Eger - hetente kétszer, 1913
1913-05-03 / 36. szám
1913. május 3. EGER. (36. sz.) 3 körülmények között sem megy bele, semmi ilyen bérletbe, meggyőződése, hogy nincs benne köszönet; nagyon rongálódik, piszkolódik a színház berendezése; végül — ami legfőbb — a város elveszíti a maga szabad rendelkezési jogát s igy a színház elvonódik valódi rendeltetésétől. Nagyon örülünk, hogy végre az egész vonalon győz a mi, kezdettől hangoztatott álláspontunk s a színházat meghagyják annak, ami, vagyis — színháznak. * Nyakunkon a „fertály," a házatlan zsellérek legfenyegetőbb réme, amikor keservesen szerzett ingóságokat dobálnak, törnek, zúznak a „trágerosok.“ Nemcsak a drága fuvart, a drága napszámot kell fizetni, hanem javíttatni kell a sok megsérült bútort s az uj lakásban — a változott viszonyok folytán — mindig kell egy és más uj beszerzést eszközölni. így lesz azután egyenlő minden hurcolko- dás egy-egy megégéssel, mint a közmondás találóan és régen megállapította. HÍREK. Eger, 1913. május 2-án. Május. A virágok hónapjának reánk köszöntével ne csak élvezzük a virágok tündéri színpompáját és édes illatát, hanem tegyünk is valamit a virágokért! . . . Istennek hála, Eger város közönsége is kezdi már becsülni a virágokat. Eddig csak a kertekben és itt-ott egyes házak udvarában húzódtak meg szerényen a virágágyak, most már az utcákra és közterekre is kivonulnak, és szint, illatot visznek be a poros úttestek és szürke gyalogjárók sivár egyformaságába. Néhány évvel ezelőtt még facsemetéket sem mertünk kiültetni a házak elé. Gonosz kezek derékon törték, megcsonkították, elpusztították azokat. Most már virágszőnyeges parkokról is álmodozhatunk, mert hiszen a legforgalmasabb útvonalak mentén parkokat létesítettünk, díszfákkal, virágos cserjékkel ékesítjük a közforgalomra nem használt utcarészeket, és — nem bántja azokat senki. Lassan-lassan ránevelődött a mi népünk is a fák és virágok megbecsülésére. A Káptalan-utcán, a tisztilak előtt és a főszékesegyház mellett díszes virágágyak pompáztak egész éven át. Kísérletezés volt, vájjon megmaradnak-e a kiültetett virágok a közönség gyönyörködtetésére, avagy orvul letépik őket? Megmaradta«:, jeléül annak, hogy a mi népünknek van érzéke a szép iránt. Ezért az idén már a Samassa-tér torkolatánál, a Hevesmegyei Takarékpénztár uj palotája és a ple- bánia-épület előtt is virágos parkokat létesítettek. Sőt a Csekó Gábor prépost-kanonok elnöklete alatt működő városi kertészeti bizottság azt is tervezi, hogy a Vásár-tér feljárójánál levő fűszőnyeges-parkokat, valamint az Eszterházy-téren levő parkot, a színház környékét és a Deák Ferenc-uti parkokat virágos csoportozatokkal élénkíti. Az Eszterházy-tér parkját már is kiszélesítették. Azt a kopár területet, ahol az ar- téz-kút fúrását megkísérelték, egészen az úttestig befásították. A Líceumnak Káptalanutcai része elé is uj fasorokat ültettek. Micsoda kedves, élvezetes és üdítő pihenő-hely lesz ez néhány év múlva, ha a fák meglom- bosodnak! . .. A vasut-felé vivő Deák Ferenc-ut valósággal kert-városrésze lesz Egernek. Az útvonal nyugati szélén már megvannak a parkok, csak éppen virágokkal kell felékesíteni; az utca keleti oldalán pedig, a Korona-vendéglőtől kezdve, a fölpareellázott Érsekkert helyén végig csakis díszes előkertekkel építhetők fel az uj házak. Évszázadok mulasztását hozzuk helyre ezekkel a virágos intézkedésekkel! És ez még nem minden. Ősrégi várváros vagyunk. Utcáinknak legnagyobb része szűk. A várost körülvevő falaknak lebontásával, nem lehetett egyúttal az utcákat is kiszélesíteni. A főutcánk is annyira szűk, hogy a gyalogjárók mellé fák ültetésére nem is gondolhatunk. Hanem azért virágosakká tehetjük a szűk utcákat is. A magánházak és középületek ablakait és erkélyeit virágozzuk ki és mindjárt nem lesz olyan rideg kőhalmaz ez a mi épülő és szépülő várvárosunk. A kertészeti bizottság arra is gondolt, hogy a villamos-vezetéket tartó oszlopokra is lehetne virágtartókat alkalmazni, amelyekből folyondár-növények kúsznának lefelé. Ilyen irányban át is irt a villany-gyár igazgatóságához és ez bizonyára nem zárkózik el az eszme megvalósítása elöl. A természet pazar virágpompájától ékes a szép május. Rajtunk áll, hogy ebből a virágpompából nekünk is minél nagyobb rész jusson! . . . Kinevezés a vallás- és tanulmányi alap felügyelő-bizottságába. Őfelsége a király a vallás- és tanulmányi alapra felügyelő és azok kezelését ellenőrző időleges bizottság tagjává Szmrecsányi Lajos egri érseket kinevezte. Személyi hír. Szmrecsányi Lajos érsek ma délelőtt a fővárosba utazott. Egyházmegyei hír. Szmrecsányi Lajos egri érsek Csonth Béla kiskörei lelkészt az alsóhevesi esperesi kerület h. esperesévé nevezte ki. A keresztjáró körmenetek. Hétfőn, kedden és szerdán, a hagyományos keresztjáró körmeneteken, nagy számmal vettek részt az áj- tatos hívek. Hétfőn Dutkay Pál apátkanonok a szentferencrendiek templomába vezette a bucsu- járókat, ahol Kubusz Leontin szentferencrendi áldozár prédikált; kedden Demkó György dr. prépost-kanonok vezetésével a minoritákhoz vonult a körmenet, ahol Korom Pál minorita áldozópap tartotta a szentbeszédet; szerdán a ciszterciek templomába ismét Dutkay Pál apátkanonok vezette az ájtatoskodókat és Kovács Pius dr. főgimnáziumi tanár, hitszónok prédikált. Májusi csillaghullás. Háziezredünknél, az Egerben állomásozó cs. és kir. 60. gyalogezrednél, a májusi előléptetések alkalmával Bergham- mer János százados őrnagygyá neveztetett ki és a 48-ik gyalogezredhez áthelyeztetett; Bart- mann József hadnagy főhadnagy lett, Dinszki István és Horváth Károly zászlósok hadnagyokká léptek elő. Más gyalogezredekhez vezényeltet- tek háziezredünkből: Neuriehrer László százados és Tichtinger Mihály főhadnagy. Az Egri Dalkör reuniója. Örömmel tapasztaljuk, hogy a családias jellegű reuniók egyre nagyobb támogatásban részesülnek, ami azt bizonyítja, hogy művelt közönségünk körében megvan a kellő jóakarat és készség a művészet támogatására, ha azt megfelelő módon és súlyosabb anyagi megterheltetés nélkül gyakorolhatja. Az április 30-án este megtartott reunion résztvett családok, a csekély belépti dij ellenében oly magas színvonalú előadást hallottak a kosszorus Egri Dalkörtől, hogy biztosra vesszük, miként nemcsak ők maguk szegődnek a reuniók állandó közönségévé, hanem széleskörű propagandát fognak csinálni az intelligencia többi rétegeiben is. Az Egri Dalkör 7 számot énekelt, mindegyiket a tőle megszokott bravúros tökéletességgel. Különös hatást ért el Lányi: „Rákos nymphájához“ c. s az országos dalversenyen is előadott, magas koncepciójú darabjával. A darab végeztével a fiatalság táncra perdült, mely a legvidámabb fesztelenséggel a késő éjszakába nyúlt be. nyomorult, tévedett! Más port adott az aszpirin helyett. Ebben az adagban annyi lett volna az, mintha villám csap le! Dormauve szó nélkül mutatott a kezében tartott porra. Ha csak egy percet késik a gyógyszerész, egy bűntettnek ártatlan okozója lett volna. A szegény ember zokogott erre a gondolatra. Minket némává tett ez a tragikus eset, de mindannyian csodálkozva néztünk Dor- mauvera. Úgy látszott, igaza volt, amikor azt állította, hogy a halál vele szemben tehetetlen volna még egyideig! Kissé gúnyosan szólt: — Nos, mit szóltok ehhez? Azt hiszem, jól mondtam? Mit felelhettünk volna? A gyógyszerész sehogy sem birta visszaszerezni nyugalmát. Egész magánkívül volt attól a gondolattól, hogy ha egy pillanatot késik, a törvényszék előtt volna felelős hanyagságáért. Dormauve megsajnálta, kikisérte őt s egy darabon vele tartott. Körülbelül húsz perc telt el igy, amikor közel a házhoz egy rettenetes kiáltást hallottunk. Azután Dormaure Pál lépett be. A háta mögött az ajtó az árnyékra nyílt. Ekkor valami olyan hangot hallottunk, mintha valaki egy acélkaszával a sötétséget akarná kettévágni. Barátunk nem birt szólni. Megállóit a küszöbön és halvány volt, mint az ezüst. Mindannyian hozzá siettünk, hogy megfogjuk, mert tántorgott. De ő egy mozdulattal gyengéden eltolt magától és igy szólt: — Most már ismerem, mi a félelem. Rettenetes érzés ez. Ah, ez a zaj! Hallgassátok ezt a távolodó zajt! íme . . . — A kis utca sarkán, a templom mellett hagytam el a gyógyszerészt. A szél egészen kifújta a főfájásomat. Midőn lassú léptekkel visszafelé jöttem, mert féltem, hogy a sötétben beleütközöm valamibe, suhogó nesz ütötte meg a fülemet, mintha valaki titokban közelednék felém. Rászóltam: Ki az? Senki sem felelt. Nem láttam semmit. De valaki vagy előttem ment, vagy követett. És ez nyugtalaníten tudja, hogyan menekültem meg attól, hogy el ne metssze a nyakamat! Csak két-három méternyire voltam akkor már az ajtómtól. Eleinte azt hittem, hogy valami részeg munkásba ütköztem, aki a kaszáját vállára vetve megy haza. De mikor benyitottam az ajtót s a szoba világossága kicsapódott az utcára, láttam hogy egy magas vékony asszony halad el óriási léptekkel az utón és egyöntetű mozgással himbálja kaszáját a vállán. Halljátok ezt a távolodó neszt! Ez a Kaszás! Dormauve Pál arca még most is nagy rémületet tükrözött vissza. Hallgattunk és bántuk, hogy előbb a halálról beszéltünk. No, nem szép tőlem, hogy erről beszélek önöknek. MindanDyiunkat felizgatott már akkor a por története. Az az asszony az utón nem volt más, mint egy nagy parasztnő, aki a napi munkából ment hazafelé; talán kissé ittasan támolygott s nem tudott mindent magáról. De mégis, ha a barátunk véletlenül egy kissé közelebb haladt volna el a kaszája mellett? . . . Elvághatta volna a nyakát. Hát nem Odakünn rettenetes sötét volt; még egy csillag sem ragyogott az égbolton. Lámpákat sem lehetett látni az ablakokban. A sötétség olyan volt, mint valami puha fal és a csend tott. — Egyszerre beleütköztem valakibe, aki egy szót sem szólt, de én felkiálltottam. Az arcomat éles, sivító nesz érte . . . Kinyújtottam a kezemet s egy óriási kasza pengéjét érezközelről nézett-e szemébe a Halál ? És igaza volt: az ő órája még nem kö vetkezett el. Pierre Fron dale után. tökéletes. tem. Micsoda jeges érzés volt ez! És csakis-
