Eger - hetente kétszer, 1912

1912-06-22 / 50. szám

Előfizetési árak: Egész évre- ~ 10 korona. Fél évre _ ____ 5 » N egyed évre ~ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 50. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szombat, junius 22. A családmentés. (<■§€) Teleszky János dr. pénzügy- miniszternek első s tegyük hozzá: helyes és emberséges törvényjavaslata (a tiszt­viselők családi pótlékáról szóló törvény- javaslat)^ sok keserű panasz orvoslását jelenti. Ámde, sajnos, nem jelenti vala­mennyi panasz orvoslását. Az a sötét kárpit, mely a javaslat mögött a magyar középosztály, a tiszt­viselői kar nagy drámáját leplezi, olyan iszonyatosságokat takar el a kiváncsi szemek elől, amelyeknek orvoslását szin­tén meg kell kísérelni, ha azt nem akar- jék, hogy a családi pótlék címén moz­gósított milliók éppen azokat a célokat hagyják figyelmen kívül, amelyekért a törvényhozás megszavazta és folyósította őket. Mert legyünk tisztában a dologgal. A családi pótlók nem csupán a tiszt­viselői kar nyomorán kíván segíteni, hanem uj erőforrást óhajt biztosítani a nemzet — megerősödésére. Eddig ugyanis a magyar tisztviselő nem tudott családot alapítani, mert sze­gény volt a család tisztességes eltartá­sára. .Inkább nőtlen maradt; vagy ha megnősült is, a házasságból elmaradt a — gyermekáldás. A statisztika szám­adatai tanúsítják, hogy a magyar ér­telmiség, a tisztviselői kar, nem hogy erősítené számban a magyar fajt, ha­nem egyre degenerálódik az egyke, meg a sokszor ennél is kevesebbke révén. A családi pótlék, mely az egy, két és három gyermek után fizetési-többletet biztosít a tisztviselőknek, első sorban tehát a jövő generáció, az utánunk kö­vetkező magyar nemzet megerősödésére rakja le az alapokat, és igy gyermek- védelmi intézményeinknek, amelyeket megbámul a külföld, ez is egyik sze­rencsés alkotása. Hanem hát a gyermekáldás bősége, vagy meddősége nem mindig és kizá­róan a pénzkérdésen múlik. Közegész­ségügyi viszonyainknak és a piac mi­zériáinak is sok a köze hozzá. Főként a piac mizériáinak! Mert a piac telhetetlen Moloch. Amellett, hogy minden pótlékot, fizetés­javítást, vagy béremelést fölemészt az ő (talán éppen a fizetés-emelkedés jog­címén) egyre fokozódó drágaságával és ezáltal ellensúlyozza a megélhetési vi­szonyok könnyítésére irányuló minden törekvést: — még az élelmi szerek hamisításával is csalja, zsarolja a ki­szipolyozott közönséget, amelynek va­gyonát elharácsolja, az egészségét pe­dig — tönkreteszi. Ilyen körülmények között csakis úgy lesz értelme és eredménye a csa­ládi pótléknak, vagyis inkább a hozzá­fűzött intencióknak, ha gyors és sikeres intézkedésekkel a piacot is megrend- szabályozzuk. A drágaság megszünte­tése persze problematikus dolog; ezt Az „EGER“ tárcája. Hajótörés. — Színmű 3 felvonásban. Irta Madarász Flóris dr. Először adták az egri Városi Színházban 1912. junius 20-án. — • Pár évvel ezelőtt Írókból és művészekből lelkes társaság alakult abból a célból, hogy a szinművészetet függetlenítse a fővárostól. A fő­gondolat az volt, hogy Budapest csak marad­jon a színpadi irodalom számára középpont, de a drámairodalom főpróbáinak helye a jelentő­sebb vidéki városok színpada legyen. Más szó­val : amely darab sikert aratott a vidéken, az annál nagyobb reménnyel vonulhasson be a fő­város sok színháza valamelyikének színpadára. Az eszmét erre a francia irodalmi, illetve színházi élet adta meg, ahol nem pusztán és föltétlenül Páris irányítja a drámairodalmat; az ok pedig, amely miatt ez a társaság alakult, olyan, hogy magyarázni sem kell. Akiknek rosszul esett a magyar színpad dekadenciája s akik joggal nehezteltek a rom­lott Ízlésű fővárosra, mint drámairodalmi areo- págra: azok nagyon helyeselték ezt a gondo­latot és — bíztak is a sikerében. Hiába, az ember szívesen hisz olyan dolgoknak jövőjében, amit üdvösnek tart! Az élet, a valóság azonban mást mondott. A terv jobbára csak terv maradt és — egy­két kísérletet leszámítva — azóta is a fővárosi színpadok műsora után kapkod a vidék, mely­nek igazgatói kénytelenek a gyarló és bukott darabokat is szinre hozni, mert — igy akarja a közönség. A magyar közönség olyan, hogy e tekintetben nem is találja jónak, ami nem Buda­pestről, vagy Budapesten át jött hozzánk. Sok­szor csalódik keserűen. Sokszor nem talál a bemutatókban helyes alapeszmét, nem talál er­kölcsi alapot és tartalmat; sokszor sem a mese­szövés, sem a nyelvezet, ki nem elégítik, de — tapsol a szegény darabnak is. Tapsol, mert Budapesten is tapsoltak neki; egyátalán nem nem lehet máról-holnapra megcsinálni. Hanem az élelmiszer-hamisítást — és elvégre ez a fő — a legrövidebb idő alatt lehet is és kell is meggátolni!... Kétségtelen, hogy az élelmicikkek és tápszerfélék védelmére hivatott tör­vényeink és rendeleteink ez idő szerint roppant hiányosak és nem alkalmasak arra, hogy a magyar társadalom anyagi és erkölcsi érdekeit és testi egészségét megoltalmazzák a reá lépten-nyomon orvul támadó visszaélésekkel szemben. Az 1876. évi XIV. t.-c. jóformán egye­dül közegészségügyi szempontokat tart szem előtt és nem őrködik afelett, hogy az élelmi cikkek és tápszerek szava­tolt, vagy természetes használati érté­küknek és minőségüknek megfelelnek-e ? Az egyébként kitünően megalapozott 1895. évi XLVI. t.-c. is csak korlá­tolt számú terményeket véd a hamisí­tás ellen s az élelmi- és tápszerek kö­zül csak azokat, amelyek a mezőgazda­sággal állanak közelebbi vonatkozásban. Mindazonáltal ez nem lenne baj. A mai viszonyokhoz képest valósággal paradicsomi állapotokat lehetne terem­teni csupán azáltal is, ha a meglévő fo­gyatékos törvényeinket szigorúan végre­hajtanák a közigazgatási hatóságok. A tej, vaj, zsír, liszt és más egyéb ha­misítók épp’ úgy eltűnnének a látó­határról, mint ahogyan eltűntek a bor­hamisítók, csak a törvényeket alkal­maznák szigorúbban és okszerűbben mer a fővárosi Ítélet ellen appellálni sem az esztétika törvényeihez, sem a jóizléshez. Pedig nem minden darab jó, ami a buda­pesti színpadokon szinre került, vagy éppen diadalmaskodott; és nem mind rossz, ami a fő­városi- színigazgatók asztalfiókjából nem tudott tovább vándorolni a rendező és a súgó kezébe! Ezt az igazságot bizonyítja a Madarász Fló­ris dr., egri főgimnáziumi tanár darabja is, a Hajótörés} melynek tegnap szinte zsúfolt ház tapsolt önkéntelen lelkesedéssel. ... Bogdán Kálmánt, egy fiatal adminisz­trátort, rabul ejti a szerelem. Hogy Krussich Vilmát elvehesse, leveti a reverendát és aposz- tatál. De nem tud boldogulni. Mintha átok nehe­zednék reája, mely egész családját sújtja. Édes atyja emiatt esik el a püspöki uradalom jószág­kormányzóságától és állítólag ezért kap szív- szélhűdést, amely megöli. Nővérét is otthagyja a vőlegénye, egy igen vallásos család fia. 0 maga hiába kopogtat, sehol sem nyer bebocsát- tatást. Felesége azt hiszi, hogy rögtön meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom