Eger - hetente kétszer, 1912
1912-06-22 / 50. szám
1912. junius 22. EGER. (50. sz.) 3 rontó hirdető-tábláknak sincs helye: valóban üdvös kifogás, jogos kifakadás. Ám, Markó tévedéseinél vegye számba az idevetődő jóhiszemű, jóakaratú ember ábrándos lelkesedését, ösztönszerű nagyító készségét a „fönséges“ közve- tetlen, első behatása alatt; tárgyi tévedéseiért mindenesetre Markó mesemondói a felelősek. Magam részéről csak a könyvtári részre pár megjegyzést, mert e részben Kérdőjel teljességében beleesett a jó Markó hibáiba. „Azért hívom fel a figyelmet' Monte- degói Albert Ferencre, mert a Magyarország május 26. számában közölt cikkben még a nevét sem említik meg“; majd: „Mikor a Líceumról beszélünk, nem szabad róla sohase megfeledkeznünk. Szepessy Ignác báró után, a rendezés terén, neki köszönhet a líceumi könyvtár legtöbbet." így a Kérdőjel. Felelet: Valamely rövid lélekzetü, — ötven-hatvan nyomtatott sorra terveit cikkben — lehetetlen elősorolni az összes boldogult lajstromozó könyvtárosokat. Hisz ez esetben Büky Józseffel kellett volna kezdeni 1781-től. És a kis könyvtári kitérésben nem a száraz lajstromozókról van szó, aminő volt M. Albert Ferenc is, kinek éppen nem köszönhet „legtöbbet“ könyvtárunk. Tizenhárom éves másod-könyvtárosságom közvetetlen tapasztalatából mondom Kérdőjelnek, hogy az előmunkálatok oroszlán-része Stephanovszky Sándoré; mig a négykötetes szakszerű címjegyzék kiadása Michalek Manóé. E roppant fáradságu nyilvánosságra-hozatal hervadhatatlan érdemére céloz Markó: ez nem egy a lajstromozással. E művelet minden könyvtárosnak elemi kötelessége; érdeme annyi, mint a lámpa- gyujtogatóé a város világításában. íme, e részben Montedegói Albert is kész alapon iudul, mondván : „Az Eszterházy püspöktől származott könyvek jegyzéke hármas t. i. sorrendi: 8; betű rendi: 2 és szakrendi 7 ivrétü kötetben,W1 És Michalek címjegyzéke előszavában igy szól: „Meg kell itt Jegyeznem, hogy a cédulákat, melyekről a betűrend! Írott címtárat\9yfolio kötetben s e tudomány szakit összeállítottam, 3312 kivételével, készen találtam s midőn azok készültek: nem sajtó alá, hanem csak kezelési használatra voltak szánva. “ íme a szerénységnek szinte már zavaró mélységig való mélyülése. A kész cédulák munkáját Stephanovszky végeztéimig Montodegói Albert Ferenc 1850-ben(fejezte be a csatolt 5742 munkából álló főkáptalani könyvtár cédulázását végezte; ez az ö érdeme. Kérdőjel folytatólag igy: „Különös figyelmet fordított könyvtárunk ritkaságaira: az ősnyomtatványokra 1 Heves és Külső-Szolnok t. e. vármegyék leírása. 128. old. és a kéziratokra.“ E részben mindössze egyetlen katalógusa áll rendelkezésünkre. Montedegoi csak puszta cím szerint nyomtatványainkat sorolta fel 1600-ig. (A kötet 108 oldal.) A kéziratokkal, kódexekkel való foglalkozásnak semmi nyoma. De tegyük fel, hogy mindkét nemű ritkaságokat csoportosítja, ebben sincsen „különös figyelem“; mert más: puszta címeket összeírni és megint más: az illető szak mai állása szerint külsőleg és tartalom-kritikailag leírni a kincseinket. Markó tudva e különbséget, látva évek hosszú sora fáradságát, emlékezik meg: még egy élőről Michaleken kívül. Különben, Kérdőjel Monte-degói Albertnek még 1868-ban kelt könyvtárstatisztikájából kiindulva: 44 kötet ivrétü könyvtár-jegyzéket említ, melyből „28-at ö készített el.“ Ugyan kérem, jöjjön el a könyvtárhivatal-szobába s mutassa meg ezeket a köteteket. Én nem találom ott, csak Stephanovszky 10 folio kötetét és Michalek 9 roppant arányú folio kötetét. A fatokokba zárt cédulák még nem „Ivrétü kötet,“ „Albert Ferenc úttörő munkásságát könnyedén elsikkasztani nem lehet, mert akarva, nem akarva csak ö utána bandukol az, aki a könyvtárat rendezi." Kérdőjel e szavai meggondolatlanabb, alaptalanabb levegőverdesés Markó minden jóhiszemű tévedésénél. Minden szakmunka érdeme szerint méltatja Albertet, mely azonban, Stephanovszky és Michalek korszakos könyvtárosi működése mellett egyszerű típus kötelességteljesítése a szürke sorrendben, Michalek is részletesen megemlékezik róla;2 magam is felsorolom és méltatom sajtó-kész Líceumról szóló kötetem könyvtári részében. Dehogy „sikkasztjuk el." Mi nem szolgálunk célzatokat, de tényeket csoportosítunk. Valamely napilap tiszavirágéletű cikk vélt hiánya alapján ily erős aggodalomnak nincs helye. És dehogy „bandukolunk" Albert Ferenc után, főképpen könyvtári dologban — nem. Adatai megbízhatatlanok. Ellenőrzése gyengesége: éppen ő idejében kútforrása a könyvtárt ért sok csapásnak. Még méreteit sem vettem át a Líceumról, még öl-átszámítással sem, hanem külön mérnöki munkálatot eszközöltettem. Csattanós példát. Kérdőjel ugyanis így: „Az egri szóbeszéd szerint a Líceum épitése 20 évig tartott (1755—1785.)“ És ki volt szerzője, legalább is hivatalos meg- erősítője e téves számításnak, szemben a helyes 1763—1774. építési időszakkal szemben? Éppen Monte-degói Albert, ki Kérdőjel által forrásul elfogadott már idézett könyve 103-ik lapján így szól: „Ezen elsőrangú, roppant palotát 1 Michalek: Az egri érsekmegyei könyvtár szakszerű címjegyzéke. Előszó. VIII. old. is kerek egész. Ha a második felvonás végére került volna a pont, a darab akkor is pompásan megállotta volna a helyét, a nézőre bízván a nyíltan hagyott kérdés megoldását. Ámde az alapgondolat kedvéért — aki fölvette az egyházirendet, az csak abban lehet boldog és csak annak révén boldogulhat — szükség volt a ;III. felvonásra is. E kitűzött cél miatt azután olyanokat is mond a szerző, amit az élet nem igazol. A cselekmény legszebb a megindításnál. Az I. felvonás megható és minden részletében művészi. AII. felvonás lendülete magával ragad s a fokozódás erős és következetes. Mindkettőnél szinte érvényesül a scene a faire elmélete, a mai drámai technikának ez az erős fogása. A jellemek között legszebb a Vilmáé és az epizód-alakok közt legkerekdedebbaKrussiché. Az anya jellemében van valamelyes ellenmondás; Bogdáuy Kálmánban pedig nincs elég tragikai erő; nem küzd az élettel. Az apróbb hibákat (mert miben nincsen hiba?) leszámítva, a Hajótörés olyan színvonalú darab, amelyhez foghatót keveset ad egy-egy fővárosi szezon ; olyan nyelvezetűt pedig, mint aminő ez, csak — igen ritkán. Méltán megérdemelte ezért Madarász Flóris dr. a felvonások végén felzugó és percekig tartó tapsot s a 4— 5 szép babérkoszorút, amelyeket Palágyi igazgató köszönt meg a szerző nevében. De a szereplők is rászolgáltak a leglelkesebb elismerésre, mert olyan finom kidolgozású és olyan hibátlan előadásban ritkán gyönyörködtünk, mint aminő a Hajótörésé volt. Ret- teghy Margit (Vilma) minden legkisebb részletében kidolgozott, magas művészi és mégis közvetetlen természetességü alakítása — a művésznőnek első és határozottan a legteljesebb diadala Egerben — éppen olyan lelkesedő elismerést keltett, mint a Niczkyné