Eger - hetente kétszer, 1912

1912-01-31 / 9. szám

2

EGER. (9. sz.)

1912. január 31.

érdekeinek megfelelően tájékoztatná. Ennek azonban első feltétele az, hogy az illető laptudósító ilyen tudósításokat valóban illetékes forrásokból szerezhessen.

A katolikus közügyek előbbre vitelének érdekeit jó igyekezettel munkáló Magyar Kurír című könyomatos laptudósító szerkesztőségének kérelme alapján, bizalommal felhívom egyházmegyém papságát, kiváltképen a lelkész és segédlelkész, nem különben a tanító urakat, hogy a katolikus sajtó ügye iránt való buzgalomtól áthatva s e fontos ügyért készséggel hozva meg a közre- munkálás fáradságának áldozatát: a működési helyükön előforduló közérdekességű eseményekről a Magyar Kurír szerkesztőségét (Budapest, IY. kér.. Ferenciek-tere, 7. szám. V. lépcső, I. emelet) időről-időre hűen, tárgyilagosan és haladéktalanúl értesítsék.

Yasut-ügyek.

— A hatvan-váczi vonal. A nyári menetrend. —

A társadalmi gazdaságtan nagy problémái közé számíthatjuk a vasut-vonalak szerencsés elhelyezésére, és a már meglevő vonalakon a helyes és célszerű vonatközlekedés megállapítására irányuló törekvéseket is.

Igaz, hogy a társadalmi gazdaságtan problémái nem mindig azonosak, sőt legtöbbször ellentétben állanak az államgazdaság, vagy mondjuk így: a közgazdaság érdekeivel; ámde az is igaz, hogy a jól és helyesen megoldott társadalom-gazdasági kérdés, az állam gazdasági mérlegének mindenkor csak javára szolgál.

A rendezett viszonyok között élő, vagyonos társadalom ugyanis gazdaggá teszi az államot is; megfordítva azonban: a gazdag államban nem mindig örvend jólétnek a társadalom.

A társadalom és az állam gazdasági érdekei között, az alkohol-kérdésen kívül, talán csak a vasut-ügyek még azok, amelyeknél legszembeötlőbbek, tehát legélesebbek az ellentétek. Ami a közönségnek, a társadalomnak előnyös lenne, az az állam bevételeit csökkentené. Ezért nem zárják be vasárnapokon és ünnepeken a korcsmákat; és ezért mérsékelik csak a múlhatatlanul és égetően szükségesre a vasúti beruházásokat, az uj vasutak építését és a vonatjáratok szabályozását.

A miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara most többrendbeli vasúti ügyben fordult a kereskedelemügyi miniszterhez és a Magyar Állam Vasutak igazgatóságához. Valamennyi a közönség, tehát a társadalom érdekeit szolgálja, bár számba veszi és mérlegeli az állam érdekeit is. Az érdekes iratok közül kiemeljük a

tot, de a leány soha, semmit el nem árult érzelmi világából, bár titkon szerette Józsit.

De valamint a kis ibolya is szerényen meghúzódva terjeszti illatát, úgy Margit szerelme is mélyen elrejtve gyűlt lángra, hogy senki ne tudjon róla. Ő így volt boldog.

Nagy Józsi pedig minden áron tudni akarta már a valót, azért mikor egyszer, szép májusi délután a nagy körtefa alatt ültek a Margiték kertjében, megfogta a leányka hófehér kezét s boldogságtól áthatottan kérlelte:

— Kis cukorbaba, mikor lesz az én feleségem ?

Margitot meglepte ez a nem várt vallomás és szinte elutasítón csak ennyit mondott;

— Talán soha... De érezte, összeomlott előtte az a káprázatos ködkép, melyben idáig gyönyörködött és szomorúan indúlt a kert kijárója felé.

Nagy Józsi zavartan állotta útját:

— Bocsásson meg, szólt remegő hangon,— nem akartam megbántani... Ha bármikor esnék reám választása, boldog leszek.

mireánk, Hevesmegyebeliekre nézve a két legfontosabbat és a következőkben ismertetjük.

