Eger - hetente kétszer, 1913

1913-04-16 / 31. szám

1913. április 16. EGER. (31. sz.) 3 ki, nem csodálkozhatunk, hogy a mai modern korszakban a zene a műveltségnek bizonyos kelléke kezd lenni. Az pedig különösen a mai fiatalságra nézve. Mennyi mindenféle rossztól tartja vissza az ifjakat a zenével való foglal­kozás, de másrészről mily örömmel látják a szülők gyermekeiknek a zenében való előre­haladását, amellyel megszerzik maguknak a belépő jegyet a mai modern szalonokba ! . .“ A lelkes elismerő tapssal fogadott beszéd befejező szavaival az elnök átadta helyét az ifjúsági zenekarnak, hogy „a zene hangjaival tolmácsolják,“ amit egy pár szóval ő elmondott;. Es a Zenekör pompásan tolmácsolta! Mind­járt az első számmal meghódította a közönsé­get. Kélernek magyar motívumokból fölépített nagyszabású darabjában (Vigjáték-nyitány II.) nagyon szépen, finoman érvényesítették a ma­gyar ritmust. Sikerült és kedves ellentét volt mindjárt a nagyobbszabásu nyitány után Wald­teufel kecses melódiáju darabja (Invitation á la Gavotte), melynek filigrán dallamaiból, színes hangszereléséből semmit sem engedtek kárba- veszni a fiatal zenészek. Szívesen vette a közönség, mint könnyebb fajta betétet, Lehárnak íva-kerintőjét. A nagy népszerűségre jutott operettszerző egyik leg­sikerültebb alkotásából való ez a darab, mely­nek könnyed zenéje nagy hatást keltett. E szám után uj oldalról mutatkozott be a zene­kar: a klasszikus darabok után mindeu meg- Kötöttség nélkül játszottak el több — külön­böző tempójú — magyar nótát s ebbeli sikerü­ket az mutatja, hogy ezt a számot megujráz- tatta a közönség. A 10 perc szünet után következett a hang­verseny piész dö rezisztánsza: Schubert H-moll szimfóniája (I. rész. Allegro moderato). A klasz- szikus zeneköltészetnek valóságos gyöngye ez, mely a nagy mesternek utolsó és befejezetlen zenei alkotása. E — romantikába hajló — klasszikus alkotás szépségeit annál inkább él­vezhette a közönség, mert a darab szebbnél- szebb melódiáit s azoknak különféle hangsze­reken való ismétlődését alapos átértéssel, mgy szabatossággal adta vissza a zenekar, mely a 9. szám gyanánt játszi könnyűséggel, kellő di­namikai színezéssel játszott el Flotow Stradella cimű operájából egy részletet. A zenekar együttesein kívül két hegedű- szám is volt zongorakisérettel. Berioi-nek Violin concert je (No. 1.) érett felfogást, nagy tech­nikát kíván. Kalovita Endre VII. o. tanuló min­den szépségét átértette ennek a darabnak és annál inkább átérezhette, mert a 10 percig tartó számot — szinte hangverseny-bravúrral — hangjegy nélkül játszotta el. A biztos játék értéke, hatása csak növekedett a teljesen meg­felelő, diszkrét zongorakisérettel, melyet Kalovita Rafael VIII. o. tan. látott el. A Kalovits-testvéreknek e tüntefő tapssal jutalmazott szereplése mellett egyenlő rangú volt a 7. szám. Grieg-nek (Sonata. Op. 3.) sa­játságos borongó stílusát magas zenei intelli­genciával érvényesítette Szeitz László VII. o. tanuló, kinek gyönyörű technikáját, szép tónu­sát más föllépéseiből is ismerjük. Itt a Zsass- kovszky József VII. o. tanuló szabatos zongora- .9 kísérete simult a nehéz darab melódiáihoz. A tiz számból álló dús programmot (a Ths Star and Stripes Forewer) Induló zárta be, melynek lüktető hangjánál vonult el a közön­ség bizonyára a legteljesebb megelégedéssel. A hangverseny rendezésében kétségkívül Braun Jácint tanár-elnök buzgólkodott