Eger - hetente kétszer, 1912
1912-06-15 / 48. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre___ _ 5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. EGER Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és- hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 48. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szombat, junius 15. Szélcsend. Eger, 1912. junius 14-én. A napokig tartó politikai vihar elült, de azért nagyon is élénk emlékezetünkben van. Láttuk a vihar keletkezését; éreztük az első erősebb fuvalmat és aggódó figyelemmel kisértük azt a kis fekete felhőt, mely a látóhatár peremén olyan régen jelent meg. A fuvalom hol gyengült, hol erősödött, de — idestova két éve — soha meg nem szűnt teljesen. Valami légmozgás mindig volt, amely sejtetni engedte, hogy a kavargó vihar előbb, vagy utóbb, de mégis csak megérkezik. Erre lehetett következtetni abból is, hogy az a kis fekete pont, amelytől annyira rettegnek a hajósok, az a kis fekete felhő soha sem akart letűnni az égboltról. Néha, nagy lomhán feljebb kapaszkodott, terjeszkedett, sötétebb lett; de — mintha meggondolta volna a dolgot — ismét lejebb csúszott, polip-karjait összevonta, megkisebbedett, elhalványult. Már-már úgy látszott, hogy teljesen szertefoszlik és elhárul fejünk felül a fenyegető veszedelem. De — hiú reménység! — ennek a viharnak ki kellett törnie és egész romAz „EGEK“ tárcája. A lagúnák városában. — Az egri főgimnázium tanulmányútja. — I. Fiúméban Egerből odaszakadt földink, Szabó Samu kere&k. tengerészeti akadémiai igazgató úr szives vendégszeretetét élveztük, aki intézetünk iránt való háláját óhajtotta leróni azzal, hogy a tanulóknak és a kisérő tanároknak az akadémia épületében ajánlott föl kényelmes otthont. Fiume, a Quarnero drága gyöngye, nagy és élénk iparú, mozgalmas város. Gyártelepeinek beható megtekintése maga is egy egész kirándulást érdemel meg. Bennünket ezúttal inkább a földrajzi és művészeti szépségek s a pezsgő tengerparti élet érdekeltek. A kapucinusok Ízléssel renovált kis templomában hallgatott sz. mise után megismertük Fiume óvárosának hegylejtőre épített szűk utcáit és az újváros szép, szabályozott utcáit, tereit és díszes középületeit. Megnéztük a Fiumara kikötőben állomásozó trabaccoló-k hatalmas raját; a tengerparti nagy tárházakban és áruraktárakban hemzsegő életet. A Fiumara hidján át boló fenségében kellett mutatkoznia, hogy — megrettenjen a nemzet, melynek ingatag hajója egész szerkezetében recsegett-ropogott és már-már elmerült a politika feneketlen tengerében. Valóban megrettentünk a múlt heti vihartól. Annyiszor és oly régen fenyegetett már, hogy nem hittünk neki, nem is valami nagyon féltünk tőle. A fuvalomból néha szél is lett; a felhő elégszer lett már fenyegető, de sohasem ijedtünk meg tőle. Megszoktuk. A félelmes orkán azonban, amely pár nappal ezelőtt zúgott végig a magyar politikai élet fölött; a fülsiketítő mennydörgés, az egymást érő vakító villám — mégis kétségbe ejtette a kicsiny- hitüeket, sőt megdöbbentette az erőseket is ... Elmúlt ez is; ez az erős figyelmeztetés is, hogy utánna jöjjön a szélcsend. Napok óta pihenünk; pihen a szél, mozdulatlan a felhő, mely nem akar letűnni a mosolygó júniusi égboltról. A tenger, mely pár nappal ezelőtt toronymagassága hullámokat vert és roppant sok piszkot vetett felszínre, — most ismét sima, ismét nyugodt; alig fodrozódik a habja. De ez a csalóka csend nem tart soká, A légkör nyomasztó