Eger - hetente kétszer, 1912

1912-01-27 / 8. szám

1912. január 27. EGER. (8. sz.) 3 janak s azok a környékükről egybegyüjtött szebb tárgyakat a kiállításon külön teremben, vagy csoportban matassák be. A kiállítás csoportosítása a következő: I. Amatörök főcsoportja. (Az E. osztály ki­vételével e főcsoportban csak saját készítésű munkák állíthatók ki; a B, C, D. osztályban hivatásos művészek csak versenyen kívül ve­hetnek részt.) A. osztály: Fényképek. (Művészi fényképekkel hivatásos fényképészek is részt vehetnek.) B. osztály; Festmények, rajzok, szob­rok. C. osztály: Iparművészeti tárgyak. (Fa-, bőr-, fém-, agyagmunkák, szőnyegek, dísztárgyak, slöjd munkák, játékszerek stb.) D. osztály: Női kézimunkák. (Himzések, csipkék stb.) E. osztály: Amatőr gyűjtőket érdeklő antik tárgyak. (Régi kézimunkák, csipkék, gobelinek, iparművészeti tárgyak, edények, ékszerek, órák, kisebb bú­torok, faragások stb.) II. Háziipari főcsoport. (E főcsoportban a nép­iparosok s a háziipari telepek vezetői egyaránt részt vehetnek a versenyben.) F. osztály; Ru­házati cikkek. (A nép által készített ruhák, szőttesek, csipkék stb.) G. osztály: Iparművé­szeti tárgyak. (A nép által készített fa-, bőr-, fém-, anyag-, szőnyeg stb. munkák, dísztár­gyak, játékok). H. osztály: Mezőgazdasági házi­ipari cikkek. (Gyékény- és fűzfonatok, eszkö­zök, tömegáruk stb.) III. Vegyes főcsoport. /, osztály: Néprajzi baba­kiállítás (az egyes vidékek népviseletébe öl­töztetett babák állíthatók ki). K. osztály: Ter­vek, rajzok, minták, eszközök, anyagok. (Hi­vatásos művészek és kereskedők is kiállít­hatnak.) A kiállításon egyaránt részt vehetnek magánszemélyek, valamint egyletek, iskolák, telepek, vidéki csoportok stb. A rendezőség­nek jogában áll visszautasítani a kiállítás színvonalát el nem érő, valamint ama tárgya­kat is, melyeket beküldőjük a valódi értéket messze felülhaladó összegre értékelt. A kiállításon való részvétel bejelentése- « kor 3 kor. bejelentési díj fizetendő, melynek ellenében minden kiállító díjtalanul kapja a katalógust, a kiállítás hivatalos lapját s a meg­nyitó ünnepre egy 2 korona értékű belépő­jegyet. A rendezőség továbbá a kiállítás költ­ségén gondoskodik a beküldött tárgyak el­helyezéséről, őrizetéről, tűz, törés és lopás elleni biztosításáról s visszaszállításáról. Hely­díjban a tárgyak beküldésekor Q-méterenkint 2 korona fizetendő. Üzletemberek a rendező­ség által megszabandó magasabb helydíjat fizetnek. Csoportos kiállítók személyenkint hely és bejelentési díjat nem fizetnek, hanem maga a csoport fizet mérsékelt átalányösszeget a le­foglalt terület, terem, vagy fülke nagysága szerint. A rendezőség az általa közvetített el­adások összege után 20%-ot von le az árusító személyzet költségeire. Szóbeli, vagy levélbeli kérdezősködésekre bárkinek készséggel ad felvilágosítást a kiál­lítási iroda: Miskolcz, Széchényí-utca 35. sz. I. emelet, hova a kiállításon való résztvétel legkésőbb március 1-ig bejelentendő. A kiállí­tás színhelyéül kiválasztott Korona díszterme, emeleti és földszinti nagytermei s egyéb helyi­ségei több ezer Q-méternyi területet szolgál­tatnak ugyan, de az alkalmas terület biztosí­tása céljából ajánlatos a kiállításon való rész­vételt mielőbb bejelenteni a pontos név, fog­lalkozás, lakóhely, továbbá az