Eger - hetente kétszer, 1913
1913-03-22 / 24. szám
1913. március 22. EGER. (24. sz.) az a bodor füst, amelyet némzeti imánk éneklése közben eregetnek egyesek. Azt a szomorú jelenséget, hogy fiatalságunk a cigaretták füstjének felhőjében vezette a hazafias menetet, talán még nem tettük volna szóvá, de ezt a profanálást már nem hagyhatjuk szó nélkül. Elvégre is annak a fiatalságnak, amely idővel a magyar társadalom irányító-tényezője lesz, kell lennie annyi önuralmának, hogy egy félóráig nélkülözni tudja a füstöt. Ilyeneket tapasztalva, foganatját remél- hetjük-e annak az imaszerü óhajtásnak, amelyet éppen március 16-án olvastunk: „A fiatalság nőjjön oly nagyra, mint a márciusi elődök 1 És takarítsa el a nemzet örök életének és örök fejlődésének utjából a közömbösséget, rossz- indulatot, meghasonlást, átkozott önzést, kár- tévő korlátoltságot, amely napjainkat gyü- mölcstelenné és pirosbetüs ünnepünket szürke köznappá sülyesztette.“ * Nem lesz gyufaadó; legalább egyelőre — nem. Mint egy pénzügyi szaklap legutóbbi számában olvassuk: „Gyufaadóról egyelőre szó sincs és a pénzügyminisztériumban még kezdeményező lépést sem tettek egy idevonatkozó törvény- javaslat előterjesztéséhez.“ Nem kell azonban azt hinni, hogy a pénzügyminisztert az adózó polgárok újabb megterhelése aggasztja. Nem; amint a most említett cikk tovább írja: „A pénzügyminiszter nem fektet nagy súlyt arra az esetleges 5—6 millióra, ami a gyufaadóból várható. Attól tart, hogy ez az összeg elvész a dohányjövedéknél, mert a drágább gyufa mellett csökkenni fog a dohányzási kedv is.“ Ausztriában egyébként 1913. julius 1-én lép életbe a gyufaadó. Azután pedig, hiába, nálunk is be kell hozni, mert — a közös vámterület révén — majd eláraszt bennünket olcsó gyújtóval Ausztria; ott ugyanis a kivitelre kerülő gyújtó adómentességet élvez. * A köztársaságiak, Nagy György és társai, olyan módon hirdetik eszméiket, amely mód nem vall — mondjuk csak ezt — jóizlésre. Az Újpesten megjelenő „A Nép“ cimű politikai napilapban a múlt év szeptember 27-én Wagner Károly dr. ügyvédjelölt, a republikánusok újpesti letéteményese, „Felséges Ur!“ címen nyilt levelet intézett a királyhoz. Az ügyészség királysértés miatt törvény elé állította a szerzőt. Ez az ügy szerdán került tárgyalásra a budapesti kir. büntetőtörvényszék esküdtbiró- sága előtt, hol a vádlott az elnök kérdésére kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. — Nem követtem el királysértést, csak jogos kritika tárgyává tettem a király intézkedését. Elnök: Önnek, mint jogásznak, tudnia kell, hogy a király személyét felelőssé tenni nem lehet. — Ezt tudom is és azért nem is tettem felelőssé, hanem csak bírálat tárgyává, már pedig ehhez jogom volt. Elnök: Itt áll hátam mögött a király szobra. Ön, mint ügyvédjelölt, nemsokára ügyvédi vizsgálatot tesz és akkor erre kell önnek esküt tennie. r — En nem azt a szobrot látom ott, hanem azt, amely tizenkilenc év óta még nem volt a főváros közterén elhelyezhető. Kossuth Lajos az én királyom I Az elnök erre megvonta a vádlottól a szót. Nagy György, aki mint védő jelent meg a tárgyaláson, a valódiság bizonyítását kérte arra vonatkozóan, hogy