Eger - hetente kétszer, 1912

1912-10-19 / 84. szám

Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre .. .... 5 » Negyed évre .. 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. XXXV. ÉVFOLYAM. :rTTTT~—— Szombat, október 19. 1912. — 84. szám. A háború sebesültjei. Eger, 1912. okt. hó 18. Még nem bizonyos, hogy csaku­gyan és visszavonhatatlanul kitör-e a balkáni háború, amelynek sakkfiguráit — állítólag — Oroszország és Ausztria- Magyarország láthatatlan kezei tologat­ják. A formális hadüzenet még eddig nem történt meg, vagy legalább teljes hitelű hiradás nem érkezett róla. Az ügynökségek csak azt jelentik, hogy e hét végén mennek el a had­üzenetek Athénből, Szófiából, Belgrád- ból és Cettinjéből a lenézett «magas» portához. Mi egyébként nem vagyunk benne a háborúban (legalább eddig még nem), de már ennek is mi vagyunk az első sebesültjei. Nem puskával, ágyúval, karddal, lándzsával ejt rajtunk sebet ez a háború, hanem a szállítási zavarokkal és a piac drágulásával. Alig hallatszódott a bal­káni mozgolódás hire, a tőzsdén elbu­kott egy pár börziáner. Az irreális ala­pokon kötött határidő-üzletnek már is van néhány áldozata. Ezeket nem saj­náljuk egy cseppet sem, mert hiszen ők sem sajnálják a verejtékes munká­val dolgozó termelőt, akinek bőrére ját­szanak és ezreket zsebelnek be. Ezt csak mint jelenséget említettük meg. A bolgár kertészeti hazavándorlása már nagyobb baj. A Dunántúl több nagy városában hihetetlen magasra szö­kött a zöldség ára, sőt sok helyütt zöldsóg-inség ütött ki már most is. Nagyon félő, hogy a bolgár-hazafiság- nak ez a szomorú következménye nem marad elszigetelve, hanem általánossá válik és mindenfelé drágítja az anél­kül is méregdrága piacot. Hogy a gabonaneműek és egyéb termények, valamint a marha- és ser­téshús ára igen hamarosan megérzi a Balkán-behozatal megszűntét, annak megjósolásához egyáltalán nem kell közgazdasági tudomány. Nagy bajunk lesz — sőt már most is sok bajunk van — a vasúti szállí­tások késedelmével, vagy éppen fenn­akadásával. Beavatottak tudni vélik, hogy minden lehető teherszállító vasúti kocsit készenlétben tartanak már most is. Ez az intézkedés, — amely más államban is sok zavart okozna, — nálunk hihetetlen bajoknak, károknak lehet és lesz is a forrása. A folytonosan érez­hető és panaszolt waggon-hiány úgy is állandó bénítója kereskedelmünknek; hát ha még abból a kevésből is elvon­nak rendeltetésétől egy jókora részt! Kereskedőink, iparosaink már is érzik a háboru-okozta sebeket. Pedig még el sem kezdődött a háború. De mi lesz majd akkor, ha csakugyan ki­tör?! Igazán, még rágondolni sem jó — a megsebesült zsebeknek! Az „EGER“ tárcája. Lőrinc a városba megy. Azt mondja egy este az öreg Lőrinc a feleségének: — Hallod-e, anyjuk, be kéne má’ vinni azt a zsák zabot eladóra a városba. így határozták el azután, hogy holnap már nem szánt az öreg (akármilyen sürgős is), ha­nem beviszi a zabot... „mer’hogy itt van ma­hónap a vásár; teknő is kéne az asszonynak, hát jó lesz az a kis pénz.“ Mivel pedig a kis Lőrinc is ott hallgatód- zott, hát azt mondja: ő is bemenne az apjával. Csakugyan el is indultak másnap.Befogták a két sovány ökröcskét, tettek egy kis szénát a kocsiderékba (jó puha lesz a kis Lőrincnek); az apja ráült a zabos-zsákra és kicammogtak az udvarból. Ha nem tudná valaki, elárulom, — hogy Lőrinc még csak hatéves kisfiú. Bár az első elemit már elvégezte (a tisztelendő űrtől koro­nát is kapott a vizsgálaton), a falujok határát szegélyező kék hegyeken túl még soha nem járt. Természetes ennélfogva, hogy nagy öröm­mel indult világot látni, különösen hogy még az uj ködmönkéjét is ráadta az anyja. Ment is a dolog, annak rendje és módja szerint és gyönyörködött a kis Lőrinc unos- untig, kivált a város utcáin — mindabban, a miben egy kis fiú lelke csak gyönyörűséget találhat. A kövezett utak, az úri ruhába öltö­zött emberek (odahaza a jegyző ur is csizmá­ban jár), a kirakatok-, no meg különösen a borbélyok ragyogó réztányérjai édes álmélko- dásba ringatták az ő egész valóját... A zab jó áron kelt el; megitták az áldo­mást is (a kis Lőrinc is kapott egy gyűszünyi pálinkát) és azután hazafelé indultak, mert szerettek volna még délebédre hazakerülni a lángosra, mert hogy éppen kenyérsütés is volt náluk aznap. Ahogy azután egy szép utcán, ahol sok ember járt, keresztül akarnak jutni az ő út­jukra, a Csecse elé csak odaáll egy rendőr, hogy megálljának, mert erre nem szabad menni. Hevesvármegye közállapota. — Az alispán jelentése az 1911. évről. — v. (A vármegye háztartása. A vármegye uj ingatlanai. A községek háztartása.) A pénzügyi viszonyok és háztartási ügyek rendezettsége tükröződik az alispáni jelentés­nek abból a részéből, mely a vármegye pénz­kezelésére vonatkozik. A törvényhatóság kezelése alatt a múlt, 1911. évben, 32 alap állott, melyek közül az 1911. év folyamán a következő három uj alap kelet­kezett: a könyvtáralap, a dormándi artézikut- alap és a tiszafüredi járási székház építési alapja. A vármegye háztartása a háztartási alap keretébe tartozik. Elsősorban tehát ezzel fog­lalkozik az alispáni jelentés. A közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadások és azok fede­zetéről szerkesztett 1911. évi költségelőirány­zat 337,362 K 18 fillérben volt megállapítva. Ehhez az összeghez az állam 314,688 K 36 fillérrel járult, a többi 22,673 K 82 fillért a vármegye saját jövedelmeiből, illetve pótadóval fedezte, mely utóbbi 9,178 K 42 fillérrel volt előirányozva. Szembe állítva a költségelőirány­zattal a háztartási alap 1911. évi zárószám­adását, sajnosán tapasztaljuk, — amit egyéb­ként az alispán is panaszol, — hogy a szám­adási zárlat eredménye nem kedvező, mert a mellett, hogy a mindig szűk határok között mozgó költségvetés kereteit ezúttal is túl kel­let lépni, a háztartási alap összes tiszta cse­lekvő vagyona az 1911. év végén 34 K 51 f. Bevétele ugyanis 395,416 K 64 fillér volt a vár­megyének, kiadása 390,024 K 14 fillér, a pénz­tári készlet tehát 5392 K 50 fillér. A mérleg azonban ez: a cselekvő vagyon 13,167 K 51 fillér az év végén, amelyet 13,132 K 80 fillér Magyarázza azután az öreg neki, hogy igy, meg úgy, sietni kell ám nekik (de az ilyen rendőrfélinek hiába beszél az ember) — és mind nagyobb hangon, úgy, hogy már egész soka- dalom álldogált a kocsi körül. Ott nevetgélnek az urak, hogy mi lesz ennek a vége? (Berú­gott a bácsi, — mondják többen)... Hát hiszen ilyen dolog sokszor előfordúl mindenütt, de nem Lőrinccel (már a kicsit ér­tem). Nem! Ővele ilyesmi még nem történt. Az ő hatéves fejével sehogyse tudta megérteni, hogy miért nem szabad nekik abba az utcába bemenni, mikor Ráront úri hintó is bement már oda, mióta ott állnak. Vagy hogy őket tán nagyon szegényeknek nézik itten? Nem lehet a’, mikor az uj ködmöne van rajta! — Ki is feszítette mellét a ködmön alatt, de bizony nem nézett ő rá senki. Arra meg elkezdtek nevetni, mikor megmondta a rendőrnek, hogy pénz is van náluk, mert a zabot éppen csak félórája adták el. — Látom, fiam, — mondta néki a rendőr, aki különben nem látszott valami rossz em­bernek. (Az ő falujokban csak egy van, azt is

Next

/
Oldalképek
Tartalom