Eger - hetente kétszer, 1912
1912-03-23 / 24. szám
1912. március 23. EGER. (24. sz.) 3 és szakszerűen összeállított statisztikai számadatok töltik ki. Pompás és érdekes tanulmány ez a — szakembereknek. A nagy közönséget azonban jobb megkímélni az emberi nyomorúságnak e néven nevezett szörnyűségeitől. Találkozhatunk velük úgy is eléggé bőven az élet piacán. A legtöbb fekvő betege természetesen a kórház belgyógyászati osztályának volt. Szám szerint 487. (Meggyógyult közülök 255; 131 javulva, 33 gyógyulatlanul távozott; 42 meghalt és 26 gyógykezelés alatt maradt.) A sebészeti osztály 434 betege közül 362 gyógyult meg; 42 javulva, 8 gyógyulatlanul távozott; 5 meghalt és 17 gyógykezelés alatt maradt. A többi osztályokon elenyésző csekély volt a betegek száma, kik jobbára valamennyien meggyógyultak és haláleset nem fordúlt elő közöttük. Érdekesnek tartjuk még megjegyezni, hogy a sebészeti osztályon összesen 342 műtétet végeztek; a gipszkötések száma pedig 45 volt. Halálozás — mint már irtuk is — a kórházban 47, az elmegyógyintézetben 78, összesen 125 esetben fordult elő. A halálozások arányszáma a kórházban 5*17 %, az elmebetegeknél 20'05%. Az elhunytak közül a kórházban 27 egri és 20 vidéki, az elmegyógyin- lézetben 5 egri és 73 vidéki volt. A betegek közül vallásra nézve a kórházban: 826 róm. kát., 6 gör. kát., 4 gör. kel., 14 evang., 65 ref., 37 izr., 1 unitárius és 2 mohamedán; az elmegyógyintézetben: 258 róm. kát., 12 gör. kát., 14 gör. kel., 24 evang., 39 ref. és 42 izraelita. Egri 352, vidéki 603 volt a kórházban, mig az elmegyógyintézetben az egriek száma 14, a vidékieké 375 volt. Foglalkozásra nézve a legtöbb beteg (278) föld- mives volt a kórházban, azután a napszámosok következnek (57), majd a vasúti munkások (38) és a bányászok 23 létszámmal. Az elmebetegek közül a legtöbb (87) napszámos, azután földmives (65), foglalkozásnélküli 26, kereskedő 18, korcsmáros 11. A többi foglalkozásmódok aránylag csekély számmal vannak képviselve. Hiába az iskola! Hiába az elemi, a közép és a felső iskola, mert amit ezek 6, 12, vagy 16 esztendő alatt építenek, azt lerontja vagy átformálja a rossz sajtó egy — élet folyamán. A hét. Noblesse obligation. A három testőr szombati előadásán általános derültséget keltett Pola- csek J. János urnák ez a megjegyzése. Pedig az ilyen idegen szavak után való kapkodás, azok meg nem értése, valamint helytelen használata a napirenden van. Ismerünk embert, aki nagy szeretettel használja ezt a latin mondatot: üti figura doc/s. Egy nemrég elhunyt úri ember, aki kellő iskolázottság nélkül meglehetős állásba jutott, hiszíorikus nőnek tartotta a hisztérikus nőt. Akár özönével lehetne fölsorolni az idegen- majmolás példáit, melyek nevetségessé teszik gazdájukat, aki pedig becsületes magyar nyelven kifogástalanul tudna beszélni. * Furcsa himen-hir. Egyik gyöngyösi lapban olvassuk a következő pajkos kis hírt: „Eljegyzés. N. N. és nejének bájos szőke leányát: Arankát, eljegyezte X. Y. Fogadják a szerelmes párok a legmelegebb üdvözletünket.