Eger - hetente kétszer, 1912
1912-07-27 / 60. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre ____ 5 » Ne gyed évre _ 2’60 » Egyes szám ára 10 fillér. EGER Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények - intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912.-60. szám. _== XXXV. ÉVFOLYAM. ==— Szombat, július 27. Ünnep után. A keddi ünnep örömhangjai egész országban visszhangot keltettek és e napon Eger gyémántmisés bíbornok- érseke volt az országos figyelem homlokterében. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy országos lapjaink jobbára hoszabb cikkekben, sőt első helyen, vagy vonal alatt foglalkoztak Samassa József egyéniségével. Hogy az elfogultság vádjának még árnyékát is elkerüljük, mellőznünk kell a fölismerhe- tően egri keletű cikkeket, ellenben más forrásokból igazoljuk az egri ünneplés nagy jogosultságát úgy egyházi, mint világi, vagy más szóval vallásos és hazafias szempontból. Lapunk szűk terjedelme miatt csak nehány újságból és onnét is csak szemelvényeket adhatunk az alábbiakban: Az Az Újság (174. sz.) a lap legelső helyén a következőket mondja főpásztorunkról : „Hatvan évi szolgálata után egyházának, Samassa József egri érsek fizikai és lelki erejének teljességében fogadja királya elismerését és — felekezeti különbség nélkül — a nemzet tiszteletét jubileuma napján. Különös kedvezése a Gondviselésnek, hogy a magyar katolikus főpapság a kiváló egyéniségek társasága. Ha politikai világunkban úgy válogatódnának ki a vezérek, mint a katolikus egyházban, nem tartanánk égető problémául ott, hogy mi lesz szeptember 17-én ? De éppen azért számot tenni ebben a társaságban, mégis elsőnek tűnni föl, nagy jelentőség, nagy egyéni kiválóság, melyhez a dokumentumokat Samassa hosszú múltja a közélet minden terén szolgáltatja.“ A Budapest (174. sz.) szerint: „Az egész ország általános rokonszenve mellett ünnepelték ma Egerben Samassa József bíborosérseket. Az agg főpásztor negyvenesztendős egyházi és közéleti munkássága páratlan sikerének legszebb elismerése volt ez az ünnep, nemcsak azért, mert a király is gratulált az ősz egyházfejedelemnek, de azért is, mert felekezeti különbség nélkül fordul feléje az elismerés.“ Az Esti Újság (166. szám) vezércikkéből idézzük a következőket: „A királyi kegy sugara méltó fénnyel esik a gyémántmisés magyar főpapra. Samassa Jó- ) zsef méltó utóda azoknak a nagyoknak, akik a történelem során egyházfői méltóságban díszei voltak az egyháznak és a magyar közéletnek egyaránt. Nagy tehetség, hatalmas tudás, gyönyörű adománya a szónak és a velős okfejtésnek, kimagasló felsősége a léleknek és a szívnek: ezek azok a tündöklő vonások, amelyeket az egri érsek mindenkor revelált és fényes pályáján érvényesített. Mint egy hatalmas korszaknak utolsó mohikánja, él közöttünk az isteni Gondviselésnek azzal a kegyes ajándékával is felruházva, hogy rendkívüli kort ért el, rendkívüli szellemi erőinek teljes épségében.“ Májd következőkép elmélkedik a cikk: „Nincs meghatóbb és nincs mélyebben járó hivatás a papénál, aki híven, lelkének teljes odaadásával és szivének minden gyöngéd érzelmével tölti be hivatását. A születéstől a sírig az életnek minden nevezetesebb mozzanatánál kisérője, vigasztalója a földön bolyongó halandónak. Az ember gyakran elveszti bizalmát a létért való küzdelem közepette, elveszti gyakran maga-magát is. A pap kegyes feladata az, hogy fölemeli az embert a porból, ha lehanyatlott s fölfelé irányítsa tekintetét misztikus magasságok felé, enyhítő balzsamot, feltámasztó erőt csepegtessen az elcsüggedt szivekbe. Az egri gyémántmisés püspök, a bíborral ékes Samassa József ilyen pap volt; ily igaz, nemes értelemben fogta föl és töltötte be fő- pásztori hivatását. Bizalom és erő