Eger - hetente kétszer, 1912
1912-10-09 / 81. szám
2 EGER. (81. sz.) 1912. október 9. lázadásnak apostolait? íme, azokról megmondotta az, aki az ő lelkűkbe is belátott, hogy „okosabbak az Isten fiainál.“ Okosabbak, mert terv szerint és lépésenkint szorítják le a keresztény gondolatot a tömeglélek tudatküszöbe alá. Ma ezt, egy év múlva egy másik feladatot tűznek ki maguk elé, amelyért azután szívós konoksággal küzdenek egyértelmüleg és összpontosított figyelemmel. A páholy adogatja ki nekik a jelszót. Ebben az évben a hitvallásos iskola ellen küzdünk: dörgünk, szavalunk, hazudunk, követelünk, magyarázunk, leplezünk, számítunk. A másik évben a kongregációk és szerzetesrendek ellen megyünk s a kongregáció vezéreit buktatjuk ki közéleti állásaikból; eljárási mód: mint fent. Azután sorba jönnek: a választói jog olyatén megkovácsolása, hogy abban a hivő keresztény köznép millióinak akarata ne érvényesülhessen, de annál nagyobb konchoz jusson a kolomposok zenéjét vakon követő városi pro- letárság; azután jön majd az egyházi vagyon elrablása; azután ez, azután amaz, de sohasem kettő egyszerre, már ami a legkimondottabb harcot, az összpontosított támadást illeti. Vad elfogultságot, eszközválogatás nélküli brutalitást, türelmetlenséget és gyűlöletet ne tanuljunk a sötétség fiaitól. Okosságot azonban igen. S azt mindig jobb mástól, mint a magunk kárán tanulni. A kongregációk apostoli tevékenysége is csak a keresztény okosság parancsát követné, ha egy-egy időre lehetőleg koncentrálná erejét, természetesen nem demolitiv, romboló, perzselő, kutmérgező munkára, hanem építésre, védelemre, szent javaink őrizetére. Ez sokkal nagyobb mértékben biztosítaná a sikert, mint a szétforgácsolás taktikája. S megengeditek, hogy a legközelebbi feladatot illetően azonnal ajánlatot is tegyek? Ajánlhatnám a hitvédelmi önképzés intenzív felkarolását __ Ajánlhatnám azután az e ukarisztikus élet felkarolását----De én még s em ezeket, hanem a legsürgetőbbet, a legégetőbbet, a legkategórikusabb parancs alakjában ránk nehezedő probléma megközelítő megvalósítását indítványozom: a sajtót. Katolikusok, kongreganisták! Evről-évre felsajog a vészkiáltás: a sajtót mindenekelőtt! — És még mindig kevesen vannak azok, akikben erre a vészkiáltásra a megértés és fölesz- raélés, de elsősorban a tett visszhangja felelne. Még aki belátja is — úgy világos pillanataiban — hogy mégis igaza lehet a három utolsó nagy pápának, midőn annyiféle változatban hangoztatják: a sajtót mindenekelőtt! még azoknál is rendesen abban fenekük meg minden sajtópártolás, hogy nagyokat húznak, ki az Élet-en, ki az Alkotmány-on, ki ezen, vagy amazon a kát. lapon, vagy pedig — ami végtére ennél még mindig hasznosabb sajtópártolás — vénasszonyos fejbólogatással sohajtozzák, hogy „a sajtó, hát persze a sajtó; arra van szükség!“ És azt hiszik, hogy ezzel a sokatmondó raegállapitással legalább egy vendégoldalnyit lendítettek a katolikus sajtó szekerének a kerekén. Kedves testvérek! Mária-kongreganisták ! Ne sopánkodjunk örökké, hanem cselekedjünk. Egy szemernyi cselekedet több súlyt vet a latba, mint hat mérő sóhajtozás. Ne jöjjünk ötökké utópiákkal. Hogy először egy ilyen meg oíyan kor-, idő-, cél-, új- és nagyszerű, modernül kiállított és beállított, modoros, nívós, hatos és kapós lapot kellene csinálni, földből előtaposott