Eger - hetente kétszer, 1912
1912-07-20 / 58. szám
4 EGER. (58. sz.) 1912. julius 20. Eger, 1912. julius 19-én. Tájékoztató. Julius 20. A hevesvárm. jegyzők gyűlése Egerben. „ 20. Eger város közgyűlése. „ 20. Katonai utóállítás Hatvauban. „ 22. Országos vásár Verpeléten. „ 26. Szt. Anna-buesú. „ 29. Országos vásár Apcon. Aug. 3. A Polg^ Lövésztársulat nyári mulatsága. „ 4. Országos vásár Tiszanánán. „ 5. Hónapos állatvásár Egerben. „ 5. A hatvani főszolgabíró tárgyalási napja Apczon. „ 5—6. Országos vásár Pásztón. „ 7. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Tiszaszőllősön. „ 8—9. Országos vásár Tiszafüreden. „ 12. A közigazgatási bizottság ülése. „ 12. A pétervásárai főszolgabíró tárgy, napja Eeesken. „ 13. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Gyöngyöspüspökiben. „ 15. Nagyboldogasszony. A XII. Katolikus Nagygyűlés. Az Országos Katolikus Szövetség Zichy János gróf elnöklete alatt igazgató-tanácsi ülést tartott, melyen többek között elhatározták, hogy a XII. katolikus nagygyűlést november hó 10—12-ike között rendezik. Az előkészítő bizottságot a következőkép alakították meg: Zichy János gróf elnök, Zsembery István dr. ügyvivő alelnök, Giesswein Sándor, Várady L. Árpád és Ziinszky János alelnökök, Hindy Zoltán igazgató, Ernszt Sándor, Mihályfi Ákos dr. és Szebeny Antal dr. bizottsági tagok. Anyakönyvi kinevezés. Hevesvármegye főispánja a felsőtárkányi anyakönyvi kerületbe Gombos Ferenc jegyzőgyakornokot, a gyöngyös- püspökii anyakönyvi kerületbe pedig Szeifert Lajos oklev. segédiegyzőt anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki. Templom-megáldás Tiszadobon. Amit egykor Andrássy Aladár gróf halálos ágyán bíbor- nok főpásztorunknak megígért, hogy t. i. Tiszadobon templomot épít, most az özv. grófné valóra váltotta. Vasárnap adták át fenséges hivatásának a szép kis templomot, melyre a grófné körülbelül 38—40,000 koronát áldozott. Az örömnapon, melyre már évek óta várt, rokonának, Windischgrätz hercegnének temetése miatt nem jelenhetett meg. Az Andrássy-csa- ládból Andrássy Gyuláné grófné jelent meg a megáldáson, amelyen részt vettek még az uradalom tisztviselői, a hatóságok és az egyházak küldöttségei. A megáldást és a szent misét Petrovics Gyula nyíregyházi apát, espe- resplebános végezte a vidéki papság segédletével, a szent beszédet pedig Viezer József bashalmi plébános mondotta. A hitközség tá- j viratban üdvözölte az építtető grófnét és bíbor- nok-főpásztorunkat. Halálozás. Részvéttel értesülünk, hogy Módos János Máté dr. irgalmasrendi tag és kórházi orvos életének 75-ik, szerzetes életének pedig 39-ik évében, julius hó 18-án reggel 6 órakor meghalt. A boldogultat az Irgalmasok rendházából szombaton, julius hó 20-án délelőtt 10 órakor kisérik utolsó útjára a „Szent Dónát“- ról nevezett sírkertbe. — Ezzel kapcsolatban jelentjük, hogy Koiier János dr. a gyöngyösi alapítványi közkórház igazgató-főorvosa is meghalt e hó 16-án. A boldogult 66. évet élt és Hevesvármegye törvényhatósági bizottságának virilis tagja volt. Halálával nagy veszteség érte a közéletet és különösen Gyöngyös város társadalmát, amelynek érdekeiért igen sokat fáradozott. Jegyző-gyűlés. A Hevesvármegyei Községi és Körjegyzők Egylete — mint már említettük — Egerben, a vármegyeház kistermében, szombaton (jul. 20-án) d. e. 11 órakor rendes közgyűlést tart melyet d. e. 10 órakor választmányi ülés előz meg. A közgyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki jelentés. 2. A megüresedett elnöki állásnak választás utján leendő betöltése s ezzel kapcsolatban a többi tisztviselők lemondásának tárgyalása. 3. Jelentés az előző közgyűlés határozatainak végrehajtásáról és a bizalmi kérdés tárgyában előadói javaslat. 4. A nyugdíjszabályrendelet módosítása tárgyában szerkesztett elaborátum bemutatása. 5. Az 1911. évi pénztári számadások megvizsgálása. 6. Az 1912. és 1913. évi költségvetési előirányzatok bemutatása és ezzel kapcsolatban intézkedés a hátralékos tagdíjak behajtása iránt. 7. Az Országos Központi Egyesület elnökségének megkeresése az országos központi egyesület alapszabályainak módosítása tárgyában és ezzel kapcsolatban a nyitravármegyei egyesület javaslatának tárgyalása. 8. A jegyzők árvaház-egyesületének megkeresése az alapító-tagok sorába leendő belépés tárgyában és az igazgató-tanácsba egy tag kiküldése. 9. Szabályrendelet tervezet bemutatás a községi előljárósági tagok részére, hivatalos kiküldetések alkalmával fizetendő napidijak és költségek megállapításáról. 10. A hevesi járási fiókegylet elnökének megkeresése a jegyzők részére drágasági pótlék megállapítása tárgyában. 11. A hevesi járási fiók-egylet közgyűlési jegyzőkönyvének bemutatása. 12. A tiszafüredi járási fiók-egylet közgyűlési jegyzőkönyvének bemutatása. 13. A jövő közgyűlés helyének j kijelölése. 14. A közgyűlés előtt beérkezett indítványok tárgyalása. A sorozás határideje. A véderőíörvény szentesítést nyervén, akként intézkedett a kormány, hogy az idei sorozást aug. 12. és okt. 5 dike közötti időben kell megtartani. Heves- vármegyében, amint illetékes helyről értesítenek, tekintettel az aratási munkálatokra, csak augusztusmásodikfelében, helyesebben augusztus végén kezdik a sorozást. A végtelen pör. A hírhedt Éliássy-bank emléke ismét kisért. A fővárosban megjelenő lapok szerdai számának törvényszéki rovatában ugyanis — úgy látszik közös forrásból — több-kevesebb szó esik a vagyonbukott Egri Kereskedelmi és Iparhitelintézetnek immár a végtelenségig húzódó pőréről. Reánk, egriekre nézve mindössze csak egy sor az újdonság ezekből a közleményekből, az t. i. hogy „az Ítélet ellen az összes alperesek fölebbezést jelentettek be.“ Ezt nem tudtuk eddig, tehát ezennel tudomásul vesszük. Nem állhatjuk meg azonban, hogy a közleményeknek a pör történetére vonatkozó részében levő hibákra rá ne mutassunk. Valamennyi közlemény így kezdődik: „Tíz évvel ezelőtt az egri Kereskedelmi és Iparhitelintézet pénztárosa, Éliási János több mint 700,000 korona elsikkasztása után Amerikába szökött.“ Hát ez nem így igaz. Az eset nem tíz, hanem tizenkét évvel ezelőtt történt, nem is a pénztáros, hanem a főkönyvelő követte el a sikkasztást, akit nem Éliási Jánosnak, hanem Éliássy Ferencnek hívtak és nem Amerikába szökött, hanem 1900. év február 28-án főbelőtte magát és meghalt. Hasonlóan gyönge lábon jár az igazság a közleményeknek ebben a részében is: „A felpörösök, (a károsodott részvényesek és betevők) minthogy az egri törvényszék területén működő bírák közül is többen érdekelve voltak, idegen bíróság delegálását kérték a Kúriától. A Kúria a kérelemnek helyt adott s az ügy elbírálására a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéket delegálta. A pör azután megindult.“ Ez is tévedés. A pör már előbb indult meg és az egri törvényszék is, és az Ítélő tábla is hozott benne Ítéletet, amelyeket a kir. Kúria 1904-ben feloldott s ennek alapján küldte ki az igazságügyminiszter a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéket, mint kereskedelmi bíróságot a pör elbírálására. Végül az is nagy tévedés, hogy: „a minap végre Ítéletet hozott a törvényszék Gallia bíró referálása alapján s az elsikkasztott összeg egyetemleges megtérítésére kötelezte a csődbe ment pénzintézet összes igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagjait.“ Először is nem a „minap“, hanem 1911. dec. 22.-én kelt ez az Ítélet; másodszor nem az összes elsikkasztott összeg erejéig, hanem csupán a minden kétséget kizáróan beigazolt 243,388 K 98 fillérnyi azon sikkasztásokra Egy óriási vagyon nagy terhe nehezedett rám, s egy reménytelen, célját vesztett élet, melynek sivársága kétségbeejtő ridegséggel árasztá el egész lényemet. Egyedül voltam, olyan nagyon egyedül, mint a halott, kit ismeretlen földben temetnek el idegen nép között, s nem megy jeltelen sírjához egyetlen lélek sem, hogy szerető imájával megkönnyítse álmát az alant szendergő elhagyatottnak. A múlt fényéből csak az emlékek halvány sugára maradt rám, s egy kézzel írott, díszkötésbe foglalt könyv. Ezt kaptam tőle menyasszonyi ajándékul, s vele egész lelkét, minden királyi gazdagságával együtt. Naplószerii följegyzések voltak benne; fényes gondolatok, nemes, nagy tervek az elkövetkezendő, boldog életre. Ebből a sok apró- betűs, sűrű sorból nyertem erőt, hogy nem dobtam el gyáván magamtól a sivár életet; a terveket, melyek ragyogva emelkedtek ki a telkemet borító szomorú homályból, most már nélküle, egyedül hajtottam végre. Őseim nagy vagyona lehetővé tette, hogy mindet a sok nemes alapítványt létesíthettem, melyek oly sok szenvedőnek, nyomorultnak, elhagyatottnak könnyét szárította föl. De nem tudtam köztük maradni, fájt a szivemnek annak a rettenetes sok nyomorúságnak a látása, mely a betegágyakból felém kiáltott ; égette lelkemet az a sok hulló könny, mely forró csókok között öntözte kezeimet. Boldogságot, mosolyt, verőfényt akartam látni magam körűi, hogy össze ne roskadjak véres keresztem alatt, s magamnak csak annyit tartva meg, hogy szükséget ne lássak, mindig erősebben alakult ki lelkemben a vágy, hogy ifjú, gondtalan lánykákat tanítok idegen nyelvekre; s míg az én szivem az örök tél zsibbasztó fagyában dermedt, körülöttem szüntelenül ragyogott az ifjú tavasz mosolya. Kedves, boldog gyermekeim, önök adták meg nekem a megnyugvást. Ide hozták bájos ifjúságukat, mint szép kis tündérek. És az én szegény szívem oly hálás ezért! Míg a bodros fejecskéjük ráhajolt Íróasztalomra, és végezték fordításaikat; mig üde ajkuk hibásan ejtve ki a szókat, idegen nyelvvel küzdve csacsogott velem: addig én is nyugodt, boldog voltam. Hiszen az is boldogság, gyönyörködni a más boldogságában! — Kis tündérkéim — valóban azok voltak, — akaratlanul, tudatlanul az én jótékony angyalaimmá szegődtek, mert azok a borítékok, melyeket Íróasztalom fiókjába csúsztattak, tartalmukkal együtt a templom szegény-perselyébe jutottak; de sok nyomorult áldja ezért önöket! Mégsem lett célját vesztett az én életem se! Az irigyelt, ünnepelt büszke, szép Berendy Mártha grófnő helyét az ismeretlen, szegény madám foglalta el, de ki tudja, nem leszek-e így boldogabb ott, — végzé be szavait, fehér kezével az ég felé mutatva. Én pedig ifjú, ábrándos szivemnek egész melegségével vontam szívemre azt a szép, azt a jóságos kezet, és forró csókokat hintve rá, szavak helyett e néma hódolatba öntém szívem mély érzelmeit. . . ... Ti pedig tiszta, rezgő szavú harangok, búgjatok mélabús kongással a napsugaras légben; fehérszárnyú angyalkák lebegjetek le puha libbenéssel, és vezessétek ezt a gyönyörű, ragyogóan tündöklő lelket a fölséges Úr elé, hogy méltó, nagy jutalmát elvegye a Boldogság Országában ! Alpesi Rózsa.