mozdulatfáradságos és véget érni nem akaró lépcsős, meredek utón fölment ünk a Teraatto hegyen épült községbe, aiiová a Frangepánok hajdani festői szépségű vára és a vár bástyáiról kínálkozó remek kilátás csalogatott. Innen láthattak Fiúmét és környékét teljes egészében. Lennt a Quarnero utánozhatatlan zöld színeket játszó tükre; a mólókhoz láncolt személyszállító és kereskedelmi gőzösök, halászbárkák, dalmáciai borszállító vitorlások raja; távolabb Veglia és Cherso szigetek ködbevesző körvonalai ; nyugatra az isztriai parton merészen emelkedő 1396 méter magas Monte Maggiore a lábánál elterülő Abbáziával, lkával és Lovranával. Az egész képet a teljesen felhőtlen, kék égről leragyogó napfény aranyozta be. Délután Abbáziába rándultunk ki, a Quarne- rónak eme kellemes éghajlatú, széltől védett, tropikus növényzettől ékes fürdőjébe. Idehaza elfagyott rügyeket, haldokló tavaszi hajtásokat, félig szunnyadó kikeletet hagytunk: Abbáziában a legfmmpázóbb vegetáció fogadott. A fürdővendégek tarka nemzetközisége, az épen akkor folyó automobil-, motorcsónak- és repülőgépverseny mindenkit a tengerpartra vonzott. Néhány órai kedves szórakozás után visszahajóztunk Fiúméba. lansága még nagyobb vihart sejtet, mint a minapi volt. A tengernek csak a szine csöndes, a mélyében nagy a mozgás, nyüzsög az élet; Aeolos minden pillanatban készen áll arra, hogy az orkán tömlőjének csapján egyet fordítson s akkor ismét azonnal beborul az ég, ismét kitör a vihar. Az elsőn átestünk; nem pusztult belé a nemzet hajója. Erős a bizodal- munk abban, hogy a második, sőt a harmadik vihart is szerencsésen kibírja. Elvégre bizonyosan nem azért tette meg a Mindenható a mi nemzetünket Európa védőjévé; nem azért bízott reá olyan fontos történelmi missiót; nem azért védte, támogatta egy évezreden át, — hogy most elpusztítsa, nyomtalanul eltörölje a föld színéről. Csak onnan felülről várhatunk, remélhetünk segítséget, komoly meggondolást, mely egyedül lehet képes arra, hogy a mostani szélcsendből mindent elpusztító vihar ne kerekedjék. Vihar még lesz; de az nem baj. Az a fő, hegy túléljük; és megtisztulva éljük túl ! Egri ügyek a vármegyén. Hevesvármegye törvényhatósági bizottságának hétfőn tartott közgyűlésében a következő egri ügyek nyerMásnap — május 13 án — reggel a Ma- gyar-Horvát Tengerhajózási Részvénytársaság „Salona“ gőzösén Veneziába utaztunk. A majdnem tizenegy óráig tartó tengeri úton a legpompásabb idő kedvezett; a tenger sima tükrét csak itt-ott fodrozta meg egy-egy szelíd hullám. Délután 5 óra felé már feltűntek az olasz partok körvonalai; a Lido sziklákkal megerősített partjai; Venezia harangtornyai; a Sz. Márk- templom ragyogó kupolái. Körülbelül 7 óra volt már, amikor a gondolások örökké lármás hada hajónkról a Doge-palotához, a Piazzettára szállított bennünket. A partot az idegenekre vadászó tolmácsok, kalauzok, hordárok, levelezőlap- és emléktárgy-kereskedők százai lepték el, akik közt alig tudtunk utat törni, hogy szállásunkra, (Hotel Sandwirth) térhessünk. A Riva degli Schiavoni-n levő szálloda két napon át igen kellemes és kényelmes otthonunkká lett. Ablakainkból remek kilátás nyílt a szemben fekvő San Giorgio Maggiore-szigetre, a Giuddecca-ras megfigyelhettük a parton nyüzsgő tipikus olasz, üzérkedő életet. Vacsoránk elköltése után Venezia legnevezetesebb s a világ legszebb terét, a Szent Márk-teret kerestük föl. Venezia lakosságának színe-java, a világ minden részéből idesereglő