művészete (özv. Bogdány Károlyné) az anya finom szerepében. Bársony, a főszereplő, gondos tanulmányozás alapjáü, szép sikerrel alakította a Bogdány tépelődő, gyötrődő jellemét. Doktor János rendezői sikere mellett, minden izében gróf Eszterházy Károly, utolsó egri püspök emelte föl, ritka kitartással, 20 év lefolyta alatt (1765-töl 1735-ig) több mint 2 millió pengő forint költséggel I“ A Liceum építésére, történetére nézve: jó segédmű, de nem forrásmű: Szepessy Sándor fölolvasó értekezése: Az egri Lyceum bölcsökora (Egri E. K. 1892.). Mig Udvardy László dr., jogtanár e cimü nagy kötete: „Egri Érseki Jog- lyceum története“ (1898 Eger.): a kérdéses nemben még Szepessynél is kevesebbet nyújt, csupán az I. fejezet végefelé és a II. fejezet elején emlékezvén meg a Liceum keletkezéséről (22. stb.oldalak).Természetszerűen, mert Udvardy kötete nem a Liceum története, hanem az egri érseki jogakadémia története kizárólag; csupán epizód-szerüen tér ki egyébre. Sokakat az Udvardy által alkalmazott cim téveszt meg. Forrásművek a Líceumra: az érseki levéltár, az ott való Visitatio canonica és az egri ferencesek naplója. * * * Végezetre, kész irataim folytán a Líceumot illető kérdések vitaszerű taglalása csakugyan nyitott ajtókon való zörgetés; különösen az egyházmegyei könyvtárt illetőleg. Ez utóbbi körülményt Kérdőjel előtt legyen szabad különösen hangsúlyoznom, mert bárki lakozzék pontatlan görbületében: ez idő szerint, úgy látom, a könyvtár királyi csarnokaiban még csak tanulhat, de katedrára nem ülhet — ott. Egyébként, mint Kérdőjel a jó Markónak; úgy én néki mondok érdeklődéséért köszönetét. Csak egy-egy homokszemet mindenki, de tiszta szándékkal és — alkotunk. Huttkay Lipót dr. egri egyházmegyei másodkönyvtáros. A hét. A vizsgálatok most folynak minden rendű és rangú iskolában. A kisebb és nagyobb tanulók beszámolnak évi munkájukkal és — ki-ki a maga, évközben kifejtett munkásságához képest — boldogan, vagy kevésbbé boldogan tér vakációzni. Az iskola, akárhogyan beszélünk is ellene, kénytelen számonvenni, összegezni, visszakérni, amit nyújtott. És valljuk be, hogy jó tanuló sohasem rettegett még a vizsgálattól; no meg az olyant nem is tette tönkre a vizsgálat. * A vizsgálatok és a szabad gondolkodók. Nem lep meg minket egy cseppet sem, hogy miképen gondolkodik a szabadkőművesek egyik legsajá- tabb szócsöve a vizsgálatok kérdésében; de, hogy mindenkilássa: mennyire ellentétes a mai renddel még az e tárgyban való felfogásuk is, sikerült epizód-alakot adott a Krussich Kázmér szerepében. Sinkó Gizi (Etelka) kis szerepében, mint mindig, most is kedves volt és természetes. Dózsa (Bogáthy) mintha túlzott volna egy kissé, ellenben az Oláh Ferenc Gábor Imréje ment volt minden túlzástól; a Delli Juliska (házmesterné) játéka pedig egész meglepő volt. A szereplőket minden felvonás után há- romszor-négyszer lámpák elé hívta a közönség és a csokroknak, koszorúknak egész áradatával halmozta el. . . . Igaza volt Gárdonyi-nak: Palágyi nem a Madarász Flóris dr. „személyi hiúságát vitte színpadra, hanem egy szép és nemes gondolatot az emberi lélek örök érdekességének világából.“ És egy estéről nemcsak „leszorította a népmulattató léhaságot,“ hanem benső gyönyörűséget szerzett a közönségnek és a legteljesebb, a leglelkesebb elismerést a szerzőnek, akinek darabja bizonyára csak alapeszméje miatt nem került színre az ország első színpadán.
