Eger - hetente kétszer, 1913
1913-04-09 / 29. szám
1913. április 9. EGER. (29. sz.) 3 A bolgár-kertészetről. A Balkán-félszigeten végbemenő háború nemcsak pillanatnyi pénzfeszültséget okoz Magyarországon, hanem éve.'k hosszú során fogjuk érezni gazdasági hatását is. A Balkánállamok territoriális elhe'yezkedését. ipari és mezőgazdasági fellendülését s enuek következtében a Balkán piacok elvesztését teljes figyelem nélkül hagyjuk, csak arra terjeszkedünk ki, ami momentán fenyeget és ami leginkább gazdasszonyáinkat érdekli. Ez az élelmi-piac várható és tetemes megdrágulása. Tudvalévőén 20.000 bolgár jött be rendszerint, ebben az időtájban, mikor e sorok napvilágot látnak Magyarországba, akik a városok és falvak végén felállították egyszerű vízemelő páter nosztereiket és túrták, kapálták, öntözték a földet. Hihetetlen, hogy jpar- kodásuk nyomán micsoda gazdag termés lett zöldségben, paradicsomban, káposztában, retekben, paprikában, hagymában. A bolgár ember nem tekintett föl soha esőért az égre, neki akármilyen száraz nyár volt, — gyönyörűen diszlett a telepe, mert folytonosan öntözte, elárasztotta vízzel és a felülről lesütő napfény csodaszerüen nevelte az ő piaci áruit. Az ember pedig álméikodott a piacon, mikor négy fillérért hét nyolc paprikát, olykor még kétannyit is, meg elég sok zöldséget lehetett kapni. Mikor a magyar embert a bolgár konyhakertészkedésre lelkesítettük, mosolyogva jegyezte meg: — Minek pepecseljek vele, mikor a feleségem egy-két fillérért a bolgároktól annyit vehet belőle, hogy pár napra elég. És hozzá az a csodálatos, hogy a bolgárok egy hold föld árendájában horribilis pénzeket fizettek. Többnyire négyszeresét még a kurrens bérleti árnak is. És mégis boldogúl- tak ! De hogy boldogúltak ! Nomina sunt odiosa. Azért nem nevezzük meg annak a budai bolgárnak a nevét, aki egyszerű bolgár kertész létére öt, millió korona kölcsönt ajánlott föl a bolgár kormányuak, mikor a török-bolgár háború kiütött. Tehát a bolgár-kertészkedés nem olyan apró, félvállról elintézhető dolog. Azt hisszük, minden esztendőben jó sok milliót vittek haza harisnya-wertheimjükben a bolgárok. De most nem erről van szó. Most arról van szó, hogy ez a szorgalmas, iparkodó külföldi igen gyér számban jön vissza. És ez egyenesen azt jelenti, hogy piacainkon, mint tömegáru az ugorka, paprika, zöldség, saláta, káposzta — nagy részben hiányozni fog. A kereslet nagy lesz, a kinálat kevés; ez pedig kellemetlen áremelő hatással lesz. Az bizonyos, hogy ha gazdasszonyáinknak a konyhapénz eddig kevés volt, ezután még kevesebb lesz. Budapest határában már rendszerint februárban itt voltak a bolgárok, talajt előkészíteni, palántát nevelni; most részben elhullottak a csata-mezőn, részben még táborban vannak, nagyjában és egészben pedig végképpen otthon maradnak, mert a bolgár kormány a meghódított földön fogja a maga polgárait letelepíteni. És amilyen hazafias a bolgár, hogy a háború proklamálásakor ezrével ment haza tőlünk és ezrével jött haza Amerikából: ez a hazáját szerető faj örökre búcsút mond hazánknak, melynek zöldségpiacán uralkodott. Újabban ugyan innét is, onnét is olvassuk a hirt, hogy hamarosan visszaérkeznek a szorgalmas bolgárok és folytatják a munkát ott, ahol elhagyták. Persze, ha visszajönnek is, — megcsappant számban jönnek . . . Reánk nézve pedig az lenne a fontos, ha meg sem éreznénk a hiányukat, mert mi magunk is tudnánk lenui ilyen kertészek. Egyelőre azonban kevés reményünk van, hogy a mi magyar népünk be fog rendezkedni konyhakertészetre. Sok idő fog addig eltelni, amíg népünk a kertészkedés pepecselő munkáját megszokja. Amilyen virtussal és könnyedén vágja a rendet és rakja a buzakeresztet asztagba, éppeu olyan ímmel-ámmal foglalatoskodik a kerti kapával és locsolóval.*) De ne essünk kétségbe! Csak átmeneti baj mutatkozik és bízzunk benne, hogy két nagy tényező: szükség és haszon meg fogják változtatni a nép kedvét és hangulatát. Sokat várunk a földmívelésiigyi miniszter konyhakertészeti mu ikatelepeitől. Sokat várunk attól az intézménytől, mely Nagytétényben száz magyar mezőgazdasági munkást oktat ki gyakorlatilag a konyhakertészetre. Ez a száz munkás már a jövő évben száz városban rendezi be bolgár telepét s így, ha minden esztendőben száz munkást képeznek ki, — egy pár esztendő múlva mégis csak lesz elég konyhakerti telepünk, mely a különben egyre növekedő szükségletet el fogja látni. Sovány vigasztalás azonban mára és a legközelebbi esztendőkre. Az bizonyos, hogy a bolgárok elmaradása piacunk megdrágulását fogja előidézni. Éppen azon a tájon kezd szorítani a csizma, ahol már úgyis nagyon kellemetlenül éreztük a szorítást. Mindjárt gondoltuk, hogy a drágaság csak fokozódni fog, mikor hallottunk a drágaságot megszüntetni akaró ankettekről. Még ezek a szófia-beszédek mindenütt csak a kérdés elmérgesítésére voltak alkalmasak. Azt a férfiút szeretnék már a gáton látni, aki cselekedetekkel akarja a piaci drágaságot megszüntetni, nem pedig ankettekkel. Ki az a nagy ember? Ki az a bátor ember? Hadd vegyük le előtte a kalapot. D. V. HÍREK. Eger, 1913. április 8-án. Tájékoztató. Április 9, 10. Sorozás Gyöngyösön. (Város.) „ 11. Az 1848. évi törvények szentesítésének emléke. „ 12. A főgimn. ifj. „Zenekör“ hangversenye. • ■ „ 12, 14, 15, 16, 17. Sorozás Gyöngyösön. (Járás). „ 13. A Hevesvármegyei Tűzoltó-Szövetség Választmányi ülése. „ 13. Áll. föreálisk. disztorna. „ 13, 14. Országos vásár Hevesen. „ 14. Közigazgatási bizottság ülése. „ 14. A pétervásárai főszolgabíró tárgyalási napja Sírokon. „ 15. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 15. Egri főszolgabíró tárgyalási napja Füzesabonyban. „ 15. A hevesi főszolg. tárgyalási napja Tarnamérán. „ 15. Az Egri Dalkör reuniója. „16. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Abasáron. „ 17, 18. Országos vásár Tiszafüreden. „ 18, 19. Szinielőadás az áll. polg. leányiskolában. „ 18, 19, 21, 22. Sorozás Hatvanban. „ 22. Országos vásár Verpeléten. „ 25. Buzaszentelés. ,, 27. Országos vásár Tiszanánán. „ 28, 29. Országos vásár Hatvanban. Neumann József. — Az antialkoholizmus apostoláról. — A minap halt m-g az antialkoholizmus egyik legnagyobb apostola, P. Anno dominikánus atya. P. Anno 53 éves korában, három évvel ezelőtt lépett e rendbe; előbb világi pap volt. Családi nevén Neumann Józsefnek hívták s a kölni egyházmegye papja volt. Éles szemével fiatalon észre vette, hogy ez embereknek egyik legnagyobb ellensége az *) Az egriekre ugyan éppen nem mondhatjuk ezt, de azért nálunk sem sikerült megcsinálni a bolgárkertésztelepet, mely iránt oly bőkezű akart lenni a főkáptalan és annyit fáradozott a Hevesm. Gazdasági Egyesület. alkohollal való visszaélés. Ő volt az első a németországi kafolikusok között, aki az alkohol- kérdéssel tüzetesen fogl ilkozott. Életcéljául tűzte ki, hogy a katolikusokat e nagy ellenségükkel megemeltesse. Minden katolikus nagygyűlésen felszólalt az antialkoholizmus érdekében. Kezdetben sokat nevettek rajta, mert túlzónak tartották. Óriási lelkiereje volt e fiatalos kiuézésü, üde, pirosarcu, alacsony emberkének Idegenekkel folytatott társalgásába rendesen bevitte e kérdés tárgyalását. Szónoklataiból az apostol buzgósága és meggyőződése áradt szét a hallgatóságra. Mikor tiz évvel ezelőtt Kölnben megismerkedtem vele és programmjával, magam is meglepődöm azon az önmegtagadó szellemen, amely az egész embert elárasztotta 8 amely a lelkek szerefetéből őt arra képesítette, tiogy még a sze-zes italok élvezetéről is végleg lemondjon. Csodáltam, de nem kö- vett-m s ő szeretettel mosolygott gyengeségemen. Azóta nem tudtam szabadulni az ő hatalmas egyéniségének hatásától. Sokat elmélkedtem az ő művéről s a reá következő két év múlva egy regensburgi gyűlésen már mint gyakorlott, teljes antialkoholista mutatkoztam be neki. Azóta őt tisztelem egvik legnagyobb jótevőmként, m°rt a teljes abastinenciát az intelligens ember egyik legjobb barátjának tartom. Neumann alapította meg a Volksfreund, most Katói. Kreuzbündniss nevű lapot. Működési köre kezdetben a mértékletesség terjesztésére irányult, mikor azonban meggyőződött arról, hogy ez az irány céltévesztetr, hatástalan s a gyenge akaraterejü embert a mér- tékletlenségtől vissza nem tartja, akkor adta csak magát oda egészen a teljes tartózkodást hirdető mozgalmaknak. Ilyen egyesületet alapított, mely a múlt 1912. év szeptember havában tartott gyűlésén 35.000 felnőtt- és sokkal több gyermek-tagot tudott felmutatni. Külön egyesületet szervezett 1901-ben a papok részére, melynek Priesterabstinenten-bund a neve. Németországban ő sürgette elő-zör az alkoholbetegek gyógyintézeteinek felállítását. Aachenben, Kellingenben és Honuefeu töltött papi évei alatt a legmélyebbre sülyedt iszákosokat kereste fel a legnagyobb előszeretettel és közülök igen sokat adott vissza a családnak és a társadalomnak. Isten a megmondhatója, hogy e munkájában mennyi hálátlanságot tapasztalt, mennyi szidalmat és gyalázatot, nem ritkán ütlegelést is kellett elviselnie ! Csak az elveszett juhokat kereste; a halhatatlan lelkeket szerette és ezeket mindennél többre becsülte. Á’dják azok is, akik eleinte gúnyolták. Sírva kisérték ki koporsóját az asszonyok, kiknek férjét, megjavítva, visszaadta. Emléke valóban élni fog azon tízezrek szivében, kiknek földi boldogságát lehetővé tette. Személyi hír. Szmrecsányi Lajos érsek Budapestről hétfőn délután érkezett vissza székvárosába Ridárcsik Imre prépost-kanonok társaságában. Primicia. Vasárnap reggel 8 órakor mutatta be első szentmiséjét Turtsányi Imbrus, Turtsányi Gyula dr. kir. tanácsos, várm. t. főorvos fia. A manuduktori tisztet Kassuba Domokos perjel, c. főigazgató töltötte be. A ciszterci konvent tágas temploma szorongásig megtelt erre az alkalomra. — Az örömszülők hatvan terítékű ebédet adtak vasárnap délben, melyen legelsőnek a manuduktor, Kassuba Domokos mondott gyönyörű beszédet a papi hivatás magasztos voltáról. Az ujmisés Turtsányi Ambrus érsek-főpász- toruukról s azokról emlékezett meg a hála meleg szavával, akik tanulói pályáján vezették. Turtsányi Gyula dr. a vendégekre, Dutkay Pál apát-kanonok, Majzik Viktor (a vármegyei tisztikar nevében), valamint Demkó György dr. prépost-kanonok az örömszülőkre emeltek poharat hatásos beszédekben. Végül Nagy Béni dr. ciszt. r. főgimn. tanár, az ujmisésnek nyolc éven át osztályfőnöke, meleg szeretettel emlékezett meg volt kedves tanítványáról, kinek sok sikert és boldogságot kívánt. Bérmálás Egerben. Szmrecsányi Lajos érsek május 12-én (pünkösd hétfőjén) fogja kiosztani Egerben a bérmálás szentségét.
