Eger - hetente kétszer, 1912
1912-10-02 / 79. szám
Előfizetési árak: Egész évre- _ 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre ~ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség. Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közleményei: - intézendők. ■ = Kiadóhivatal: Lyceuminyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendői. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 79. szám. Az egri érsek — papságához. Eger, 1912. szept. 30. Az egri főkáptalan és a középponti papság tegnap délelőtt tisztelgett uj főpásztora, Szmrecsányi Lajos érsek előtt, hogy — amint a tisztelgők szónoka, Begovcsevich Róbert nagyprépost mondotta — a főpásztor iránt tartozó tisztelet és engedelmesség fogadalmát készséggel megújítsa s öl ömmel fogadott nagy feladataihoz buzgón kivánja Isten segítő kegyelmeit. Az érsek rendkívül meleghangú, szép válaszában nagy kegyelettel áldozott érsek-elődje emlékezetének s főpásztori működéséről mintegy programmot adott, amidőn körülbelül ezeket mondotta: Az egyházmegye kormányzatának átvételével szükségképen előállott súlyos és terhes gondjaim között felemel és vígasztal ez a mai mozzanat, amidőn az én igen tisztelt és szeretett pályatársaim, a tiszteletreméltó főkáptalan és a hozzá csatlakozott középponti papság tagjai a körülmények által megengedett első lehetőséget megragadva, megjelentek előttem és hivatott vezérüknek, tolmácsuknak régen ismert és nagyrabecsült ékesszólásával engem üdvözölnek. Alkalmat találok ekként arra is, hogy az én enyészhetetlen szeretetemnek kifejezést adjak, mely annyira életszükségletemmé vált, hogy a körön kívül, melyhez engem ez a szeretet hozzáfűz, élni sem tudnék, és csak itt tudnék nyugodtan meghalni. Őszintén megvallom, vágyva-vágy- tam e találkozás után. Mert az annyi évtized óta lelkemben fejlett, megizmosodott, felemelkedésemmel párhuzamossá erősödött szeretet, feledhetetlen kedves emlékeim, és az, hogy mindnyájan ismerik, tudják az én felemelkedésem forrását, történetét, indokát, azzal a reménnyel töltött el, hogy az én felmagasztaltatásom közöttük nem lesz ellenszenves; amiből erőt, oltalmat, reményt merítek feladataim teljesítésére, amelyekre gyarló erőimet egyébként elégteleneknek tartom. Sohasem keresett és csak engedelmességből elfogadott felemeltetésem, a méltóság fénye, a hatalom áttekintése egy pillanatra sem vakítottak el annyira, hogy ne lássam világosan, hogy egyéniségemben és személyemben az az egyedüli, ami értékkel s beccsel bír, hogy felejthetetlen nagy főpásztoromnak bizalmából emelkedtem fel e polcra. Ezt mindannyian tudják, s ez rám nézve végtelenül megnyugtató. Ha én ennek következtében, ebből a bizalomból reám áradó fényben talán megtévedtem és gyengeségem tudatában bátran léptem a főpásztori trónra, ezt XXXV. ÉVFOLYAM. nekem rossz néven nem vehetik, ezért engem megítélni bizonyára nem fognak. Hiszen feltétlen bizonyossággal tarthattam azt, hogy az a negyven éves hűség, amely ez egyházmegye minden tagját nagy főpásztorunkhoz fűzte, nem hagyhatja őt el akkor sem, amidőn életének legnemesebb tényét hajtotta végre: egyházmegyéjéről holta utánra gondoskodván, s midőn ekkor bizalma felém fordult, e bizalomból oly fény áradt reám, hogy nem lehetett nekem rossz néven venni, ha gyarlóságomat elfeledve, csak ezt láttam magam előtt, és ha most is csak azt kívánóm, hogy ez a fény, mint éltető nap kisérje egész pályafutásomat. De tisztában kell lennem azzal is, hogy kölcsönzött fénnyel csak idáig juthattam el és ezután, midőn önálló tevékenységet kell kifejtenem, egyébre is van szükségem. Szükségem van arra, hogy az örökhagyó iránt táplált szeretet egy parányát az örökösre átruházzák. Ez a bevégzett tények követelménye s az én életemnek szükséglete. Mert én szeretetök, bizalmuk nélkül élőkön állni nem akarok, én csak szeretetökkel együtt óhajtok élni. Egyéni szempontjaimon kívül ezt a szeretetet, ezt a bizalmat követeli az a feladat, mely mindnyájunk közös feladata itt az egyházmegyében. Tudja itt mindenki azt, hogy egy nagy műnek folytatására vagyunk hivatva,- mely műnek kezdete az évezredek hajnal- pirkadásának homályában vész el; nagy és fényes sikerek, súlyos megpróbáltatások után hódított az tért szeretett hazánkban. E nagy mű sikere, mint a múltban egész embereket kívánt, úgy ma is egész embert, mindnyájunk buzgalmát, összes tevékenységét követeli; amely mű csak haladásban élhet, megállapodása, vagy szünetelése egyértelmű lenne hanyatlásával, pedig annak, ha gyarló kezekre bízatott, sem szabad hanyatlania, mert Isten műve az, az egész világnak s benne hazánknak bol- dogítására. Téved, ki azt hiszi, hogy e feladatra csak nagy elmék hivatottak. Ellentmond az egyház kétezeréves története, melynek — megannyi igazolása szerint — Isten gyakran a gyengéket választja ki, hogy megszégyenítse az erőseket. Tagadhatatlan, hogy a nagy szellemek és szívek Istennek ünnepi ajándékai az egyházban. Az ő nyomdokaikon haladni nagy lelki gyönyör, biztonság, megnyugvás; amint nekünk is gyönyörűség, biztonság és megnyugvás haladni a mi megboldogult nagy főpásztorunk nyomdokain. De az az erő, mely a századok nagy küzdelmeiben az ügyet előre viszi; az Szerda, október 2. a hatalom, mely a győzelemhez segít, ott keresendő, ahol sokan egyesülnek; egy célt látva maguk előtt, lelkesen egyazon cél felé törekedve, soha az egyéni érdeknek helyet nem adva. E cél, e feladat tekintetéből a legmelegebben és legőszintébben a krisztusi szeretet fűzzön mindnyájunkat az ügy- hözés a pályatársakhoz. Ebben rejlik az erő, a hatalom. Be kell látnunk, hogy külön célokat, legyenek azok bármily nemesek, közülünk senki nem kereshet, nem követhet. Itt csak egy cél lelkesíthet, csak Krisztus szeretete köthet össze mindnyájunkat. Boldog, leszek, ha alkalmam nyílik mindnyájukat meggyőznöm arról, hogy az én szívem állandóan árasztja a krisztusi szeretetet. Boldog leszek, mert ezt a leghatalmasabb eszköznek tartom arra, hogy erőink, meggyőződéseink összefonódva a kívánt célt elérhessék. Boldog leszek azért, mert ez a példa a legerősebben fogja felébreszteni azt a szeretetet, mely bennünket éltet. Azért különösen nagyon becses a Méltóságod által tolmácsolt igen lekötelező üdvözlés, mert azt is áthatja az a szeretet, amelyet én mindnyájunkban erősnek, hatalmasnak gondolok. Igen köszönöm e nemes szózatot, mindnyájok szivének megnyilatkozását e szózatban, és szeretetökbe ajánlom magamat. Lelkes éljenzéssel köszöute meg a tisztelgő papság főpásztorának e szép szavaiban áradó szerétét. Az érsek pedig meghatottan ölelte és csókolta meg az ősz nagyprépostot, aki neki, mint káplánnak, ezelőtt negyven évvel plébánosa volt, azután lekötelező szives szeretettel vett búcsút meghatott papjaitól. Hevesvármegye közgyűlése. Népes és ami a fő, izgalommentes közgyűlést tartott hétfőn délelőtt Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága. Napirendjén nem szerepelt a politika, tehát a nyugodt tanácskozásnak semmi sem állotta útját. Felszólalás is csak egy-kettő történt, szavazás sem volt ennél több és igy az egész tárgysorozat — a csányi vásártartási ügynek kivételével — az állandó választmány javaslata szerint intéződött el. Nagyobb vitát mindössze a belügyminiszternek az a leirata provokált, melyet a közutakon közlekedő járműveknek jelző-táblákkal való ellátása ügyében intézett a vármegyéhez. Némelyek zaklatást láttak benne, mások a vármegye autonómiájának megsértését vélték fölfedezni; az állandó választmány azonban a közrend és az utrendészet szempontjából elfogadásra ajánlotta és a közgyűlés is, névsze- I rinti szavazással (62 szóval — 61 ellen), igy