Lukács, Tisza és Boda alkotmánysértő maguktartásáért kapták meg a Szent-István-rendet és hogy a király utálja a magyar népet, mint ezt az inkriminált cikk állította. Nos, azután mi lett a dolog vége? Az, hogy az esküdtbiróság — fölmentette a vádlottat. Igaz, hogy azután Balázs Elemér dr. ügyész kérelmére az esküdtbiróság itélőtanácsa elrendelte, hogy a védőnek és a vádlottnak a valódiság bizonyítására vonatkozóan tett szóbeli indítványa miatt, a főtárgyalási jegyzőkönyv megfelelő részét a megindítandó eljárás céljából átteszi a klr. ügyészséghez. Ott talán mégis csak megmagyarázzák valamiképen Nagy Györgyöknek, hogy még sem szabad — minden, ha sok szabad is. * Hatemeletes ízléstelenség. Egyik budapesti zenemű-kereskedő kottás levelezőlapokat hozott forgalomba. A rajta lévő nótát valami Ányos Laci nevű ember cselekedte meg igen ostoba, sőt buta szöveggel. A cime is ostoba: Római pápa csárdás. Hogy miféle szerzet az az Ányos Laci ur, nem tudjuk, de a nótán és címen még az „Est“ is megbotránkozik, midőn ezt írja: „...azért talán még se nagyon Ízléses a római pápáról csárdásokat írni . . .“ Persze, hogy nem Ízléses, de nálunk, úgy látszik, minden mehet a szent sajtószabadság bő köpönyege alatt. * Miért nem adott pénzt? — ezt mondta Alek Szkinaz, mikor azt kérdezték tőle, hogy miért lőtte agyon György görög királyt. A gyilkos többször megleste már a Sza- loniki utcáin sétáló királyt és mindig pénzt kért tőle. Legutóbb is kapott pénzt, amelyet azonban kevesellett; azt mondta a királynak, hogy ez egy napra is kevés . . . Ezért ölte meg királyát. — így beszél a zavaros elméjűnek látszó merénylő, aki egyébként azt mondja, hogy ő szocialista. íme, ilyen eredményei vannak a manapság hirdetett egyenlőségi és testvériségi elveknek 1 Aki nem ad pénzt, azt megöli a legelső naplopó . . . HÍREK. Eger, 1913. március 21-én. Tájékoztató. Március 22. Nagyszombat. „ 23. Husvétvasárnap. „ 24. Húsvéthétfő. „ 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony. „ 25. Tenyészállat-vásár Gyöngyösön. „ 26. Sorozás Egerben. (Járás.) „ 27, 28, 29. Sorozás Egerben. (Város.) „ 31 és április 1, 2, 3. Sorozás Pétervásárán. Április 1, 2. Országos vásár Erdőtelken. „ 2. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Tiszaörsön. „ 4, 5, 7, 8. Sorozás Hevesen. „ 7. A hatvani főszolgabíró tárgyalási napja Csányon. „ 9, 10. Sorozás Gyöngyösön. (Város.) „ 11. Az 1848. évi törvények szentesítésének emléke. „ 12. A főgimn. ifj. „Zenekör“ hangversenye. „ 12, 14, 15, 16, 17. Sorozás Gyöngyösön. (Járás). „ 13, 14. Országos vásár Hevesen. kel vannak díszítve. Az utcai székek a szőnyegekkel s a virágok mind bérbe vannak adva. Ezt a hosszú körmenetet a testvériség szent alakjai vezetik; ezek az emberek tetőtől- talpig fekete öltözetbe vannak burkolva, csak a szemnek van nyílás hagyva a fejükre húzott kámzsán. Imát mormolnak és csontos kezükben égő viaszgyertyát tartanak. Ennek az aszkéta-csoportnak közepén egy magas talapzaton ingadozik a Szűz Mária szobra, vagy valami szentkép. Az emberek, kik ezt viszik, az emelvény alatt mennek és ezért nem láthatók; mindezzel a földöntúliság hatását idézik elő. A nép netaláni