Eger - hetente kétszer, 1913

1913-05-17 / 40. szám

2 EGER. (40. sz.) 1913. május 17. a vármegye alispánja üdvözli. Ezután a temp­lomba, majd a lelkészlakba vonul. Május 17-én, szombaton, bérmálás Kaka- mázon; itt ebéd. Május 17-én d. u. 7 órakor érkezés a nyír­egyházi állomásra, ahol az érseket küldöttség élén a város polgármestere fogadja és disz- menetben a templomig kiséri. A templomban a főpásztor áldást oszt s utána a lelkészlakba tér, ahol Petrovits Gyula apát-kanonoknál, mint ezidő szerint még nyíregyházi plébánosnál lesz a szállása. Május 18-án, vasárnap, az érsek reggel 8 órakor a nyíregyházi templomban kis misét mond, utána szent beszéd, azután a férfiakat és fiúgyermekeket a bérmálás szentségében részesíti. Ugyanaznap déli fél 12 órakor kül­döttségek fogadása a lelkészlakban; este fél 9 órakor pedig a város közönsége az érsek tiszteletére a nyíregyházi dalárda közreműkö­désével fáklyásmenetet rendez. Május 19-én, hétfőn, reggel 8 órakor kis mise, utána az asszonyok és leánygyermekek bérmálása Nyíregyházán. Május 20-án, kedden, reggel vasúton ki­utazás Demecserbe, itt bérmálás, ebéd, délután vissza Nyíregyházára. Május 21-én, szerdán, reggel 7 órakor ki­utazás vasúton Kemecsére, ott fogadtatás, bér­málás, ebéd, délután vissza Nyíregyházára. Május 22-én, csütörtökön, reggel 7 órakor utazás kocsin Királytelekre, fogadtatás, bér­málás, ebéd, délután vissza Nyíregyházára. Május 23-án, pénteken, reggel 7 órakor utazás kocsin Orosra, ott fogadtatás, bérmálás, ebédre vissza Nyíregyházára. Május 24-én, szombaton, reggel 7 órakor utazás Kótajba, idejönnek az ibrányiak is; fo­gadtatás, bérmálás, ebéd, délután vissza Nyír­egyházára. Május 25-én, vasárnap, reggel 7 órakor uta­zás Napkorra kocsin, fogadtatás, bérmálás, ebéd, délután vissza Nyíregyházára. Május 26-án, hétfőn, reggel 7 órakor utazás Levelekre vasúton, fogadtatás, bérmálás, ebéd, délután vissza Nyíregyházára. Május 27-én, kedden, reggel 7 órakor utazás kocsin Nagykállóba, idejönnek a kállósemlyéniek is; fogadtatás, bérmálás, ebédre vissza Nyír­egyházára. Május 28-án, szerdán, reggel 7 órakor uta­zás vasúton Debreczenen át Hajdudorogra, ide­jönnek a nánásiak is; fogadtatás, bérmálás, ebéd, délután kocsin az ujfehértói vasút állo­másig, onnan vasúton vissza Nyíregyházára. Május 29-én, csütörtökön, reggel 7 órakor indulás vonaton Ujfehértóra, fogadtatás, bérmá­lás, ebéd, délután vissza Nyíregyházára. Május 30-án reggel 7 órakor Szmrecsányi Lajos érsek elhagyja Nyíregyházát. Ez alka­lommal a vasúti állomásnál a város és hívek küldöttjei búcsúztatják. Nyíregyházáról vasúton Pócspetribe utazik az érsek, ott fogadtatás, bérmálás, ebéd és meghálás. Május '31-én, szombaton, reggel kocsin in­dulás Nyírbátorba, fogadtatás, bérmálás, ebéd, délután átmenet vasúton Nyiradonyba. Junius 1-én, vasárnap, bérmálás Nyiradony- ban, itt ebéd és meghálás. Junius 2-án, hétfőn, reggel kocsin átmenet Geszterédre, itt bérmálás, ebéd, délután vissza Nyiradonyba. Junius 3-án, kedden reggel kocsin indulás Nyirlugosra, ott fogadtatás, bérmálás, ebéd s ugyanott éjjeli szállás. Junius 4-én, szerdán, kocsin Nyirábrányba, fogadtatás, bérmálás, ebéd, délután 3 óra 49 perckor visszautazás