Eger - hetente kétszer, 1912
1912-07-24 / 59. szám
2 EGER. (59 sO 1912. julius 24. I HOSSZÚ ÉLET Isten ajándéka; az áldásos munkában eltöltött hosszú élet meg éppen különös kegye az Urnák,aki ebben csak választottait részesíti. Hatvan életév már magában véve is nagy idő, melyet tartamánál fogva is meg- illetődéssel nézünk. Két emberöltő ez, de amelynek egyikébe az alapot rakó gyermekség és a szellemet fejtő ifjúkor is beleesik. — Ámde olyan hatvan év, amely az élet szakadatlan munkájában telt el, valóban kivételes ritkaság. Ha pedigy olyan tizenkét lusztrum tartamát és tartalmát tekintjük, mint aminő az egri bíbornok-érsek primiciája és mai gyémántmiséje között lefolyt, valósággal meg kell döbbennünk a szinte megtörhetetlen szellemi és testi erőknek s azok kifogyhatatlan hatóképességének láttára. Ezért lehetett 8a- massa József dr. mindig egy, mindig ugyanaz. Semper idem. Egyszerű a külsőségekben, emelkedett a lélekben mint fiatal pap, mint egyetemi tanár, mint képviselő, mint püspök, mint érsek és betetőzésül mint Krisztus Egyházának bibornoka. Ezerszer megalkotott jellemrajzának legerősebb vonásai, melyek soha és senkinek figyelmét el nem kerülhették: nagy szeretete Egyháza és Hazája iránt. Mindenkor ezt hirdeti mint szónok a pünkösdi tűz nyelvével; ezt élesztgeti országos figyelmet keltő körleveleiben, midőn erős és ragyogó tollával termékenyítőén szánt végig a közélet ugarán; ezt tanítja végre tetteivel, példájával is két emberöltőnél hosszabb idő óta s mindenkor a köztisztelet és a közérdeklődés gyújtópontjában. Széchenyi Pál kalocsai érsek jut eszünkbe, midőn a koronázási jubileum Te Deumán és az Erzsébet fogadalmitemplom alapkő-letétele alkalmával a koronás magyar királyhoz szól; Tele- kessy szelleme ujul meg, midőn százezer és százezer gyászoló magyar között örök nyugvó-helyére kiséri Kossuth Lajost... Csoda-e, ha egyedül őt tartják méltónak arra, hogy II. Eákóczy Ferenc hamvainak hazahozatalakor, az ország szívében gyászmisét mondjon, — mikor már három évtizeddel azelőtt is ő tolmácsolta nemzetünk fájdalmát a haza bölcsének koporsójánál? r Es hazaszeretetével elválhatlan kapcsolatban van Egyházához való ragaszkodása, melynek tiszteletet parancsoló ruháját 13 éves kora óta viseli. Hatvan éves áldozópapságából 41 évet mint főpásztor töltött dúsan kamatozó egyházkormányzati tevékenységben és máj d- nem 40 éve, hogy Eger érseki székén van, melynek hagyományos tekintélyét bíbornoki méltósággal növeli hat év óta. Mint 'politikus is mindig az Egyházat és Hazát szolgálta, kezdettől fogva általános figyelmet, majd általános elismerést keltve képviselőházi és főrendiházi beszédeivel. Mint szónok egyike a legismertebbeknek s a magyar főrendiháznak mindig ünnepe volt, ha Eger érseke felszólalt. A nagy lélek mélységeiből csak úgy hordta fel az igaz gyöngyöket, mindenkor könnyedén, fáradság nélkül. Hallgatói pedig kivételes figyelemmel várták, hogy mikor bukkan fel ismét egy-egy igaz gyönggyel. Nem csillogó üveggyöngyökben gyönyörködhettek,hanem az igazság legértékesebb gyöngyeiben, melyeket csak nagy tudás, nagy tapasztalat, mélységes lélek termelhet. Tudásánál csak tapasztalata, tapasztalatánál csak szónoki ereje nagyobb. Igazságainak súlya és nagysága szinte elemi erővel ragadta meg a gondolkodó hallgatókat s éles következtetéseiből levont Ítéletei valóságos sarkigazságok. Az Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesület valóban nagy hálára kötelezte a magyar retorikát avval, hogy a mai ünnep alkalmából, két hatalmas kötetben kiadta a Samassa József dr. beszédeit. Beszédeinek, körleveleinek stílusa sajátos. Olyan, mint egyénisége, aki nem téveszthető össze senki mással. Nyelvezete tömör, lapidáris, súlyos. Olyan, mint igazságai; olyan mint a latinban Tacitus, kinek klasszicitásáért éppen úgy lelkesedik, mint rendíthetetlen igazságszeretetéért. A politikában mindenkor hajthatatlan példakép volt a mély értelemmel fölkutatott igazság védelmezésében. Valamint sohasem törekedett arra, hogy politikai pártvezér legyen, úgy viszont határozott önállósággal járt az igazság ösvényén, semmit nem engedve a párt- politikai deszpotizmusnak. Népszerűbb tudott volna lenni, ha nem ilyen in- tranzigens, de igazságszeretőbb — nem. Igazságszereteténél csak kötelességteljesítése nagyobb. Betüről-betüre igaz, ugyanis, amit ő maga mondott: „Kötelességem teljesítésében nem ingatott meg semmi; nem tántorított meg szó, sem félelem, sem akadály“. A kötelességteljesítést sohasem tartotta és ma sem tartja érdemnek a gyémántmisés bibornok-érsek, mig viszont egész életének példájával bizonyítja, hogy a munkaszeretet egyik legbecsesebb sajátja az embernek. Legteljesebb bizalmával csak igen ritkán és keveseket tüntet ki. Dicsérni csak kivételesen szokott, de a szigorú bírálatot önmaga irányában alkalmazza legszigorúbban. És szóljunk végre arról, amelyről legkevesebbet beszélnek, mert ő maga sem akarja, hogy hirdessék: áldozat- készségéről. A legutóbbi hiteles kimutatás szerint hat és félmilliónál nagyobb az az összeg, amelyet Samassa József dr. egyházi és egyéb célokra, közművelődési intézményekre és a jótékonyság oltárán áldozott. Az országszerte mutatkozó hódoló tisztelet és egyházmegyénk ragaszkodó szeretete mellett mégis az enyhített szegénység hála-könyei a legértékesebb gyémántok, amelyek Samassa József dr. erényeit gyémántmiséje napján legékesebben díszítik.
