Eger - hetente kétszer, 1912
1912-08-24 / 68. szám
Előfizetési árak: Egész évre- ■_ 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség. Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceuminyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 68. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. =v- - Szombat, augusztus 24. Samassa József A fény után árnyék következik. És minél nagyobb a fény, annál nagyobb az árnyék. Éppen igy kísérője az örömnek is a bánat. Julius 23-tól egyszer telt meg és egyszer fogyott el a hold és ime, az akkori, örömre hivó harangzúgás a gyász hirdetőjévé változott. A Szent István nap első órájában felzúgó harangszó Eger bibornok-érse- kének a — természet rendje szerint bekövetkezett — halálát hirdette. A természet e rendjét jól ismerjük, most mégis nehezen nyugszunk belé. Hiszen olyan nagy szellemi és erkölcsi értékek szűntek meg, aminőknek elmúlásához nem vagyunk szokva! Egy vigaszunk mégis van! A Samassa József szellemi és erkölcsi nagysága mindenkor dúsan kamatozó érték lesz s igy — aző méltó utódjának szavai szerint — „ . . . Nincs ok a múlandóság fölött elmerengeni, melynek vele semmi köze. “ r Es legelőkelőbb lapjaink is — míg szinte szokatlan részletességgel írnak betegségéről és haláláról, addig — terjedelmes méltatásaikban, vezércikkeikben ugyancsak erre a végső következtetésre jutnak. De ugyanez a felfogás nyilvánul a százszámra érkező részvétnyilatkozatokban is, amelyeknek sorát a koronás magyar király és a pápai követ nyitja meg őszinte, meleg bánkódással és folytatja az egyházi és világi előkelőség minden számottévő tagja. Kiolvasható e sorokból, hogy nem a hideg udvariasság diktálta, hanem a nagy veszteségen érzett bánat. Ez a szomorú hangulat ránehezedik az érseki palotára, az egész városra és az emberek lelkére. Az arcokról és sötét színű ruhákról mind ez olvasható le . . . Hí A gyász és kegyelet. Samassa József dr. nincs többé . . . Nagy lelke elköltözött közülünk, hogy elfoglalja helyét az örökkévalóságban; holttestét pedig mélységes gyásszal veszi körül a kortársak kegyelete . . . Közéletünk sivár egyformaságában, fényes meteorként csillámlott az ő fenkölt szelleme. A meteor letűnt, sötétség azonban nem maradt utána, mert az igazán nagy szellemeket kerüli a homály és sohasem követi sötétség. Hasonlít az ó lelkűk a nagy fényforrásokhoz: a belőlük kiáradó világosság sohasem válik semmivé, hanem terjed tovább és mindig tovább a végtelenségbe. Ezer és millió leiken szűrődnek át; mindegyikben megihletnek, lángra szítanak egy-egy lappangó parázst, amelyek újabb világosságot, vegyi-összetételükben másfajta fényt árasztanak és keresik az alkalmas területet a továbbterjeszkedésre, hogy újabb és ismét újabb változatát hozzák létre a világosságnak. A fizikában energia ennek a neve; amely tovább él, változtat és alkot akkor is, amikor az erőket kisugározó nagy szellem törékeny földi hüvelye már megszűnt élni, amikor a szív többé már nem dobog és a teremtő agy sejtjei kihűltek. A közéletben másként hívják. Szebben, érthetőbben, kifejezőbben. így: halhatatlanság . .. A Zsoltárok édes nyelvén meg van írva az örök igazság: Boldogok, akik az Urban halnak meg, mivel ők pihennek és cselekedeteik utánuk következnek. Samassa József dr. igy halt meg. Emléke, neve, nagy szelleme, bölcsessége ezért halhatatlan . . . 0 maga azonban nincs többé. Csöndesen nyugszik immár; talán azért, mert hosszú életén át sohasem nyugodott. Agyában forrongottak az alkotó, buzdító és iránytszabó gondolatok. Elméjének fényes lángja kialudt, amely világított és hevített évtizedeken át roppant távolságokra az emberi elmék, szívek és kedélyek megnyugtatása és boldogí- tása érdekében. Ott fekszik a ravatalon csöndesen, némán, mozdulatlanul. Egy egész világ abban a szűk koporsóban! És megfér benne a nagy ember, aki hatalmas egyéniségével alig fért bele egy nemzet közéletébe, amelynek érdekeiért küzdött, harcolt, amig élt. A ravatalánál azonban ott virraszt a mélységes gyász és a kegyelet .. . Hétfőről keddre virradó éjjelen, Szent István király ünnepének első órájában megkon- dult a harang a főszékesegyház tornyában és messzeható ércszavával hirdette az öt vármegyére kiterjedő egyházmegye és négy püspökség nagy volt érsekének halálát. Másnapra kelve Eger város gyászba öltözött. A szent király ünnepének tiszteletére kidr. tűzött nemzeti szinü zászlók között egyre sűrűbben jelentek meg a fekete gyászlobogók és szerdán reggel, amikor a nemzeti-zászlókat bevonták, egyszerre gyászoló fekete várossá alakult át az ősrégi érseki Metropolis. A nagy halottat az érseki palota puritán egyszerűségű Eszterházy-kápolnájában — mely' a rendszerinti egri egyház-fejedelmek házi szentélye — terítették ki. Az odavezető utat azonban a mélységes gyász fekete pompájába öltöztették. A palota bejáratától kezdve, amely előtt a díszbe öltözött kapus és a cs. és kir. 60. gyalogezred díszőrsége ügyel a rendre, egészen a kápolnáig komor, sötét, fekete minden. A falakat és a boltozatot fekete kárpitok borílják. Az ablak- és ajtó-függönyök szintén feketék. A folyosókon és lépcsőkön a szőnyeg is fekete. És ebben a szivet-lelket megülő sötét feketeségben egyedül a gyászfátyollal betakart villamos lámpák derengő világossága jelzi az utat, amely a nagy halott ravatalához visz. És szerda déltől péntek estig ezeken a fekete folyosókon tolongott a gyászoló város és a nagy vidék ezernyi-ezer közönsége, hogy elbúcsúzzék Istenhez megtért főpásztorától. Az egyszerű ravatal a házi kápolna közepén, közvetetlenül az oltár előtt, az oltárképet helyettesítő nagy, remekmívű feszület alatt áll. A katafalkot fekete posztó takarja. Rajta egyszerű szürke érckoporsó, amelyben violaszinű miseruhában, érseki palástban, infu- lában fekszik Samassa József dr. bibornok érsek s kezében azt a feszületet tartja, amelyet boldog emlékű Kozma Károly v. püspök, főszékesegyházi kanonok hagyományozott neki. Koporsójába tették azt a kis selyem kendőcs- két is, amelyet édes anyjától emlékül őrzött és minden útjában magával hordozott. Hadd vigye el utolsó útjára is! . .. A koporsó lábánál, fekete vánkoson a boldogult érsek egyházi méltóságának legfőbb jelvénye, a bibornoki kalap van elhelyezve és az égő viaszgyertyákkal környezett ravatal előtt levő imazsámolyon a középponti papság két-két tagja, egymást fölváltva imádkozik... Érseki körlevél. Szmrecsányi Lajos érsek augusztus 20-áról keltezett, 4450. sz. latin nyelvű körlevelében meghatott hangon közli az egyházmegye papságával Samassa József dr. bibornok-érseknek halálát. És miután az elhunyt nagyságának fiúi kegyelettel hódol, elrendeli, hogy az egri főegyházmegye összes plébániai templomainak harangjai három napon át délelőtt és délután félóráig szóljanak s meghagyja, hogy mindenütt ünnepies rekviemet tartsanak Liberával. Végül pedig közli azt a klasszikus búcsúbeszédet, melyet az elhunyt főpap augusztus 8-án dél-
