Eger - hetente kétszer, 1912
1912-06-19 / 49. szám
2 EGER. (49. sz.) 1912. junius 19. közgyűlésen, igen érdekes képét tárja elénk a szavazatok számszerű hullámzásának. Mint ismeretes, a vármegyei ellenzéknek bizalmatlan- sági indítványát 152 szavazattal fogadták el 126 ellenében a törvényhatósági bizottság tagjai. A szavazatok számarányai így csoportosulnak: Szavazott: A kormány ellen: a kormány mellett: Nagy és közép-birtokos . 30 31 Ügyvéd ........................... 1 2 5 Orvos .................................. 1 1 Tan ár, tanító .... 3 6 Iparos, kereskedő . . . 7 14 Állami hivatalnok. . . — 13 Pap................................ 9 5 Gyó gyszerész .... Magánhivatalnok, gazda1 2 tiszt, stb..................... 1 4 13 Földműves . . . . •. 51 12 Megyei tisztviselő . . . 18 6 Városi hivatalnok . . . 1 1 Községi jegyző .... 2 16 Országgyűlési képviselő . 4 1 A megyebizottság izraelita tagjainak szavazataiből 7 az ellenzék, 44 a kormány javára esett. Hajótörés. — Madarász Flóris dr. színmüvének bemutatója. — Szokatlan, sőt tudomásunk szerint eddigelé egyedül álló eseménynek leszünk tanúi csütörtökön és pénteken a Városi Színházban. Ekkor mutatja be ugyanis Palágyi Lajos táisu- lata egri szerzőnek, Madarász Flóris dr. ciszt. r. főgimn. tanárnak háromfelvonásos színmüvét, a Hajótörést. Az egri közönség érthető érdeklődéssel, mi pedig örömmel várjuk az értékes irodalmi alkotás bemutatóját. Örömünknek magyarázatát sem kell adnunk, olvasóközönségünk any- nyira ismeri felfogásunkat aszinpadról ésaszin- darabokról. Sajnosán kell tapasztalnunk, hogy a romlott Ízlésű budapesti közönség idestova már a maga képére és hasonlatosságára formálja az egész ország szinházbajáró közönségét. A fővárosi színházak selejtes darabjai váltig rontják a vidék erkölcseit és Ízlését is. Maholnap ott leszünk, hogy alig kapunk tisztes színpadi termékeket, mert a „fehér darab“ alig kell valakinek. A színigazgatók, persze, üzleti okokból, idegenkednek az erkölcsös darabok kongó házaitól s igy — valóságos cir- culusjvitiosusként — egymást kölcsönösen rontja a színház és a közönség. Ezt a szomorú tényt állapítja meg irodalmi jelesünk, Gárdonyi Géza, aki a Hajótörés bemutatója alkalmából a következő levelet intézte a szerzőhöz: Kedves és tisztelt Tanár Ur! Csak dicsérhetem az aggodalmát, hogy amint mondja: pap is, tanár is, átadhatja-e a drámai munkáját a mai színpadnak ? Hát bizony a mai színpad felett nem a kultúra csillaga ragyog. A nemzeti színek is megfakultak rajta. A fehér peploszban ábrázolt mássa ma már nem tudom milyen ruhás kisasszonnyal cserélhető meg a színészet szimbolikájában. Mégis azt mondom, hogy az aggodalma fölösleges. A színpad örökre az élet bűvös tükre marad, s mink vagyunk a hibásak, ha mostanában mocsarat tükröz. Mért ne állíthatná ön azt a nemes fantáziával megirt drámát a mai színpadra ? Mért ne szorítsuk ki a virággal a dudvát? Hiszen, ha csak egy estét foglal is el színműve a műsorban, az is térhódítás: leszorítása egy estéről a népmulattató léhaságoknak. Hogy pap és tanár? Nem irtak-e valamikor a jezsuiták is színműveket? Bár volna a papok és tanárok között sok olyan költői tollű ember, mint ön; akkor bizonyára kevesebb trikót szárítanának a színház udvarán. Akkor bizonyára nem kérdezgetnék a leányos apák a színház pénztárosát: — Kérem, jöhet erre az estére tisztességes család? Az egyetlen kis aggodalma a helyi szerző állapot lehetne. A helyi szerzőre mindenki gyanakodva- és mosolyogva néz, s legvidámabban persze a színház direktora. Erre azonban azt ajánlom, hogy ön is mosolyogva viselje ezt a néhány napi terhet: a műve eljátszása után látni fogják, hogy a direktor nem az ön személyi hiúságát vitte színpadra, hanem egy szép és nemes gondolatot az emberi lélek örök érdekességeinek világából. Kívánom, hogy a színészek valóban művészek legyenek az ön estéjén, a közönség pedig megértse. Eger, 1912. VI. 10. Tisztelő hive: Gárdonyi Géza. Gárdonyi Géza különben áttanulmányozta a Madarász Flóris dr. darabját; minden részletében ismeri és nagyon tetszik neki ez a modern társadalmi színmű, amely teljes objektivitással tárgyalja egy aposztata pap vergődését és küzdelmeit a viszonyok hatalmával. Érint a darab minden kérdést, amely csak összefügg evvel a dologgal. Alapeszméje, szerkezete és nyelvezete mind előkelő irodalmi színvonalon állanak és a darab sikere már azért is biztosra vehető, mert az előadó művészeknek, e gyakorlati kritikusoknak, szintén igen tetszik. ügy tudjuk, hogy nagy ambícióval folynak a Hajótörés próbái Doktor János rendező vezetése mellett. A fó női szerepet Retteghy Margit játssza, ez a rendkívül intelligens és szép reményekre jogosító fiatal művésznő, aki még alig párszor lépett föl s már is meghódította a finomabb izlé- süeket. A színmű hősének szerepe a Bársony Aladár kezében van, ki szintén egyike a társulat legértékesebb tagjainak. Szép feladathoz jut ezenkívül Niczkyné és Sinkó Gizi, továbbá: Doktor, Dózsa, Rogoz, Oláh és Apor. A Madarász Flóris dr. joggal várható sikerének nemcsak azért örülnénk, mert érdemes munkatársunkról van szó, hanem azért is, mert egy kicsivel ezáltal is közelebb jutunk az any- nyira kívánatos irodalmi decentralizációhoz. HÍREK. Eger, 1912. junius 18-án. Tájékoztató. Jun. 19. Szóbeli záróképesítő az érs. rk. tanítóképző-intézetben. „ 19., 20. Magánvizsgálatok az egri áll. polgári leányiskolában. „ 19., 20., 21., 22. Szóbeli érettségi a főgimnáziumban. „ 19—25. Alapvizsgálatok a jogakadémián. „ 20. Katonai utóállitás Hatvanban. „ 20., 21., 22. Osztályképesítö a rk. tanítónőképzőben. „ 23. Te Deum az érs. tanítóképzőben. „ 23. Te Deum az összes állami elemi iskolákban. „ 23. A szini szezon vége. „ 24., 25., 26. Szóbeli záróképesítő a rk. tanítónökepzőben. „ 24, 25. Országos vásár Pásztón. „ 25. Évzáró az áll. polg. leányiskolában. „ 27., 28. Gyakorlati tanítás a rk. tanítónőkópzőben. „ 29, Péter és Pál ünnepe. „ '29. Te Deum a főgimnáziumban és főreáliskolában. A Kér. Iparoskor jubileuma. Eger városának ez a hézagpótló és munkás társadalmi egyesülete f. év januárjában töltötte be fennállásának negyedszázadát és | most vasárnap tartotta meg jubileumi ünnepségét. sok szines impressziót, legalább nagyjából, lejegyezhessük. Ezzel azután ki is merítettük programmunknak azt a részét, amelyet Vene- ziának szántunk. Délután kirándultunk a Lidó- ra, hogy gyönyörködjünk abban a nemzetközi képben, amely a világ minden tájáról idesereg- lett fürdővendégek