Eger - hetente kétszer, 1913

1913-03-15 / 22. szám

a < ER 122 ■■■' I »13 március 15 ponti választmány tartott ülést az alispáni hiva­talos helyiségben Majzik Viktor alispán elnök­lete alatt, és az országgyűlési képviselőválasz­tók 1914. évi névjegyzékének összeállítására és kiigazíiására szükséges intézkedéseket tette meg, egyúttal megalakította a munkálatok fo­ganatosításával megbizo't küldöttségeket is a vármegye öt választó-kerületére nézve. Kedden délelőtt 7211 órakor a fegyelmi választmány tar­totta ülését a vármegyei főjegyző hivatalos helyiségében Kállay Zoltán dr. belső titkos ta­nácsos, főispán elnöklete alatt. Összesen hét fegyelmi ügyet intézett el a választmány, kö­zöttük a szerencsétlen Selmeczy Viktor mak­iári segédjegyzőét is, akit az egri kir. törvény­szék, tudvalévőén, 7 hónapi börtönre Ítélt, közokirathamisítás büntette miatr. A fegyelmi választmány most hivatalvesztésre Ítélte a hűt­len köztisztviselőt. Csütörtökön, február 13-án, délelőtt féltiz órakor a tisztinyugdijintézet választ­mánya ülésezett az alispán hivatalos helyiségé­ben Majzik Viktor alispán elnökletével és a nyugdíjalap 1912. évi számadásán és a nyug- dijszabályréndelet módosításain kívül, Szepesy Vilmos díjnok és Csontos Ignác hajdú szol­gálati éveinek beszámítása iránt terjeszt a köz­gyűlés elé javaslatot. Ezt az ülést nyomon követte délelőtt 10 órakor a községi jegyzői és orvosi nyugdijválasztmány ülése, ugyancsak Majzik Viktor alispán elnöklete alatt. Az 1912. évi számadást, a nyugdíjszabályrendelet módosí­tására irányuló tervezetet, özv. Kocsis Jánosné nyugdíjazását és Hauer Lajos köz*. jegyző se­gédjegyzői éveinek beszámítását tárgyalták. Délben 12 órakor a vármegye székházáuak kistermében a közmunka szakosztály ülésezett Fíozere József elnöklete alatt és a községi köz­munka számadásokat vizsgálta felül. Végül délután 3 órakor a pénzügyi szakosztály tartotta ülését Kasauba Domokos elnöklete alatt a kis­teremben és a vármegyei s a községi költség- vetéseket és számadásokat vizsgálta főiül. Az állandó választmány ülése szombatou, március 15-én délelőtt 10 és délután 4 órakor a vár­megye székházának kistermében lesz Kállay Zoltán dr. belső titkos tanácsos, főispán eluöklete alatt és a közgyűlés napirendjét készíti elő. Küzbül, ugyancsak március 15-én, délután */44 órakor a tzámonkéröszék tartja ülését Kállay Zoltán dr. belső titkos tanácsos főispán elnöklésével. A Deák Ferenc-út szabályozása. (x) Eger város képviselőtestülete legutóbbi közgyűlésében elfogadta a Deák Ferenc-űt szabályozására vonatkozó tervet és javaslatot, amelyet az építési és szépé-zeti szakosztály terjesztett eléje az állandó választmány U'ján. E javaslat ellen — az „Eger“ legutóbbi szá­mában — mélabus cikket ír Timon Béla fő­káptalani mérnök ur, aki azt szerette volna, hogy az utcaszabályozási tervet adják ki még egyszer valami nagyobb bizottságnak; ez a gondolkodó-bizottság azután csináljon másik tervet, illetve fogadja el az ő javaslatát. Az ő terve szerint, az uj utcavonalnak két enyhébb törése lenne (egy a Kerekes-házzal szemben, egy pedig a Bohaty-ház átellenében). Az uj utcavonal azután 10 méterrel tolná beljebb az építendő ház-sort a Pacsirta-utca betorkollásával szemben. Az elfogadott tervben csak egy törése van az uj utcavonalnak, de persze valamivel élesebb. A törési pont éppen a Timon Béla által kifogásolt helyen lesz, de tompítja az, hogy ott egy későbbi utcavonalnak