Eger - hetente kétszer, 1912
1912-07-10 / 55. szám
1912. julius 10. EGER. (55. sz.) 3 HÍREK. Eger, 1912. julius 9-én. Tájékoztató. Julius 10. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Gyöngy östarjánban. „ 10. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Sarudon. „ 15. Országos vásár Hevesen. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Füzesabonyban. „ 15. A hevesi főszolgabíró tárgyalási napja Tarnaméran. „ 15. Pétervásárai főszolgabíró tárgyalási napja Mátramindszenten. „ 20. A hevesvárm. jegyzők gyűlése Egerben. „ 20. Eger város közgyűlése. „ 20. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 22. Országos vásár Verpeléten. « 26. Szt. Anna-bucsú. „ 29. Országos vásár Apcon. Kitüntetés. Az Országos Dalegyesület vezetősége Balkay Bélát, az egri Polgári Dalkör volt elnökét, aki a dalművészetnek lelkes barátja és a magyar dalos-egyesületek érdekeit három évtizede szolgálja, ezüst éremmel tüntette ki. A színház szubvenciója. Eger város az uj szinház építésekor 30,000 K államsegélyt kapott a kultusz-minisztertől olyformán, hogy ezt az összeget 10 éven át, évi 3000 K-ás részletekben folyósították. Az utolsó részlet az idén járt le és a város — mint köztudomású — újból folyamodott ezért az államsegélyért. A vallás- és közoktatásügyi miniszter most arról értesítette a várost, hogy a kért 30,000 koronát, a szinház fenntartása címén, újból folyósította és pedig ugyancsak 10 évre felosztott 3000—3000 koronás részletekben. — Bizony nagy kár, hogy erről az újabb szubvencióról előre nem tudhattunk; akkor nagyobb, vagy legalább díszesebb külsejű Színházat építhettünk volna. Választások. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége az idén Győrött tartotta évi rendes közgyűlését, mely alkalommal a Szövetség igazgatóságába Setét Sándor dr. ügyvédet, egri lap- szerkesztőt is beválasztotta. — Eger város Villamos-telepének igazgatósága a telep másodkönyvelőjévé Kiss Kálmánt, az egri Agrár-takarékpénztár hivatalnokát, választotta meg. Köszönetnyilvánítás. Mindazon igen tisztelt rokonaink, barátaink és ismerőseink, akik Istenben boldogult férjem, illetőleg édes atyám elhunyta alkalmából rész vétők kel és a temetésen való megjelenésökkel bánatunkat enyhíteni szívesek voltak, fogadják ez úton hálás köszö- netünket. Özv. Szalay Miklósáé, Szaiay J. Gábor. A hadsereg köréből. Katonák az aratáson. Az Egerben állomásozó cs. és kir. 60. gyalogezred legénységéből azokat a földmíves ifjakat, akik elaggott szüleiknek segítenünk, az aratás végzésére engedélyt kértek, jűlius 7-től július 27-ig szabadságolták. — A honvédség dandár- gyakorlatai. A 77. számú honvéd gyalogdandár jólius hó 23,-ától kezdve 10 napon át Egerben és környékén dandár-gyakorlatokat tart. — Az önkéntesek összpontosítása. Az egri cs. és kir. 60. gyalogezrednél csapat-szolgálatot teljesítő önkénteseket vasárnap reggel Losoncra vezényelték és csak a nyári nagy-gyakorlatok előtt jönnek haza. — A házi-ezred áthelyezése. Értesülésünk szerint báziezredünket, a cs. és kir. 60. gyalogezredet, áthelyezik Budapestre és helyébe a megyei gyalogsági laktanyába is honvédek jönnek. A házi-ezredből mindössze egy zászlóalj marad Egerben, melynek laktanyája — épp’ úgy, mint amikor Wienben állomásozott az ezred — a Trinitárius és a Szarvas kaszárnya