Eger - hetente kétszer, 1912
1912-06-15 / 48. szám
2 EGER. (48. sz.) 1912. junius 15. tek elintézést: A szemétszállítási szabályrendelet ügyében hozott határozat; a Pesti Kereskedelmi Bankkal kötött egyezmény; Nagy Györgynével, Barta Józseffel és Balázs Istvánnal kötött adásvételi ügyek; a város kezelése alatt álló Samassa-alapítvány és az özv. Schich Tamásné-féle alapítvány 1910—1911. évi számadásai; továbbá a város 180,000 és 650,000 koronás kölcsöneire vonatkozó 1911. évi számadások. Valamennyit jóváhagyta a törvény- hatóság. Az Egerre vonatkozó egyéb ügyeket is idejegyezzük. Az állami főreáliskola igazgatóságának köszönőlevelét a tápintézet támogatásáért, tudomásul vették. A cs. és kir. VI-dik hadtest-parancsnokság átiratára Egerben, a géppuska-osztag részére eszközlendő építkezéseket elrendelte a közgyűlés. Az alispán előterjesztésére az egri gyalogsági laktanyában az idén végzendő javítási munkálatok költségeit engedélyezték. Az Egri Dalkör támogatására 100 koronát szavaztak meg, végül pedig a közigazgatási bizottság átiratára fölirt a kereskedelemügyi miniszterhez az eger— füzesabonyi vasúti vonalon kifogásolt rendellenes állapotok megszüntetése végett. Levél a vármegyéhez. — Szmrecsányi Lajos koadjutor köszönő irata. — Hevesvármegye közgyűléséből — a vármegye közönségének nevében, — meleg hangú üdvözlő iratot küldött Majzik Viktor alispán Szmrecsányi Lajos érseki koadjutorhoz abból az alkalomból, hogy Őfelsége, a király, a jeles főpapot az egri érseki szék utódlási jogával ruházta föl. Szmrecsányi Lajos koadjutor azonnal válaszolt a vármegye üdvözlő iratára, azonban a meleg hangú köszönő-levél csak most, a vármegye közönségének junius hó 10-én tartott közgyűlésén, vált közkincsévé a közönségnek, amikor ugyanis a napirend során bemutatták a közgyűlésnek. Szmrecsányi Lajos köszönő levele, melyet a törvényhatósági bizottság közgyűlése örömmel vett tudomásul, egész terjedelmében a következő: Nagyságos Alispán Ur! Hevesvármegye mélyen tisztelt Törvény- hatósági Bizottsága, Nagyságos Alispán Ur számlálhatatlan idegen s a szórakozni vágyó, idegentbámuló köznép sűrű sorokban hullámzott a téren. Az óriási teret kelet felől a Szent Márk-templom, északról, nyugatról és délről a régi és uj prokuráciák pompás palotái szegélyezik. Az ízléses kivilágítás, a pezsgő eleven élet, a bábeli nyelvkaosz, a térzene művészi szépsége, a késő éjjeli órákig nyitvalevő üzletek ragyogása, a csillagokkal teletűzdelt mélységesen kék veneziai égbolt: — a legfásultabb lelket sem hagyhatják meghatódottság nélkül. Veneziát az első órában megszerettük. Vágyva-vágyódtunk a holnap után, amely annyi megbecsülhetetlen értékű művészi és néprajzi látványosságot ígért. Május 14- és 15-ikét Veneziában töltöttük. Első utunk a Szent Márk-templomba vezetett. A templom bizánci-, arab-, román-, gót-stilü külseje, hatalmas kupolái, művészien faragott oszlopsorai, a bejáratok homlokzatát díszítő színes mozaikképek (Utolsó Ítélet, Sz. Márk hamvait vivő körmenet, az állami méltóságok hódolata Sz. Márk előtt, a védőszent hamvainak partra- szállítása, a szent hamvak Alexandrián át való csempészésé, Krisztus levétele a keresztről, a pokol tornáca, a föltámadás és mennybemenetel), az oromzatot ékesítő szobrok és tornyok becses értesítő irata szerint, mély hálára