Eger - hetente kétszer, 1912
1912-04-27 / 34. szám
1912. április 27. EGER. (34. sz.) 3 állapítani azt, hogy évről-évre mennyi volt a veszteség, amelyért az abban az esztendőben volt igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagok felelősek.) A második kérdésre, t. i. hogy mekkora összegben marasztalhatok az egyes igazgató- sági és felügyelőbizottsági tagok, akként döntött a bíróság, hogy: 1. az 1882. évet megelőző időről (1876—1881.), amikor még nem történt a betétekből sikkasztás, senki sem vonható felelősségre; — 2. az 1882—1885. években működött és még perben állott igazgató- sági és felügyelőbizottsági tagok közül nem lehet a hiányokban elmarasztalni azokat, akik időközben a rájuk eső kártérítést kifizették. (Ezt az érdekes névsort itt közöljük: Imre Miklós 8000, özv. Schönberger Sománé 2000, Hubert János dr. 3000, Mednyánszky Sándor és neje 12,000, Alföldi Dávid dr. 10,000, Fógel Ágoston 22,300, Preszler Armin dr. 8000, László János 2000, Brünauer Ambró dr. 7000 és Gesztes Lajos 2000 K, összesen 76,300 K-t fizettek, amit, ha levonunk a betét-sikkasztásokból származó 243,388 K 98 fillér kárból, fedezetlenül 167,088 K 98 fillér marad még.) — 3. az 1890. és 1891. években működött igazgatósági tagok szintén nem vonhatók felelősségre, mert az ezekben az esztendőkben elkövetett sikkasztások összegét fedezik a már befizetett és eddig megállapított kártérítési ösz- szegek és igy Köllner Lőrinc örökösei és Tur- kovicsné Sajóssy Margit megszabadultak a felelősség alul; — 4. özv. Gyubek Lajosné, Sajóssy Béla, Tomcsányi Kálmán és Tomcsányi Máriával szemben az egri kir. törvényszék 1903-ban a pert letette, tehát felelősségre nem vonhatók; — 5. Greiner Arnold 1881-ig volt igazgatósági tag (csak a cégjegyzésből nem töröltették!), Eiszenmann Oszkár pedig igazgatósági taggá megválasztatása után ezen tisztéről hamarosan lemondott, ezek tehát szintén nem vonhatók felelősségre. A bíróság Ítéletének közlése előtt még egy kitérést teszünk. Érdekes is lesz, meg az ítéletet is érthetően magyarázza. Az előbb felsorolt öt pontozat közül a harmadik azt mondja, hogy az 1890 és 1891-es évek sikkasztásait fedezi a már befizetett és az eddig, az ideig megállapított kártérítési összeg. Ezt kell megvilágítani. Éliássy Ferenc a betét-pénzekből 1882 ben kezdett sikkasztani. Az elsikkasztott összegek évről-évre a következők: 1882-ben 229 K 16 f., 1883-ban 4613 K 94 fi, 1884-ben 4321 K 08 fi, 1885-ben 7562 K 20 fi, 1886-ban 10,121 K 10 fi, 1887-ben 10,054 K 62 fi, 1888-ban 24,111 K 06 fi, 1889-ben 10,652 K 48 fi, 1890-ben 20 K, 1891-ben 7898 K, 1892-ben 15,809 K 38 fi, 1893-ban 11,584 K 68 fi, 1894-ben 43,810 K 52 fi, 1895-ben 34,537 K 34 fi, 1896-ban 23,613 K 36 fill., 1897-ben 14,177 K 70 fill., 1898-ban 11,096 K 68 fill., 1899-ben 8814 K 36 fill, és 1900-ban 761 K 32 fillér. Ezekből az összegekből megállapíthatjuk, hogy az 1889. év végéig 71,665 K 64 fillérre rug a sikkasztás. A bíróság, — mint alább látjuk, — az 1886—1889 évekre 32,531 K 67 fillér kártérítésben marasztalta el az ebben az időben volt és még nem fizető igazgatósági tagokat, vagy azok örököseit; a már befizetett 76,300 K kártérítésből pedig 39,133 