igényelt terület hozzávetőleges nagyságának s annak megjelö­lésével, hogy melyik főcsoport minő osztályá­ban s mily tárgyakkal kíván a jelentkező résztvenni. A kiállítási tárgyak március 20—25-ike közti időben küldendők be a rendezőség címére. A kiállítási tárgysorsjáték néprajzi képes levelezőlapokra nyomtatott sorsjegyei darabon- kint 20 fillérért kaphatók a kiállítási irodában. Kiállítás után a rendezőség nagyobbsza- básu emlékalbumot ad ki s abban szakcikke­ken s a kiállítási csoportok és szebb tárgyak képein kívül a hazai amatőrök és háziipari telepek pontos névjegyzékét is közzéteszi. A hét. „Samassa szózata. Leckézteti a püspököket." A Világ című szabadkőműves lap januárius 21-iki számában a fenti címen cikk jelent meg, amely­ben azt irja, hogy Samassa bíbornok ellen a papjai pártot ütöttek s hogy vízkeresztkor megjelent pásztorlevelében a pártütésre vonat­kozó dorgatórium jelent meg. Az Országos Páz­mány Egyesület védőirodája a következőket közli erre vonatkozóan: „Samassa szózata. Leckéztet! a pártotokét.“ A Világ című szabadkőműves napilap január 21-iki számában Samassa József dr. bíbornok, egri érsek vízkereszti körlevele kapcsán fenti címen megjelent tendenciózus közlemény, valamint az egri egyházi ügyekre vonatkozóan a Világ-ban máskor megjelent cikkek is, egyrészt abból a féktelen vallásgyülöletből erednek, melyre a Világ napilap létezése visszavezethető, másrészt abból az elvakult politikai pártszenvedélyből, mely a Világ egri hírszolgáltatóit tüzeli, feled­tetvén velők, hogy éppen ők existenciájukat a múltban (s jórészt a jelenben is) annak a Samassa kardinálisnak köszönhetik, aki ellen a Világgal ők most összeszövetkeztek és akinek az a szentenciája különösképpen rájok illik : „Hazudnak, hogy ferdíthessenek; ferdítnek, hogy gyanúsíthassanak; gyanúsítanak, hogy vádolhassanak.“ * * A gyöngyösi nagy temetés. Szombaton nagy te­metés volt Gyöngyösön. Kemény Ödön volt csendőr­hadnagy földi maradványait hozták haza Ko­lozsvárról, hogy végleges pihenőre tegyék szü­lővárosának temetőjében. Kemény Ödönnek mi érdeme sem volt Gyön­gyös életében. Sem állása, sem kora nem adták meg neki a módot és alkalmat, hogy szülővá­rosa érdekében valamit tegyen. És mégis a leg­nagyobb tisztelet és kegyelet kisérte utólsó út­jára. A gyöngyösi társadalom viselte a haza­szállítási és egyéb költségeket; az a társada­lom állíttatott sírja fölé másfél-ezer koronás emléket; az kísérte utolsó utján; az szólalt meg a sírnál elhangzott gyászbeszédben: „ ... távoli sírodhoz az a nagy szeretet kül­dött minket, amely édesatyáddal, e város pol­gármesterével, összeköt minket. Azt akarjuk, hogyha jó atyád szivét a városnak ügyes-bajos dolgai egy percre is csüggesztenék, kijöhessen sírodhoz s arról szakíthasson virágot. A ke­gyelet és emlékezés virágát, amelyen harmat­ként ragyog a város polgárainak múlhatatlan szeretete, szomorúságában osztozó szivérzése“. Bizony szép dolog a kegyelet; gyönyörű érzelem a szeretet és a hála; kivált mikor ilyen alakban nyilatkozik. De sok helyen, majd­nem minden helyen, lehetne tanulni a gyöngyösi nagytemetésből! * zament, de a jótétemény mégis eljutott ren­deltetési helyére. Az előadásnak ez az incidense Kösztler dr. kedvét elvette minden mulatság-rendezéstől. Szívesen átengedte itt a teret