“ Még megérjük, hogy ezután az is belekerül az eljegyzési hírekbe: hány centiméter magas a menyasszony, hány kilogramm a súlya, vagy például hányas számú a cipője, a keztyüje. A „szerelmes párok“-hoz meg talán nem is kell megjegyzés. * A szombati szinielöadásról, Miről is Írhatnánk még most másról, mint a Club szombati előadásáról. S itt mindjárt meg kell állapítanunk az egri intelligens publikum rokonszenves érdeklődését a derék műkedvelők iránt, kik feladatukat nagy lelkesedéssel és a siker sok szép jelével oldották meg. — Persze, hogy ilyenformán igen jól mulatott mindenki. Derűs volt a hangulat egész este, harsogó kacaj töltötte be a színházat. — Jutott a tapsból bőven a szereplőknek, még Tibor bátyánknak is, ki rövid szerepében is a könnyekig nevettette a publikumot... Hívták is az I. felvonás után a lámpák elé — de bizony nem jelentkezett ... — Hagyjátok, öcséim, —■ szólal meg ekkor egy öreg úr, — nem látjátok ti már ma Orosz Tibort a színpadon, de még a színházban is aligha, mert hisz’ tudnivaló, hogy nagyon el- restelte magát a koma.... Már hogy is ne restelte volna „úgy kijönni, háromszor is“, ez elé a díszes publikum elé!! _____________________*______'_______________ K osniczky-Kövér Laci is ott tündöklött hosszú alakjával. Jól játszott, — dicséri ez is, az is. — De, tudod, melyik jelenete volt a legtermészetesebb és a legeredetibb? — kérdi egy úr a másiktól. — ?? — Hát az, amikor lenyelvén a vezércikket, lefeküdt a pamlagra és — megborzadt a víztől... no meg mikor lenyelt egy pohár jófajta bikavért! * A Sándorok és Józsefek. Ez a két jeles névnap is erre a hétre esett. Persze, hogy sokan vannak nálunk e két kiváló névnek közkedvelt viselői. De még több a tisztelőjük, kik egymásnak adják a kilincset az ünnepeltek házánál... Amily gyorsan jöttek azonban, épp’ oly gyorsan suhantak tova, másfelé; a házigazdák pedig szomorúan tekintettek a magnum áldomás elmaradhatatlan objektumaira. Hogy ez többé meg ne történjék, a Sándorok és Józsefek elhatározták: legközelebb mindannyian más és más napra teszik névünnepüket. Helyi lapjainknak „Nyilt-tér“ rovatában ennélfogva a jövőben a következő tudósítások lesznek majd olvashatók: „X. Sándor tudatja barátaival és kedves ismerőseivel, hogy névnapját f. év március hó 1-én tartja meg.“ „J. József tudatja stb. stb.“ „Z. Sándor tudatja stb. stb.“ A régi jó idők visszatérését látjuk e törekvésben. És ha nem csalódunk, a jövő évek márciusa az ingyenélők számára kellemes meglepetéseket hoz majd. Még mást is megjósolhatunk; nevezetesen azt, hogy helyi lapjainknak — már amelyekben ezeket a fenti hirdetéseket közzéteszik az érdekelt Sándorok és Józsefek — szintén március hó lesz a legjobb bevételű hónapjuk úgy hirdetési dijakból, mint lappéldányok eladásából. * A széki választás. A széki választókerület majdnem legkisebb az országban, amennyiben csekély 182 választója van. (Csak a bereczki kerületben becsesebb a szavazó, mint Széken, mert ott meg 142 választó adja a mandátumot.) Nos, a (szolnokdobokamegyei) széki kerület gazdátlanul maradt és hétfőn választotta a képviselőjét két munkapárti jelölt közöl. Azt hinné persze az ember, hogy nagyon keaz Eger-ben, Kelet Népé-ben, a Religio-ban és az Egri Egyházm. Közlöny-ben jelentek meg, — legfőbb működési tere az Egri Népújság volt. Luga Lászlóval és Sebök Lászlóval olyan irói triumvirátust alkottak, melyet tisztelettel emlegettek az ország minden részében. És ez a kitűnő irányú