Eger - hetente kétszer, 1913
1913-03-28 / 25-26. szám
EGER. (25—26. sz.) 1913, március 28. 2 meggyőződéssel volt hive a maga igazának, hanem önös érdekekért, ideig- való boldogulásért, sikerekért lett hamis próféta az igazság ellen. A valódi igazság nem bukhat el végkép; jegyezzük ezt meg a husvét tanulságaképen. Rendkívüli közgyűlés. Eger város képviselőtestülete szombaton, március hó 29-én, délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart, amelyen a rendőrség fizetésének rendezésére küldött 10,000 korona államsegítés ügyéből folyólag szükséges intézkedéseken kivül még a következő fontosabb ügyeket tárgyalja: A legtöbb adót fizetők névjegyzékének kihirdetése. A Kánitz-család 5000 koronás alapítványának bejelentése. Az Alföldi Magyar Köz- művelődési Egyesület kérelme az építendő középiskolai internátus ügyében. Az érseki uszoda mellett levő közben és az Uszoda-utcában létesítendő közcsatornák építésére kötött szerződés. A városi villamos telep 1912. évi mérlege, nyereség- és veszteség-számlája s az igazgatóságnak erre vonatkozó jelentése. Az egri önkéntes tűzoltó- és mentő-egyesület kérelme a rendőrség fejlesztésére adott államsegélyből évi 13000 korona segélyüknek 14000 koronára leendő felemelése iráut. Az 1912. évi aszfalt- járda munkálatok összegének kifizetésére vonatkozó kötelezvény bemutatása. Petravich Antal városi képviselő indítványa a Koronaépület melletti tornakertre, mint városi telekre vonatkozóan. Az egri érsekség által a Deák Ferenc- utcában tervbevett telekfeldarabolás iránti kérelem. Weiszmann Ignác és társai kérelme a Kertész-utca és Maklári-ut elejének csatornázása ügyében. A Kertész-utca alsó részének csatornázása ügyében az építészeti szakosztály javaslata. Kánitz Gyula városi képviselő indítványa a sertés és borjuvásár áthelyezése iránt. A városi tanács előterjesztése a kertészeti bizottság újraalakítása tárgyában. Városi tanács előterjesztése a Sánczi vízvezeték engedély- okiratának meghosszabbítása iránt. Hevesvármegye alispánjának rendelete a közdűlő utak felügyeletére egy előljárósági tag kiküldése iránt. A városi tanács előterjesztése Militzer sarkantyúpengéstől, a dobbanó patkódobogástól. Mint egyetlen úrilakba a faluban, az ő házukba szállásolták be a tiszteket, s bár Bánó egy kissé kedvetlenül fogadta a hívatlan vendégeket, kötelessége elől mégsem térhetett ki. Valami megmagyarázhatatlan rossz érzés — talán a lélek távolbalátó képessége, -— valami nehéz sejtelem lepte meg szivét, melyen mindjobban erőt vett a szorongás. Félt valami bekövetkezendő nagy szerencsétlenségtől. S hiába vádolta magát balgatagsággal, e rossz gondolattól nem tudott megszabadulni. Kastélyára pedig vidám napok derültek. A nyalka, jókedvű tisztek minden szabad idejüket a szép fiatal úrnő mulattatására fordították, ki örömmel fogadta a hódolatot, mellyel szépségét körülrajongták. Ez volt az az élet, mely után vágyódott! Középpontja lenni a bámulatnak, a rajongásnak, s nem tudni, nem látni maga mellett vetély- társakat. Királynője lenni minden szívnek, ragyogni a gazdagságtól, fénytől, szépségtől: ez volt minden vágya! S most beteljesült! A gyönyörű külső értéktelen belső takarója volt, s Bánó Lajos elszomorodva látta hitvány agyagbálvánnyá változni az ő mindenki fölött állónak képzelt istennőjét. Gyulával a színház bérlete ügyében kötendő szerződésre vonatkozólag. Városi tanács előterjesztése a munkásházak céljaira vásárolt telkek értékesítése ügyében. Az egri református egyházközség kérelme a templom felépítési idejének két évvel leendő meghosszabbítása iránt. Nagy János dr. városi képviselő szabályrendelet-tervezete a szegényügy rendezéséről. A rendkívüli közgyűlés elé terjesztendő javaslatokat pénteken délelőtt a pénzügyi szakosztály, délután az állandó választmány készíti elő. Keresztény tanító a keresztény sajtóakcióban. Hiába tagadják ellenségeink, igenis a kereszténység, a katolicizmus volt az, amely kultúrát s a kultúrának irodalmat teremtett Magyarországon. Nem is kell ezt bővebben ma- gyarázgatnunk. Akik csak a legkisebb mérvben is tamáskodnak ebben a megdönthetetlen igaz tényben, lépjenek be egy katolikus templomba. Lelket fölemelő áhitatos zene, a költészet bűbájos zsolozsmái, a művészi képzeletet kellemesen érintő festmények, a szobrász- művészet remekei, a kultúrának e műkincsei mind, mind feltalálhatók a szentelt falak között. Igenis, a kereszténységgel egy időben lépett be hazánkba a kultúra. Keresztény papok voltak a magyar nép első tanítói, a katolikus templomok mellett épültek az első iskolák. A keresztény papok voltak, akik tollat forgattak, irodalmat kultiváltak s ringatták a csecsemő magyar művészet bölcsőjét. Da nemcsak réges-régen volt ez így, hanem így van ez manapság is. Ma is tetemes anyagi áldozatokkal istápolja az egyház féltve őrzött kincseit: a különböző fokú iskolákat, melyekben a keresztény szellemű világi tanítók éppen oly lelkesedéssel és ügyszeretettel teljesítik apostoli, kulturális munkájukat, mint az első keresztény papok, vagy a mai kor egyszerű, de képzett szerzetesei és szerzetesnői. Manapság is a kereszténység a zászlóvivője minden kulturális mozgalomnak; manapság is a kereszténység halad legeiül és vezet mindenkor azon az utón, amely ut az irodalom, a művészet, a felvilágosodottság kinHogy ragyogott a nagy boldogságtól az arca; hogy csillogott tündöklőit gyönyörű, sötét szeme! Egész gyönyörű lénye visszatükrözte a kielégített hiúságot, mellyel a tömjénezést fogadta. A tisztek fáradhatatlanok voltak újabb szórakozások, mulatságok rendezésében s az óriási kert visszhangzott zajos jókedvük kacagásától. Bánó kedvetlenül tűrte mindezeket, nehezen várva a pillanatot, mely feleségét újból visszaadja neki. Végre lassan, nehezen elmúlt négy bosszú hét, s ő boldogan intett végső búcsút vendégeinek, kik délcegen lovagoltak ki kastélyának kapuján. Megkönnyebbülten sóhajtott fői, mikor az utolsó csillogó egyenruhát is elnyelte az út távola. Pedig az igazi veszedelem most környékezte háza tájékát! Nem vette észre, hogy feleségéhez sűrűn érkeznek levelek — idegen férfiírással, amelyeket mohón, pirosra gyűlt arccal olvasott. Ha ő azokba a levelekbe bepillanthatott volna! Az volt az élő, rettenetes kárhozat, mely az ő boldog életét pokollá változtatta! A csábitó bűnnek voltak azok csillogó szavai, a hazug mámort, a vétkes gyönyört magasztaló szavak, amelyek belelopták magukat a fiatal asszony szívébe s ott zsongtak, hullámoztak lelkében. esés szigetére vezet. Manapság is dajkáló édes anyja a kereszténység minden uj, de becsületes, tisztes kulturtörekvésnek, művelője minden szépnek, minden nemesnek s a hamisíttatlan tudománynak. Akadtak azonban ma is, mint minden időben, álpróféták, akik megmagyarázhatatlan okokból, elfogultságból, irigységből, avagy egyoldalú, felületes műveltségűk, képzettségük folytán nyílt, vagy alattomos ellenségeivé szegődtek a kereszténységnek s így minden szépnek, minden mocsoktalan előrehaladásnak. Csákányokkal támadnak a kultúra szent templomára, hogy annak romjain építhessék fel az erkölcstelenség patkányfészkeit. De ezeken az erős sziklafalakon eltompulnak a faragatlan csákányok durva ütései, mert az igazi szép a művészetben, az idealizmus a költészetben, az erkölcs és igazság a közéletben megdönthetetle- nek maradnak, ha a pokol minden ördöge támadna is reájuk. Mi, keresztény tanítók, hisszük és valljuk ezeket az igazságokat. Hisszük és valljuk, hogy a mi hivatásunk magasztosan emberies, Istentől származó. Nekünk kell azért elsősorban fölvérteznünk magunkat, hogy bátran szembeszállhassunk e rossz hatásokkal, a rombolni, a pusztítani akaró csákáuyütésekkel. Résen kell lennünk a nagy városok zűrzavaros tömkelegéiben éppen úgy, mint a csendes kis falvak bogárhátu, muskátlis ablaku házai között. Miránk, keresztény tanítókra, háramlóit át őseinknek — a kultúra apostolainak — ez a nagyfontosságu missziója. Nekünk tanítóknak kell lennünk nemcsak az iskolák falai között, hanem kint az életben is, hol az erkölcsös életnek, a családi békének, a tűzpróbát régen kiállott valódi tudományosságnak oly sok ellensége igyekszik megdönteni azt, amit évszázadokon át fölépített a kereszténység. Az újabb időkben különösen a szemeten termett sajtótermékek, a pornográfia terjedtek el olcsó pénzért, sőt igen sokszor teljesen ingyen a nép között. Ezek a sajtótermékek tele vannak métellyel, a fogékony lelkeket gyorsan fertőző átkos bacillusokkal, melyek lassankint hatalmukba kerítik, elpusztítják a közéletet fenntartó szervezetet, melynek pedig hivatása volna, hogy az ország középpontjaiba egészséges, tiszta vért és egészséges szellemet szállítson. Lassan, észrevétlenül elidegenítették a férjétől, attól az áldott jó embertől, kinek mindent köszönhetett ; ki a leggyöngédebb szeretettel vette körül s elhalmozta szeretetének, rajongásának megszámlálhatatlan jelével; ki előtt parancs volt minden el sem mondott óhaja; ki minden vágyát, gondolatát ellesni iparkodott, hogy életét a legboldogabbá varázsolja. És az asszony mégis feledni tudta mindezt. Vakon, esztelenül rohant az örvény felé; elhagyta a melegítő, derült, csendesen sugárzó házitűzhely oltárát, hogy a titokzatosan lobogó lidércfény után fusson, mely kápráztat rejtelmes imbolygásával, de ha kialszik, utána annál kietlenebb az éjszaka sötétje. . . Bánó Lajos megdermedt szívvel eszmélt a szörnyű valóra, hogy hitvese őt hűtlenül elhagyta. Nem merte elhinni e borzasztó árulást, de a rövid, kíméletlen levél, mely reácímezve hevert a Bella íróasztalán, meggyőzte a hihetetlenről. „Bocsáss meg nekem és ne keress. Az élet, mely a falu magányában változatlanul egyhangú, nem elégíthet ki. Untat a közömbös szürkeség. Szín, fény után vágyódom. Bella.“ Ez volt minden, mely utána megmaradt; ez a rideg, kegyetlen pár sor. És Bánó úgy érezte, hogy az ő élete elvesztette tartalmát.