Egerbe. A hét. „Az tsizmatsináiók“ botránya. Egyik laptársunk krónikás nyelven, évszázadokkal ezelőtti ortog­ráfiával emlékezett meg egy cikkben arról, hogy a legutóbbi országos vásár pünkösd hét­főjére esett és hogy a csizmadiák nem akartak árulni ezen a napon. Senkinek és semmi kifogása nem lehet az ilyen tréfás (hozzá még: érdekes köntösbe öl­töztetett) cikkek ellen. Az ellen azonban mégis tiltakoznunk kell, hogy Magister Jacobus, a cikk Írója, igy szellemeskedjék: „Felpirkanék vala penég Pinkesd második innepe és huzódék a nép az katedrális erányába, az tsizmatsinálók vagy tsizmadiárkok penég szépecskén besomfordálának az kortsmákba, aholottis a nagyszakáilu hebreus mesterek, nagytudományossai ama fiskus szüve szerint való italporciózási jussnak, mérik vala a finum spirituszokat, és istenifélelmes szüvvel strázsá- lák, mikorond is eriszkednék fólibéjek Szent­lélek Isten Urunk, hogy megoldoztatnék az ő nyelvik, miként ama szent apostoloké.“ Éretlennek és vallásgunyolásnak kell mi­nősítenünk azt a megjegyzést is, hogy az idén „gonosz jel képen már antecedála az Husvét szent innepe az Gyimelcsojtó Bódogasszony napjának; az támadás innepe az fogantatásé­nak .. .“ Semmi kifogásunk az ellen, ha laptársunk szellemeskedik, de az ellen tiltakozunk, hogy ezt a katolikus vallás rovására tegye. * ,,Idegeneknek tilos a bemenet!11 Ez a felírás díszeleg az egri vár bástya-sétautjának végén, ahol ajtó zárja el az utat a vár északnyugati sarkától. Eger panorámájából azt a részt, amely a Knézich Károly-utcától az Eged felé esik, éppen ezért nem is lehet látni. Ezen a felíráson és ezen az út-elzáráson méltán háborodhatott fel az az előkelő idegen, aki a napokban sétált az egri várban s nem gyönyörködhetett Eger egész panorámájában. Mikor önkényesen elzárták ezt a részt, szóvá tettük mi is e helyen, de — sajnos, eredmény­telenül. Most ismét avval a kéréssel fordulunk Eger város fejéhez: hasson oda, hogy ezt az utat engedjék vissza annak használatára, aki­től elvették, a közönségnek. * Ábrahám a mennyországban. Erről a darabról azt jegyezte meg színházi rovatunk vezetője, hogy csak azért ír róla, mert: 1) premiére volt s arról írni szokás; 2) a szereplőknek — jobb ügyhöz méltó igyekezetét méltányolni kell. Mi ehhez még egy pontot teszünk hozzá rovatvezetőnk engedelmével. Az eőéle darabok­ról részletesen kell írni: 3) azért is, hogy — megismerje a közönség s aki még nem látta, el ne menjen a színházba, mikor ezt a darabot adják. * A daytoni alkohol-tilalom. A tornádósujtóttá Daytonban teljes erővel folyik a munka a vá­ros újjáépítésén. A hatóság, mig a munka tart, megtiltotta az alkohol-kimérést és az italmé­réseket, az úgynevezett szalonokat, becsukatta. Egy szalonost, aki titokban tovább mérte az italt, tetemes pénzbüntetéssel sújtott a hatóság. * Az ópium-veszedelem. Szegény Franciaországot a sok baj mellett egy újabb veszedelem fe­nyegeti. Ez a veszedelem az ópium-szivás, mely hihetetlenül nagy mértékben el van terjedve egész Franciaországban. Magában Toulonban, melynek csak százhúszezer a lakosa, nem ke­vesebb, mint százhatvan ópium-barlang van. , Ezek között vannak elegáns mulatóhelyek és egészen közönséges lebujok is. A francia ten­gerészek csaknem mind hódolnak az ópium- szivás szenvedelmének, a tisztek éppen úgy, mint a legénység; ez a lassan élő méreg az­után teljesen enerváltakká teszi őket. A touloni polgármester, aki már öreg ember, keservesen panaszkodott a Matin tudósítója előtt, hogy a híres régi város vidámsága, egész társasélete és jóléte oda van, mióta az ópium-szivás Tou­lonban meghonosodott. Nem sokkal jobbak az állapotok a többi nagy kikötőben: Brestben, Cherbourgban, Lor- lentban és Rochefortban sem, sőt Parisban is igen jelentékeny már az ópiumfogyasztás. És ez ellen védekezni sem lehet, mert a francia törvények ez idő szerint nem nyújta­nak semmi védelmet az ópium behozatala és fogyasztása ellen. Ugyanakkor, amikor Kina fölismerte az ópiumszivásban rejlő nagy vesze­delmet és törvényt hozott, mely halálbünte­téssel sújtja az ópium-szivót: Franciaország, mely azzal dicsekszik, hogy a világ legcivili­záltabb és legfölvilágosodottabb állama, — rá­kap az ópium-szivásra. Ez olyan tény, amely ellen hiába adnak ki hivatalos és nem hivatalos cáfolatokat. Mi lehet az oka annak, hogy a franciák nem hoznak törvényt az ópium ellen? A felelet nagyon egyszerű: a francia állam a világ legna­gyobb ópium-gyárosa. A francia köztársaság egyik gyarmatán, Indo-Kinában, állami monopólium az ópium készítése és forgalombahozatala. Eb­ből a francia köztársaságnak a múlt évben 10,510.582 frank tiszta haszna volt. A francia köztársaság címerével ellátott csomagokban egy év alatt 1200 métermázsa ópiumot hoztak forgalomba. Úgy látszik, hogy a „La grande nation“ éppen úgy van az ópiummal, mint mi az alko­hollal. Az állam vezetősége látja, mert látnia kell, hogy a nemzetet meggyilkolja az alkohol, de azért mit sem tesz ellene, mert ezidőszerint haszna van belőle. Úgy tesz, mint a vaddisznó­család a tölgyfával: kidönti, hogy kedvére lakmározhassék rajta. Hogy azután mi követ­kezik, arra nem igen gondol. _________ H ÍREK. Eger, 1913. május 16-áu. Tájékoztató. Május 17. írásbeli érettségi a főgimnáziumban. 17. Gáspárdy K. zeneiskolai hangversenye. ” 18. Borsod-Gömör-Hevesmegyék Erdészeti Egyesü­letének közgyűlése. „ 20. Az egyházmegyei papnyugdij és segélyalap kö­zépponti bizottságának ülése. 20, 21. Katonai fSutóállítás Hatvanban. ” 20. A Nőegylet közgyűlése. 21. A házi ezred ünnepe. (Az asperm csata emleke.j „ 22. Űrnapja. „ 25, 26. Országos vásár Gyöngyösön. 28, 30. írásbeli képesítő a tanítónőkepzó intézetben. Isaák Gyula kitüntetése. Ismét egy derék ember kiváló érdemei találtak elismerésre. Őfelsége, a király, március hó 25-én kelt legfelsőbb elhatározásával Isaák Gyulát, Heves­vármegye főjegyzőjét, a közigazgatási szolgá­latban és az alsó-tarnavölgyi vizi társulatnál miniszteri biztosi minőségben kifejtett buzgó működésének elismerésével a királyi tanácsosi címmel tüntette ki. Isaák Gyula kitüntetése nem közönyös senki előtt, aki őt mint köztisztviselőt és mint társadalmi embert ismeri. A közéletben azok­hoz a ritka jellemekhez tartozik, akik minden­kor és minden körülmények között a közérde­ket tartva szem előtt, mindig csak a közjó előmozdításán fáradoznak. A magánérdek úgy másnál, mint nála, — és főként nála soha

Next

/
Oldalképek
Tartalom