Eger - hetente kétszer, 1912
1912-12-14 / 100. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____ 5 » N egyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. = Kiadóhivatal : Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. - 100. szám. ----- XXXV. ÉVFOLYAM. ——==-— Szombat, december 14. n------------------------------------ --------------------—--------... „ ----- ------------------------------------------------------------------------------------A háború. Eger, 1912. dec. 13. Megeshetik, hogy mire e sorok napvilágot látnak, a kockát már el is vetették. A téma azonban ez esetben is alkalomszerű marad, mert a háború réme — mely a jelen pillanatban any- nyira fenyeget, — még fogja kísérteni belátható időkig az emberiséget s időről- időre elűzi majd fehérszárnyu testvérét: a szelidmosolyu Békét. A jelen pillanat irtózatos feszültsége (akár a hőn óhajtott békének legyen szülője, akár a rettegett háborút előzze meg) mindenesetre az okok és célok lázas keresésére ösztönzi az agyat s ha az események Rubikonján túl leszünk is: föltétlenül érdemes és hasznos azokról a tényezőkről elmélkednünk, melyek most a nemzetközi helyzetet annyira kiélesítették. Meg ke(l állapítanunk, hogy a jelenlegi kritikus feszültség nem ellentéte a szlávok részéről tanúsított békés és barátságos magatartásnak. Nem pedig azért, mert a szlávok békés és barátságos érzelmeket soha nem tápláltak irántunk — őszintén. A szlávság egy pillanatra sem tudta elfelejteni, hogy a magyarság odaékelődött az északi és déli szlávok közé és megakadályozta összeolvadásukat. Mikor nyíltan a tökéletes egybeforradás már csak rövid idő kérdése volt, a magyarok odaálltak a kis seregü Habsburgi Rudolf mellé s a Morvamezőn szétverték a cseh Ottokár hadait. A cseheknek I. Mátyás király is igen sok keserű percet szerzett, amit elfelejteni igen könnyű lenne, ha amúgy is nem gyűlölnék már földrajzi helyzeténél fogva a magyarságot a pánszlávizmus nagy álomlátói. A szlávok tehát haragusznak Magyarországra, mert hatalmas sziklaként áll minden egyesülésre irányuló törekvésük hullámcsapásainak útjába. De épp’ úgy görbe szemmel nézik Ausztriát is. A magyar szabadságharc leverésére az orosz nem azért vállalkozott, mintha bennünket feneketlenül gyűlölt volna s Ausztriát kimondhatatlanul szerette volna. A „szent szövetség“ titkos szálain kívül egy nagy remény is fűzte Ausztriához. „Ma nekem, holnap neked!“ — gondolta s a viszontszolgáltatás biztos várásában vonult vissza zordon országába az orosz hadsereg a mi nagy nemzeti tragédiánk utolsó felvonása után. Aztán bekövetkezett, amit előre lehetett látni. Mikor a „ keleti kérdés“ rendezésére került a sor és az orosz kénytelen volt kardot rántani: az any- nyira lekötelezett Ausztria nem mert Oroszországnak segítségére menni . . . Ezért és ezóta gyűlöli Oroszország Ausztriát. Ha tehát a jelen pillanatban a háború és béke keresztutjáu állunk: köszönhetjük ezt egyrészről a szlávok gyűlöletének, mely a kölcsönt vissza szeretné adni, de köszönhetjük másrészt annak a tagadhatatlanul hatalmas érzésnek, mely a szláv szíveket egymáshoz vonzza. Egyesülni akartak a szlávok a múltban, egyesülni akarnak a jelenben. Gyűlölik azokat, akik az egybeforradás- nak akkor akadályai voltak s gyűlölni fogják a jövőben azokat, kik ábrándjaikat most szertefoszlatták. Ezért aktuális a háború témája akkor is, ha a jelenlegi súlyos bonyodalom békében oldódnék fel. A béke csak színleges, csak ideiglenes lesz. A pánszláv-törekvések apostolai minden követ megmozgatnak a jelenben is, hogy — bár csak egyetlen lépéssel, de — előbbre jussanak. Ezt megteszik a jövőben is. Az adriai kikötő nem csupán Szerbiának s nem egyedül gazdasági célokra kell. A hármas szövetség jól tudja ezt; hisz’ a napokban jelentette ki a német birodalmi kancellár, hogy szükség esetén támogatni fognak bennünket a... saját érdekükben. Mert az európai egyensúlynak főleg a hármasszövetség Az „EGER“ tárcája. Emlékezzünk régiekről... — Heves és Küleő-Szolnok t. e. vármegyék újjászervezése 1860-bán. — i; Az elnyomatás tizenkettedik évében, — mikor a Bach Sándor rendszei’e csődöt mondott s a külső politika is olyan kedvezőtlenné lett Ausztriára, — 1860. október 20-án megjelent az októberi diploma. Ez a császári pátens a pragmatica sanctiót fogadta el törvényes alapul s Magyarországra nézve helyreállította az 1848. előtti állapotot és az 1848-as alkotmányt, meghagyván az abszolutizmus idejében életbeléptetett újításokat. A passzíva rezisztencia egykedvűségében élő magyar nemzetnek hajnal-pirkadás volt az októberi diploma s bár sokan ellenezték annak tudomásul vételét, a nemzet legnagyobbrészt kapva kapott önkormányzati jogának érvényesítésén. Eger város például már november 13-án bizottmányi gyűlést tartott s másnap és nov. 15-én már ismét hivatalába igtatta az 1848. és 49-ben „elválasztott élő és helyben lévő városi tiszteket, . . . valamint az 1858-dik évre törvényesen megválasztott, de még azon évben felfüggesztett, fertálymesterek is viselt állásaikba visszalépteknek határozatilag kinyil- vánítattak.“ Gyöngyös városa december 27-én reaktiválta a 48 as városi tisztikart. Az Egri Lövésztársulat dec. 2 án tartott közgyűlést, az egri Casino pedig dec. 8-án vette föl a fonalat ott, ahol az abszolutizmus parancsára pár évvel ezelőtt el kellett ejtenie. December 11-én már küldöttségben tiszteleg a város hatósága és polgársága Bartakovics Béla érseknél, hogy a megszüntetett „Jogászi tudománykart, melytől minket a mult 11 éves korszak vihara megfosztott vala, . . újra felállítani mélióztassék. A haza, az emberiség és tudományért egyaránt buzgól- kodó nagy hazafi a küldöttséget a legszebb reményekkel kegyeskedett biztatni s hasonló Ígéreteket szerencséltetett a küldöttség Ft. Lévay Sándor nagyprépost úr részéről a lelkes egri főkáptalan nevében is megnyerni. . .“ Dec. 12-én felszögezték a Lyceumra az Eszterházy-tér és az érseki lakra a Széchenyi-utca feliratokat, mert ezt a teret és illetve a fő-utcát ekkor nevezte el igy a városi hatóság. Bartakovics Béla érsek, mint Heves és Külső Szolnok törv. egyesült vármegyék főispánja már nov. 27-éről kibocsájtott egy elöleges értekezletre szóló meghívót. Ezt az értekezletet december 6-án csakugyan meg is tartották s lefolyásáról lapunk elődje, az „Egri Értesítő 1860. dec. 9-diki számában a következőket írja: „Dec. 6-ára érsek ő excellentiája mint megyénk örökös főispánja a megyék minden részeiből hivott öszve egy számos tagokból állott értekezletet, melyet délelőtti 10 órakor zajos éljenek között elfoglalt főispáni székéről, megyeházunk teremében, egy rövid s mindnyájunk kebelében viszbangra talált beszéddel nyitott meg. Üdvözölvén a tíz szomorú év után ösz- szegyülekezett megyebelieket, előadá: miszerint eme conferentiát oly végből hívta egybe, hogy a megyének mikénti életbehivására, szervezésére véleményeiket és tanácsaikat meghallhassa. Mert ámbár — úgymond a közszeretet ű
