Eger - hetente kétszer, 1912
1912-12-21 / 102. szám
Előfizetési árak: Egész évre- _ 10 korona. Fél évre ..........5 » N egyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények - intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 102. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szombat, december 21. Csak választani! Eger, 1912. dec. 20. Az újságcikknek egyik legfőbb kelléke, hogy alkalmi legyen. így íródott ez a cikk is, ámbár mindenkor alkalmi, mert a magyar — mindig választ. És szeret választani. Nagyon szeret. Szűkebb, vagy tágabb hazájának önkormányzati jogát leginkább azért becsüli és szereti, mert — választhat. Ez a magyar nemzetnek éppen olyan eleme, mint a halnak a víz. Csak akkor élhet, akkor megelégedett, akkor boldog, hogy ha voksával ide, vagy amoda billentheti a mérleget (amely azonban éppen úgy nem igazságos mindenkor, mint maga a voks sem szokott mindig megfontolt lenni). E nemzeti „erényünknek“ felbuzdulására és munkába lépésére minden alkalom jó, ahol és amikor szavazni lehet. Társadalmi, községi, vármegyei és országos jellegű választások mind boldog önérzettel töltik el a nemzetet, illetve a nemzettest érdemes tagjait. Hogyisne mikor minden voks azt hiheti (sőt többnyire azt hiszi) magáról, hogy ő mentette meg a nemzeti becsületet?! Ez nagyon szép dolog lenne; csakhogy rossz oldala is van ennek a nemzeti hajlamnak. Ez a rossz oldal pedig: a voksolási hajlam tultengése. A voks monopóliumot csinált a közélet iránti érdeklődésből és a közügyek intézése maholnap — a voksolásban merül ki meg személyi politikában. Sajátságos náció vagyunk mi. A közügyek csak addig érdekelnek bennünket, mig személyi vonatkozásuak; egyébként közömbösen megyünk el az ügyek mellett még akkor is, ha a legfontosabbak közül valók. A községi életben elég a legcsekélyebb javadalmazásu állásocska, hogy a képviselőtestületek legnagyobb részét a közgyűlési terembe vonzza. Ha pedig valami fontosabb állás betöltéséről van szó, akkor meg éppen csak a halálos beteg marad otthon. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ilyen esetben sem az állás érdeke csábít a szavazásra, hanem csupán a személyi érdek; nem az a fontos ennélfogva, hogy arravaló ember üljön a hivatalba, hanem hogy X, vagy Y nyerje el. Utoljára is: nem lehet megcáfolni azt a közmondást, hogy akinek az Isten hivatalt ad, észt is ad hozzá. Hogy a magyar ember nemcsak a fizetéses állásokra szeret választani, hanem hogy a nobile officiumokra is, — pompásan bizonyítja a hétfői megye- gyűlés. Harmadfélszáznál több tagja jött be a vármegyei törvényhatóságnak. Ez a sok ember kitartott egész a — szavazásig. Az első szavazásnál, mikor a közigazgatási bizottság öt tagját választották, 265 szavazatot adtak be, de tovább is állandóan 200 körül járt a szavazók száma. Mikor azután a tárgyjegyzék következő pontjaira került a sor, úgy elpárologtak a megye-atyák, mint a kámfor. Alig maradtak negyvenen. De ezek is csak 4—5 percig tartották ki és mentek a többi után. Vagy 420 ügyet (a 464-ből!) úgy tárgyaltak le, hogy az elnökön, jegyzőn és referenseken kivül 6 — 8 megyebizottsági tag volt jelen. Az ügyek — legyenek bár a legfontosabbak — nem érdeklik a magyart; legfeljebb csak addig, mig személyi vonatkozásuk van . .. Egyébként mit sem törődik velük. És ez nagy hiba, nagy bűn. Közéletünk romlásának egyik legfőbb oka az, hogy a magyar nemzetre nézve majdnem egyedül az a fontos: válasz- szunk, voksoljunk! Minden más mellékes ... úti figura docet. Mezőgazdasági előadó a törvényhatóságban. Január hó 1-én életbe lép a mezőgazdasági ügyeknek a törvényhatóságnál való intézéséről szóló 1912. évi XXIII. t. c., mely a vármegyei közigazgatás keretében a mezőgazdasági ügyeknek ellátását a gazdasági felügyelőkre bízza, így a jövő évtől kezdve a földmivelésügyi miniszternek is lesz szakközege a vármegyén, Az „EGER“ tárcája. Karácsonyra. *) Midőn komor és sötét éj borult a világra, S elhagyatva, zokogva sirt az özvegy és árva; Mikor a tiszta lelkeknek nem volt menedéke: Akkor szállt le e világra a szeretet s béke. Kigyulladt a csillagos ég millió világa S legszebbikét elküldte a betlehemi tájra. Megcsendült az angyali kar vidám Glóriája, S Betlehemben megszületett a föld Messiása. Mig előtte a hideg szív ajtaját bezárja, Kis kacsóját felemeli, hogy érte megáldja. Szerteszéjjel a világban hull az áldás, béke, Hófehér angyali szárnyak csillogó pihéje. Ártatlan kis pici szive, alig hogy megdobban, Bár a hidegtől . . . úgy reszket . . . mégis [lángra lobban. *) Prolog. Szavalták a verpeléti rk. iskola karácsonyi ünnepén, Szabó János „A megkerült gyermek“ című szin- játékának előadása előtt. Vigasztalja, meggyógyítja a kesergő némát, Pártfogásába veszi az elveszettet, bénát. Visszaadja kis gyermekét kesergő atyjának, S a szomorú, fájó szívben megenyhül a bánat. Jászolánál minden hű szív, örömet lel s kedvet, Ezt példázza kis játékunk: „A megkerült [gyermek.“ Jöjj hozzánk is, kicsi Jézus, pásztor-szívvel [várunk, Megenybítő mosolyodért térdre hullva áldunk! Teremts bennünk angyal-leiket, hófehéret, szépet, Kis kezeddel hints közénk is áldást, békességet! Menj el hozzá, im Téged hiv, az elhagyott árva, Vigasztald az ő szivét is, szegények barátja! Kinek éhségtől, nyomortól reszket, fázik teste, Legyen annak is ragyogó, a mai szent este. Azoknak is, kisded Jézus, kik téged megvetnek! És szivükben szent jöttödre nem nyújtanak [helyet, Nyisd ki keblét, ne maradjon beborulva, zárva, Ragyogja be szent szerelmed tiszta fénysugára! S végre mi rebegünk neked dicsőséget, hálát, Fogadd, ártatlan kis szivünk őszinte imáját, Gyermekek igaz barátja, Jézusom, Te drága ! Nyíljék mindig keblünkben a liliom virága! Szeretett jó vendégsereg, azt kívánjuk nektek, Adjon áldást kis kezével az isteni Gyermek. Ezt szavaljuk, énekeljük, ez lesz a mi célunk, Szent nevedben, kisded Jézus, kezdődjék [játékunk! ________ -th. A várás. — Franciából. — Ebédután beszélgettünk a dohányzóban. Váratlan és különös örökségekről volt szó. Le Brument, a hires ügyvéd, akit „a mester“ névvel tiszteltek meg, neki támaszkodott a kandallónak és igy kezdett beszélni: — Most kutatok egy örökös után, aki különös, sőt borzasztó körülmények közt tűnt el. Ez egy szörnyű és mégis egyszerű dráma a közönséges életből, ami mindennap előfordul és mégis a legrémesebb azok közt, amiket ismerek