fékezetlensége ellen a ka- rabélyosok (könnyű puskások) védik a kámzsaviselőket, akiknek neve tulajdonképen „a mi Urunk Atyánk, a názáreti Jézus confraterei“, de ott röviden csak nazarénusoknak hívják őket. Nekik sikerült megőrizni és gondozni a becses „Pasos“-1, a város büszkeségét. Értik ezalatt Andalusiában a passió-történetből azokat az alakokat, vagy csoportokat, kiket hűsvétkor az emelvényről megmutatnak a népnek. Ezek az életnagyságünál is nagyobb faszentek mind műremekek, kitűnő szobrászok művei. Fájdalom, e szobrokat manapság egész elborítják kirívó tarkaságú díszítéssel. Magam láttam, hogy a körmenet előtti estén előkelő nők pompás ruhával és a saját maguk által hímzett kék uszállyal díszítették fel a csodatevő Madonnát. Drágaköveket tettek a kezére, nyakára, fülébe, szőke hajába, sőt még csipke-kendőt is adtak kezébe az útra. Estefelé a széles, piros vállszalaggal feldíszített polgármester, körülvéve a hatóság előkelőivel, várja a processiót. Ezzel éri el az ünnepség tetőpontját; a szobrokat hazaviszik s a fáradt hordozóknak is szabad hazamenniök. I A székesegyházat elérve, lassan kinyitják a nehéz kapuszárnyakat, megszólalnak a régimódi trombiták s hallatják recsegő hangjukat, a minisztráns gyermekek pedig a tömjénezőt lengetik s ezalatt bevonúlnak a viaszgyertyákkal világított templomba. Elül lépked a major- domusz fehér parókával, piros kabáttal és ezüst-lánccal; a tambur-botot büszkén viszi a kezében. A „Baile santo“ — az u. n. szent tánc — vagy a „Baile de’los Peises“ — a hatnak tánca — fölötte kedves emlék a régmúltból. A valóságban nem hat, hanem 10 kiválasztott csinos ifjú a XVII. század apródviseletében — sárga és piros-csikos újjasban, egyforma színű vállszalaggal, fehér harisnyában, rozettával díszített félcipőben, hullámzó fehér tollas nagy kalapokkal — egy igen kedves lépegető táncot ad elő, mely csak Spanyolországban és csupán ezen a szent helyen szokásos. A főoltár előtt, az e célra fölállított emelvényen ül az érsek a palliummal, körülvéve a papságtól. A papok félkörben ülnek, mely a nézőkkel szemben van nyitva. Itt táncolják a fiúk az ő templomi menüettjüket. Lóbálják hozzá a kasztanyettet és szép dalt kezdenek, mely bájosan cseng vissza a nehéz, boltozott falakról. Senki sem neveti e jelenetben az ellentétet; az összegyűlt férfiak a vallás szent jellegétől vannak áthatva, mig az asszonyok térdelnek és imádkoznak. A fiatal táncosok pedig, kik az ő tarka, de Ízléses öltözetükben levelező-lapokon vannak megörökítve, a sevillai nép büszkeségei. A székesegyházban az egész nagyhéten a kórus és főoltár között, egy négyemeletnyi magas fatemplom áll; az úgynevezett „monu- mentő“ számos szoborral és barokkdiszítéssel van kiállítva. Ide vonúl el az ajtatoskodó tömeg ; keresztet vetnek magukra s a rózsafüzért imádkozzék . . . Azután vége a templomi résznek; a világi öröm követeli a maga jogát. Amint az est leszáll, akkor jön a szív beszéde zenében és énekben. A szép lányok rácsos ablaka előtt állanak az ifjak s felajánlják dalaikat, mint a romantikus középkorban. A versek, melyeket gitár-kisérettel énekelnek, erősen arab természetűek. Marasse után németből B. Olga.