kötelező kitüntetésben részesített, amidőn legközelebb tartott közgyűlésében érseki ko- adjutorrá való kineveztetésem fölött örömét és megelégedését nyilvánítani kegyes volt. Kitüntető határozatát, tekintettel arra, hogy kineveztetésem az érseki szék öröklésével kapcsolatos, biztosítékokra fektette; ami természetes követelménye a szoros viszonynak, mely a közös nagy múlt és az élet számos vonatkozásainál fogva az érsekséget a vármegyével összefűzi. Szilárd biztosítékul jelentkezik a vármegye közönségének szemében maga a kinevezést kezdeményező s az utódot kijelölő Bíbornok Érsek úr személye; s joggal, mert az ő fenkölt személyéből négy évtized óta csak fény, csak dicsőség áradt az érseki székre; mert fensőbbséges szelleme, mindig áldozatra hevülő nemes lelke, szeretetet sugárzó nagy szíve minden kincsét a haza legértékesebb területének szenteli, mely az ő egyházmegyéje. Joggal azért is, mert világos a választását sugalló szándék, melyet úgy értelmezhetünk, hogy utódot azok közül kívánt, kik érseki trónja lépcsőin állva, közvetlen közelből szemlélhették áldásos nagy munkáját, tanúi főpásztori és hazafiui nagy erényeinek s azok tiszta rugóinak, melyeket tőle megtanulni s követésükre föllelkesülni, a hozzá való hűségtől elválaszthatatlan, szoros kötelességük. A magam, mint kiválasztott utód által nyújtható egyéni biztosítékok tekintetében a vármegye mélyen tisztelt közönsége nagylelkűen engedékeny; s bár a természet rendje is arra utal, hogy minél tündöklőbb a fölöttünk áradozó fény, elvonulásakor csak annál sötétebb árnyak kelnek nyomában, nagy jósággal, előlegezett bizalommal pótolja elégtelenségemet. Nekem azonban viszont tudnom kell azt, hogy utódlási jogom első sorban a nagy hagyomány világosságában körvonalozott, kötelességre szól; s nem lehetek tévedésben az iránt, hogy az erőtlen vállaimra nehezedő suly< ki teher nagyban növekedik a felelősség által mely onnan terhel, hogy a kiválasz- tásoi hoz fűződő bizalomnak az én hibámból megr ndülnie nem szabad. midőn igy összekapcsolódik lelkem a feladatokkal a hála, melyek együt- nyerhetnek csak kielégítést: a várközönsége előtt tartozom azon ki- sst tenni, hogy fogyatékos erő mellett mdo törekvésem lesz nagy jóságára iák, hálám igazolására késznek bi- ni. hosszú lőre kötötték le figyelmünket. A templom bel yébe lépve, úgy éreztük, mintha a leg- finomat an szőtt perzsaszönyegeken járnánk. A pad izatot mindenütt színes, mozaikszerü márvác lapok borítják. Valóságos lombfürésze- tet vég ztek itt a mesterek márvánnyal, amely a legvi tozatosabb geometriai alakokat tünteti elő. Az előcsarnok régi mozaikjaitól alig tudunk megválni. Belépünk a templom belsejébe. Éppen kezdődik a káptalan konventmiséje. Bármerre tekintüuk, mindenütt antikvörös, barna és zöldes színezetű márványoszlopok, szobrok és aranytól csillogó mozaik-képek tömege tekint le reánk. Az egész ó- és újszövetség éled itt föl újra. Csupa tarka kép s az összhatás mégis megnyugtató, fenséges, ünnepi 1 A jobboldalról beszűrődő, ezernyi színre bontott napfény mellett körülsétálunk e páratlan szépségű templomban és néma meghatódottsággal gyönyörködünk az építészeti, szobrászati, mozaik- és műipari remekek tömegében. A Szent Márk-templomból kijövet, megnéztük a templom harangtornyát és az uj Campa- nilé-t, amely — mint porából újjáélemedett főnix — az 1902. jun. 14-én összeomlott Campanile helyén, az eredeti nagyságában (98'6m.) és stílusában ujraépült s 1912. április 25-ikén előtt tesei meg’ jelen zony Fogadja Nagyságos Alispán Ur és tolmácsolja, kérem, mély tiszteletemet és hazafias üdvözletemet. Eger, 1912. april hó 8. Szmrecsányi Lajos, püspök, érseki koadjutor. A hét. Az általános, egyenlő, titkos meg az egri vasút. A múlt vasárnap szociáldemokrata népgyűlés volt Egerben, amelyre két Justh-párti képviselő is lejött, de — szándékosan-e, vagy talán véletlenségéből— későn. A népgyűlés délelőtt volt és ők csak déli 1 órakor jöttek meg. No de nem volt baj, mert éppen az nap délután alakult az Egri iparoskor, meghívták tehát őket oda. És mivel forrongott bennök az el nem mondott beszéd, meg a „halljuk“ is megindult: kivágtak egy-egy szpícset. Lovászy Márton, az egyik honatya, a népgyűlésnek szánt választójogi beszédet, meg az Iparoskor alakulásával kapcsolatos gondolatokat úgy kötötte össze, hogy Eger elmaradt iparáról és gyönge kereskedelméről beszélt. És itt igaza volt abban, hogy Egernek a másfelé vezetett vasúti fővonal nagyon sokat ártott; de az a következtetése, hogy ez is máskép lett volna, ha már a múlt század hatvanas éveiben is meglett volna az általános, egyenlő, titkos, — sántít egy kicsit. Még úgy se lett volna meg, mert éppen a nép volt legnagyobb ellensége a vasútnak, melytől a fuvarját féltette! Csak azon csodálkozunk, hogy — némelyek szerint — mindenre hathatós arkánum az általános, egyenlő, titkos. Utoljára még kisül, hogy — adósságot is lehet véle törleszteni. * Fogy a színházi közönség. Fogy, mert igen nagy a meleg. Csak ennek lehet tulajdonítani hogy a legjobb előadások is többnyire félház előtt mennek, nem számítva persze a Jászai-estéket, amelyeken akár gőzfürdő-jegynek is beillenek a szinház-jegyek. * Jászai Mari 22 évvel ezelőtt már játszotta Egerben a Stuart Máriát. Csóka Sándor, akkori színigazgató hívta meg három estére. Akkor (1890-ben) julius 11-én Medeát, 12-én Stuart Máriát és 13-án Deborah-t já'szotta, mindhá- romszor zsúfolt ház óriási lelkesedése mellett. avattatott föl. A fölavatási ünnepség emlékeit, a hetenként kétszer ismétlődő kivilágítást, mi is láttuk; a Marangona éjféli méltóságos kon- gását mi is hallottuk. Ezután a Doge-palotát, a köztársasági Venezia doge-inak székhelyét, a késői gót stil eme remekét tekintettük meg. A Szent Márk- templom mellett levő díszkapun, a Porta della Carta-n léptünk be a páratlan műkincsekkel ékes palotába. Az udvar renaissance stílje, a sok antik szobormű valósággal elbűvöli a szemlélőt. A Scala dei Giganti-n s a Scala d’oro-n át a palota díszes termeihez jutunk. Végigjárjuk a második emelet tiz termét. Itt Tintoretto és Tizián, amott Paolo Veronese és Palma Giovane, Zelotti és Andrea Vicentino, Bassano és Sebastiano Rizzo remek festményeit látjuk. A Sala del Maggior Consiglio- ban (nagy tanács terme) megcsodáljuk Tintoretto „Paradicsom“-át, a világ legnagyobb festményét (22 m. széles, 7 m. magas); majd az erkélyről elénk táruló pompás látványban gyönyörködünk. Jobbfelé a Sz. Márk oroszlánját s Sz. Tivadar márványszobrát tartó két hatalmas, valószínűleg Görögországból származó ékes reliefekkel díszített oszlop; Sansovino könyvtárépülete; a vámház; a Santa Maria
