Eger - hetente kétszer, 1912
1912-08-07 / 63. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre _ 2’60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények • = intézendök. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. 63. szám. —— XXXV. ÉVFOLYAM. - ■■■ - — Szerda, augusztus Mi lesz? Eger, 1912. aug. 6. Ámbátor a 'politikával bíbelődő emberek száma folyton fogy, mégis sokan vannak, akik szeretnék tudni, hogy mi következik az országgyűlés uj ülésszakának megnyitásával. A szeptember 17-diki dátum igen erős kérdőjel minden pártember előtt és a jövőre is kiható, nagyfontosságú ülésszak hangulata, iránya, működése nem lehet közömbös senkire, akit érdekel a nemzet ügye, a magyar haza boldogulása. Az ellenzék részint egy pár megtartott, részint nagyon sok tervezett népgyűlésén a legkíméletlenebb harcot hirdeti. Föltétien követeli a Lukács László távozását és a Tisza István gróf lemondását; követeli a júniusi események reparációját és persze az „általános egyenlő titkos “-nak törvénybe iktatását. Egyébként pedig nem hajlandó tárgyalni, illetve akkor síppal, dobbal akadályozza meg a békés tárgyalásokat. Anélkül, hogy az ellenzék terveit bírálni akarnánk, csak annyit jegyzünk meg, illetve azt kérdezzük: mi lesz, ha a kormány mindjárt az ülésszak legelején beterjeszti a választási törvény- tervezetet. Vájjon megakadályozhatja-e ennek a javaslatnak komoly és alapos tárgyalását az az ellenzék, amely az „általános, egyenlő, titkos“ jelszavával kel és fekszik már évek óta. Alig hisz- szük ugyan, de — a múltak tapasztalatain okulva — ezt is föltételezhetjük. Nos, ha igy lenne, akkor újra kitör a harc, amely annál kíméletlenebb lesz, mert Lukács László nem akar távozni helyéről. Hitelt érdemlő lapok közlik azt a nyilatkozatát, hogy „ ... a mi- nisztelelnök kinevezésének joga a királyt illeti meg s e mellett a kormány sorsa attól is függ, hogy birja-e a többség bizalmát. így tehát az ellenzék nem szabhatja meg, hogy a kormány meddig maradjon hivatalában“. A tiltakozó népgyűlések határozatait nem tartja olyan sulyuaknak és olyan értéküeknek, hogy azok az ő tetteit irányíthatnák, mert szerinte „mindenütt össze lehet gyűjteni az egyforma gondolkodású embereket. Sokkal helyesebb megnyilvánulását látja a közvéleménynek a törvényhatóságok közgyűlésein, hol a különböző felfogásuak összecsapásá7. ból kerül ki a többség felfogása.“ Evvel kapcsolatban egy kis számítást is tartalmaz a miniszterelnök nyilatkozata, mely számítás a következő: 90 törvényhatóság közül állást foglalt eddig 60; ezek közül bizalmatlanságot szavazott 8, elvetette a bizalmatlansági indítványt 9, bizalmat szavazott a kormánynak 43. A 43-hoz még csak 3 törvényhatóság bizalma kell és itt is megvan a kormány abszolút többsége... így gondolkozik Lukács László, aki ez idő szerint az ország kormányát vezeti és aki — úgy látszik — nem is akarja otthagyni a helyét. Ebből természetesen következik, hogy az ősszel föltétien harc lesz. Békés parlamenti munkálkodás csak abban az esetben várható, ha meggondolják a dolgot és a kölcsönös engedékenység álláspontjára helyezkednek. Ellenkező esetben minden valószínűség szerint megismétlődnek a junius szomorú eseményei. Csodálatos, hogy még megvagyunk, hogy még él a katolicizmus. Hiszen a világ 270 milliónyi katolikusának csak két százaléka, vagyis mintegy öt és fél millió ember olvas katolikus lapokat! hajhászó szónok kelleténél jobban halmozza őket és összetévesztvén az eszközt a céllal, egy-egy szépen hangzó frázis kedvéért még az igazságból is feláldoz valamit, vagy legalább megnehezíti vele annak tiszta felfogását. A vadember eljárása ez, aki szívesen cseréli el az aranyat csillogóbb semmiségekért. Tehát az arany középút követése, a bölcs mérséklet miben sem ajánlatosabb, mint a beszéd díszítő elemeinek alkalmazásában. Erre tanít, ezt példázza Samassa József minden beszéde. Ismét csak az ékesszólás legnagyobb mestereinek hatására vall nála, hogy nem veti ngyan meg teljesen a gyönyörködtető díszt, de nem is él vele vissza. „Cum grano salis“ alkalmazott képeivel nem az a célja, hogy elkápráztasson, hanem hogy az igazság erejét a fantázia erejével is egyesítve, megrendíthetetlen meggyőződést keltsen hallgatóinak lelkében. Lássunk erre nézve is néhány példát: „Az igazi dicsőség gyökeret ver és gyarapszik; minden csinált nagyság, mint hervatag virág, gyorsan elenyész. Semmi álság állandóságra nem számíthat. (1893. okt. 26.). „Nem rejti az Egyház az élet töviseit virágok alá. Istentől rendelt őre és kormányzója ő az embereknek; Az „EGER“ tárcája. A gondolatkifejezés formái Samassa Józsefnél. (2) Irta és az Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesület július 3-diki díszközgyűlésén előadta Madarász Flóris dr., ciszterci r. fögimn. tanár.) A bonyodalmasabb s az értelmet hosszabb dőn át függőben tartó, tehát kifárasztó mon- atszerkezetek közé kellemes változatossággal lleszkednek itt-ott a kerekszabású, rövid, csat- anós mondások, — tehát a körmondatos stílust el-felváltja a szaggatott, úgynevezett szenten- iózus stilus. Legyen elég erre nézve csak egy éldát idéznem: „A törvénytől való félelem a bűntetteket el nem fojtja. A törvény büntetheti a bűnt, de a lelkiismeretet nem büntetheti. A törvények tekintélye csak akkor hatályos, ha az embereket az Ur félelme hatja át. A tudat, hogy Isten minden cselekedetünket látja, áldás a közéletre. Mi múlja felül vadságra, kegyetlenségre az embert, ha az égiektől való félelmet lerázva, a törvényt megvetheti vagy kijátszhatja ? Egyedül az Ur félelme az, mi megvédi a békés együttélést, magát az életet fentartja, biztosítja, szabályozza.“ (1888. okt. 23.) íme, hogyan sorakoznak egymás mellé, hogyan erősítik egymás értelmét az egy gondolatkörbe tartozó, de minden grammatikai kapcsolat hijjával való rövid mondatok. Minde- gyikök önállóan is teljes értelemmel bír, egy- egy márványba vésni való igazságot fejez ki röviden, csattanósan. Az eddig említettem stílusbeli szépségekhez, melyek kellemesen folyóvá teszik a prózát, a gyönyörködtetés és érzéskeltés céljából még sok egyéb dísz is járulhat. Ezek a próza költői elemei, melyekről nagy kára nélkül sohasem mondhat le, bármennyire a valóság szilárd talaján mozogjon is, bármennyire reális célokat szolgáljon is. A fantázia segítségével keresni az utat a szívhez s ezen keresztül az értelem- J hez: olyan régi mesterfogása a szónoklás művészetének, hogy szinte vele született. És erre igen sok eszköze van minden nyelvnek: a szóképek, hasonlatok, festő, díszítő jelzők kimeríthetetlen tárháza. Ámde mivel a beszéd eme ragyogó ékességei — akárcsak a magasan felszálló és csillagokat szóró rakéta, vagy a sokféle színben pompázó szappanbuborék — igen alkalmasak arra, hogy biztosítsák a pillanatnyi hatást: nem csuda, ha a népszerűséget
