Eger - hetente kétszer, 1912
1912-02-07 / 11. szám
2 EGER. (11. sz.) 1912. február 7. videbb szabadságot utazzék el a főrendiház ülése előtt s igy nem lesz feltűnő a távolléte. Ezt persze nemcsak tanácsképen adták neki elő, hanem felhasználták vele szemben a szelíd nyomásnak minden eszközét. Mind kárba veszett... Barkóczy báró, bár szerény állását s egész jövőjét kockáztatta, nem volt erre rábírható és ismételten leszavazott a kormány javaslata ellen, mely tudvalévőén akkor meg is bukott. Ez a tenax propositi vir mintha csak azt a missiót kapta volna a Gondviseléstől, hogy a maga nagy jellemét átültesse a magyar tanulóifjúság leikébe. És most a politika kitépte abból a talajból, ahol példájával is nevelhetett és nevelt is. A katolikus tanárság leikéből azonban nem téphették ki, mert tisztelete és bizalma jeléül a Katolikus középiskolai Tanáregyesület tiszteleti tagjává választotta Barkói-zy Sándor bárót. Amit az iskola épített, itt is le akarta rontani a nagy élet, de a kisebb élet menteni akarja azt, amit lehet. Az uj fertálymesterek. Eger város tizenkét városrészében megtörtént az évenkint szokásos negyed-mester választás. Eszerint az 1912. évre negyedmesterek lettek: Város I. negyedben: Erlach Sándor dr. Város II. negyedben: Szarvas Mihály. Város III. negyedben: Bukucs Imre. Város IV. negyedben: Hatvani I. negyedben: Mélypataky Ignác. Hatvani II. negyedben: Kovács István. Hatvani III. negyedben: Nagy László. Hatvani IV. negyedben: Lanther János. Cifra-Sánc negyedben: Vass Lajos. Felnémeti negyedben: Farkas Mihály. Makiári I. negyedben: Grónay Andor. Makiári II. negyedben: Két városrészből (Város IV. és Makiári II. negyed) a kiküldött elnökök még nem jelentették be a választás eredményét. Az uj fertálymesterek hivatalos eskütétele hagyományos szokás szerint, február 9-én, szent Apollónia napján lesz. Az irgalom házai. — Uj kórházak Hevesvármegyében. — Ha tapasztalásból nem tudnók azt, hogy a legtöbb életrevaló és üdvös eszme csak azért nem tud idejében megvalósulni, mert az emberek benne az újat látják és ennélfogva idegenkednek tőle: akkor mi is fölöslegesnek tartanók akár egy szót is pazarolni arra a nagyjelentőségű, üdvös és végeredményében közhasznú intézkedésre, amelyet a vármegye törvényhatósági bizottsága az uj közkórházak létesítése érdekében tett. Hanem hát jól tudjuk, hogy az emberek velük született konzervativizmusánál nagyobb kerékkötője nincsen a haladásnak és a köz érdekében történő törekvéseknek; és ezért nem tartjuk fölöslegesnek, ha a tervezett kórházak ügyével a nyilvánosság előtt foglalkozunk. Miről is van szó ? A vármegye közönsége — a kórházi bizottság előterjesztésére — kimondotta, hogy: „kívánja és elvileg elhatározza Hatvanban egy 80—100 ágyra berendezett, a vármegye tulajdonát képező közkórház; Egerben egy, a női betegek, gyermekek és fertőző betegek részére való, külön osztállyal biró vármegyei jellegű közkórház ; Gyöngyösön egy kizáróan tüdőbetegek részére szolgáló vármegyei jellegű közkórház; Hevesen és Tiszafüreden egy-egy 40—50 ággyal berendezett közkórház létesítését.“ Emberséges határozat! De mi tagadás benne: nagy szükség is volt erre a határozatra. Hatvannak, Hevesnek és Tiszafürednek már régen kórházának kellene lennie; Egerben és Gyöngyösön is égetően szükséges a kórház-fejlesztés. És mégis, bár mindenki érezte és érezi az irgalom házainak hiányát ezeken az életerőtől lüktető középpontokon, sem a közvetetlenül érdekelt községi szervezetek nem igyekeztek megvalósítani a közóhajtást, sem pedig maga a közönség nem törődött a dologgal úgy és abban a mértékben, hogy amit óhajt, teljesüljön is. A vármegyének kellett tehát kezébe vennie a fontos közegészségügyi kérdést, hogy a megoldáshoz segítse. Vagyis minálunk is csak a hagyományos keleti csoda ismétlődött meg (ki tudja hányadszor!), az tudniillik, hogy ha a hegy nem megy Mohamed felé, akkor Mohamednek kell a hegy felé mennie! . . . Mert a kórházakra igazán és elodázhatat- lanul szükségünk van. Már nem csupán a humanitás, az emberszeretet és a könyörület, hanem a közszükség parancsolja. Hevesvármegyének ugyanis a legújabb nép- számlálás szerint 277,253 lakosa van, tehát 22,894-gyel több, miut tíz évvel ezelőtt volt; és a kórházak tekintetében alig változott a helyzet valamit. (Mindössze Pásztón létesült egy új kórház a közelmúltban és Egerben bővült az Irgalmasrend kórháza modern közegészség- ügyi intézménnyé!) A legutóbb kelt hivatalos kimutatásokból megállapíthatjuk, hogy a 26,901 lakost számláló Egerben két kórház van: az alapítványi női kórház 712 beteggel (214 elmebeteg) és az Irgalmasrend fikórháza — szintén az elmebetegekkel együtt — 1175 beteggel.) Gyöngyösön (17731 lakos) egy alapítványi közkórház 1422 beteggel (530 elmebeteg). Végül Pásztón (5831 lakos) az alapítványi Margit-Üórház 500 beteggel. Tehát a vármegye területén három helyen mindössze négy kórház van, összesen 3809 beteggel ; ami szorosan véve a két rendezetttanácsú város és Pásztó nagyközség 50,463 lelket számláló lakosságának közegészségügyét szolgálja. A vármegye többi 114 községe a bennük lakó 226,800 főnyi népességgel teljesen nélkülözi, még természetes, avagy járási középpontjaiban is a kórházakat. Ez lehetetlen állapot. Ezen segíteni kell; annál inkább is, mert a szenvedő emberiségnek enyhületet nyújtó kórházakért a közönség eddig úgyszólván még semmit sem tett, amit legjobban az bizonyít, hogy a meglevő 4 kórház közül három alapítványi jellegű, egyet pedig az érdemekben gazdag Irgalmasrend tart fönn. A vármegye is a közönségre apellál az uj közkórházak létesítésénél. Egyszerűen azért, mert maga nem tehet mindent. Ámde azért a mozgalom megindításán és vezetésén kívül, nem zárkózik el az erejéhez mért anyagi támogatástól sem. Már most, a kezdet kezdetén, a közegészségügyi ebadó-alapja tőkéjéből 10,000 korona erejéig a vármegye alispánjának törvényszerű utalványozási joga mellett hitelt nyitott, a kórházépítési költségekből való visszafizetés kötelezettsége mellett. Ez a pénz az előmunkálatok, szakértői vázlattervek, számítások, részlettervek elkészítésének költségeire szolgál. Azután elvben kimondotta, hogy a vármegye lakosságának egész egyetemét egyaránt mélyen érdeklő kórházak érdekében, hajlandó szagon költőnek születik); te Bodor, mint gazdasági referens, írsz egy még sötétebb cikket, amelyben megtalálod közéletünk pangásának nyitját a ,,Panamában" (alcime: a póruljárt állampióca); te pedig Villám, bokrétába kötöd a kontinens összes rablóit, gyilkosait, gyujtoga- tóit, leánykereskedőit és mindegyikuél oda konkludálsz: fejétől büdösödik a hal; ezek mind bliktri, csekélység, kismiska, Bugyborék államtitkár viselt dolgaihoz képest, mely zsi- ványságokról sikerült lerántani a leplet egy zseniális rendíthetetlenségnek.... (iElmélázva folytatja:) Igen, az enyém lesz a vezércikk, a legsötétebb, a legborzalmasabb! Én leszek a háború szelleme, az Isten ostora, a Damoklész kardja, a végzet kalapácsa. (4 többihez:) No, értitek-e már, mitakarok? Nagyot, szörnyűt, rettenetest! Semmi diszkréció, óvatosság és kímélet! Hisz’ tudjátok, (és itt Kövéry ur huncutul kacsint egyet) hogy én vállalom a felelősséget, és viselem a következményeket ... (A szerkesztőség megélénkül. Pokoli vidámsággal fog mindenki a kiosztott munka elvégzéséhez. Elkészülnek. A lámpákat eloltják, s a „becsület haramiái“ hazameunek, elszenderednek. Hisz’ „munka után édes a nyugalom.“ Másnap megjelenik a lap. A közönség főiháborodva tárgyalja az esetet. Bugyborék államtitkár sajtópert indít, mert a közleményből egy szó sem igaz.) II. (Hat hét múlva a biröság előtt.) Kövéry: Tek. Esküdtszék! Sajnálattal kell kijelentenem az egész szerkesztőség nevében, — de ezt örömmel teszem, hisz’ egy szeplőtelen jellem rehabilitálásáról van szó, — hogy mi beugrottunk. Beugrottunk ennek az elővezetett csizmadiának, aki bűnössége tudatában itt áll remegve; mert ő volt a vezércikk szerzője, ml — csak a konzekvenciákat vontuk le. (A csizmadia megtapogatja a Kövérytől kapott pénzt és elégedetten mormogja: rendben, megvan.) — Ennek a csizmadiának, Tek. esküdt urak, a képe becsületes, de a látszat, sajnos, gyakran csal. Ebben az esetben is az emberi eltévelyedésnek egy szomorú tünetével állunk szemben. Ez az ember rendszert csinált abból, hogy----( Egy esküdt közbeszól:) Nem nézem ki ebből a csizmadiából hogy vezércikket tudna írni; kézzelfogható bárgyusága miatt ez szinte lehetetlen. Kérem a szellemi próba megejtését. (A bíróság tiz percre visszavonul határozathozatalra. Kimondja, hogy a csizmadiának próba-vezércikkeket kell írnia. Kövéry semmiségi panaszt Jelent be az inspirációra, az ihletés pillanataira való hivatkozással. De hasztalan.) III. (Pár nappal később.) Különszobában, hatósági ellenőrzés alatt írja a csizmadia vezércikkeit, melytől, ha megjelennének, a lap előfizetői vitus'áncot kapnának majd és egymás után szüntetik be az újságot. Izzad, őszül a csizmadia, de Írnia kell. Különben koplalás és sötét-zárka jár ki neki. Öt vezércikk után a bíróság esztétikusokból, műtörténészekből és írásszakértőkből kisebb bizottságot küld ki, a cikkek megvizsgálására. A vélemény így hangzik: A csizmadiának nincsenek gondolatai. Amik vannak, azokat csak tőmondatokban tudja kifejezni; ahogyan azokat is kifejezi, tele vannak helyesírási hibával. A vezércikket tehát Bugyborék államtitkárról ő nem írhatta. A rendőrség keresi Kövéryt, de ő kollégáival együtt elillant. A szerkesztőség is üres már; csak az ablakban lóg egy tábla, rajta e felírás: KIADÓ LAKÁSOK. Müller Jenő.