másnak. Ezután csak komolyabb ügyek érdeklik. Ezeket pedig annál sikeresebben szolgálhatja, mert kezdettől fogva mindig tanul, mindig olvas. A magyar és német irodalomban bámulatos jár­tasságú és általában oly széles látókörű, aminő bizony nem sok van a „magyar Athén“-ben sem. Buzgó működő tagja lett a hetvenes évek­ben megalakult „Egri Önkéntes Tűzoltó Egyesület­nek, majd alelnöke, amely testületben való működéséről így emlékszik meg az egyesület történetének írója: „Az egylet alelnöke, Kösztler József dr., Hevesvármegye tiszteletbeli főorvosa, kit'a baj­társak kitüntető szeretettel környeznek s aki e kitüntető szeretetet teljes mérvben meg is érdemli. Bajos volna azonban megmondani: váj­jon ő szereti-e jobban a bajtársakat, vagy azok őt. Kösztler József dr. egyénisége telje­sen összeforrott az egylettel, mert hiszen an­nak megalakulása óta tagja. Előbb mint mű­ködő, majd mint pártoló tagja s alelnöke egy­letünknek, de annak minden dolgában lelkes munkása s törhetetlen harcosa.“ Nem is mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy el ne menjen kedves tűzoltói közé. Itt, egy ilyen tűzoltói összejövetel alkalmával, 1904-ben tárta ki lelkének egyik legforróbb óhaját, gyermekéveinek ideáját — elhatározása szerint utoljára, mivel illetékesek előtt eddig hiába agitált ez eszme mellett, — amelynek tárgya Eger hősének, Dobó Istvánnak, ércben való megtestesítése volt. Sokan emlékezhetnek a barátságos, baj- társias lakomára ott az őrtanyán! Ott volt Jankovics polgármester, Hanák főjegyző s még sokan azok közül, akik a város ügyének in­tézését vallják életcélul. A jókedv éppen tető­pontját érte, amikor Kösztler dr. feláll, s telt pohárral a kezében beszélni kezd. Ifjú, diákkorán kezdi a szót. . . Mint ma­túrára készülő fiú bolyongott egyszer fönn a várban, alkalmas helyet keresve a tanulásra... Kezében talán éppen a magyar história könyve, amelybe annyi vérrel, vitézséggel Írott dicső­ség van bejegyezve ... köztük a mi Dobónk oroszlánsága Eger vívásakor. Bejár minden zugot s egyszer a Sötét­kapuhoz ér: a Dobó emlékhez, amelynek fül­kéje elhagyatva, bemocskolva — csavargók búvóhelye lett, maga az emlék pedig letör­delve, kegyetlen vadállatok kezétől tönkretévo disztelenkedik. Az ifjúnak arcába szökött a vér a haza- fiatlan kegyeletlenség eme kiáltó példája előtt — s nem tehetvén egyebet, szomorúan tanulta tovább a magyarországi török világot. . . Évek múltak el, — míg sorsa ismét Egerbe hozta. Első útja a vár volt: a Sötét-kapu, a Dobó emlék. . . Ugyanaz az állapot — mint akkor, amidőn a matúrára készült. Ekkor már erősebb vágyat érzett lelkében — tenni vala­mit ebben a dologban, hogy méltó emlékét lássa Egerben a törökverő hős magyarnak. Közölte terveit Beöthy főispánnal, később Pánthy püspökkel, akik bár a legteljesebb mér­tékben támogatták volna eszméjét, a körül­mények mostohasága folytán mégis mindig csak terv maradt a terv. S már . . . már lemond róla, hogy teljesül­jön szíve vágya, de még egyszer és utoljára kötelessége itt, az örtanyán, a város vezetői előtt kifejezni lelkének azt az óhaját, ifjúsága ideáját, hogy Eger közönsége méltó emléket, szoborművet állítson Dobó Istvánnak, ne feledje a hálát, amellyel az ő hősiességének tartozunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom