megelégedettsége. írói szemmel és a tanítvány kegyeletes érzéseivel mérlegelve, Maiyáta Ignác — igy hív­ták a néhai kollégát — Gárdonyi felfogásában nemcsak mint az ideális tanító típusa jelenik meg előttünk, hanem, mint a helyesen élő em­beré is, aki ahhoz, hogy boldog legyen, nem kerít nagy feneket, hanem bölcsen alkalmaz­kodik ahhoz a közmondáshoz, melyben bizo­nyos gimnasztikái mozdulatok a takaró mére­teivel hozatnak kapcsolatba. Ez t. i. az anyagi szükségleteknek odáig és annyira való lefoko­zását jelenti, ahol azok — törpeségüknél fogva — az elégedetlenségnek és békétlenségnek neve­zett lelki emóciók fölkeltésére többé már nem alkalmasak. Pályázati hirdetés. Egy nagyobb iparvállalat élelmezési intézete Doiplnce kezelőt keres. — Hosszabb gyakorlattal bíró pin­cemesterek előnyben részesülnek. — Aján­latok fizetési igények megjelölésével és ok­mány másolatokkal felszerelve R. E. 0. jelige alatt e lap kiadóhivatalához be­nyújtandók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom