Eger - hetente kétszer, 1912
1912-10-12 / 82. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre ......... 5 » N egyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények =■■■ ■ ; intézendők. =---------Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 82. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. — Szombat, október 12. A politikai Szárapó. Eger, 1912. okt. hó 11. Egy kis irodalomtörténeti elkalandozással kezdjük, azért választottuk ezt a különös címet is. Rokonnépünknek, a finneknek, gyönyörű naiv-époszában szerepel ez a csodálatos mű. llmarinen csinálja meg, aki a zsidók Tubalkainjával és a görögök Hephaistosával azonos. A Kalevala félig pogány, félig keresztény meséjébe mint a boldogságnak, a jólétnek legfőbb tényezője illeszkedik be a Szám- pó. Ettől függ Pohjola-ország boldogulása is, meg a finneké is. Ezért volt a pályabére egy gyönyörűséges királyleány, aki szivárványon ül s ezüst és aranyszálakat fon arany-orsóján; ezért vívott e csoda-malom birhatásáért a finn és a lapp nép annyi hosszú, véres harcot. A Számpó három oldalán egy-egy malom van, mely örökösen ontja a pénzt, a lisztet és a sót, mint a gazdagságnak és jólétnek legelső és legszükségesebb tényezőit. És mikor elkerül a kalevalai Szuomiból a jólétnek ez a forrása, szomorú, boldogtalan lesz az ország. Csak akkor virrad fel ismét, akkor lesz boldog a nép, amikor a varázsló Louhitól vissza tudják rabolni és legalább a töredékeit megmenteni. Akaratlanul jut eszünkbe a Számpó, amikor napról-napra az általános, egyenlő és titkos csoda-eredményeiről olvasunk. Hogy melyik jelszó ontja majd a pénzt, az egyenlőség adja-e majd a lisztet, vagy a tikosság, avagy talán az előbbitől kapjuk a sót: azt nem keressük most és azok sem igen keresik, akik a politikai llmarinen szerepére vállalkoztak és meg akarják csinálni ezt az üdvözítő, megváltó, boldogságot árasztó politikai csoda-művet. Ők maguk sem igen bocsájtkoznak részletekbe, amikor az uj választójogi törvény várható áldásait felsorolják, mert a részletezés nehéz igazságokat tárna föl, amelyek nem igen billentenék a mérleget ennek a politikai Számpónak javára. Csak általánosságban hangoztatják, hogy — minden megváltozik majd ebben a szép országban. Lesz gazdagság és kényelem, munka és jövedelem, igazság és boldogság ; azután egyenlők leszünk mindnyájan és szabadok is egyszersmind. Az is megtörténhetik, hogy adót sem kell fizetnünk, hanem nekünk fizet majd az ország, mint elaggott polgárainak a kommunisztikus állam... Annyira megy e politikai Számpó után való vágyakozás, hogy egyik sokezer holdas mágnásunk palam et publice jelentette ki: Ha azt hinném, hogy az általános, titkos választójog ügye elbukik, nem akarnék többé magyar lenni . . . Nem keressük, hogy ez a politikai pártvezér itthagyná-e a nemzetnek sokezer holdas birtokát, amidőn megtagadná magyarságát, de szomorúan kell megállapítanunk, hogy alaposan belegázolt az ezeréves nemzeti múltba, a hagyományokba, a nemzeti dicsőségbe a — politikai Számpó kedvéért És ugyanennek kedvéért hangoztatják a nemzetközi szociáldemokraták is, hogy szintén együtt éreznek az ország földjével, történetével és fejlődésével. A mérleg tehát ez: akinek roppant vagyona van, az nem akar magyar lenni az általános, egyenlő, titkos nélkül; akinek nincs vagyona és nem érezte eddig, hogy mi a hazaszeretet, magyarrá akar válni ennek a kedvéért! .. . Csak egy a hiba — és ezen nagyon jó lenne gondolkozni —: nem biztos, hogy ez a politikai csodamű valóban úgy árasztja-e majd a jólétet és boldogságot, mint a finnek Számpója. Már pedig, ha nem válik be a politikai Számpó, bajos lesz visszacsinálni. A virilisek névjegyzéke. Hevesvármegya igazoló választmánya kedden, október hó 8-án, Ridárcsik Imre elnöklete alatt tartott ülésében, a törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizető bizottsági tagjainak 1913. évi névjegyzékét megállapította és azt az alispánhoz megküld- vén, az alispán az 1886: XXI. t-c. 28. §-a értelmében közhírré teszi, hogy a névjegyzéket folyó évi október hó 9-től bezáróan október 25-ig a törvényhatóság székhazánál a közigazgatási irodaigazgató hivatalos helyiségében közszemlére tették és hogy a névjegyzék ellen ezen idő alatt az állandó bíráló választmányhoz felebbezésnek van helye. Hevesvármegye közállapota. — Az alispán jelentése az 1911. évről. — IV. (Közrendószet. Igazságszolgáltatás. Egyesületi élet. Név- változtatás. Szegényügy.) A rendőri büntető-eljárás egységes szabályozása — mely 1911. január hó 1-én lépett életbe — lényegesen átalakította a közigazgatási büntető eljárást az egész vármegyében. Az uj szabályzatok üdvös és hasznos rendelkezéseit az egész vonalon akadálytalanul végrehajtották és az elsőfokú rendőri büntető bírák — a kezdet nehézségeit leküzdve — általában beletalálták magukat az uj rendbe és a szabályzatok pontos megtartásával igyekeztek az uj rendet a közönséggel is megismertetni. Hanem az uj rendőri büntető eljárásra nézve van egy igen figyelemreméltó megjegyzése is az alispánnak. „Látszatra legfőbb újítása az uj szabályzatnak a közvád képviseletének behozatala, — Írja idevonatkozóan éves jelentésében, — azonban tulajdonképen csak a szabályzatban van meg ez az üdvös intézmény, mig a gyakorlatban hiányzik. Oka ennek az, hogy a szabályzat csak megengedi az ügyésznek a közvád képviseletét, azonban erre nem kötelezi, minek az a következménye, hogy a tiszti ügyészek mindössze 124 tárgyaláson vettek részt és csak három esetben éltek jogorvoslattal. De nem is lehet kívánni a járások rendőri büntető bírái mellett működő, tiszteletbeli állást betöltő ügyészektől, hogy hivatásszerűen, de díjtalanul járjanak el tisztükben. A bajon csak a kötelező ügyészi közreműködéssel és az ügyészek díjazásával lehetne segíteni.“ A büntetőparancs intézménye a lehető legjobban bevált. Könnyebbsége ez nemcsak a rendőri büntetőbírónak, hanem a közönségnek is, mert apróbb kihágási esetekben a terheltnek nem kell tárgyalásra fáradnia és idejét vesztegetnie. A rendőri büntető bíróságok (főszolgabírák és rendőrkapitányok) egyébként az 1911. évben összesen 4180 kihágási ügyben jártak el. A terheltek száma 7429 volt, kik közül 1216-ot fölmentettek, 384 ügyben megszüntető határozatot hoztak; 4355 egyént pénzbüntetéssel, 191-et elzárással, 517-et pedig elzárással és pénzbüntetéssel sújtottak. Az elzáiási napok száma: 3380; a kiszabott pénzbüntetések ösz- szege 94,385 kor. 2 fillér, melyből 23,421 kor. 84 fillért be is fizettek. A közrend ellen elkövetett kihágások igy osztályozhatók: a kihágási törvénnyel 1422-en jöttek összeütközésbe; a kivándorlás körül 5 kihágás történt; cselédrendészet ellen való vétség 69, erdei kihágás 343, bortörvénybe ütköző kihágás 55, állategészségügyi kihágás 195 és mezőrendőri kihágás 151 esetben fordult elő. A mezőgazdasági termények hamisításáért 61-et vontak felelősségre; mezőgazdasági munkásügyi kihágás 19 és gazdasági cseléd-rendészeti ki-
