Eger - hetente kétszer, 1912

1912-05-29 / 43. szám

4 EGER. (43. sz.) 1912. május 29. Egy derék honvódtisztröl. A Kassán meg­jelenő „Felvidéki Újság“ pünkösdvasárnapi szá­mából olvassuk ezt a bennünket, egrieket kö­zelebbről érdeklő hirt: A III. honvédkerület önkéntes iskolája tegnap, pénteken, véget ért. Az önkéntesek ma szétoszlanak és bevonulnak a századhoz gyakorlati szolgálatra. Az iskola befejeztével az önkéntesek meghatottan vettek búcsút oktató tisztjüktől: Pillér I.'tván honvéd­hadnagytól, aki Egerből vezényeltetett az ön­kéntes iskolába. Hogy önkéntesei mennyire ra­gaszkodtak hozzá, legjobban mutatja az, hogy pénteken este az „Európádban tartott bucsu- vacsorán egy remekmívű ezüst cigerettatárcá- val lepték meg, amelyen ez a felírás volt: „Őszinte szeretetünk és hálánk jeléül.“ Ezen­felül egy fényképalbumot is adtak át szeretett hadnagyuknak emlékül, aki jó katonává tudta őket kiképezni szép szóval, szeretettel, de a mellett mindig katonai szigorral. Szívesen Írjuk meg ezt a hirt, mely azt mutatja, hogy a mo­dern katonai szolgálat csakis jó hatással van ifjainkra, mert nem idegeníti el őket attól a katonai szolgálattól, amely legtöbbjére olyan jó nevelőhatással van. Legyen is a katonaság­nak minél több Pillér Istvánja! Érdekes nyári mulatság. Koszorús Dalkö­rünk tervezi ezt. A mulatság eltérő lenne a megszokott, már-már lejárt, sablonos mulatsá­goktól. A szokásos zenekarok és egyéb rész­leteken kivül ugyanis újabb mulattató részle­tek is lesznek. Ilyen lesz például a szépségver­seny, melyen a legszebb parasztleányok és me­nyecskék dijakat kapnak; táncosverseny, melyen a legjobb férfi- és nő táncosok kapnak dijat. Lesz továbbá virágvásár, melyen egri urhölgyek árusítják a virágokat. Gondoskodva lesz azon­ban arról, nehogy a közönség a legcsekélyebb zsarolásnak is legyen kitéve. Inkább „jux“ számába megy a dolog. Lesz nagy hangverseny is, melyen a Dalkör katonazene kísérettel ad elő néhány nagyszabású kart. Különben a leg­közelebb megjelenendő plakátok kimerítő tudó­sítást adnak a mulatságról. Mi csak előre akar­juk fölhívni a közönség figyelmét, mert nem kisebb dologról van szó, mint arról, vájjon e/mehet-e majd a Dalkör Budapestre, hogy verse­nyezzen a Király-díjért? így városunk dicsősé­gének és jó hírnevének gyarapításáról van szó. Reméljük, hogy művelt közönségünkben nem fog csalódni a rendezőség. A mulatság junius 6-án, illetve kedvezőtlen idő esetén a rá kö­vetkező vasárnap (9 ének) délutánján lesz. A főgimn. Vitkovics-Önkópzőköre folyó hó 25-én tartotta évzáró gyűlését, melynek során Madarász Flóris dr. tanár-elnök a kitartó munka­szeretetre buzdította a kör tagjait megnyitó beszédében. Azután Pókainét (Illyés Bálint) szavalta Grimm Miklós VII. o. t., a komoly szavalati verseny nyertese (I drb. arany); majd a Szvorényi-érdemeit méltató pályadíjat nyert műből mondott el részletet, a mű szer­zője Szöllössy Alfréd VIII. o. t. Arany János A bajusz c. költeményét Pogonyi Antal VI. o. t., a vig szavalati verseny győztese (1 drb. arany) szavalta el. A titkári jelentés meghallgatása után végül a jutalmak kiosztása következett. — Munkásságuk alapján jutalmat nyertek, és pedig 7—7 drb. 10 koronás aranyat: Vukics Árkád és Alpáry Imre VIII. o. t. magyar irodalmi tárgyú dolgozatával; Anczenberger Lukács VIII. o. t. természettudományi dolgozatával, és egy drb. 10 koronás aranyat magyar irodalmi tárgyú dolgozatával; Szabados Kelemen VII. o. t. szép műfordításával; Lázár János VIII. o. t. „Iro­dalmunk kapcsolata az egyetemes és nemzeti művelődéssel“ c. dolgozatával; éllek Jenő VI. o. t. sikerült elbeszélésével; Melcher László VIII. o. t. legkiválóbb írásbeli és szóbeli bírálataival; ‘ Szalay Károly VIII. o. t. a jegyzőkönyvek sok gonddal járó szorgalmas készítéséért; Grimm Miklós VII. o. t. a legsikerültebb komoly sza­valattal és Pogonyi Antal VI. o. t. a legsikerül­tebb víg szavalattal. — B. e. Szvorényi József volt tanítványainak alapítványából 4 drb. 10 koronás aranyat nyert Szöllössy Alfréd, „Emlék­beszéd Szvorényi Józsefről“ c. pályamunkájával; 3 drb. körmöci aranyjutalomban részesült Do- minák János VI. o .t. Schiller „Die Bürgschaft“ c. költeményének sikerült lefordításáért; végül az Emke adományából 10—10 korona jutalom­ban részesültek: Mendik Arisztid és Szöllössy Alfréd VIII. o. tanulók a nemzetiségi kérdés­sel foglalkozó pályatételek legsikerültebb ki­dolgozásával. Rövid hírek. Az automobil-verseny. A Magyar Automobil Klub által junius 5—9-én rendezendő országos „kiskocsiverseny“ vezetősége már vég­legesen megalakult és megállapították, hogy a versenyező menetben 40—50 kocsi vesz részt. A versenyező kocsikat — melyek tudvalévőén az első napon Hatvan—Gyöngyös—Párád— Egerbakta—Eger—Füzesabony útvonalon He­vesvármegyén át robognak, — a sportbizott­ság 12 tagja kiséri és három kivatalos sajtó­kocsi a fővárosi nagy lapok képviselőivel. — Állat-díjazások. A Hevesmegyei Gazdasági Egye­sület junius hó 2-án Felsőtárkány községben, junius 9-én pedig Tiszaörsön tenyész-szarvas- marlia díjazást rendez, melyre a nyugati és hazai tájfajta tenyész-állatok felhajthatok. A díjazás mindkét helyen délelőtt 10 órakor kezdődik. Apró krónikák. Lakás-fosztogatók. Gyöngyö­sön ismeretlen tettesek betörtek Dvorszky György lakására és mig a gazda és házinépe távol volt, a lakást kifosztották. — A vonat kerekei alatt. A vámosgyörki vasúti állomáson végzetes szerencsétlenség történt. Egyik éjjeli vonatról leesett egy Varga András nevű adácsi legény, akit a vonat kerekei elgázoltak. A bol­dogtalan legényt halálos sérüléseivel Buda­pestre szállították. Színház. „A böregér.“ Pénteken este telt háza volt ennek a Strauss-félerégi jó operettnek. Ez élénk bizonysága annak, hogy ezek a darabok nem olyan tiszavirág-életüek, mint a mai operett- termékeknek kilenc-tized része. Sajnos, az ope­rett-személyzet túlságos nagy elfoglaltsága miatt az előadás nem volt olyan színvonalú, aminőt Palágyinál megszoktunk; a zenekar is sokat botlott és úgy ezen, mint az énekkaron meg­látszott az alapos próba hiánya. Mindamellett sokat kacagott a közönség a darab egészséges komikumán, melyet sok jóakarattal iparkodtak érvényre juttatni a szereplők: Ernyei— Rosa­linda, Batizfalvy—Adél, Szalma—Eisenstein, Bá- iori—Frosch, Rátkal—Frank stb. Hamlet dán királyfi tragédiája, pedig olyan jól ismeri mindenki, úgyszólván telt házat von­zott szombat este. Hiába, Shakespere ereje nem múlt és — hozzátehetjük — Palágyi általában véve nagy gondot fordít a Shakespere-darabok előadására, ami föltétlenül nagy érdem. A sze­replőknek sohasem kell a szavakat keresniük a brítt óriás gondolatokkal terhes mondásainak kifejezésére, a szerepet jól tudják s a körül­ményekhez képest a kiállításban is töreksze­nek a lehető legjobbra. A rendezésnél nem kö­vették az újabban divatos (hat képes) össze­vonást, hanem jobbára alkalmazkodtak az Arany fordításában érvényesülő beosztáshoz, amelyen ugyan itt-ott lehetett volna segíteni. Mint bán- tóbb apró hibát az Ofelia temetésének jelene­tét említjük meg, amidőn a papnak karrikatu­ráját adta Bombái. Albában és vörös stólával jelenik meg, balkézzel veti a keresztet és pár szónyi szerepét akadozva, zsidós dialektussal motyogja el. Igazán kár az ilyen értékes elő­adásnak színvonalát leszállítani az efféle ala­kításokkal, amelyek nem első ízben mutatkoz­nak a rendezők részéről. Az előadás elsőrangú volt, ami főkép az Oláh Ferenc érdeme. Teljes alapossággal és nagy megértéssel dolgozta ki a dán királyfi szerepét és Hamlet-problémájának felfogásában teljes egységet mutatott. A kételkedő, a föl­háborodó, a tépelődő, a tettektől iszonyodó, az elkeseredett, a bosszúállásra be nem rendez­kedett, de végül mégis csak elszánt Hamlet lelkiváltozásait oly művészi tapintattal érzéki- tette, hogy minden felvonás titán kétszer-há- romszor hívták a lámpák elé. Egész megjele­nése, játéka, mozgása — mind Hamlet volt, ki a többi szereplőt is magával ragadta volna, ha ugyan legnagyobbrészt magukban véve is nem tudtak volna fölemelkedni a Shakespere színvonalára. Sinkó Giziben sok kedvesség, nagy ambíció és tehetség van, de mintha nem lett volna elég erő az Ofeliájában; Dózsa Claudiu- sával itt-ott nem értünk egyet; Niczkyné a Ger­trud szerepében fejtett ki elég drámai erőt. Doktor és Bátori sírásói nem úgy hatottsk, aho­gyan, felfogásunk szerint, hatniok kellene. Ezek azonban csekélyebb jelentőségű dol­gok, amelyek keveset vontak le az estnek szo­katlan nagy sikeréből és Oláh Ferencnek nagy fáradsággal kivívott dicsőségéből. Üdvöske. Vasárnap este ismét régi emléke­ket elevenített fel a direkció. Az Olivette la­kodalmának és 34 más operettnek szerzőjétől mutatta be az Üdvöské-f, mely harminc évvel ezelőtt volt kasszadarab. A kedves zenéjü ope­rettre zsúfolt ház jött össze, aminek nagyon örülünk, mert ez csak uövelheti az igazgató­ságban a régi, értékes darabok reprizei iránt a hajlandóságot. Örömünk persze akkor lenne teljes, ha a zenekar több időt fordíthatna a próbákra, mert bizony vasárnap este is sok volt a kifogásolni való. Ez persze meglátszott néha az énekeseken is. Ernyei Bettinája sokat nyert eleven játéka, szép éneke által, B. Mikes Margit mereven, hidegen játszik és egyébként szép hangját sehogy sem tudta értékesíteni. Egyáltalán nem volt hatásos Fiametta, legfel­jebb megjelenésében. Szalma Sándor sikerült Pippója mellett meg kell említenünk Rátkait (Lorán) és Bátorit (Rokkó), kik karrikatura- szerepeikkel állandó derültségben tartották a közönséget. Vasárnap délután a Lengyel menyecske, hét­főn a Kis szökevény ment, este pedig a Leányvá­sár negyedszer; mind zsúfolt ház előtt. Műsor: Szerdán . . . Élőhalott. Színmű. Csütörtökön . . Bob herceg. Operett. Pénteken . . . Princz. Szerelmi komédia. Szombaton . . A kis gróf. Operett. Vasárnap (bérletszünetben) Rablólovag. Színmű. Felelős szerkesztő: Breznay Imre. Laptulajdonos: Egri érseki líceumi nyomda irdetések m jutányos áron im felvétetnek a w kiadóhivatalban. Eger, 1912. Az érseki líceum könyvnyomdája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom