Eger - hetente kétszer, 1912

1912-07-31 / 61. szám

Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre.......... 5 » N egyed évre ~ 2‘60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztős ég: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912.-61. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. =— Szerda, julius 31. Köszönő sorok. Eger, 1912. jnl. 30. A ma-egyheti fölemelő és benső­séges ünneplésről hozott tudósításaink egyik utolsó akkordj aként közölj ük a gy é- mántmisés bíbornok-érsek köszönő-leve- leit, melyeket a — jobbáralapunkban is közzétett — feliratokra adott válaszul. A munka közösségét, a kapcsola­tok sokaságát és erősségét tekintve is első helyre kell tennünk azt a szere­tettel teljes választ, mely az egri Fő­káptalanhoz szól, feliratának visszhang- jaképen a következőkben: Főtiszte!endö Fő káptalan ! Benső érzelmekkel köszönöm a Főtisz­telendő Főkáptalannak szíves üdvözlését s azt az emlékérmet, melynek nemes érce ér­zelmeik s gondolkozásuk nemességét oly hí­ven tükrözi. Az a kegyelet, az a hűség, mely a Főtisztelendő Főkáptalan részéről áldozó­papságomnak hatvanéves jubileuma alkalmá­ból oly lelkemig hatóan nyilvánult, ha igen becses és szép is, még sem uj már nekem, hanem csak következetes megnyilatkozása annak a régi kegyeletnek és hűségnek, mely négy évtizedes érsekségem folyamán állandóan vigasztaló örömem, erős támaszom s megval­lom, egyik legfőbb büszkeségem volt. Jólesik ez alkalommal megköszönő öm a Főtisztelendő Főkáptalannak az idők minden változandóságával, mindenkor győ­zedelmesen megküzdő hűséges támogatását. Érsekségem negyvenedik évének első napján fogadja azért szívesen a Főüsztelendő Főkáptalannak minden egyes tagja atyai szivemnek legbensőbb köszönetét. Zárják szi­vükbe egyszersmind azt a buzgó kérésemet, hogy elődeik példái nyomdokán s az utódok­nak uj példákat szolgáltatva, mint eddig, úgy ezután is, az akarat és áldozatkészség álta­luk megszokott mértékével küzdjenek Krisz­tus ügyéért, mely ügyért éltem fogytáig küzdeni legfőbb feladatomul ismerém. Szívből adott főpásztori áldásommal vagyok Eger, 1912, évi julius hó 25-én jóakaró Atyjok az Urban József, s. k. bibornok-érsek. Mint a főegyházmegye első tanítója szól a tanítókhoz, a Venczell Ede elnök­höz intézett következő atyai levelében: Nagyontisztelendö Tanfelügyelő, Elnök Url Köszönöm a kegyeletet, amely áldozó­papságom hatvanéves jubileumának örömét gyarapítva, főegyházmegyém Tanítóegyesü­lete részéről irántam megnyilatkozott. Éle­temnek egyik főfeladatául s ezért állandó kötelességemül ismerém oktatni, tanítani, akadályoktól meg nem riasztva, sikertelen­ségtől el nem csüggesztve, munkálkodnom azon, hogy szellemi kincsekkel gazdagodjék, boldoguljon embertársaimnak élete. Folytas­sák Önök, az érdemes Tanítóegyesület tag­jai, ez irányú feladataiknak buzgó betöltését, s munkájuk által legyen virágozóbb az egy­ház, a haza, és legyenek Önök sikereik lát­tán minél boldogabbak! Isten kegyelmét kérve az egyesület minden tagjára, felhasz­nálom ez alkalmat nagy érdeklődésük egyik kedves tárgyának, az Egerben létesítendő Tanítók Házának támogatására, 1000 (egy­ezer) koronát ajánlva fel annak céljaira. Főpásztori áldásommal vagyok Egerben, 1912. évi julius hó 26-án, jóakaró Atyjuk József, s. k. bibornok-érsek. Hév esv ár megye üdvözlésére vála­szolva, következőket írja Majzik Viktor alispánhoz: Nagyságos Alispán Ur! Mélyen átérzett hálával mondok ben­sőséges köszönetét Hevesvármegye igen tisz­telt Törvényhatósági