Eger - hetente kétszer, 1912
1912-05-29 / 43. szám
2 EGER. (43. sz.) 1912. május 29. tiszteltetés és az ezzel járó kötelesség velem éreztet. Őszintén mondhatom, hogy a Nőegylethez tisztelettel és szeretettel ragaszkodom, és ígérem, hogy annak érdekében mindenkor kész- ! seggel fogok dolgozni. De midőn székemet elfoglalom, ősziute sajnál ittál emlékezem meg azon mindnyájunk szivét elszomorító eseményről, hogy az egylet nagyrabec-ült titkára, Mátray Rudolf főgimn. tanár, a titkári tisztségről a múlt 1911. évi június 17-én tartott közgyűlésen lemondott. Egészségi szempontok kénysz^rítették őt arra az elhatározásra, hogy titkári tiszt ét, melyet három éven át oly lelkes szeretettel viselt, letegye. Önzetlen, nemes buzgósággal viselte tisztét és az egylet vezetőségét, az egylet ügyeinek vezetésében és irányításában, fáradságot nem ismerő odaadással, szakavatottsággal és körültekintő tapintattal támogatta. Meg vagyok győződve, hogy a t. közgyűlés mindegyik tagjának szive szerint cselekszik a választmány, midőn indítványozza, hogy a leköszönt titkárt a mai közgyűlés válassza választmányi tagjává 'és örömmel reményű, hogy az egyesület iránt továbbra is megtartja meleg érdeklődését. Ezek után visszapillantva az 1911. évre, jelentésemet a t. választmány nevében és megbízásából a következőkben van szerencsém megtenni: 1. A vezetőség az egylet ügyeit egy közgyűlésen és három választmányi ülésen intézte el. 2. Ami egyesületünk tagjainak létszámát illeti, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy bizony az nem növekszik. Egyesületünk a múlt évben elköltözés, kilépés és elhalálozás által sok tagot éppen nem vesztett, de nagyon sokat vesztett az által, hogy a választmány a tagdíj fizetésének megtagadása miatt kénytelen volt a tagok névsorából sokat törülni. így a múlt évi január 11-én tartott választmányiülés határozatából egyszerre 23 tagot vesztettünk. Ezzel szemben a taggyüjtés terén különösen csak Fógel Ágostonné alelnöknő tűnt ki, akinek ezen szives fáradozásáért e helyen is köszönetét mond a választmány, mely az elmúlt évben összesen 18 uj tagot vett föl. Nagyon kérjük a Nőegylet tisztelt tagjait, szíveskedjenek uj tagok gyűjtése által nemcsak a hiányokat pótolni, hanem még több uj tagot is szerezni, és ez által az egyesület jövedelmi forrását gyarapítani, amire nagy szükségünk vaD, mert nagy számmal jelentkeznek apátián- anyátlan árvák. 3. Hálás köszönettel adózunk mindazoknak, kik az elmúlt 1911. évben az egyesületet a következőleg segélyezték: a) A „Hevesmegyei Takarékpénztár“ 100 K, b) Az „Egri Agrárbank“ 50 K, c) Az „Egri Takarékpénztár“ 40 K, d) A „Hevesmegyei Hitelbank“ 20 K, mely adományok összege: 210 korona. 4. Az egyesület bevételeinek fokozása céljából 1911. évi február ll-én tánccal egybekötött művészetét rendeztünk, melynek tiszta jövedelme 340 korona 12 fillér volt s amelyből 205 K felülfizetés. Fogadják a jószivü adakozók az árvák nevében is hálás köszönetünket. A Nőegylet ezen estélye igen jól sikerült. Olyan szép közönség jött össze, hogy többen már nem igen férhettek volna el az Egri Club termeiben. És a közönség jól mulatott, hálás volt a szereplők iránt, akiknek bőven kijutott a tapsból. El nem mulaszthatom, hogy az est szereplőinek ki ne fejezzem az árvák hálás köszönetét azért a nehány száz koronáért, ami az ő buzgóságuk révén jutott nekik. Legyen jutalmuk az a fölemelő tudat, hogy anyátlan gyermekeknek nyújtottak segélyt buzgó fáradozásukkal. 