szólt minden szavából, megértő szeretet minden cselekedetéből. Bátor volt a hitvallásban, véleményét soha el nem hallgatta, intő szavát hallatta kendözés nélkül mindenkivel szemben. Hitét védte rendületlenül, egyházát és a magyar nemzet érdekeit egyaránt szoros kapcsolatban az egyiket a másikkal és egyiket sem a másik nélkül. Rendületlenül állott őrt ama lelkes hagyomány mellett, amely Szent Istvántól maradt ránk, s amely azt hirdeti, hogy a katolikus egyház, a kereszténység és a magyar nemzet sorsa összeforrott s mindenik boldogulása ezen a földön ebből az összetartozandóság- ból fakad.“ És végül a következő szép befejezéssel végződik: „Minden nemzet hagyományainak tiszteletében él és virul; hagyományok kultusza nélkül csak a züllés következhetik. Samassa József a legszebb, a legnemesebb eszmék kultuszában élt és működött mindenha: méltó, hogy mindazok, akik áldásos működésének és egyéni nagyságának fölemelő hatását érezték és érzik, a nemzet, amelyért szive lángolt, az egyház, amelyet hűséggel szolgált, az apostoli király, akinek a nemzethez kapcsolódó szoros kötelékeit bensőbbé alakítani iparkodott, méltó, hogy lerójják elismerésüket és hálájukat iránta. A gyémántmise ragyogó fénye aranyozza be a tiszteletreméltó aggastyánnak szép alkonyát.“ A Budapesti Napló, amelyről pedig senki sem mondhatja, hogy jóbarátja a katolicizmusnak, (173. számában) szintén hosszú cikket ír az egri jubileumról és ennek keretében ezeket mondja főpásztorunkról: „Eger bíboros érsekét hatvan esztendeje szentelték fel pappá. Ez a szép jubiláns ünnep nemcsak a katolikus egyháznak, de egész Magyarországnak ünnepe. Magyarország katolikus hívői az egyház ügyeinek fáradhatatlan buzgó szolgáját üdvözlik benne, de az egész ország megértéssel és szeretettel fordul ama férfiú felé, ki egy hosszú nemes életen át, kiváló egyéniségének, jellemének, tudásának ragyogó szónoki képességeinek, páratlanul jótékony bőkezűségének adományaival szolgálta az ország közügyéit és kultúráját. Egyházának, hazájának egyaránt hü fia. Érdekes egyénisége nem lágy, simuló. ...Igazi harcos egyéniség, aki erős, hajthatatlan, meggyőződéssel, éles logikával és dialektikával egyidőben élénk részt vett a közélet harcaiban. Főrendiházi beszédei és egyéb nyilatkozatai mindig jelentős eseményei voltak a közéleti mozgalmaknak ............Ám harcos és kemény egyé nisége mellett mégsem volt tagjaaz „ecclesia militans“-nak a szó reakciós értelmében. Teológiai meggyőződései mindenkor szigorúak és hithük, de egyházának javait és érdekeit sohase kereste a más vallásúak iránti türelmetlenségben és a felekezeti harcokban. Ettől megóvta őt nemcsak az igazi krisztusi szeretet, mely egész egyéniségét áthatotta, de lángoló hazaszeretete is. Ez az igazi nemes, a gyülölségtől, felekezeti ellenségeskedéstől irtózó nemes liberalizmus tette Samassa József alakját oly nagyra- becsültté a magyar közvélemény szemében. Az egyházpolitikai harcokból, mint Róma hű fia és követője, ö is kivette részét. De azt a törekvést, mely a szentesített egyházpolitikai törvények ellen kívánta a kultúrharcot szervezni, az ország békéjét, fejlődését az állandó felekezeti izgatásba fullasztani, nemcsak nem támogatta, hanem mindenkor hevesen ellenezte. Közéleti szereplésében sohasem vezette pártos szenvedély, vagy pártérdek. Nem volt soha pártember a szó igazi értelmében; a pártokon felül emelkedve kereste hazájának üdvét és boldogulását. De hajthatatlan egyénisége, erős meggyőződése, bátor, melléktekintetet nemismerő őszintesége és szókimondása, nemcsak barátokat szerzett neki, de ellenségeket is. A politika váltakozó kérdései gyakran hozták őt ellentétbe a kormányokkal és a kormányt támogató szabadelvüpárttal.“ Hasonlókép vélekedik róla a Pesti