marad. Tüzrendészeti felügyelők gyűlése. Vármegyénk járási tüzrendészeti felügyelői, Jászberényi Miklós várm. tüzrend. felügyelő elnöktése mellett, vasárnap értekezletet tartottak Párádon. Az értekezleten megbeszélték az idei tüzrendészeti szemlék idejét és mikéntjét, továbbá a Várm. Tüzoltószövetség jövő megerősítésének tervét tárgyalták meg behatóan. Kamarai hírek. A miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara értesíti az érdekelteket, hogy a kereskedelemügyi miniszter hatályon kívül helyezte azt a rendeletét, amely szerint a közúti célokra szükséges kőanyagok vasúton csakis február 15—augusztus 15-ke között voltak szál- lítandók. — Miskolczon f. év őszén megnyílik a m. kir. állami vas- és fémipari szakiskola. A szakiskola négy évfolyamos. A végbizonyítványt nyert tanuló, mint segéd, munkakönyv váltására, két évi segédeskedés után a gép-, épület- mü- lakatos és kovács ipar önálló üzésére jogosult. Az iskolába felvesznek oly tanulót, aki legalább 12 éves, ép, egészséges és az elemi iskola hatodik, vagy a polgári iskola (gimnázium, reál) második osztályát sikeresen végezte. De felvételre jelentkezhetnek azok is, akik az iparostanonciskola III. osztályát elvégezték. Az iskolába nem kell se Wiratási, se tandíjat fizetni, sőt a Kereskedelmi és Iparkamara azon igyekszik, hogy az iskola internátnssal, ösztöndíjakkal s más kedvezésekkel birjon. A felvételt kérő bélyegnélküli folyamodványok az iparoktatási főigazgatóhoz (Budapest, VIII. József- körut 2. sz.) nyújtandók be f. évig augusztus hó 1-ig, de a miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara is közvetíti ezt, valamint a hozzá fordulóknak bővebb felvilágosítást nyújt. — A cs. és kir. közös hadügyminiszter kórházi fehér- nemüek és papucsok szállítására pályázatot hirdet. Az ajánlatok legkésőbb f. évi julius hó 20-ig nyújtandók be. A vásár. Hétfőn és kedden zajlott le az egri nyári vasár, mely az idén szokatlanul nagy arányú és élénk volt. A baromvásárban különösen a lovaknak volt nagy kelete, melyből a kínálat is bőséges volt. A kirakodó vásár — ami már régen nem történt — az egész belső vásárteret megtöltötte. Sátor sátort ért és közöttük a vásároló közönség sokadalma nyüzsgött. Az idő is kedvező volt a vásárra és így most már senkinek sem lehet panasza a vásár ellen, még azért sem, hogy az — nem vasárnapon van!. .. Cigányháború. Az országos vásárra hétfőn rendkívül sok cigány jött Egerbe, akik azután a külvárosi korcsmákban nagy dáridót csaptak. A vasútnál levő Prezenszky-féle vendéglőbe is jutott belőlük; itt azonban a Visznekről jött Balog Miklós és famíliája összeveszett az eger- szalóki Lakatos-haddal és nagy verekedést rögtönzött. A cigányokat persze a rendőrök szétkergették, Lakatosékat be is kisérték a városházára; Balogék azonban elmenekültek. Este 8 és 9 óra között a rendőrség kikisérte a városból Lakatosékat is és a Kerecsendi-uton szélnek eresztette őket. Kis vártatva azonban vadul vágtatva rohantak vissza Egerbe a szabadon bocsájtott cigányok és elpanaszolták, hogy a Kerecsendi-uton, a Kőlyuknál a Balog-familia lesben állva várta őket és amint odaértek, fejszékkel, karókkal ütötték-verték őket. A cigányok közül több asszony megsebesült, egy 6 hetes kis leánynak, Kis Erzsébet karcagi cigányleány törvénytelen Rózái nevű gyermekének, bottal