kát. zsurnalisztákkal, írókkal, tudósítókkal; naponkint friss, eredeti hírekkel Honoluluból és Helgolandból, Di- csőszentmártonból és Kappadóciából... Ah, ah» ah, nem ezen múlik a magyar kát. sajtó válsága s akik közelből szokták nézni a dolgokat, mielőtt beszélnének róluk, azok bezzeg másként beszélnek. Szó sincs róla különben, a sajtóreformnak legelső sorban felülről, vagy mondjuk így: a középpontból kellene jönnie, de hát ha valójában nem jön, édes véreim, hát akkor mi már tegyük össze a kezünket és zendítsünk rá a tehetetlenségi nyomaték indulóira? Nem, a sajtósérdés legszögesebb s legborsosabb feladata nem ez, hanem a katolikus publikum nevelése a kát. sajtó értékelésére. Aki komolyan katolikus, az nem azt fogja az olvasmányánál döntő szempontnak tekinteni, hogy melyik lap hozza a legfrissebb napitraccsot s melyik tud legügyesebben szellemeskedni egy- egy napi semmiségen; vagy hogy melyik dübörög épen az ő szája íze szerint a „48“ és „67“ egetverő kérdéseiben, a Tisza- vagy Justh- szidásban, a titkos, egyenlő, községenkinti mellett, vagy a véderő ellen; még kevésbbé persze, hogy melyik tud burkolt-szemérmetlenebb és modern-pogányabb lenni (á la Pesti Hírlap és Társai); hanem ellenkezőleg, az lesz a legfőbb szempontja, hogy melyik keresztényebb, melyik kato- likusabb, melyik erkölcsösebb, melyik tisztességesebb. Melyikből szerezhet az ember biztos tájékozódást nemcsak a politika csalitos labirintusaiból, meg a kéjgyilkosságok és detektiv-fogások ezreiről, hanem mindenekelőtt arról, hogy hogyan áll Magyarországon és a nagyvilágban a katolicizmus, az üldözött, lehajszolt, lenézett s mégis mindig diadalmaskodó katolikus gondolat ? Mi történik az ország kát. szervezeteiben, a kát. világ középpontjában és középpontjaiban; mit csinálnak püspökeink, nagyjaink, hitvallóink, vértanúink ? Mik a fenyegetett pontok, hol számít mireánk is a veszélyeztetett közérdek; ki viszi a vagyonúnkat; mit tesz, mit fúr-farag, miben gonoszkodik az ellenség? Mert mindezekkel nem törődni, magában fölér az árulással. S viszont aki egyszer a kát. lapokat megkedveli — és sokszor egy heti olvasásuk elég a megkedvelésükre — az csakhamar észrevétlenül is bevonatik a kát. gondolat- és érzésvilágba. A kát. köz- és társadalmi élet harcosait, el lehet mondani, egy szálig a kát. sajtó maga nevelte azokká. Ismertünk olyanokat, férfiakat, nőket s egész családokat, akiknek azelőtt hekuba volt minden kát. élet és hitéleti mozgolódás; de mihelyt egy nyájas ismerős beprotegálta hozzájuk valamelyik kát. lapot, az illetők, úgyszólván máról-holnapra, az aktiv katolicizmus hívei, a minden jóban résztvevő kicsiny katolikus sereg munkás tagjaivá lettek. Elsőrangú apostoli érdek tehát, hogy lapjainkat (addig is mig az „utópiák“ teljesednek) minél több kát. családba bevigyük. Katolikus hitélet kát. gondolkozás és érzés nélkül, ez pedig rendszeres sajtóbeli táplálék nélkül maholnap természettani lehetetlenség. Ezért kell ma minden lélekmentő munkát sajtópártoló munkával kombinálni. Hiába védik meg lapjaink a katolicizmus igazait, jogait, igényeit, hiába panaszolják fel keserveinket, megtépáztatásainkat, jajainkat; hiába cáfolják meg a nap-napután mesterségesen reánk fent rágalmakat: — ha nincsenek sok ezeren, akik minderről tudomást szereznek ! A hazugság vigan grasszál tovább s a szenvedő igazság egyre csak — szenvedő igazság marad. Ezért kérjük szeretettel a hazai kongregációkat, vegyék fel ez iskolai évben főleg a rendszeres sajtópártolást hitéleti és apostoli munkájuk programmjába. Kicsinyek vagyunk egyenkint, de összevéve sokan, tehát nagyok, erősek vagyunk. Ha mindnyájan teszünk — nem sokat, valamit, — az eredmény egyenesen döntő értékű lehet. Ha mind a 10—20,000-en csak annyit teszünk is, hogy mindegyikünk szerez ebben az évben 1—1 előfizetőt a kát. lapokra (Alkotmány, Uj Lap, Élet, a vidéki napi- és hetilapok stb. stb.), ez a kát. sajtónak egy évben 10—20,000 új előfizetőt, a kát. ügynek pedig (s ez még fontosabb!) 10—20,000 új katonát, új támaszt jelent. Nem megvetendő eredmény. A kongregációk hívjanak össze egy-egy sajtóértekezletet. Rendeljenek a különféle kát. lapokból ingyen-mutatványszámokat. (Szívesen közvetít egy levelezőlapi megkeresésre a Kát. Sajtóegyesület fővárosi Hölgybizottsága, Budapest, IX. Kálvin-tér 8.) Osszák azt szét a tagok közt. Tartsanak buzdító és felvilágosító beszédeket. Beszéljék meg a terjesztés, az apostolkodás módozatait. Állapítsák meg a beszámolás, a nyilvántartás eszközeit. Esetleges kérdéseiket pedig küldjék be akár a Kát. Sajtóegyesületnek, akár a nevezett Hölgybizottságnak, akár lapuuk szerkesztőségének, mely a jelen felszólítás eredményeit közzé fogja tenni s ezidén az egész évben állandó sajtórovatot nyit. A női kongregációkhoz ezenkívül külön is volna szavunk. Ismeretes, hogy egy budapesti hölgykongregációból indult ki az oly szép lendületet vett Katolikus Sajtó-hölgybizottság. Az ország női kongregációi nem tehetnek helyesebbet, mint ha csatlakoznak a Sajtó-hölgybizottság munkájához s megalkotják a maguk körében a helyi hölgybizottságokat. Tagsági díj nincsen; az egyetlen kötelesség: a becsületszó, hogy havonkint legalább valamit teszünk a kát. sajtó javára (pl. legalább felszólalunk egyszer az érdekében) s havonkint becsületesen beszámolunk (az erre a célra nyomtatott blankettán, névaláírással, vagy névtelenül) a hó közben elért eredményekről. (Aki a Hölgybizottság szervezetéről, működéséről, céljairól bővebb értesítést óhajt, írjon a Hölgybizottság Elnökségének; Budapest, IX., Kálvin-tér 8. címen.) hírek. Eger, 1912. október 8-án. Tájékoztató. Október 9. Á tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Poroszlón. „ 12, 14. Katonai főutóállítás Egerben. „ 12. Országos vásár Makiáron. „ 13. Magyarok Nagyasszonyának ünnepe „ 13. Tüzoltónap. „ 13. Országos vásár Tiszanánán. , 14. A közigazgatási bizottság ülése. „ 14. A pótervásárai főszolgabíró tárgyalási napja Terpesen. „ 14. Országos vásár Apezon. „ 15. Az egri járás főszolgabírójának tárgyalási napja Füzesabonyban. „ 15. A hevesi járás főszolgabírójának tárgyalási napja Tarnamérán. „ 15. és 23. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 15, 16. Országos vásár Erdőtelken. A vértanuk emlékezete. — Október 6. — A falevelek hullásával egy időben eljön minden évben a magyar szabadságharc vértanúinak, az Aradon kivégzett tizenhárom hős magyar tábornoknak emléknapja is. Az idén vasárnapra esett ez a gyászos és emlékezetes évforduló, amelyet Eger város hazafias közönsége az idén is hagyományos kegyelettel ünnepelt meg. Vasárnap, az évforduló napján, este 6 órakor az egri érs. jogakadémia ifjúsága és az 1848/49-es Honvédegylet tagjai lobogó fáklyákkal gyász-zászló alatt indultak a Liceum előtti \