hagynak helyet keleti iráuyban. Legszűkebb most a Deák Ferenc-űt a Kerekes-háznál, ahol a város terve szerint az építendő ház-sor 6 méterrel megy beljebb annál a vonalnál, amelyen most az Érsekkert fala van. Itt a mostani 24 méteres utca-szélesség igy 30 méterre bővül, lejjebb pedig (ahol az ér­seki major van) a mostani 55 méteres szélesség 46—48 méteresre szűkül majd. Ezeket kevéssé érintené a Timou-féle terv, amely a mostani legszűkebb részt bővítené mértéken felül. Hangsúlyozzuk, hogy mértéken felül, sőt hozzátesszük, hogy elfogadhatatlan módon. Elfogadhatatlan e terv adott viszonyaink között, azért, mert : a) oly messze tolná be az építendő ház­sort, hogy — • zon a helyen nem lehelne épí­teni; a talaj lejtése oly nagy (2—2ya méte rrel van lejjebb) és olyan erős, hogy a leggondosabb töltési munkálatok mellett is csak évek múlva lehetne oda építeni, ha ugyan gödörbe nem akarják rakni a házakat. b) A célt evvel nem is közelítenék meg, mert akkor is csak úgy szépülne az utca va­lójában, hogyha a meglévő aszfalt kocsiutat áthe­lyeznék a Deák Ferenc-ut közepére. Lehetetlen ugyanis az uj utcát elképzelnünk úgy, hogy a 6 méter széles aszfalt kocsiút egyik széle az utca egyik oldalától 17 méternyire legyen, a másik haz-sor falától pedig 6~7méternyire essék. Mivel pedig a Deák Ferenc ut hossza mintegy 850 méter és legszűkebb számítás szerint is 300—350 méter hosszú aszfalt-úttest áthelyezé­sétől lenne szó: csekély 30—35 ezer koronát kellene fordítania a városnak csupán csak erre. e) Nem kell azonban azt hinni, hogy ev­vel rendben lesz a dolog. Dehogy! Még igy sem lenne ideális utcánk, sőt — tovább me­gyünk — egyáltalán uem lehet soha, mert a nyugati házsort, százezrek árán sem tudjuk — kiegyenesíteni. A Deák Fer-nc-ut meglévő, nyu­gati ház-sorának első (kisebb) szakasza az u>- 'est felé görbül, a Pacsirta-utcán aluli rész pe­dig hatalmas Ívben kanyarodik hátra. És ezen semmi áron sem tudunk segíteni, mert az ide­ális terv kiviteléhez egyáltalán nincs meg a reális tényezőnk, nincs reá tömérdek péuzünk. Csak milliókra menő áldozatok árán lehetne ugyanis elérnünk azt, hogy a Deák Ferenc- utnak mindkét ház-sora, aszfalt gyalogjárói, kocsiutja, fasorai — mind párhuzamosak legye­nek egymással. Egyszóval: másik, egész uj Deák Ferenc-utat kellene építenünk. Eszterházy Károlynak, a nagy egri püs­pöknek, el lehetett rendeluie, hogy a később róla elnevezett Károly-város (ma Hatvaui III., IV. negyed) utcái egyenesek, szélesek és egy­mást derékszög-alakban metszők legyenek. Az olcsó telkeket csak kicövekelték és semmi másra nem kellett tekintettel lenniök. Az ide­ális terv megvalósításának mi sem állott út­jában; nem úgy, mint ma. Az idealizmus és az élet, az elmélet és gyakorlat helyes összeegyeztetésén alapszik a boldogulás, az adott viszonyok között a helyes mód megállapítása. A képviselőtestület által el­fogadott terv igy készült és megvalósítása ab­szolúte semmi terhet nem ró a városra. Nem vitatkozni akarunk, de meg kell állapítanunk, hogy nagy hiba lenne, sőt belát- hatatlanok lennének a következményei, ha meg­vált ózta’ására törekednék valaki, különösen pedig ha holmi bizottság útvesztőjébe utalnák. Onnét ugyanis vagy ismét csak úgy kerülne ki, ahogy most van, vagy pedig — sehogysem. sokszor víz hián mosdatlanul izetlenkedni, — mikor itthon naponta, reggeltől-estig ingyen gőzfürdőket szedhettünk volna?! Ekkor áz egyszer — mondom — ilyen