lapocska valóságos hatalom volt a nép között, melyet még a kormány is respektált. Volt olyan idő, amikor 4—5000 előfizető járatta, még pedig mind népbeli. Sajnos, ezt a pompás kis újságot kiszorították a kormány ingyen néplapjai, amelyek helyét meg most már — még sajnosabb — a szenzációban utazó kétfilléres lapok foglalják el. Nem akarunk most itt Vincze Alajosnak általánosan ismert, nagy szónoki képességeivel foglalkozni;nem említjük, hogy 1877-től 1885-ig négy vaskos kötetben jelentek meg Vasárnapi és ünnepi egyházi beszédei; elhallgatjuk a Maskovics Mihályról, Koválcsik Józsefről és Bartakovics Béláról írt gyönyörű életrajzait, amelyek éppen olyan méltó feltűnést keltettek a maguk nemében, mint több kiadást ért egyházi beszédei: mi ővele ezúttal csak mint belletristával foglalkozunk. Százakra menő cikkel és Országgyűlési Levelei mellett (az Egri Népújság 1869—1891. évi folyamaiban) ezek érdemelnek kiváló figyelmet annál inkább, mert Írójuk legtöbbnyire a népnek szánta őket. Vincze Alajos már évtizedekkel ezelőtt megértette, hogy népünket jó olvasmányokkal kell ellátni s ezáltal kell megvédelmezni a káros és kóros szellemi termékek rossz hatásától; ez által kell javítani. Ebből a célból irt mintegy hetven népies elbeszélést, amelyek az Egri Népkönyvtár és Egri Naptár füzeteiben, az Egri Nép- g/sá^-ban szétszórtan, — majd kiválogatva és összegyűjtve öt kötetben is megjelentek. (Közülük 3 kötet a Szent István-Társulat kiadásában.) A Vincze Alajos enemű munkáit könnyed, természetes meseszövés jellemzi. Alakjai éppen olyan természetesek, mint amilyen érdekesek -egyszersmind; szinte önkéntelenül kínálkoznak a megrajzolásra a maguk egyszerű történetével. És ebben a történetben mindig ott van az erkölcsi tanulság, melyet nem kell kierőszakolni, kimagyarázgatni, mert önként kínálkozik az egyszerű lélek előtt is. Mivel alakjai a népből, vagy legalább is a nép életköréből valók, sorsuknak fordulatait megérti a nép fia is, de egyúttal megérzi és meglátja az események lélektani s egyéb rugóit is. Hogy pedig annál világosabban lásson az olvasója, zamatos népiességü nyelven ír. Nála a népiesség nem holmi kiszólásokban jelentkezik, hanem a nép érzelem- és gondolatvilágának hű visszatükröztetésében. Erre törekszik a nép ajkáról ellesett színmagyar nyelvezete. Ez a stílus azonban éppen nem pórias, mert Vincze is azt tartja, amit Arany János „... A népköltó feladata nem az, hogy elvegyüljön a durva nép között, hanem hogy tanulja meg a népnek élvezhető alakban előadni a legfelsőbb költői szépségeket is.“ Vincze Alajos mindig ezt tartotta és évtizedeken át ezért forgatta a tollat, amelyet, sajnos, már csak ritkán vesz elő a kápolnai parochia csöndjében; legfeljebb ha mint szakavatott bíráló boncolgatja az Egyházm. Irodalmi Egyesülethez beérkezett pályamunkákat. ... Ez a kis futó emlékezés a félszáz év határkövénél csak a hála kifejezése akar lenni Vincze Alajos iránt, ki régebben igen értékes munkatársa volt az Eger-nek is. Ezért köteles- ségszerüen és nagyon szívesen emlékezünk meg a Vincze Alajos félszázados írói munkásságáról és kívánjuk, hogy — ha már nem forgatja a tollat, — sok boldog órát szerezzen még neki; nem mindennapi értékű irodalmi munkáiban való gyönyörködés.