K 97 fillér esik ezekre az évekre. Ha ezeket a számokat összevetjük, kitűnik, hogy az 1889. év végéig az elsikkasztott betét-pénzek az utolsó fillérig megtérültek. És most következik az 1890. és 1891. év, amikor az egyikben csak 20, a másikban 7898, összesen 7918 K volt a sikkasztás. Erre az összegre a befizetésekből 9919 K 05 fillér jut, ami nemcsak hogy fedezi az elsikkasztott öszszeget, hanem még 2001 K 05 fillér többlet is marad a következő évek hiányainak mérséklésére. Ezért nem állapított meg tehát a bíróság erre a két évre kártérítést. Az ítélet, melyet a bíróság 1911. december 22-én hozott Budapesten, ezek után nem meglepő, csak szomorúan érdekes. íme a lényege : Az 1886. évre eső 1942 K 10 fillér hiányt Schöphlin Ottóné szül. Gyubek Anna, Hegedűs János, KániczLipót, Polacsik Herman, Schwarcz Dávid dr., Luga László, Spieler Ferenc, Ber- nekker Ferenc és özv. Szolcsányi Gyuláné kötelesek egyetemlegesen megfizetni. Az 1887. évre eső 5245 K 09 fillér hiány egyetemlegesen Schöphlinnét, Kánicz Lipótot, Polacsik Hermant, Schwarcz Dávid drt, Luga Lászlót, Spieler Ferencet és özv. Szolcsányi Gyulánét terheli. Az 1888. évnek 19,901 K 53 fill, hiányát Kánicz Lipót, Polacsik Herman, Schwarcz Dávid dr., Luga László, Spieler Ferenc és özv. Szolcsányi Gyuláné fizetik. Az 1889. évnek 5442 K 95 fillér hiányáért Hegedűs János, Kánicz Lipót, Schwarcz Dávid dr., Luga László, Spieler Ferenc és özv. Szolcsányi Gyuláné szavatolnak egyetemlegesen. Az 1892. évre eső 8848 K 82 fillért Hegedűs János, Polacsik Herman, Schwarcz Dávid dr., Luga László, Spieler Ferenc, Kovách Kálmán, Csillagh Mór dr. neje, Farkas Kálmán és Steinhäuser Rafael fizetik egyetemlegesen. Az 1893. év 7791 K 83 fill, hiányát Hegedűs János, Polacsik Herman, Schwarcz Dávid dr., Luga László, Spieler Ferenc, Kovách Kálmán, Csillagh Mór dr. neje, Farkas Kálmán és Kösztler József dr. fedezik. Az 1894. évre eső 89,684 K 33 fill. Hegedűs Jánost, Polacsik Hermant, Schwarcz Dávid drt., Luga Lászlót, Spieler Ferencet, Kovách Kálmánt, Csillagh Mór dr. nejét, Farkas Kálmánt, Kösztler József drt., ifj. Gröber Ferencet és Bohács Kálmánt terheli. Az 1895. évre eső 31,611 K 15 fillérért Hegedűs János, Polacsik Herman, Schwarcz Dávid dr., Luga László, Spieler Ferenc, Farkas Kálmán, Zander Nándor, Kösztler József dr., ifj. Gröber Ferenc, ifj. Breuer Mór és Bohács Kálmán a felelősek. Az 1896. év 19780 K 08 fillér hiányát Hegedűs János, Polacsik Herman, Luga László, Spieler Ferenc, Farkas Kálmán, Hofmann Sándor, Horváth József, Zander Nándor, Kösztler József dr., ifj. Gröber Ferenc, ifj. Breuer Mór és Bohács Kálmán fizetik egyetemlegesen. Az 1897—1900. évekre eső 23950 K hiányt pedig Hegedűs János, Polacsik Herman, Luga László, Spieler Ferenc, Farkas Kálmán, Hoffmann Sándor, Horváth József, Zander Nándor, Kösztler József dr., ifj. Gröber Ferenc, ifj. Breuer Mór, Bohács Kálmán, Simkovits Imre és Blau Henrik dr.