Eger - hetente kétszer, 1912
1912-06-26 / 51. szám
1912. junius 26. EGER. (51. sz.) 3 Majd így folytatja: „ . . . nem vagyunk olyan koldusok sem, hogy nem tervezünk többet, mint filléreinkkel egyesek nyomorúságának az enyhítését. Ha csak ez volna a célunk, akkor semmi szükségünk nincs a titokzatosságra, akkor azokat a filléreket, amelyek rendelkezésünkre állanak, nyilvánosan és kér- kedően dobhatnánk a nagy tengerbe, mint annyi meg annyi ezer jótékonysági intézmény. Ám mi nem a felületen akarunk gyógyítani a kuruzsolás alamizsnáival, hanem a gyökerekből akarjuk a rothadást kipusztítani . . . Egy uj társadalmi rendnek a fundamentumát építgetjük ; — szükségünk van a titokzatosságra, mert ennek a varázsa hatványozza összetartásunkat s így erőnket is, mert a régi rend konok őrei és féltékeny hatalmai kéjes örömmel és megriadt elszántsággal üldözik az uj élet alapozóit. Csak ezért van szükségünk a titokzatosság leplére.“ Alább ismét így ír: „ A szabadkőművesség nem arra való, hogy könyöradományokkal ámítsa az emberiséget, ezt a humanitárius egyletekre bízza, hanem mint filozofikus és progresszív intézmény arra törekszik, hogy a profán társadalmi rendszert, mint a boldogtalanság végső okát, megszüntesse s helyét a szabadkőmives állami és társadalmi rendszer foglalja el.“ A történelmet így definiálják: A történelem nem más, mint a gazdagok és szegények osztályharca. . . . „Mi hiszünk a világ megváltásában az eljövendő jóban, boldogságban — de ez a megváltás, ez a boldogság csak erről a világról való lehetu. „Minden vallás klérusával szemben állónak hirdeti magát... a szabadkőmívesség és nyíltan felveszi a harcot ellenük s folytatni fogja addig, amíg győznie sikerül“. — „Egyik gróf azt ajánlja nekünk — mondja egyik szabadkőműves — hogy térjünk vissza Krisztushoz... Melyik Krisztushoz vájjon ? Ahhoz térjünk-e vissza, akinek nevében hazánk vagyonának egy tetemes részét tartják megszállva. A kereszténység ma maga is annyira távol esik Krisztustól, mint a XX. századnak grófjai a honfoglalás vitézeitől . . .“ Azután szól könyvünk Írója a szabadkőmí- vességnek a tanitás terén való destruktiv törekvéséről. Idevágó idézetei közül érdekesebbek: „ . . . Gondosan kell ügyelni gyermekeink tanulmányaira, hogy tapintatosan ellensúlyozhassuk a gyermek leikébe csepegtetett felekezeti szellemet. . .“ Fáber Oszkár Írja a következőket: „ . . . Tőlem a gyermekek soha sem hallanak egy biztató szót Istenről, vallásról, imádságról.“ Nem folytatom tovább, hanem vegye meg minden katolikus ezt a könyvet'; ismerkedjék meg azzal a nagy halom adattal, hogy e vakondok munkát megismerje. Aztán cselekedjünkI Kövessük Miklóssy tanácsait, mert, úgy látszik hiába’ várjuk a . . . belügyminiszter méltó válaszát. HÍREK. Eger, 1912. junius 25-én. Tájékoztató. Jun. 27., 28. Gyakorlati tanítás a rk. tanítón8képzSben. „ 29. Péter és Pál ünnepe. „ 29. Te Deum a fSgimnáziumban és f8reáliskolában. „ 29. A tűzoltók nyári mulatsága. Julius 1. Kispapok fölvétele. „ 1. A hatvani főszolgabíró tárgyalási napja Horton. „ 1. Hónapos állatvásár, Egerben. „ 5. Katonai utóállitás Egerben. „ 6. Eger város közgyűlése. „ 8. A közigazgatási bizottság ülése. „ 8—9. Országos vásár Egerben. Iskolai évzárók. Eger nagy mértékben iskolaváros és igy érthető, hogy életében fontos az iskolák Szilveszter-napja. És ekkor is fölhangzik a sok ezer gyermek és ifjú ajakéról a Te Deum, éppen úgy, mint a polgári év befejezésekor. Egész évi munkájának eredményét mérlegeli, állapítja meg ilyenkor az iskola, mely a nagy nyilvánosság előtt is szívesen bemutatja, hogy mit tett a gyermeki, az ifjúi lélek fejlesztésére. Ezért az iskolai évzárók nemcsak száraz, tartalom nélküli ünnepek, hanem az ifjú lelkek meleg szeretetével ünneppé avatott pirosbetüs napok, amelyekre mind’g egyenlő szeretettel emlékezik nevelő és tanítvány. A siketnéma-lntézet évzárója pénteken délelőtt volt és persze, mint minden más évben, köny- nyekig megható eredménnyel. A sok szerencsétlen gyermek, az intézetben töltött éveihez képest, több kevesebb eredménnyel sajátította el és mutatta be az emberi gondolatközlésnek legalkalmasabb eszközét: a beszédet. Mlinkó István igazgatónak szinte fölösleges volt megköszönnie a közönség érdeklődését, mert hiszen, aki még az ő munkájukat sem méltányolja, nem lehet finom lélek. A vizsgálat után nagy elismeréssel adózott a közönség a szép kézimunka és rajzkiállitásnak is, mely a vezetés helyességéről, s az iskola gyakorlati irányú működéséről tett bizonyságot. Az angolkisasszonyok rk. felsőbb leányiskolájának záróünnepsége, mint minden más évben, most is olyan magas színvonalú volt, aminőnél előkelőbbet és tartalmasabbat alig nyújthat leány- nevelő-intézet. A dús programúiból, melyet az előkelő, díszes közönség végig élvezett, csak egy-két számot említünk meg. Plank Sarolta zongorajátéka (Robin des Bois) meglepő technikájával hatott, mig Nikolics Anna száma (Saint- Saéns: Gavotte) egyenesen azt a hatást keltette, hogy nem iskolás leány, hanem bevégzett művésznő ül a zongora mellett. Nagyon kedves volt Horkovics M. és Losonczy E. éneke (A dalköltők) és sok őszinte tapsot váltott ki a Bez- nák Edit szavalata (Yáradi: Stella Maris). A Tündér-királykisasszony c., pompásan rendezett látványos dalműben különösen kivált a két főszereplő: Böhm Márta és Megó Klárika. A mély érzéstől, szeretettől és hálától sugárzó búcsúbeszédet Liltomericzky Zóra YI. o. benlakó növendék mondotta, mely után Begovcsevich Róbert püspök szólott a jelenvoltakhoz. Az előkelő közönség, mely zsúfolásig megtöltötte az intézet tágas dísztermét, a legnagyobb elismeréssel távozott a záróünnepségről. Az elismerő nyilatkozatok egyaránt szólották az intézet előkelő szellemének, elméleti és gyakorlati nevelő-irányának. Ez utóbbiról különben is fényes tanúbizonyság volt a növendékek gazdag és gyönyörű rajz- és kézimunka-kiállítása, amely még értékesebb volt, mint a tavalyi, lapunkban részletesen ismertetett kiállítás. A rk. érseki tanítóképző Te Deum-ja vasárnap reggel volt és az évzáróünnepen — mely a Himnusszal kezdődött s a Szózat éneklésével fejeződött be — Venczell Ede igazgató intézett mélyenjáró beszédet a most végzett növendékekhez, ellátván őket búcsúzóul olyan tanácsokkal, amelyeket ha követnek, mindenkor büszkeségei lehetnek az alma maternek. A rk. és áll. elemi iskolák is vasárnap tartották a Te Deumot, s utánna osztották ki a jutalmakat, bizonyítványokat. Az áll. polgári leányiskola Te Deumja ma reggel 8 órakor volt s utánna 9 órakor tartották a gazdag műsoru záróünnepet nagy közönség jelenlétében. A 16 számból álló műsor kiválóbb pontjai voltak: három magyar, két német és 5 két francia szavalat, melynek mindenike dicséretes készültségről tanúskodott; a sikerült karok és magánénekek között különösen