Eger - hetente kétszer, 1912

1912-02-21 / 15. szám

1912. február 21. EGER. (15. sz.) 3 val is, amely szintén az élelmiszer-szövetkezet keretében lenne megoldható. Savanyítsunk káposztát, tarló-répát, ubor­kát, paprikát; konzerváljunk paradicsomot, sós­kát, tököt, zöldbabot, borsót stb. és hozzuk igy, elkészítve forgalomba, mert ez igy jöve­delmezőbben értékesíthető, mint a nyerster­mények. Hát az igy van és igy igaz. Az is igaz, hogy Kecskeméten, Déván, Rimaszombat­ban, Felkán, Pozsonyban és Fiúméban r már vannak is ilyen élelmiszer-konzervgyárak. Ámde az is igaz ám, hogy Kecskemétet kivéve, egyet­len más városnak sincs zöldség-termelő gazda­közönsége, hanem a vidék termékeit dolgoz­zák fel, hogy legyen — keresetük. Hát ez más kérdés. És sokat változtat a dolgon. „Egy kouzerv-gyár létesítéséhez nem kell más, csak 100 gazda és 50,000 ko­rona — igy fejezte be beszédét az előadó; — ez a 100 gazda a gyártelepén évente a potom pénzen, helyben összevásárolt termésből akár 50,000 vaggon zöldségfélét képes konzerválni és vidékre szállítani. . Potom pénzen összevásárolt termés? Hát lehet ilyesmiről beszélni nálunk, Egerben, ahol drágán is eladhatja a termését minden termelő? Már ebből is láthatjuk, hogy a 100 gaz­dán és 50,000 koronán kívül más is szükséges a konzervgyárhoz, és pedig: versenyképes olcsóság. És csak éppen ez nincsen Egerben. Egyébként az élelmiszer-szövetkezetekszer- vezésének és fölállításának ügyét a Hevesme­gyei Gazdasági Egyesület figyelmébe ajánlotta az előadó. Ez az illusztris egyesület bizonyára megtalálja a módját annak, hogy milyen mérv­ben és irányban honosítsa meg nálunk az élelmiszer-szövetkezetet úgy, hogy a fogyasztó közönség is hasznát érezze és a gazda-közön­ség se vallja kárát. HÍREK. A nagyböjti ajtatosságok ma kezdődnek meg és virágvasárnapjáig tananak templomaink­ban. mindenütt délutánonkint V24 órakor, még pedig a,következő templomokban: vasárnap a főszékesegyházban, hol Harkabusz László lesz a szónok, kedden a cisztercieknél, ahol Kovács Pius dr. prédikál, szerdán a szervitáknál van az ájtatosság, melyen Bukna József mondja a prédikációt, csütörtökön a ferencrendiek tem­plomában ajtatoskodnak a hívek, amikor a szent­beszédet Kubusz Leontin házfőnök-helyettes tartja, végül pénteken a minoritáknál lesz az ajtatösság, mely alkalommal Korom Pál mondja a nagybőjti beszédeket. A tájkópfestés művészetéről, helyesebben szólva annak történet) fejlődéséről tartott va­sárnap délután értékes előadást Tóth Gyula fő- reálisk. tanár. Erre az alkalomra nagy és elő­kelő közönség töltötte meg az áll. főreálisk. tágas tornatermét. Érdeklődéssel hallottuk a Tóth Gyula múlt évi előadásának folytatását, mely a XVII. századtól kezdve fejtegette a táj­képfestés nagyarányú fejlődését. A túlzó idealista, majd a realista iráuyt vázolva, a műtermekből a szabadba törekvő és a való természet hűséges utánzóit ismertette. A. naturalisták után az uj irány az egyéni, a poetikus felfogás érvénye­sülésére törekedett, majd pedig megteremtette az impresszionista-iskolát, mely szerint a valóság festői utánzásának eiemei a szín, a fény és a levegő. Ezek mindig a szabad ég alatt keresik tárgyaikat, ahol legtöbb a fény. Hosszan és rész­ié: esen foglalkozott ManetnaX, az uj iskola meg­teremtőjével, ki irányt jelöl a francia festőmü- vészetben. Előadó a plen-air fogalmának alapos magyarázatát is adta szép tanulmányának be­fejezése előtt. E gondolatmenetbe igen sok, nagy szakértelemmel összeválogatott, nagy fá­radtsággal előkészített tájkép illeszkedett be. Természetes, hogy a közönség elismerésének lelkes nyilvánításával jutalmazta az előkelő színvonalú előadást. A tűzoltók bálja szombaton este fényesen sikerült. A Kaszinó termeiben olyan nagy kö­zönség hullámzott, aminőt nagyon régen nem láttunk egri mulatságon. Szinte azt kellett gondol­nunk, hogya régente híres-nevezetes tűzoltó bálo­kon vagyunk, amelyeket talán föl is elevenít az egyesület vezetősége ilyen biztató és sze­rencsés kezdet után. A Kér. Szociális Egyesület legutóbbi alakuló ülésén fölkérte Harkabusz László egri káplánt, hogy (tekintve Nagy János dr. elnök nagy el­foglaltságát) hajlandó lenne-e elfogadni az ügy­vezető-elnökséget. Harkabusz László erre vállal­kozott s így e hó 18-ától az Egri Kér. Szociális Egyesület ügyvezető-elnöke lett. Halálozás. Göndör Ignác egri róna. kát. nyug. tanító felesége, szül. Hangonyi Mária elhunyt vasárnap reggel 70 éves korában. Temetése ma délután 3 órakor volt igen nagy részvét mellett. Humoros est. Az Egri Dalkör kellemes, szórakoztató estét szerzett közönségünknek hétfőn. A farsangi bohóskodás jegyében lefolyó műsor minden száma kacagtatott ugyan, de mégis különösebben ki kell emelnünk Farkas Dezső hatvani főjegyzőt, akinek szellemes al­kalmi kupiéit éppen úgy végeszakadatlauul hal­lani akarta a közönség, mint Vascsutora Bernét palóc nótáit. Mindkét szám után szűnni nem akaró taps keletkezett. Lestál Miklós pompás alakításán (Glasewitz Izor, az illemtanár) köny- nyezésig kacagott a közönség. Igen jói sike­rült a két szerelmes kandúr duettje is (László Géza és Török Bertalan), valamiut a Háztűz- néző című duett s a Dalkör két tréfás száma. Az elég nagy (de még mindig nem elég nagy) közönség többnyire a táncmulatságon is ott­maradt. Táncvizsgálatok. Az angolkisasszonyok le­ánynevelő intézetében pénteken és szombaton, az áll. polgári leányiskolában pedig vasárnap délután volt a növendékek táncvizsgálata. Mind­két helyen Révész Árpád tánctanító vezette a tanfolyamot és sikerült vizsgálataival a jelen­levő szülők legteljesebb elismerését érdemelte ki. Különösen értékesek voltak a manap szo­kásos táncok szabatos és könnyed bemutatásán kívül az esztétikai test- és kargyakorlatok, amelyek egészségi szempontból is megbecsül- hetetlenek, továbbá a szövevényesebb nemzeti (japán, angol stb.) táncok, amelyek kiváltképen önfegyelmezéshez szoktatják a növendékeket. Az érdekelt szülőkön kívül mindkét intézetben előkelő közönség jelent meg a táncvizsgáiaton. Műkedvelő-előadás. Az Egri Club műkedvelő gárdája március 16-án (szombaton) előadást rendez a Városi Színházban. Színre kerül Her- czeg Ferencnek pompás bohózata, A három testőr. A darabot, mint az utóbbi években mindig, Madarász Flóris dr. ciszt. r. főgimn. tanár rendezi. Rövid hirek. A Hevesmegyei Gazdasági Egyesület, mint minden évben, az idén is ren­dez tenyész-szarvasmarha és bika-vásárt Gyön­gyösön, és pedig a szokott időben: március 18-án. Ezen a tenyész-állatvásáron juhokat, sertéseket és baromfiakat is árusítanak. — Eger város tanácsához figyelemre méltó bead­vány érkezett, melyben Kodai Károly buda­pesti lakos két hold ingyenes területet kér a várostól arra a célra, hogy ezen a területen nagyarányú tyúk-tenyésztő telepet létesítsen. Viszonzásul kötelezi magát, hogy Eger város közönségét olcsó csirke-hússal látja el, ameny- nyiben a csirke-hus kilóját, minden más hús­nál olcsóbban, 1 koronájával fogja mérni. A kérvény, döntés végett, a képviselőtestület elé kerül. — Egerben ma délelőtt tűz volt. A kaszárnyával szemben egy ház égett le. Apró krónikák. Összerugdalt kocsis. Szombaton délután 4 óra tájban könnyen végzetessé vál­lítjuk a Madonnák egy másik világhírű festő­jével, Bartolommé Esteban Murillonak, a kiváló spa­nyol mesternek, képeivel pl. a Louvreban őr­zött Immaculata Conceptional (Szeplőtelen Fogan­tatás), lehetetlen, hogy a két művész felfogása között uralkodó különbség rögtön szemünkbe ne tűnjék. A másfél századdal később festett kép, egy a földtől elszakadt, ideális szépségű nőnek szeplőtelen tisztaságát mutatja be; lehet, hogy a képnek mindenben pl. az angyalok el­rendezésében is megnyilatkozó modernebb fel­fogása jobban tetszik nekünk; de ha az em­berinek szinte isteni tökéletességű kifejezését keressük; de ha a teljes, a zavartalan harmó­niának azután a foka után kutatunk, melyet a művészetekben eddig szinte kizárólag a gö­rögöknek sikerült elérniök: akkor a pálmát föl­tétlenül Raffael művészetének fogjuk nyújtani. A virágzása tetőpontján álló Raffaelt, aki röviddel ezelőtt festette meg Heliodorus kiűzetése, Atilla Leo pápa előtt, Szí. Péter megszabadítása a bör­tönből, a Bolsenai mise, a Borgo égése, Ezechlás láto­mása, Szí. Cecilia stb. stb. c. bíresebbnél-híresebb műveit, a megrendelések egész özönével áraszt­ják el. Szinte hihetetlen munkabírásról tesz tanúságot, hogy ennyi munka mellett is át meri venni Bramante halála után a Szt. Péter tem­ploma építésének vezetését, a Loggiák, a Villa Farnesina stb. díszítését, hogy időt tud szakítani Federigo Gonzaga, Baldanare Castigiione, X. Leó, Arra- góniai Johanna stb. stb. arcképének megfestésére. Nem is dolgozik egyedül, sőt a Madonna del impannatán, a M. del divius amorén és a kis szent családon ecsetvonást sem tesz. A kisebb- nagyobb művészek egész serege (többek közt a híres Giulio Romano is) áll szolgálatában. Ha a Vatikánba megy, sohasem múlik alkalom, hogy — mint röviddel halála után Vasari róla meg­írta, — ne kisérné útjában negyven-ötven mű­vész. Egész fejedelmi udvartartása van; jöve­delme is óriási. Mint nagybátyjának, Simone Ci- arianak írja, 300 arany állandó fizetésén kivűl 1000—1200 aranyat (abban az időben hallat­lan összeget) kap egy-egy terem díszítéséért; műveinek árát ő maga szabja meg stb. Hatal­mas bíbornokok kínálják neki feleségül roko­naikat, fejedelmek követei rimánkodnak képei­ért. Ennyi tömjéneztetés, ennyi dicsőség nem marad reá hatás nélkül: kezd az emberektől visszavonulni, komorabbá lesz. Ennek a hatásnak nyomait viseli magán utolsó Madonna-képeinek egyike az u. n. Nagy szent család (Páris, Louvre) melyet a pápa meg­bízásából a francia királyi család részére fest. 0 maga keveset dolgozik rajta, inkább csak az irányelveket adva meg, az egészet Giulio Roma- nora bízza. A kép sötét, szinte komor színei, a clair-obscur erős alkalmazása már a kortársak­nak sem igen tetszett. Még inkább fokozta ezt a La peria (a gyöngy) (Madrid, Prado) néven ismert képén, melyet IV. Fülöp spanyol király nevezett el így, mivel képtára gyöngyének tekintette. Erős kidolgo­zásában a clair-obscúr túlságos használatában még az előbbin is túltesz. Mily óriási távolság választja el e képeket a Belle Jardiniére bájos nyíltságától, nyugodt optimizmusától! Talán a kedély elveszett rugékonyságának megnyilat­kozásait keressük bennük ? . . . Romában az emberek egyre sűrűbben kezd­ték emlegetni egy fiatal művésznek, Sebastiano det Piombowak nevét. Raffael, hogy kétségtelen felsőbbségét megmutassa, újból kezébe veszi az ecsetet és megalkotja utolsó nagy müvét: Krisz­tus színeváltozását. Éppen az utolsó ecsetvonáso- kat tette meg a képen, mikor hirtelen forró­láz ragadta meg és döntötte ágyba. Az „örök város“ a kereszténység legnagyobb gyászünne­pére, a Megváltó halálának évfordulójára készült. A gyász jeléül már a harangok is elhallgattak. Az emberek szivszorongva lesték, hogy vájjon a művész fiatal teste (hisz Raffael ekkor mind­össze 37 éves volt!) diadalt fog-e aratni a ne­héz betegségen. Reményük azonban nem telje­sedett: Raffael 1520. nagypéntekén (ápr. 6) kilehelte nemes lelkét. Másnap az emberek Rómában suttogva ad­ták tovább egymásnak a csoda hírét: a komor éjszakában nyögni hallották a Vatikán hatal­mas falait, melyeken öles repedések támadtak, külső jeléül is annak, hogy Rómának, a keresz­ténységnek, és az egész emberiségnek talán leg­nagyobb festője hunyta le a szemét örök időkre...

Next

/
Oldalképek
Tartalom