A kereskedelemügyi miniszternél a Hatvan- váczi vasutivonal kiépítését sürgeti a kamara és így érvel:

„Midőn Nagyméltóságod egyik hivatalbeli elődje meg 1897. evben lelhivott minket arra, hogy a szükséges és igy létesítendő vasutak ügyében javaslatot tegyünk, előterjesztettük, miszeriut országos szempontból is nagyon indokolt volna a m. kir. államvasutak buda- pest—marcheggi vonalát a budapest—miskolczi vonallal és pedig Vácz állomást Hatvan állomással összekapcsolni. Must, hogy a Hatvani-buda- pesti-váczi vonal s különösen pedig a budapesti pályaudvarok összekötő vonalának túlterheltsége még nyilvánvalóbban kitűnt, visz- szaterünk e javaslatunkra. Teljesen átértjük és átérezzük a Vácz-hatvani vasútnak a m. á. v. egyetemére kiható díjszabási s más jelentőségét és épen ezért ajánljuk Nagyméltóságod különös ügyeimébe ez ügyet. Vasúthálózatunk tervszerű kiépítése szükséges. Ez pedig, miként említett jelentésünkben tettük, csakis az államvasuti rendszerrel és következetes keresztülvitelével lehetséges. Meg kell akadályozni, hogy a sokszor céltudatosság nélkül, ötletszerűen épült h. é. vasutak zavarják a forgalom rendességet. A M. á. v. csak akkor lehet feladata magaslatán, s csak akkor képes a hozzá fűzött és természetszerűen fokozódó igényeknek megfelelni, ha eleve gondoskodik uj vonalak megépítéséről, amelyek a forgalom gyorsabb és rendszeresebb elláiását lehetővé teszik. E közszükséget elégítené ki a hatvan—váczi államvasut, mert akkor a Nyugat felé és felől mozgó árufogalom igen jelentékeny részét lehetne a szóban levő vonalon lebonyolítani. Most a Hatvan felől Nyugat felé mozgó árutömegeket kerülő utón — Budapesten át — kell szállítani s ezáltal a hatvan—budapest, budapest—váczi vonalat túlterhelni, holott egy vácz—hatvani vasút létesítése esetén az árutömeg jelentékeny része volna erre szállítható s különösen a Nyugat felől a Hatvanon túlra való rendeltetéssel biró áruk gyorsabb szállítása válnék lehetővé. Hazánk közgazdasági viszonyai mellett beláthatatlan időkig még mindig a nyugati relációk fognak döntő jelentőséggel bírni s igy törekvéseinknek arra kell koncentrálódnia, hogy Nyugat felé minél több és jobb összeköttetéseink legyenek. Tudjuk, hogy egy ily tranzverzális vasút megépítése mélyreható nagy fontossággal bir, de ez nem lehet elriasztó, mert éppen csak az államvasuti építés és kezelés esetén lehetséges oly díjszabási rendszert követni, amely összhangban áll az ország és a M. á. v. érdekeivel. Hisz utalhatunk arra, hogy a korábbi felfogásokon rést ütött a baja—báttaszéki, valamint a gombos—erdődi vonal vagy hidak megépítése; valamint arra, hogy hírlapi közlések szerint egy h. é. vasút vonalába a váczEkkor léptek a kertbe Bodrogköviék, de a fiataloknak lelkében dúló harcról mit sem sejthettek. Csak e naptól kezdve váltotta fel a Margit örökös jókedvét valami csendes, ma- gábazárkozottság. Alig várta a vacsora végét, szobájába sietett, hol sokág imádkozott és siratta ábrándjait.

Mikor már minden elcsöndesedett a házban, anyja halkan benyitott hozzá.

— Mi az, édes gyermekem, te sirsz ? Mi történt közietek ? Láttam, Józsi is olyan szomorúan búcsúzott el tőlünk.

— Képzelje, mama, — szólt Margit zsebkendőjét szorongatva, Józsi szeretné, ha felesége lennék. . . De nem tudom, miért, mig nem vallotta meg, úgy örültem, ha láttam; szerettem is. . . Most meg úgy érzem, mintha meghalt volna szivemben ez az érzés.

— Fiatal vagy még és nem ismered az életet, édes. . . Józsi okos ember. . . És az idő mindent megváltoztat: hol jobbra hol balra, szólt csitítóan. Pihenj le, már későre jár. Homlokon csókolva leányát, maga is aludni tért.