bezúzták a fejét, úgy, hogy a szerencsétlen haldoklik a kórházban. Balogék persze ismét elmenekültek és így előbb össze kell fogdosni őket, hogy a bűnügyi vizsgálatot megindíthassák ellenük. Apró krónikák. A cséplőgép áldozata. A múlt héten véres szerencsétlenség történt a Tiszakanyarulatain hordozom végig; azokon, melyeket megtesz, mielőtt a „kincses“ Kolozsvárt ketté szelné. A templom körött levő temetőbe, az egykori apátsági udvarba, halottat kisérnek be, lehet mondani, nem kevesen. A beszentelés alatt csak a pap és kántor hangja hallatszik. Természetesen latinul végzik a szertartást. És én irigyen nézem a lassan lefelé eresztett koporsót. A benne nyugvó, már elérte célját. Ám nem sokáig irigylem. A holtat kísérők tömegéből innen is, onnan is az oláh nyelv hangjait hozza felém a napesti szellő. Ez elől pedig mindig menekülök, ha tehetem. Csaknem futok már az apátsági domb meredekén lefelé, elkerülöm még a falut, Kolozsmonostort is, és a Szamos felől igyekszem be vissza a „kincses“ városba. A barátom, kivel többször teszek kirándulást a környékre, s aki most is velem volt, nehezen, libegve fut utánnam. Követni alig tud; utolérni nem bir, de most nem is akar. Tudja jól, hogy az efféle alkalmakkor egyedül szeretek lenni. A „Török vágás“-nál — amelyen, a monda szerint, a törökök a Szamos vizét akarták elvezetni, hogy a várost megfosszák vizétől, — megállók, s itt a Rá- kóczy-űt elején, a magyar urak villáinál várom be barátomat. Alig ér mellém, mindketten villámgyorsan ütjük fel fejünket. A „Fellegvárából, talán engesztelésül a monostori megbántásért, merészen vág be a gyalui havasok felé a tárogató hangja; „Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt. . .“ Nem futok már! — Még este 9 óra is a „Török vágás“-nál talál. És megbocsátok a szegény kolozsmonostori oláhoknak még azért is, hogy bár tudnak, de nem akarnak magyarul beszélni. Majd beszélnek az utódaik, —■ igy fűzöm ábrándjaimat ; — vagy ha nem: összetörik őket „Hunyadnak karjai“. . . . A Mátyás-szobornak ezen este 10 órája után, nem négy, hanem öt mellékalakja volt. Az ötödik én voltam. Levett kalappal álltam a szobor tövénél. A téren csak a posztoló rendőrök csizmakopogása hallatszott; ez a város — kiváltkép a Mátyás tere — ilyenkor már pihen. És vártam, hogy Mátyás elvágtasson a lován Monostor felé. És még ha néhanapján el-elkerülök a „kincses“ Kolozsvárra, ma is úgy találok mindent, mint ama napon. És belátom, hogy álmaimból ekkor zavart föl, ébresztett másodszor csalódásra a tárogató! . . . * Az Isten keze Egeiie vezérelt. Az elmondottakat már vastagon borította be a napok, betek, hónapok hervadó levele. Emlékek lettek ezek is. Csendesen aludtam; álmodtam ismét, mint azokelőtte. A múlt hetekben azonban, talán most nem csalódásra, harmadszor rázott föl a legszebb magyar hangszer. A kaszárnya ablakából sírta ki Dobó városába „egy császár katonája“ a legszomorúbb, szivet facsaróbb magyar nótát. Tudjátok-e mit? Azt, hogy: „Bákóczynak dicső kora Nem jön vissza többé sóba! . ..“ — Mintha csak a majtényi síkon járnék 201 évvel ezelőtt, s ott hallanám a vén, hajlott, őszbajú, könytől barázdált arcú kurucnak hattyúdalát; „A magyarnak diesö kora Nem jön vissza többé soha . . .“ ? És e naptól kezdve nem tudok többé nyugodtan aludni. Egri apród.
