Eger - hetente kétszer, 1913
1913-04-19 / 32. szám
Előfizetési árak: Ejíéss évre.. _ 10 korona. Fél évre 1. ......... 5 » N egyed évre _ 2‘60 » Egyes szám . ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hir letések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. XXXVI. ÉVFOLYAM. 1913. — 32. szám. A katolikusok és sajtójuk. Magyarország hercegprímása a napokban rövidebb beszédet mondott a katolikus sajtóról. Ez a beszéd többféle magyarázatra adott alkalmat, amelyek között és reánk nézve legenyhébb az, hogy nem kell katolikus sajtó, mert az felekezeti tagolódást idéz elé. Erre vonatkozóan Íródott ez a cikk. Egy úriember beszélte el ezt az esetet: Égy fiatal ember jött a városunkba. Nem tudtam: kicsoda, micsoda? Találkoztam közben egy ismerősömmel. Zsidó volt. Kérdezem tőle: Ki ez a fiatalember? Hát azt feleli rá: r — En sem tudom, de szombaton láttam a zsinagógában, hát — jó embernek kell lennie. De sokat mond ez a válasz! Elmondja, hogy az a vallásos zsidó a maga hitsorsosát milyen szépen megfigyeli, megbírálja a — vallásossága után. És ugy-e, senkisem lesz, aki erre azt mondaná: elfogultság, szellemi vakság. Nem is az! Hanem vegyük most a dolog fordítottját! Halljuk-e azt valaha: — Ez jó ember, mert gyakran látom a nagytemplomban! Nem, ezt nem halljuk, mert az ilyen kijelentés beleütközik a „szabad gondolatba“; ez bigottság, ez elfogultság, ez vallási vakság. A katolikusok jó részénél ugyanis az a megfoghatatlan lelki gyöngeség lett divat manapság, hogy amire a másvallásúak büszkék és amiért harcolnak, amiért képesek minden érvet felsorakoztatni, ha kell, törvényeket, sőt történelmet is hamis világításban feltüntetni, azaz vallásukért: azt megvallani, azért harcolni mi — elmaradottságnak tartjuk. Mindig azt halljuk: minek nékünk a katolikus sajtó; minek olvassuk mi a katolikus lapokat; miért pártoljuk mi a katolikus sajtót? Hát azért, hogy mi, katolikusok ne legyünk az eddigi hitközönyben szenvedők; hogy észre vegyük és meglássuk, hogy mindegyik vallás hívei esküsznek vallásuk zászlajára, csak mi nem; hogy felébredjünk végre valahára! Hiszen minden másvallásu magyar ember nemcsak magyar, hanem hívő is; csak mi, katolikusok nem merünk hívők lenni! Ennek azután az az eredménye, hogy minket, „néma katolikusokat“, kiabálva, sőt ordítva támadnak, szidnak, ócsárolnak minden oldalról. Mi pedig ezt tűrjük, sőt sokszor még fel is hagyunk a (szinte velünk-születettnek látszó) némasággal; csakhogy nem azért, hogy a támadást visszaverjük, hanem hogy — kontrázzunk az ócsárlóknak, akik igy liberálisoknak, amúgy bigottaknak tartanak. Ez a katolikus szellemi öngyilkosság természetesen napról-napra jobban korbácsolja ellenünk a szenvedélyeket. Napról-napra vakmerőbbé teszi elleneinket. Csak egy példát erre! Országos történelmünket eddig a legkülönfélébb vallásu hisztorikusaink úgy Írták meg, hogy szent István nagy államférfim, éles előrelátással a katolicizmusnak erős alapjaira fektette a magyar államot. Belátta a nagy király, hogy nagy,^müveit, számottevő nemzet csak igy lehetünk! S hogy ezt a politikai zseni- álitást hogyan tárgyalják ma, arra itt van egypár sor: „I. Istvánt a bevándorolt térítő papok hatalmukba kerítették és egy minden izében theokratikus állam alapítására törekedtek 1“ Így mondta ezt a nemrégiben öngyilkossá lett Váradig Zsigmond. Hát nem megdöbbentő, hát nem megrázó jelenség ez? Ilyen korccsá aljasítani ezer éves históriánk legkiemelkedőbb korszakát? Amiből kiindult az egész magyar állam, aminek köszönhetjük, hogy ma is vagyunk, élünk? Hát első szent királyunk nem bölcs, hanem egy hálóba kerített báb volt!? Más példa! Tessék a katolikus autonómiára gondolni! Mi körül folyik itt a vita? Hogy a katolikus vagyont alkotó vallási és tanulmányi, sőt az egyetemi alapot is (mert hiszen ez is a miénk, hiába csúsztatta be a nagy generális, az öreg Tisza, 1870-ben az állami költségvetésbe) adják katolikus kezelésbe. Hisz’ az mind a mi pénzünk, a mi vagyonunk. — S a válasz erre kétféle! A protestáns Kérészy Zoltán dr., a kassai jogakadémia dékánja, azt mondja: jó, legyen a tietek (ami úgyis a mienk), de a protestánsok is kapjanak e helyett aránylagos nagyságú javakat. Tehát amiért mi visszakapjuk, amit jogtalanul Szombat, április 19. elvettek tőlünk, azért mások, minden jogalap nélkül, hasonló értékű ajándékot kapjanak. A másik rész meg pláne szekularizációs törekvésekkel ront neki jogos törekvéseinknek. Mintha az egyházi vagyon nem lenne ép’ oly jogos tulajdon, mint bármely börzianernek, részvénytársaságnak, sőt a többi vallásfelekezeteknek meglevő vagyona. Érthető-e már, hogy miért kell nekünk a katolikus sajtó, miért kell olvasni katolikus lapot? Hogy lássuk: mennyire védik a más hiten levők a magukét, milyen lehetetlen módon harcol a mai modern áramlat a mi gyönyörű katolikus múltúnk, kultúránk, lelkünk, vagyonunk ellen! Ez pedig nagyon nagy veszedelem! Mert ha elveszítjük a katolicizmus nagy csatáját, akkor már hiába tömörül az „ecclesia militans“; akkor már későn lesz. Ne legyünk tehát néma katolikusok, hanem vegyük elő a tollat, vegyük elő a katolikus lapokat, hol megvédhetjük jogainkat, összemorzsolhatjuk az ellenünk intézett gonosz támadásokat. És akik ebben felekezeti türelmetlenséget látnak, azokat megnyugtathatjuk, hogy ilyen felekezeti türelmetlenség már régesrégen megvan a zsidóknál, ép' úgy, mint a protestánsoknál, mert mindegyik felekezetnek van sajtója, csak minekünk kell arról Írni, hogy miért is kell katolikus sajtót teremteni! Nagy baj, hogy sokáig liberalizmusnak hitte a magyar katolikus intelligencia azt, ami vallástalanság, jobb esetben vallási közöny volt. Ezért nem volt eddig katolikus sajtó. És mivel kezd megtörni a vallási közöny jege, ezért van most már katolikus újságírás. Ne legyenek hát némák a katolikusok, hanem beszéljenek a saját vallásunk szellemében, ahogy ezt a más vallásuak állandóan teszik. És ha nem szégyen protestánsnak, zsidónak, unitáriusnak, görögkeletinek lenni, akkor nem lehet szégyen, nem lehet bigottság a meggyőződésből fakadó katolicizmus sem, amely megteremtette és nagyon sokáig fenntartotta Magyarországot, amely minden hittételében a legmagasz- tosabb erkölcsi elvek hirdetője. Patak László dr.