seregéből alakul ki; s élvezzük a hullámverést, a bársonysima futóhomokkal beterített parton a napfürdőt és a tengeri fürdés összes kellemességeit. A fürdő tágas terraszáról ismét láttuk a nyílt tengert, amely pár óra múlva ismét vállaira vett, hogy Trieszt felé vigyen bennünket. Hazafelé a lagúnák városából. Este még gondolákba ültünk és kieveztünk a tengerre, hogy meghallgassuk a veneziai népénekesek szerenádját. Harminc-negyven gondola vette körül a „művészek“ lampionos gondoláját, ahonnan a legjellegzetesebb olasz zenét és éneket hallgattuk mindaddig, amig néhány átcik- kázó villám nem figyelmeztetett bennünket, hogy hajóra szálljunk. A Campanile-ban éppen éjfélt harangoztak, amikor hajónk fölszedte a horgonyokat és óvatos lassúsággal keresett utat a sötét éjszakában. Az ég borult volt, de Venezia lámpáinak fénye, mint a millió csillaggal teletűzdelt keleti égbolt, a födélzeten tartott bennünket mindaddig, amig az utolsó fénysugár is eltűnt a látóhatárról. Veneziától Triesztig hálókabinjainkban kerestünk oltalmat és nyugalmat; de a legtöbben csalódtunk. A nyílt tengeren nem mindennapi vihar ért utói bennünket és derék hajónknak, az „Almissá“-nak, ugyancsak kellett küzdenie az ostromló hullámok ellen. A felkelő napnál láthattuk már a miramar-i kastélyt, a trieszti kikötő világító tornyát, a vitorlások és a gőzhajók raját. Hat óra volt, amikor hajónk a S. Carlo mólónál kikötött. Áldozócsütörtök ünnepe volt. Előbb szentmisét hallgattunk a Sz. Antal templomban és azután Trieszt nevezetességeit néztük meg. A Börze-tér, a Tergesteum, a városház, a Mária Terézia-díszkut, a helytartósági palota, a Revoltella-muzeum, Miksa császár szobra, a zoológiái állomás és aquarium, a halvásár, a Montuzza-alagut a legnevezetesebb látnivalók. Mindenütt pezsgő, igazi nagyvárosi élet. Megnéztük a Szent Terézia-moló végén levő világító tornyot is, amely éjjelenként 16 tengeri mérföldnyi távolságra mutat irányt a Trieszt felé közelgő hajóknak. A tengerparti élénkség, a hatalmas arányokban épített kikötő, a kereskedelmi hajók és terhes szekerek nagy száma, önkénytelenül is a fiumei kikötő kissze- rüségét juttatta eszünkbe. Délután Miramar-ban Ferdinánd Miksa főherceg, a későbbi mexikói császár, tündéri szépségű kastélyát láttuk. A grignano-i tengeri fürdőben meg is fürödtünk, ami, tekintve a merészen tornyosuló hullámokat, sok tekintetben a lidói fürdés kellemességeit is fölülmúlta. Triesztbe visszamenet a vihar annyira fölkorbácsolta a tengert, hogy a tengeri utazás borzalmas nagyszerűségét, a természeti erők szinte végtelennek tetsző energiáját, de a tengeri hatalmak fölött kellő biztossággal uralkodó emberi ész találékonyságát is közvetetlen közelről szemlélhettük. Másnap, május 17-én, már Graz felé utaztunk. Vonatunk Görz-Gradiska, Krajna és Stájerország hegy-völgyes, festői vidékein át haladt és mig egyrészről a természeti szépségek kötötték le figyelmünket, másrészről a vasútépítő technika korlátokat nem ismerő alkotásait csodáltuk meg. A hosszú, 12 óráig tartó, utazás oly sok tanulságosat és gyönyörködtetőt nyújtott, hogy észre sem vettük az időnek gyors rohanását. Május 18-án Gráz-ot, ezt a muramenti érdekes német várost néztük meg. Impozáns köz-
