Eger - hetente kétszer, 1912
1912-09-04 / 71. szám
2 EGER. (71. sz.) 1912. szeptember 4. országnak, a nemzetnek boldogulását pedig legalább is olyan mérvben mozdítja elő, mint a diplomával rendelkező, iskolailag képzett polgár. A szülőkhöz kivánok szólani első sorban. Midőn gyermekeik jövőjének megállapításán gondolkoznak, gondoljanak arra, hogy gyermekeik jövője, azok boldogulása és jövő boldogsága az ipar terére való lépéssel is meg van alapítva. Másodsorban kérem a gyermekek nevelését irányító tanító és tanár urakat: oltsák be a növendékek szivébe az ipar szeretetét. Ez által a hazának mérhetlen szolgálatot tesznek. Ha fiatalságunk az iparról érdemszerinti nyilatkozatot hall szüleitől és nevelőitől: lehetetlennek tartom, hogy az úgynevezett tudományos pályán oly túltermelés lenne, mint aminő manapság mutatkozik. Nem akarom vádolni sem a szülőket, sem az iskolát, de határozottan merem állítani, hogy ha a gyermekekben felköltenék az ipar szereiét, nem a legsilányabb anyag kerülne a munkaasztal mellé, hanem kapnánk arra termett, iskolailag kellőképen képzett fiatalságot, egyszóval: valóban «jó házból való» tanoneokat is. A közigazgatási bizottság ülése. Hevesvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn, szeptember hó 9-én, délelőtt 10 órakor a megye székházának kistermében rendes havi ülést tart. A jegyzők sérelmei. Kolozsvárott a jegyző-gyűlésen erős forrongásban tört ki az elégületlenség. Miért ? A szűkén és mostohán nyújtott kenyér miatt. Tehát az általános szociális baj: a nincs- telenség és a fokozódó igények a magyar köz- igazgatás egyik legfontosabb szervének, a jegyzői karnak is bénítják a munkakedvét, őrlik az energiáját és teszik problematikussá a megélhetési viszonyait. teszek veled! Én még korábban keltem, mint te. Már megfordultam a szomszédba’ is — rámutatott a szomszéd falu odafehérlő korcsmájára ... Mondták, hogy tegnap igen finom pálinkát égettek. Éjféltájban felébredtem. Mondok, már úgy se tudok aludni, elmegyek, megkóstolom ... Hej, de faintos ... — Jól van, jól, csak menjék haza, bátyám, — szólt csendesen Andris. — Nono, ne nagyon küldözgess öcsém! — dohogott az öreg. Majd elindult a falu felé, azután ismét visszajött és sunyi módon, ingerkedve, szólt Andrisnak: — Te Audris, ugy-e azért mégis én veszem el Margitot? Vérbe borult a legény előtt a világ. Fölelevenedtek előtte az álmatlan éjszaka képei. Nagyot hördült, aztán kirántott a pap sövényéből egy hatalmas karót és rávágott az öregre. — Ne kutya, vedd el! . . . És mint a bika, mely vért látott, utána rohant s ütötte, ahol érte. Még mikor elterült, akkor is ütött reá egyet-kettőt. — Ne, csak vedd el! . . . Vasárnap délután volt. A litánia épp’ akEz nagy baj. Sokkal nagyobb, mint aminőnek látszik. Mert azzal tisztában van mindenki, hogy az állam erejének, nagyságának és boldogulásának a községi életben nyilvánuló rend, s a polgárok jóléte és megelégedettsége az alapja. Ennek megteremtése pedig a községi jegyzők hivatalos és társadalmi közreműködése nélkül el sem képzelhető. Ámde mi történik akkor, ha az anyagi gondokkal küzdő, helyzetével elégedetlen és minden oldalról agyonhajszolt községi jegyző nem azzal a lankadatlan kötelességérzettel, mint eddig, hanem csak meglazult ambicióval teljesíti hivatásának kötelezettségeit? Bizonyára megsínyli ezt a községi közigazgatásnak minden ágazata. És vájjon szárnyaszegett lélekkel tudja és akarja-e majd a községi jegyzői kar a közéletnek társadalmi irányítására is ugyanazt a jelentős, maradandó és üdvös befolyást gyakorolni, amelyet eddig gyakorolt? Végeredményében a nép jóléte és a társadalom szociális fejlődése függ a jegyzői kar anyagi helyzetének javításától. Törekvő, ambiciózus jegyzői karral lehet csak megvívni azt a csatát, amelytől gazdasági életünk föllendülését, megélhetési viszonyaink javulását és uj társadalmi berendezkedésünk akadálytalan keresztülvitelét várjuk. Ezért nem lehet elzárni a községi közélet vezetőitől a boldogulás útját; ezért kell fontolóra venni kívánságaikat, amelyek elvégre is nem túlságosak és ami a fő, nem elszigeteltek. Mert mit kérnek a jegyzők? Júniusban tartott kongresszusuk alkalmával igy formulázták kívánságaikat, amelyeket memorandumba foglalva a következőkben terjesztettek a belügyminiszter elé: I. A fizetésrendezést illetőleg: a) A községi- és körjegyzőknek az állami tisztviselők számára megállapított X. dijosztály B. fokozatában kezdődő és a VIII. dijosztály 1. fokozatáig terjedő alapfizetés és ennek megfelelő lakbér, vagy természetbeni lakás. b) A