ki kell emelnünk Az egri nők c. daljátékot, melynek magánénekszámait igen szépen énekelték Szabó Erzsébet IV. és Kertész Ella III. o. tanulók, utóbbi egy sikerült zongoraszámmal is sok elismerő tapsot kapott. Hanák Sarolta Erkel-Ábrányi Bánk-bánját játszotta meglepő technikával és zajos elismerést keltve. A végzett növendékek nevében Harsányi Margit búcsúzott igen szép beszéddel, melyre Szétsényiné Gyürky Ilona igazgató valóságos parenezisben válaszolt, tartalmas utravalót adván ebben a távozó leánykáknak. A jutalmak kiosztása után e szépen fejlődő iskola gazdag kézimunka- és rajz kiállitását tekintette meg a díszes érdeklődő közönség. Az egri középiskolákban az iskolai évzáró ünnepségeket junius hó 29-én tartják meg. És pedig: A kát. főgimnáziumban reggel 8 órakor szentmise lesz az intézet templomában, mely alkalommal a főgimnáziumi énekkar válogatott miserészleteket énekel Brunner-, Deschexmeier-, Viadana-, Hohnerlein-, Kalovits- és Molitortól. Gloria és Credo choraliter. — A szentmise végeztével az intézet tornatermében a következő sorrendben lesz az ünnepség: 1) Nyitány Kéler Vígjáték c. operájából. Játssza a főgimn. zenekar. 2) Az igazgató értekező beszéde. 3) Eljegyzési kar Ko- vács-Kalovits Hunyadiak c. zenés szinjátéká- ból. Énekli a főgimn. énekkar. 4) A tanárszéki jegyző jelentése az intézet lefolyt évi állapotáról. 5) Az intézethez kötött ösztöndíjak és jutalmak kiosztása. 6) Keringő Petráss Ártatlan Zsuzska c. operettjéből. Játssza a főgimn. zenekar. 7) Dalmondók kara. Kovács-Kalovits Hunyadiak c. zenés színjátékból. Énekli a főgimn. énekkar. 8) Rákóczi-induló. Játssza a főgimn. zenekar. Az állami föreáliskolának reggel 8 órakor lesz a Te Deuma az Irgalmas Nővérek templomában, mely után 9 órakor az intézet tornacsarnokában az ünnepség következik ezzel a műsorral: 1. Himnusz. Énekli az ifjúság. 2. Az igazgató megnyitó beszéde. 3. Váradi A.: „Levél anyámnak". Szavalja: Czunya György 1. o. t. 4. Vonósötös. Lavotta: „Szerenád“. Előadják: Chochola Ferenc zenetanár, Atlasz Dezső 1. o. t., Koncz Ferenc VI. o. t., Bauer Henrik VIII. o. t., Pé- czeli Antal VIII. o. t. 5. ,,Hová siet a fürge nép?", ,,Táncdal", Énekli a vegyeskar. 6. Goethe: „Die wandelnde Glocke". Szavalja: Gáspárdi Gyula 11. o. t. 7. Kuruc dalok. Tárogatón előadja: Kiss Nándor tanár, kisérik: csellóval Chochola Ferenc zenetanár, hegedűvel Atlasz Desző 1. o. t., Koncz Ferenc VI. o. t., Bauer Henrik VIII. o. t. és Péczeli Antal VIII. o. t. 8. P. J. de Be- ranger: „Adieux de Marie Stuart". Szavalja: Ba- bocsay Árpád VI. o. t. 9. Magyar dalegyveleg, a) A reményhez, b) Őszi harmat után, c) Toborzó. Énekli a vegyeskar. 10. Thomas Campbell: „Je Mariners of England". Szavalja: Bauer Henrik VIII. 11. Br. Eötvös József: „Vár és kunyhó". Melodráma, zenéjét szerezte Staab Lénárd. Szavalja: Péczeli Antal VIII. o. t., zongorán kiséri Ungár László VII. o. t. 12. Három magyar dal. Szerezte és zongorakisérettel énekli: Koncz Ferenc VI. o. t. 13. Az igazgató záróbeszéde és a jutalmak kiosztása. Magyar nemes. Arról értesítik lapunkat, hogy őfelsége, a király, Tévén Zsigmond gyöngyösi nagykereskedőnek és törvényes leszármazóinak „dévényi“ előnévvel a magyar nemességet adományozta. Tévén Zsigmond közhasznú közgazdasági tevékenységet fejt ki Gyöngyösön. Elnöke a Kereskedeimi Csarnoknak és vezér- igazgatója a Gyöngyösi Takarékpénztár-Egyesületnek.