legtöbbet, kit nehéz munkájában Kürti Menyhért dr. tanár támogatott. Az ő kitartó buzgóságuk mellett tudta elérni e fényes sikert Zoltán Alajos zene­tanár, ki nagyon meg lehetett elégedve türel­mes és nem lankadó fáradságának eredményé­vel. Zoltán Alajos e hangverseny szerint nem­csak zenetanárnak jó, hanem dirigensnek is, akitől, a főgimn. ifjúság Zenekarának élén, csak emelkedést várhatunk. * A föreáliskola dlsztornája, A m. kir. áll. fő­reáliskola ifjúságának Torna-Köre rendkívül si­került dísztornát rendezett vasárnap délután igen szép érdeklődő közönség jelenlétében. A nyolc számból álló programm hatásos felvonulással kezdődött, melyhez az ifj. zenekar szolgáltatta a zenét. A nehéz, de szép svéd tagszabad-gyakorlatokat igen szabatosan és plasztikusan csinálta a lelkes kis csapat, mely később egy-két játékszámmal állandó derültséget keltett. A csapattornázás értékeit (rügódeszka-bak- ugrás, ló-ugrások, roham-deszka) nehezen ál­lapíthatta meg a közönség, mert a három szer pompás gyakorlatai között megoszlott a figyelem. Igen szép gyakorlatokat mutattak be nem lankadó erővel az ugróasztalon is, de kétség­telenül a versenyek voltak legérdekesebbek. Az V. osztály tanulói a rúdmászásban versenyeztek s győztesek lettek: Jankovics Béla,VeiszSándor és Drlicska Károly. A VI. osztály magasugrást csinált gyürühin- tával s a közönség szinte csodálkozva tapsolt minden sikerült „repülésnek“. Igaz, hogy szinte erejüket meghaladó tekintélyes magasságig (3 m. 20 cm.) jutott a legjobb. A dijakat a következők vitték el: Füköh István, Szabó Lajos és Groszberg Dezső. Igen szép eredményt mutattak az atlétikai föverseny VII. és VIII. oszt. szereplői a 25 kilo­grammos súlyemeléssel (legnagyobb szám 29) és a helyből magasugrással (rekord: 130 ctp.) mint összetett versennyel; ebben a következők kaptak dijat: Sír Lajos VIII., Bornstein Jenő VIII. és Holec István VII. o. t. Egyik legsikerültebb száma volt a VII-VIII. osztályú tanulók tornászati főversenye (korlát, nyújtó, ló-ugrás) úgy a gyakorlatok ügyességi és erőértékénél, mint a kivitel plasztikus vol­tánál fogva. Itt is hárman kaptak ezüst, illetve bronzérmet, és pedig: Balogh Sándor VII., Klausz Ernő VII. és Sír Lajos VIII. o. t. Leg­nagyobb tapsot kapott e számnál Fejér Miklós V. o. tanuló, aki versenyeu kívül mutatott be a nyújtón és korláton egy-egy remek gyakorlatot. A jelenlevő nagy közönség legteljesebb elismerését a folyton fel-felzugó taps fejezte ki, de tolmácsolta Vigh Béla igazgató is, aki mig egyrészről a testi-lelki erők további ki­tartó fejlesztésére buzdította az ifjúságot, szi­ves köszönetét mondott Schindelberger József tornatanárnak. A dijak kiosztása után zeneszó mellett vonultak el a torná-zok s a közönség azzal a tudattal távozott, hogy főreáliskolánk testi nevelése, tornatanítása, melyet Kiss Nándor olyan jól megalapozott s olyan magas szín­vonalra emelt, — folytatólagosan is megfelelő kezekben van. hírek. Eger, 1913. április 15-éu. Tájékoztató. Április 16. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Abasáron. „ 16., 17. Sorozás Gyöngyösön (Járás). „ 17, IS. Országos vásár Tiszafüreden. „ 18, 19. Szinielöadás az áll. polg. leányiskolában. „ 18, 19, 21, 22. Sorozás Hatvanban. „ 22. Országos vásár Verpeléten. „ 24. Műkedvelői előadás a Tűzoltók javára. „ 25. Buzaszentelés. , 27. Országos vásár Tiszanánán. „ 28, 29. Országos vásár Hatvanban. „ 28., 29., 30. Keresztjáró napok. Villamos-mérleg. Az a széles keretben mozgó, érdekes vita, mely egyik utóbbi közgyűlésen a város képvi­selőit foglalkoztatta, aktuálissá tette Eger vá­ros villamos műveinek beható ismertetését. A közvélemény kiváncsi arra, hogy miként érvényesül a gyakorlatban városunknak ez a nagyobbszabásu ipari vállalata, amelyért száz­ezreket költött, amiként ez Eger város költség- vetéséből is kitűnik, ahol tételenkint olvasható : „Eger város 1.400,000 koronás kölcsönéből a városi villamos-telepet terhelő 600,000 koroná­nak 10—11-tk törlesztő részlete fe­jében megtérítés címén előirányoztatik 32,3ö5 K 90 fillér“ ; továbbá „Egerváros 300,000 ko­ronás kölcsöne a városi villamos-telepet terhel­vén, ö^ö^o-os 9 — 10-ik törlesztő részlet fejé­ben megtérítés címén előirányoztatik 16,194 korona“; azután: „Egerváros 350,000 koronás községi kölcsöne a városi villamostelepet ter­helvén, anuak 5'35%-os 9—10-ik törlesztő rész­lete fejében megtérítés cimén előirányoztatik 19,058 korona“; majd: „Eger város 230,000 kor. kölcsönéből 134,000 korona (melyből a füzesabonyi távvezetékre 80,000 korona, a jég­gyárra 54,000 korona használtatott föl) a vil­lamos telepet terhelvén, annak törlesztő rész­lete fejében előirányoztatik 8,040 korona . . .“ Csinos összeg: egymillió 384 ezer korona/ És ugyan a villamos-művek üzeme meg­éri-e a befektetett százezreket és teljesíti-e az előirányozott fizetéseket ? Igen. A villamos-telep üzleti éve, az 1912. évi december hó 31-én összeállított mérleg szerint 194,269 korona 81 fillér jövedelemmel zárult, melyből az áramtermelésre esik 167,009 kor. 11 fillér (Egerben 157,813 kor. 22 fillér, Füzes­abonyban 9,195 kor. 89 fillér); az árammérő bér Egerben 12,332 koronát, Füzesabonyban 257 koronát, összesen 12,589 koronát jövedel­mezett; a jégtermelés 7841 kor. 55 fillér ér­téket képvisel, az áruraktár nyeresége 3,246 kor. 88 fillér. — Persze a jövedelmet csaknem teljesen fölemésztik — még most — a kiadások, így: jutalékra 2800, kamatokra 77,063, az utcai vezeték fenntartására 9212, a füzesabonyi ve­zeték fenntartására 2424, adóra 4121, gépfenn­tartásra 1210, jéggyári üzemre 2728, üzleti költségre 7271, üzem költségre 51,952, tiszti fizetésekre 12,474 és muukabérre 21,966 kor.-át fordított az igazgatóság. A tiszta nyereség tehát mindössze csak 1043 korona 90 fillér, azonban ne feledjük, Irogy e nyereségen felül még a közvilágítást is ingyen szolgáltatja a városnak a villamos telep, ami szintén’ megér 30,000 koronát. A mérleg-számla az 1.310,382 korona be­fektetett tőkével, 39,601 kor. megújítási tar­talék-alappal és egyéb követelésekkel szemben a villamos művek vagyonát 1,542,603 kor. 48 fillérben tünteti fel. Ebből az épület 300,000; a szerszámok, gépek és berendezés 605,031; az árammérő órák 119,989; a jéggyári beren­dezés 50,072; a füzesabonyi vezeték 110,675; az árukészlet 47,061, az utcai vezeték 193,416 korona s a még be nem folyt áram-díj követe­lése 64,724 korona értéket képvisel. Villamos-telepünknek ilyen a financiája!... A Hevesmegyei Tűzoltó-Szövetség gyűlése. A Hevesmegyei Tűzoltószövetség vasárnap (április 13-án) délelőtt 10 órakor választmányi ülést tartott Majzik Viktor alispán, szövetségi elnök elnöklése mellett. Elnöklő alispán bejelentette, hogy Szmre- csányi Lajos érseknek küldöttség nyújtotta át a Szövetség védnökévé történt megválasztásá­

Next

/
Oldalképek
Tartalom