Eger - hetente kétszer, 1912
1912-10-23 / 85. szám
2 EGER. (85. az.) 1912. október 23. Egészségügyi reformok. (tg£) Érdekes nemzet vagyunk mi, magyarok. Egyre gyűlésezünk, egyre tanácskozunk, és — az elintézésre váró közügyekből még sem fogyunk ki soha. Az ország parlamentje, a vármegyék törvényhatósági bizottságai, a városok és községek képviselőtestületei mindig el vannak foglalva. Egyikben a törvényjavaslatokat fullaszt- ják parlamenti botrányokba, másikban a köz- igazgatás kátyúba zökkent szekerén igyekeznek segíteni (ha ugyan az ellentétes áramlatok ide-oda vonszolásától még mélyebbre nem sü- lyed!), a harmadikban apró házi perpatvarokkal bíbelődnek és közbe-közbe valamennyi azon töri a fejét, hogy honnan teremtse elő a muni- cipiális költségeket és mi a csodára költse el az összegyűjtött közpénzeket ? Hát ez igazán nagy dolog. És nem csoda, ha ilyen elfoglaltság mellett senki sem törődik azzal, hogy közben a közönség szegényedik; a megélhetési viszonyok rosszabbodnak; a drágaság ijesztő mérvben növekedik; a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem nem egymással összefogva keresi a boldogulást, hanem egymás rovására kíván érvényesülni; hogy a kultúra csak a Lueaszéke módjára gyarapodik és a közegészségügy a temetők fejfáinak hihetetlen szaporodásában nyilvánul . . . Pedig talán ezek is közügyek és megérdemelnék a fáradságot, hogy velük is foglalkozzunk a — gyűléstermekben! Itt van például a közegészségügy. Hát foglalkozunk vele komolyan? Évtizedről-évti. zedre halom-számra pusztulnak a gyermekek. A ragadós betegségek, a lakás-nyomor, a hiányos ruházkodás, az elégtelen táplálkozás, a rossz tej, a hamisított élelmiszerek, stb. stb., időnek előtte százezrével gyilkolják a fiatal magyar nemzedéket. Történik valami az érdekükben? Semmi. Pedig meg lehetne menteni közülök nem is néhányat, hanem tízezreket, egész hadseregekre valót; csak éppen törődni kellene egy kicsit a magyar gyermekekkel. Egy kis pénzáldozat és komoly elhatározás a magyar gyermek-halálozás fekete statisztikáját is megkorrigálná és nem lenne az oly szégyenletesen hátul a külföldi gyermek-halálozási statisztikák mögött. Azt mondják: a szegény ember vagy nem hí orvost a beteg gyermekéhez, vagy csak akkor hív, amikor már későn van. És ez az oka mindennek. Hát törekedjenek ezt az okot megszüntetni. Muszáj az orvosnak látogatási díjat fizetni ? Töröljék el a látogatási díjakat és adjanak az orvosoknak olyan átalányt, amelyért ezek kötelezhetők legyenek a hat éven aluli gyermekeket ingyen gyógykezelni. A délbácskai csajkás-községek pl. megduplázták a községi orvosok fizetését, de kikötötték, hogy ezentúl kötelesek díj nélkül gyógyítani a szegény- sorsú beteg gyermekeket. Ezt cselekedjék meg az egész vonalon és akkor megszűnik a panasz, hogy satnyul a nemzet, alig akad katonának való; mert akkor nem vándorolnak ki idő előtt az ákáclombos falvakból egész hadseregek a csöndes — temetőkbe. Szó sincs róla, az országos költségvetésben minden évben történnek újabb meg újabb intézkedések az ország közegészségügyi viszonyainak javítása érdekében. Az idén is — a belügyi tárca 1913-ik évi költségvetésében — egészségügyi célokra 6 és fél millióval nagyobb összeg vau előirányzatba véve, mint az 1912. évi költségvetésben. Ámde ebből a 6 és fél millióból igen kevés jut a városok és községek — tehát a közönség közvetetlen — egészségügyének javítására. Mert a fölvett milliók az általános érdekeket is alig elégítik ki. így például a községi és körorvosok országos nyugdijiutézetének támogatására 350,000 koronát irányoztak elő. A gümőkór elleni védekezésre 150,000 koronával nagyobb összeget irányoztak elő, úgy, hogy az 1913. évben a tuberkolózis elleni védekezésre 650,000 korona áll rendelkezésre. Az alkoholizmus elleni védekezésre eddig előirányzott 10,000 K-át 15,000 K-ra emelték fel. A gyógyköltségekre 7.500,000 K, himlőoltásra 179,200, bábaképzésre 100,000, járványok elleni védekezésre 100,000, trachoma elleni védekezésre 150,000, ivóvíz szerzésre és artézi kutak fúrására 17,000, az ápoló-képzésre pedig 20,000 K van előirányozva. Az egészség- ügyi intézmények címén uj rovatot állítottak be a kerületi közegészségügyi felügyelőségek címén 104,892 K költséggel. A költségvetés indokolása szerint ugyanis a közegészségügyi felügyelőket, akik eddig a belügyminisztériumban főképpen előadói teendők végzésével voltak megbízva, a költségvetés törvényerőre emelkedése után, a vidékre helyezik ki, ahol feladatuk lesz a helyszínén járva, meggyőződést szerezni a községek egészségügyi viszonyairól, a törvények és rendeletek végrehajtásáról és tanáccsal, ellenőrzéssel segíteni elő az egészségügyi viszonyok javulását. A tervezet szerint az ország nyolc közegészségügyi felügyelői kerületbe lesz beosztva, minden kerületben — megállapítandó székhellyel — egy-egy közegészségügyi felügyelővel; a középpontban pedig egy országos főfelügyelői állás fog szerveztetni. Uj rovat a középponti bakteriológiai és közegészségügyi vizsgáló állomás költségeire előirányzott 21,749 korona. Ez a vizsgáló állomás a belügyminisztériumban eddig fennállott bakteriológiai laboratórium helyében állíttatott fel és ideiglenes elhelyezést a Szent Gellért-kórházban nyert. Az országos betegápolási pótadó tételét az 1913. évi költség- vetés során az eddigi 5 % helyett 10 °lo-ban állapítják meg. Az ez által előálló több bevételt a kórházügy rendezésére fordítják, még pedig évenkint 4 millió koronát. Mindez igen szép és üdvös dolog. Ámde mi történik a rettenetes gyermekhalandósággal ? A ragadós gyermek-betegségek kiirtásával? A köztisztasággal? A piaci visszaélésekkel? A rossz tejjel? A hűs-mizériákkal? Mérget veszünk rá, hogy Eger város kimarad a tervezett kerületi közegészségügyi felügyelőségek közül is. Kinek jutna eszébe ezt kérni ? Minálunk csak panaszkodnak; minálunk csak apró semmiségek foglalkoztatják a közvéleményt és a város képviselőtestületét s a vezető embereknek csak a politika a fontos. A közügyekre — nem érünk rá. HÍREK. Eger, 1912. október 22-én. Tájékoztató. Október 26. Katonai utóállítás Egerben. „ 28. Országos vásár Verpeléten. November 1. Mindenszentek napja. „ 2. Halottak napja. „ 3. Országos vásár Poroszlón. „ 4. Hónapos áliatvásár Egerben. „ 4. A hatvani föszolgabiró tárgyalási napja Hatvanban. „ 4., 5. Országos vásár Hatvanban. „ 5 Katonai utóállítás Egerben. „ 6. A gyöngyösi föszolgabiró tárgyalási napja Karácsondon. „ 6. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Tiszaigaron. „ 11. A közigazgatási bizottság ülése. „ 11. Országos vásár Káp Inán. „ 12. Katona felülvizsgálat Egerben. 15. Az egri föszolgabiró tárgyalási napja Kápolnán. „ 15. Megyebizottsági tagválasztás a megüresedett helyekre. Az egri Kereskedelmi és Iparkamara. Még nincs meg, de nincs kizárva, hogy meglesz Egerben a Kereskedelmi és Iparkamara. Mert sok minden megtörténik a városok életében is, csakúgy, mint az egyszerű magán emberek életében, anélkül, hogy maga az érdekelt is úgy akarná. Eddig úgy áll a dolog, hogy az egri kereskedők és iparosok kívánják az Egerben felállítandó Kereskedelmi és Iparkamarát. A gyöngyösiek is kívánják. A nyáron értekezletet is tartottak ebben az ügyben. Ott tisztázták ezt a kérdést és elhatározták, hogy agitálnak mellette, memorandumot küldenek Hevesvármegye minden kereskedőjéhez és iparosához, akiket szintén csatlakozásra hívnak fel az eszme diadalra segítésére. A memorandum elkészült. Most expediálják. Szóval forr, érik az eszme, mint a jó bor; csak éppen a város, a 28,000 lakosú és 106 %-os pótadóvalküzdő Eger város hallgat és alig veszi tudomásul az érdekében történő mozgalmat. Pedig hallgatni nem mindenkor arany. Legalább nekünk, egrieknek nem. Szomorú példákra hivatkozhatunk. 1885-ben mi, egriek kívántuk Hevesvármegye kiválását a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara érdekköréből és a nálunknál szemfülesebb Miskolcz lett a székhely. A vasúti fővonalat is Miskolcz kapta. És Miskolcz ma már a felvidéknek gazdasági, ipari és kereskedelmi empóriuma; gyárkéményei, ipari műhelyei szaporodnak ; a vasútja fejlődik. Ipari nagyvárossá izmosult. És Eger? Ősi tradícióinál alig van egyebe. A gyárkémények, ipari műhelyek ugyan itt is szaporodnak, de nem eléggé gyorsan szaporodnak; a vasút is fejlődik (már nem vagyunk szárnyvonal!) de meglehetős lassan fejlődik. És irigykedve nézzük a kaszárnyákért, egyetemekért versengő, nálunknál még csak nem régiben is jóval kisebb vidéki nagy városok fejlődését. Most az Egerben fölállítandó önálló hevesvármegyei Kereskedelmi és Iparkamaráért indult meg a küzdelem. Hogy mit jelent ez Egernek, bőven kifejtettük a nyáron. (L. lapunk jul. 3-iki 53. számát). A most szétküldött memorandum sem mond ennél többet. Egy nyomon halad velünk. Ismétlésekbe tehát nem bocsátkozunk. Hanem azt szívesen vennők, ha Eger város hatósága és képviselőtestülete is beállana a sorba, a — küzdők közé. Kövér Gyula kiállítása. Október 26-án (szombaton) délután érdekes kiállítás nyílik meg a városház dísztermében. Kövér Gyula hozza el ide munkáinak gyűjteményét, hogy bemutassa szülővárosa közönségének. Kövér Gyula nevével mind sűrűbben találkozunk a fővárosi lapok művészeti rovatában; a róla olvasható vélemények oly kedvezők és oly elismerően szólnak haladásáról, hogy joggal érdeklődhetünk kiállítása iránt és ő is joggal kérheti Eger város művelt közönségének érdeklődő figyelmét. A fiatal művész eddigi fejlődésének egész menetét bemutatja az a kollektív-kiállítás, amely egy héten át tart. Első kísérletei, szárny- próbálgatásai mellett ott lesznek azok a képei, amelyeken Francia- és Spanyol-országban szerzett impressziói érvényesülnek. Majd több vászna van, amely pár év alatt itthon készült, vagy amelyeket olaszországi tanulmányútja folyamán alkotott; végül pedig sok képe, amelyet Egerben és Mezőkövesden festett az idei nyár folyamán.