segédjegyzők alapfizetése a fentebb említett fizetési táblázat XI. díjosztályának 3. fokozatán kezdődő és a X. dijosztály I. fokozatáig felhaladó készpénzfizetés és megfelelő lakásbér, vagy természetbeni lakás. c) A községi alkalmazottak fizetése az állami és közigazgatási dijnokok javadalmazásának megfelelő készpénz, lakbér és 100 korona ötödéves korpótlék. kor végződött. Az orgonaszó lágyan búgott ki a templomajtón. Legények, lányok fiatalos türelmetlenséggel tódultak ki az utcára; a meglettebb korúak meg komolyan, illedelmesen, módjavai lépegettek utánuk. De mintha egyszerre tél lett volna a tavaszból. Két villogó csendőrszurony között dacosan lépked Huri András. Mikor megkérdezték tőle, mért ölte meg az öreg Hilóczkit, azt mondta: — Csufolódott velem a cudar! Azért vágtam agyon. Azontúl egy szót sem szólt. Ismét csoportokba verődik a falu népe és tárgyalják az esetet. Mikor már elmondták vagy tizszer-tizenötször, megszólal Garai, a csizmadia mester. — No, szegény Andrist se látjuk többet! — S mutatja az ujjával, hogy fölakasztják. Az asszonyok borzadva néznek össze, az emberek meg csendesen rábólintanak, hogy alighanem úgy lesz .... És újra megtömik a pipát.... Szöllőssy Alfréd. d) Családi pótlék az állami és törvénj hatósági alkalmazottak részére megállapított arányban. II. A nyugdíj általános és országos rendezése törvényhozási utón, a 35 éves szolgálati idő kimondásával, abban a viszonosságnak az állami és törvényhatósági tisztviselőkkel szemben való megállapításával. III. Közjogi helyzetünk mai állapota reánk, jegyzőkre nézve, lealázó s a gyakorlatban ál- " landó zavaroknak és egyenetlenkedéseknek a kutforrása. A községi közigazgatásban a biró vezető szerepe egy non sens, amelyet nem respektál a mindennapi élet, legtöbb helyütt maga a birő, sőt tulteszi magát a legtöbb esetben a törvényhozás, de különösen a kormányzat. Ma már alig van a községi közigazgatást érdeklő törvényhozási mű, amely át ne törné a községi törvénynek az elöljáróság szervezetére vonatkozó rendelkezéseit, vagy ha a törvényhozás meg is kíméli a községi törvénynek eme részét: félretolja azt a törvény végrehajtására vonatkozó utasítás; hacsak nem akarja felidézni azt a veszélyt., hogy a törvényt végrehajtani ne lehessen. Ezek az okok követelik a községi törvény idevonatkozó részének hatályon kívül helyezését s a községi- és körjegyzőknek a községi közigazgatás élére való állítását. IY. A fegyelmi eljárás mai szervezetében sem a kormányzat, sem a kormányzottak érdekeinek nem felel meg. Ott, ahol ugyanegy személy a vádló, a vizsgáló és az Ítélkező biró, a jogbiztonság ki van zárva. Kívánja a jegyzői kar a fegyelmi eljárásnak olyan irányú törvényhozási rendezését, amely biztosítja a nyilvános védelmet és a független fegyelmi bíróságot testületi szervezettel. A fegyelmi eljárás modern szabályozásának betetőzéséül kívánja továbbá a jegyzői kar a szolgálati szabályzat egyidejű megalkotását. Y. A kedvezményes áru vasúti utazási jegy használatának joga a nyugdíjas jegyzőkre, a segédjegyzőkre, általában ezek és a jegyzők családjaira is terjesztessék ki. VI. A munkaerő hiánya szintén egyik sürgős intézkedést igénylő sérelme a községi közigazgatásnak. A segédjegyzői állások évről-évre- szaporíttatnak ugyan, de az nem történik a szükségesnek megfelelő mérvben, és ha történnék is, a segédjegyzői állások csekély javadalmazása miatt, a már szervezett állásokat sem lehetne sok esetben — jelentkezők hiányában — betölteni. A közigazgatási tanfolyamok igazgatói többször panaszolják, hogy a tanfolyamra jelentkezők gyakorlati előképzettsége hiányos, ennek a körülménynek az okát abban keresik és vélik feltalálni, hogy a jegyzők, a náluk gyakorlaton lévőket nem foglalkoztatják eléggé a közigazgatási teendők minden ágában. Meg valljuk, hogy ez a feltevés alapos. A dolog ugyanis akkép áll, hogy a jegyzőgyakornokok, vagy a saját, vagy az illető jegyző költségén töltik a gyakorlati időt; az előbbi esetben tetszésük szerint dolgoznak, az utóbbi esetben pedig a jegyző olyan téren foglalkoztatja gyakornokát, ahol hasznát veszi és a gyakornok tartására fordított költségeinek megtérülését remélheti. E baj megszüntetésének egyetlen módja a községi közigazgatási gyakornoki állások szervezése, 600 korona évi dij biztosítása mellett.“ Ezeket a bajokat sorolta fel a kongresz- szus. És ezeket a sérelmeket orvosolhatóknak tartja anélkül, hogy ezáltal a közigazgatás elkövetkezendő általános rendezése a legcsekélyebb mérvben is károsan befolyásoltatnék. És a belügyminiszter?