-né szül. Kohn Rozália kötelesek egyetemlegesen megfizetni. * Ezzel az Ítélettel a bukott bank és vele Éliássy Ferenc neve is, lekerül a napirendről. Az emléke azonban sokáig élni fog közöttünk, mert az ő alakja külön fogalmat jelent a mi társadalmunkban. Idegenből jött Egerbe, de letelepülésének első percétől kezdve mindjárt megnyerte a bizalmát és barátságát mindazoknak, akik csak érintkeztek vele. És ezt a bizalmat és barátságot, amellyel gonosz lelke sugallatára oly rutul visszaélt, mindvégig, egészen öngyilkosságának pillanatáig fenn tudta tartani. Drága barátság és bizalom volt. Szégyennel, keserű könnyekkel és vagyoni romlással kellett érte megfizetni. A hét. Német alaposság. II. Vilmos hatalmas nemzete általában ismeretes arról, bogy nagyon — alapos. Különösen tudós világa az, mely annyira aprólékoskodó, hogy két kötetes munkát tud Írni a kukoricáról. (Igaz, hogy olyan írja, aki még sohasem látott kukoricát.) Nem ilyen alapos azonban a kereskedő-világa. Ha magyar embernek van dolga némettel, angollal, franciával: addig csetlik-botlik, mig olyan embert talál, aki a levelét hibátlanul irja meg németül, angolul, vagy franciául. Nem igy a német! Az fog egy szótárt és (jóllehet, olvasni sem tud magyarul) — lefordítja ügy, ahogy tudja. Ebből azután például ilyenféle csodabogár jön ki, mint aminőt több vidéki rendőrség kapott a bodenbachi Georg Bernhardt cégtől: An die Polizei-V er waltun g Alájegyezte cég kérelem bol munkásság, érdekes tisztelettel körül, értesítés, által az lent kozelebi állítólag, személy az röl-ott-után -amott elhúzgalt övé való, közt lehetőség tekintetbevétel után állóre kérdkérdez. Egy szabadságlevel meg tetszetős visza felelet összeeereszt, en mellett, efféle as esetleg költség ben Markos. Helyett as tartóztat értesítés, megköszön en ban eleve legjobb teljes tisztelettel /'. V. Georg Bernhardt. .. 25. Fill. Illetek. 1 szabadságlevel. Einlage, így nem lehet csodálkoznunk azon, hogy ilyenféle címzésű levél is érkezett már Németországból : An seiner Wohlgeb. Herrn Fehér oltóviasz Fatapasz in Kecskemét. Persze, mert ezt hirdette egyik kecskeméti gyümölcsfa-telep tulajdonosa, mint feltaláló. Ezt azután névnek vette az istenadta német. * Akasztófa-romantika, Miskolczi ember beszéli, hogy a március 13-án kivégzett Regula Ede sírjára még mindennap friss virágot hordanak. Sőt — nem tréfa! — arról van szó, hogy gyűjtés utján síremléket állítanak a kivégzett rabló- gyilkosnak. Igazán nem tud az ember mit szólni az Ítélő képességnek és az Ízlésnek ekkora eltévelyedéséhez. A betyár-romantikát, különösen a Bach-korszakban, meg tudjuk érteni, mert a betyár a törvénytelen hatalomnak ellensége volt. A nép, igen helyesen, úgy okoskodott: aki az ellenségemnek ellensége, — az nekem jó barátom. No meg a betyár szemben támadta az embert, minden nap az életét kockáztatta, meg még — jót is tett olykor-olykor. Akiket azonban manapság, a roppant enyhén ítélő igazságszolgáltatás juttat a kötélre, azokban igazán alig van nemesebb vonás. Általános emberszeretetből részvéttel vagyunk irántuk, de haláluk után megnyugszunk. A részvét, a sajnálat azonban nem dicsőítés. Azt kell gondolnunk, hogy Miskolczon csak a hatóság helytelen eljárása és gyengesége idézte elő ezt a visszás, sőt természetellenes állapotot. Lám, Temesvárott is volt kivégzés, és ott hire sem volt a miskolczi eseteknek: képeslapoknak, kötél-árverésnek, impozáns temetésnek stb. stb. *