A napok múltak anélkül, hogy Józsi csak

gödöllői vonatnék be a Máv. áruforgalmának lebonyolítására. Ez uj rendszer keretébe illik be a vácz-hatvani vasút is, amelynek ügyét ezúttal is Nagyméltóságod bölcs mérlegelése alá bocsátjuk.“

A másik irat az 1912. évi nyári menetrend összeállításánál a következő újításokat javasolja:

A Budapest—miskolczi vonalon a gyöngyösi érdekeltség óhaja az, hogy a 404-es számú gyorsvonat Vamosgyörkön ne csak feltételesen, hanem rendszeresen álljon meg, mivel e vonat megállítására most amúgy is állandóan szükség lévén, csak zavarólag hat a feltételes megállás; a vonatkísérő személyzetnek is csak előnyére szolgál, ha a feltételes megállás után nem kell kutatnia. A 403-as számú gy. vonatnak Vámos- györkön való megállítását is kérik. Gyöngyös és vidéke az országnak hova-tovább egyik legjelentősebb borpiacává fejlődik. Mint ilyent, hazánk északi részéből s különösen Bukovinából, Galicziából mind több szőlő- és borkereskedő keresi fel. Az innen érkező utasok ma kénytelenek Miskolczon az 1503-as sz. (kassai) gyorsvonatra átszállani, a mi természetszerűen idő- veszteséggel és alkalmatlansággal jár. A másik, figyelembe veendő iudok az, hogy a 403-as számú gy. V. használata esetén e vidéki érdekeltség még kellő időben eléri a Budapest k. p. u.-ról Bécsbe este 10 óra 50 perckor induló 12. számú személyvonatot.

A Füzesabony—Eger vonal. Eger városa ismét megújítja azon régi és jogos kérelmét, hogy e vonalon uj vonat vezettessék be, mely Füzesabonyból az 1502. és mondjuk 402-es számú gy. v. beérkezése után iudíttassék. Jelenleg Budapest felől érkező hírlapjait, postáját, bár a reggeli órákban van Füzesabonyban, csak a 7208-sal a délutáni órákban kaphatja meg. Megjegyezzük, hogy e vonal menetrendjének javítási ügyét a helybeli üzletvezetöséggel tárgyalván, ettől azon felvilágosítást nyertük, miszerint e vonalon egy kitérő állomás létesítése váluék szükségessé. Mi az ügyet a költségekhez való hozzájárulás okából a helyi hatóságok elé tereltük, de addig is, mig erre nézve eredményt jelenthetünk, kérjük kerületünk e számottevő, jelentékeny városa igényeinek kielégítését, mint különösen olyat, mely a kereskedelmi forgalomra bir kiváló fontossággal.

A kisterenye—kisújszállási vonal. Gyöngyös városa, említők, azon az utón van, hogy a szőlőtelepítés és borkereskedelem terén egyik legjelentékenyebb gócponttá alakuljon ki. A szőlőtelepítés oly nagy arányú, hogy immár mind távolabb vidékre terjed ki; igy újabban a kál- kápolna-hevesi területre is. Ez okból azon kérelmet terjesztik elő, hogy Hevesről egy vonat akként indittassék, miszerint Kál-kápolna állomáson az 1503-hoz csatlakozással bírjon. E kérelem szerint egykor volt is oly vonat, mely Hevesről este 6 óra után indult. Indokolják e kérelmet azzal is, hogy Heves község forgalma is megkívánja.“

egyszer is elment volna Margitékhoz. Csak sokat mondó rózsái érkeztek meg naponta és mintha azok a kis virág-fejek is búsan, szemrehányón integettek volna a leány felé.

Egyszer azután megjelent ő maga is. Látszott rajta, hogy nagy lelki tusán ment át, de nem tudott lemondani Margitról s m^kor Bodrogköviék kérdezgették, hol — merre járt, erőltetett jókedvvel intett Margit felé:

— Menyasszony után, — szólt nevetve, — mert szerette volna Margitot féltékennyé tenni.

— Jól is tette, szólt könnyedén Margit, aki félt, hogy hangjának remegése elárulja szive titkát. Hiszen oly jól esett újra közelében érezni Józsi mélységes, igaz szerelmét.

Hosszabb ideig járt ismét Margitékhoz, csak ritkán célozgatva jövő boldogságukra. Ez idő alatt még kétszer próbálta Margit szivét magához láncolni, de határozott választ soha nem kapott. Bár a leány is szerette, határozni még sem tudott. Félt a csalódástól, mert azt hitte, Józsi azután meg fog változni.

Ekkor Józsit áthelyezték Budapestre. Defáj- dalom vegyült az örömhír közé, mert Józsinak