Bizottságának, múlt hó 10-én tartott közgyűléséből rám halmozott azon lekötelező figyelmességéért, hogy ami­dőn a Gondviselő irgalmas keze áldozár- ságom hat évtizedének befejezéséhez s ép a mai napon egri érsekségem negyvenedik esz­tendejének küszöbére elvezérelt, jóleső meleg üdvözletével szíveskedett életemnek e határ­vonalánál megörvendeztetni. Legyen kérem, Nagyságos Alispán Ur, szíves tolmácsa négy évtizedes múltban gyö­kerező nagyrabecsülésemnek az irántam való jóakaratában mindig oly bőkezű tisztelt Tör­vényhatóság előtt, megemlítve azt is, mily becses jutalmául értékelem jószándéku igye­kezetemnek rám nézve felette kedvező azon ítéletét, mely hazám és egyházam hű fiának mond azok alapján, miket az Ur szüntelenül óhajtanom, akarnom s olykor tennem enge­dett és amikre a nagymultu, s bizton hiszem, nagyjövőjü vármegyének ösztönző szelleme az én lelkemnek mindenkor uj meg uj len­dületet adott. Hazafias üdvözlettel, Eger, 1912. julius hó 25-én. Samassa József dr., s. k. bíbornok, egri érsek. Egerváros polgármesteréhez, Janko- vics Dezső kir. tanácsoshoz, a legmele­gebb hangú jókívánsággal írja a követ­kező szép sorokat: Nagyságos Királyi Tanácsos, Polgármester Url Örömemre szolgált Eger városnak múlt hó 22-én tartott rendkívüli képviseleti ülésé­ből kifejezett üdvkivánata, mint szeretett székvárosom tisztelt polgárságának gyémánt­misém alkalmával velem való együttérzésé­nek kedves bizonysága. Hő óhajtásom: legyen e város jövendője annál boldogabb, minél dicsőségesebb a múlt, melyre mindenkor büszke lehet. És ha úgy gondolják, hogy e szebb jövő munkálásához az én becsületes igye­kezetem is járult talán valamivel; ha azt hiszik, hogy őszintén törekedtem hű lenni az állásomból reám hárult kötelmeimhez: akkor engem, régi polgártársukat, olyan jó­akarattal őrizzenek emlékökben, mint ami­lyen mélységes érzéssel könyörgök Istentől áldást, boldogságot Eger városára s annak valamennyi lakójára. Fogadja Nagyságos Polgármester Ur s általa a nemes Város, szíves megemlékezé- sökért, benső köszönetemmel, legjobb kivá- nataimmal, hazafias üdvözletemet. Eger, 1912. évi julius hó 25-én. Samassa József dr., s. k. bíbornok, egri érsek. Nyíregyházáról, ahol egy gyönyörű templom hirdeti a Samassa József dr. áldozatos bőkezűségét, szintén felirat­ban üdvözölték a főpásztort, ki erre a következő levelet intézte Májerszky Béla kir. tanácsos, polgármesterhez: Nagyságos Királyi Tanácsos, Polgármester Ur! A legszebb emlékek egész sokaságát élénkítette fel hosszú múltamra visszatekintő lelkemben az a lekötelező megemlékezés, mely Nyíregyháza Város részéről, áldozó- papságom hatvan éve betöltése alkalmából, bőkezű jósággal árasztotta reám egyrészt az elismerést, másrészt az üdvkivánatokat. Nem gyöngeség talán, hanem a Gond­viselés iránt fogyhatlan hálámnak éppen ál­landó erőssége inkább, hogy főpásztori szí­ves hajlandóságom állandóan különös elősze­retettel virraszt a nekem oly kedves Város felett, amely a félszázéves papságom folya­mán nyert jótéteményekért tartozó hálaér­zetemnek emlékjelét hűségesen őrzi. Forró köszönetem a nemes Városnak megható kegyeletnyilvánításáért! Engedje Isten, hogy amaz emléktemplom a haza és egyház bástyáinál őrtálló vallásos érzület­nek minél bőségesebb forrása, s igy az ér­demes Város joggal remélt boldogabb jö­vendőjének egyik szilárd biztosítéka legyen. Hazafias üdvözlettel, Eger, 1912. évi julius hó 26-án. Samassa József dr., s. k. bíbornok, egri érsek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom