Eger - hetente kétszer, 1912
1912-09-28 / 78. szám
'2 EGER (78. *t.\ 1912. szeptember 28. gyár görögkatolikus püspökség felállítását semmi hatalom sem akadályozhatja meg; a bulla még az erre irányuló törekvést is kizárja, ezt mondván utolsó bekezdésében: «Senki az emberek közül ne merészeljen a rendelkező, engedélyező, megállapító, megbízó, parancsoló levelünknek ellenállani, mert ha ezt valaki tenni merészelné, vagy annak vakmerőén ellenállana, tudja meg, hogy a Mindenható Istennek és apostolainak, Szent Péternek és Pálnak haragját vonja magára.» Félelmetesen hangzó, gyönyörű igék. Hatalmas szózat a magyarság érdekében. Mert a magyar görögkatolikus püspökség sok százezer lelket fog megmenteni, részben pedig visszahódítani a magyarságnak — legádázabb elleneinktől, a románoktól. Nyíltan beismerte ezt Lukácsiu lacfalusi pópa, mondván: «Ezer esztendő alatt nem ártottak nekünk annyit, mint e határozattal!» Országos örömnap volt tehát a pápai bulla megjelenése, mely expressis verbis a magyarság védelmére céloz. És most nézzük megint, hogy mivel is hozakodnak elő néha elleneink: „ A Szentszék, a katolicizmusnak Róma felé gravitálása árt magyarságunknak, veszélyezteti a nemzeti érzést.“ Hogy milyen gyermekes ez a korlátolt agyú vád, legjobban mutatja az uj görögkatolikus püspökség ügye. * Adtuk ezt a kis elmefuttatást. Láthattuk, hogy az egyház a gyakorlati életre milyen óriási és kedvező hatással van úgy a nemzetközi érintkezésben, mint a Kárpátok határain belül. Egyik sem múló, hanem évezredes kedvező eredményeket mutathat majd föl. Véssük tehát ezt is jól emlékeze— Nézd, felelj most egyszer nyiltan. Hiszen csak jóindulatot láthatsz magad iránt a szivünkben. Most egész határozott kérdéseket intézek hozzád: Honnan jösz? Kit szolgálsz? Mindenesetre szeretsz valakit. Kit szeretsz és kit ismersz el mesteredül és vezéredül? — Franciaországot, — felelte az ember egyszerűen. Egy pillanatig minden csendes volt. Ez a szó beleütődött a sátor falaiba és belekapaszkodott az emberek agyába, mint valami fogollyá lett lepke. A király az olaszra nézett és szólt: — Motto, jöjj ide. A gyémántot csak a gyémánt karcolhatja meg. Szükségtelen, hogy... — Kinevet bennünket, mormogta a másik olasz. — Nem, nem nevet ki — szólt az admirális kisvártatva. — Értsétek meg: egy igazi férfi ez, a szó nemes értelmében, aki itt előttünk áll. Én ismerem az embereket. Nézzétek fehér haját, vonásait, átvágott száját! Nézzétek homloka ráncait; nem a keresztráncokat, hanem azokat, amelyeket a mély gondolkodás vés a szemek fölé! Azonkívül ennek az embernek a szive is vérzik. És ti gúnyoljátok . . . Hagyjátok békében! De a kis olasz légy tovább zümmögött. tünkbe és gondoljunk reá mindenkor, amikor elleneink meg akarnák cáfolni az irás szavait, hogy «még a pokol kapui sem vesznek erőt rajta.» Patak László dr. Ülések a vármegyén. Hevesvármegye törvényhatósági bizottságának hétfői (szept. 30.) közgyűlését előkészítendő, a következő választmányok és szakosztályok üléseznek, vagy részben már üléseztek a vármegye székházában: az állandó választmány közmunka-szakosztálya Ficzere József elnökletével szeptember 24-én délelőtt 10 órakor tartotta ülését a kisteremben; a jegyzői és orvos! nyugdíj-választmány szept. 26-án délelőtt VslO. a ^azt! nyugdíj-választmány pedig nyomban utánna 3M0 órakor Majzik Viktor alispán elnöklete alatt ülésezett az alispáni hivatalos helyiségben; a pénzügyi szakosztály ülése szeptember 26-án délután 3 órakor volt, a kisteremben, Kassuba Domokos elnöklete alatt; a számonkéröszék szeptember 28-án délután 3b4 órakor tartja ülés^ Kállay Zoltán dr. belső titkos tanácsos, főispán elnökletével a kisteremben ; az állandó választmány ülése szeptember 28-án délelőtt 10 és folytatóan délután 4 órakor lesz a kisteremben, Kálliy Zoltán dr. belső titkos tanácsos, főispán elnöklete alatt; végül a Hevesmegyei Gazdasági Egyesület igazgató választmánya, mint Hevesvármegye mezőgazdasági bizottsága szeptember 29-én délután Va4 órakor tartja ülését a kisteremben. Hevesvármegye közállapota. — Az alispán jelentése az 1911. évről. — II. (Anyakönyvvezetés. Népszámlálás Kivándorlás.) Vármegyénknek népességi viszonyairól a 89 anyakönyvi kerület anyakönyvei adnak számot. Összesen 11,160 születés, 2948 házasság-kötés és 8305 halálozás történt a vármegyében az 1911-dik évben. Legkevesebb születés (16), legkevesebb házasság (3) és legkevesebb haláleset (12) Ujlőriuczfalván