és ehhez hasonló savanyu gondolat bandukolt a fejemben árván. De most, — ha Íróasztalom mellett eszmélek — úgy érzem, mintha azt kellene mondanom: Tabula rasa! Le kell tö­rölni a fekete tábláról az apró, elkerülhetetlen kellemetlenségek minden árnyalatát s át kell adnom magamat a kedves tapasztalatok ezer­féle gyönyörködtető világának. Róma. Rómában vagyunk tehát! . . . Már távolról meredeznek felénk a régi Rómának romjai s ilyenektől úgy 2 km. hosszan kisérve robogott be vonatunk a pályaudvarra. Soha olyan lelki öröm, akkora jó érzés nem fogott el, mint mikor Róma talaját érintettem. Mintha heve­sebben lüktetett volna a vérem; hangosabban dobogna a szivem, mikor az ősök vérével meg­szentelt földet róttam. Krisztus világ-egyházának, az örök kul­túrának, a jövendő századok sokezer milliónyi katolikusának áhított, minden embert vonzó, ősidőktől fogva predesztinált, dicsőén ragyogó fővárosa! Örvendezve és alázattal üdvözöl Té­ged újra egy magyar csapat, annak a szent Istvánnak országából, ki tőled kérte királyi méltóságának (azóta szentté lett) jelvényeit és (azóta évezredessé lett) kere-ztény király­sággá való felavatását! Ezzt-1 a lelkesedéssel eltelve hajtattunk a lakásunkra, a San Pietro- téren lévő Santa Martha zárdába, mely a Szt. Vincéről nevezett apácák vezetése alatt áll. San Pietro. Podgyászunkat: elhelyeztük és kimosakod­tunk; azután egyenesen a San Pietro Bazili­kába siettünk. Már távolról elfogja a csodál­kozás a szemlélő lelket, a világ e legnagyobb- szerű látványára. A piac túlsó végén — a város felől nézve — az „óriási Szt. Péter templom nyolc rengeteg korintbusi oszlopon, emellett négy pilléren és hat pilaszteren nyugvó főhomlokzatával le nem irható hatást gyakorol az emberre.“ Erről a homlokzatról 19 — hat-hat méter magas — szobor integet felénk, amelyek Krisztust, Szűz Anyját, az apostolokat és a kiválóbb egyházatyákat ábrázolják. Ha pedig még feljebb nézünk, ott látjuk emelkedni Michel­angelo mestermüvét, San Pietro kupoláját, melynek kontúrjai a világ legszebb építési vo­nalait mutatják. A templom előtt jobbra és balra szétszár­nyaló kolonnádé 281, négy sorban felállított oszlopból áll, melynek koszorú-párkányát 192, majdnem 4 m. magas szobor ékesíti, a tér közepére pedig V. Sixtus pápa állíttatott egy 25V* m. magasságú obeliszket, melynek egyik oldalára ez van vésve: „Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol, Krisztus meg­menti a népet minden bajtól“; a másik oldalon szintén ehhez hasonló lakonikus rövidségű jós­lat van. Jobbra-balra ettől egy-egy szökőkút hullámkoszorús sugarai szökellnek a magasba, hogy millió permetező cseppben hulljanak alá s a mosolygó nap sugarait a szivárvány szí­neire bontva verjék vissza. Mindezt megcsodálva, beléptem az óriási templom előcsarnokába, melynek végében Nagy Konstantin és Nagy Károly császároknak, az egyházi állam két alapvetőjének lovas szobrai állanak. A jobboldali kapun léptem be. De úgy éreztem, kudarcot vallana képzeletem, ha a csodás hatást festeni akarnám. Az óriási mé­retek oly harmóniában zengenek össze, hogy első látogatásunkkor majdnem a csalódás érzete támadt bennem. „A kiábrándulás azonban nem soká várat magára.“ Már mindkét oldalon, az első oszlopnál, a szenteltvíz medencéjének „játszi angyalkái“ a távolról szemlélő előtt „apró jó­szágoknak“ tetszenek, közelről nézve azonban azt kell tapasztalnunk, hogy a „kedves bohók“

Next

/
Oldalképek
Tartalom