volt. E szerint a természetes szaporodás: 2855. Ha azonban összehasonlítjuk ezeket a számadatokat az előző év eredményével, az egész vonalon sajnálatos visszaesést találunk. Az 1910. — Még csak egy kérdést, admirális. A nagytermetű fogoly szeme megrebbent. — Ha most is képes lesz nekem egyetlen szóban válaszolni, miut az előbb, akkor legyő- zöttnek vallom magam. A tisztek közeledtek. Fáklyát gyújtottak volt, — hogy jobban lássanak a sötében, pedig már hajnalodott. Reggeli négy óra volt. — Barátom, — szólt az olasz — mégis bele kell törődnöd az elkerülhetetlenbe. Beszélj, mert egyideig itt maradsz fogolynak s még ez sok, nagyon sok napig tart. Az embert a meglepetés megmozdította a helyén, kinyitotta a szemét s megragyogott bennük valami. De a hajnal egyre jobban közeledett;, észrevette és elmosolyodott. — Látod a várost, ahol vagyunk ? Nézd. Ez Piémont, kétszáz méter magasból. A franciák ide nem jöhetnek; puskaporunk egy évre is elég volna; ágyúink pompásak; ennivalónk több, mint kellene s tízezer egészséges ember védi a várat. Honfitársaidat egyenkint lelőnék, mielőtt ide érhetnének. Ez a város bevehetetlen. — Nem. A király elhalványodott, kiegyenesedett és haragosan nézett az emberre. Már nem sok évi 4503 főnyi természetes szaporodáshoz képest 1648-cal csökkent a végeredmény; ami abból származik, hogy 1911-ben 239-cel kevesebb volt a születés (bár 524-gyel több házasság köttetett) és 1409-cel több a halálozás, mint az előző esztendőben. A házasság-kötéseknél az igazságügyminiszter a fejletlen kor alól 106 nőnek, az unokatestvéri viszony alól 95 és a várakozási idő alól 25 esetben adott fölmentést; a honvédelmi miniszter pedig 695 kivételes nősülésre adott engedélyt. A megkötött házasságok közül 47 nem részesült egyházi áldásban; vegyes házasság 113 volt (keresztény és izraelita között 3). A születendő gyermekek vallására nézve 68 esetben egyeztek meg. A törvénytelen szülöttek száma 504. A népszámlálás, mely az 1910. évi dec. 31-iki állapotot rögzítette meg, az Országos Statisztikai Hivatal jelentése szerint, Hevesvármegye lakosainak számát 279,700 főben állapította meg. Ez már a végleges és hivatalos adat. Eger város lakosainak száma 28,052, Gyöngyös városé 18,314 és Hatvan községé 12,097. A 10,000 léleknél kevesebb népességű községek népszámlálási eredményét még nem közli a statisztikai hivatal, ezekre nézve tehát még mindig a községi összesítő ívek alapján, a múlt évi alispáni jelentésben összeállított kimutatás az irányadó. A már ismert adatok szerint tehát az 1900. évi népszámlálás óta lefolyt 10 év alatt vármegyénk lakosainak száma 26,357-tel, Eger- városé 2152-vel, Gyöngyösé 1872-vel és Hatvan községé 2390-nel szaporodott. A többi községben a lakosság száma még nem éri el a 10,000-et. A kivándorlás évről-évre örvendetesen csökken. Míg 1909-ben 1565-en, 1910-ben 1018-an kaptak útlevelet Hevesvármegye területén, addig 1911-ben már csak 358 a kiadott útlevelek száma. Ezt sem használták föl mind, mert tényleg csak 328 kivándorló (közöttük 82 nő és 62 gyermek) hagyta el a vármegye határait. A legtöbb kivándorló (34) Tiszafüredről hajózott át az Óceánon; Eger városából 11, Gyöngyösről 7. Olyan község, amelyből 11—20 kivándorló került ki, mindössze 10 van a vármegyében; 10 községből 6 — 10, 33 községből pedig 1—5 kivándorló utazott Amerikába. kellett hozzá s a nap is ki fog bújni a hegyek mögül. A két másik olasz felugrott helyéről s mint két vadászkutya, körülszimatolta a foglyot. Szinte lihegve kérdezték: — Azt mondod, hogy azt a várost, amelyet innen látunk, be fogják venni? Ah, te azt hiszed ? Azt ? De beszélj hát! Még el sem végezték, amikor a hajnal köde felszakadt s a nap fényesen mosolygott ki az eloszlatott párák közül. * Egy szempillantás alatt minden rózsaszínben gyűlt ki. A fényesség a hegyekről leterült a völgybe, bekalaudozta a mezőket, a réteket, az utakat, megmászta a sziklákat, keresztül lépett a szakadékokon s aztán rátelepedett a városra, amelyet egészen vörösre festett. A sötétség egészen eltűnt. Gyönyörű szép volt ez a nesztelen és végtelen átváltozás. A hegytetőről érkezve le, a világosság megnyitotta a tereket, a sétányokat, a kerteket. Semmi sem maradt sötét, csak a király szeme. A fény egyszerre hatalmába kerítette a székesegyházakat, a harangok fölött emelkedő toronytetőt, a tornyok zászlóit, mindent egész a vándormadarak szárnyáig, amint azok keresztül repültek Villafranca fölött A város szinte