5. Az 1911. évről szóló zárószámadást a következőkben mutatom be: Az egyesület 1911. évi bevétele 6414 koronában, a kiadása pedig 6340 koronában volt előirányozva, és pedig a) árvák ellátására 5000 K, b) segélyezésekre 400 K, c) árvák tandíjára és tanszereire 150 K, d) az árvaházi épület fönntartására 100 K, e) pénztáros tiszteletdijára 200 K, f) eljáró fizetésére 240 K, g) nyomtatványokra és irodaszerekre 100 K és h) előre nem látható kiadásokra 150 korona. E költség- vetés szerint 74 K fölösleg jelentkezik. E költségvetéssel szemben a pénztári zárószámadás eredménye a következő: Bevétel: Pénztármaradvány 1910. évről . . 148'30 Takarékpénztári betétek kamataiból 1985'62 Értékpapírok szelvényeiből .... 460'— ALosonczy-féle alapítvány kamataiból 664’— Részvények osztalékából .... 348'—r Alapítványi kamatokból és tagsági díjakból .................................. 1574'— Mula tságok jövedelméből . , . . 340'— Adományokból..................................210'— A karácsonyi gyűjtés maradványából 228'— Különfélékből............................. . 154-38 Összesen 6112'42 Kiadás: Árvák ellátási díjában.................... 4734'93 Segélyekre....................................... 400'— Pénztáros irrdai átalánya .... 200'— Eljáró fizetése.................................. 240’— T andíjakra és tanszerekre .... 17919 Nyomtatványokra és irodaszerekre . 24'80 Épület fenntartására ......................... 96'51 Kü lönfélékre .........................................123‘42 P énzfármaradvány az 1911. évvégén 113*57 Összesen 6112'42 E zárószámadás szerint tehát, melyet a számvizsgáló bizottság (dr. Ury Józsefné elnök, Fógel Ágoston, Breznay Imre és dr. Rátvay Géza) megvizsgálván, helyesnek talált, a bevétel 6112 korona 42 fillér, a tényleges kiadás pedig — az 1911. év végén mutatkozó pénztári maradvány levonásával — 5998 korona 85 fillér. E szeriut a pénztári maradvány 113 korona 57 fillér. A pénztár az 1911. év folyamán árváink ellátási díjában 4734 korona 93 fillért, vagyis a költségvetésileg előirányzott összegnél 265 kor. 07 fillérrel kevesebbet fizetett. Ebben az összegben bennfoglaltatik az árvákat gondozó és ápoló két irgalmas nővérnek ellátási díja: 374 korona. Egy árvának pusztán élelmezése az egyesületnek évi 192 koronájába kerül. Az ái vák száma hónapok szerint volt: január ..... . 13 fiú 12 leány = 25 február .... . 13 w 12 = 25 március .... . 13 Y) 11 n = 24 április.................... . 14 )? 11 Y) = 25 május.................... . 14 n 11 n = 25 junius.................... . 14 n 11 m = 25 julius ........................................ . 8 Y) 6 n = 14 augusztus . . . . 8 V) 6 n = 14 szeptember . . . . 13 Yl 12 Y) = 25 október .... . 12 W 12 » = 24 november.... . 12 n 12 Y> = 24 december .... . 12 Y) 12 = 24 Ezen kívül 400 korona segélyt osztottunk ki rendes házi szegényeinknek. 7. A választmánynak a jelen 1912. évre vonatkozó költségvetésében a bevétel 6462 koronában, a kiadás pedig 6390 koronában van előirányozva. 8. Az egyleti vagyon az 1911. év végén 162,258 kor. 79 fillért tett ki, és pedig a) takarékpénztári betétben és annak folyó kamataiban 51.376 kor. 10 fillért; b) értékpapírokban és azok függő szelvényeiben 28,218 kor. 32 fillért; c) részvényekben 5480 koronát; d) alapítványi kötvényekben 2028 kor. 80 fillért; e) hátralékos tagdíjban 42 koronát; f) pénztári maradványban 113 kor. 57 fillért, és végre g) ingatlanban (t. i. az árvaház épületében) 75,000 koronát. robotolok. Három év óta nem voltam itthon. Nem akartam az apámmal találkozni. Ez alatt a három év alatt megtanultam sírni. Megtanítottak rá édes anyám levelei. Hívtam: jöjjön hozzám, hagyja itt ezt a poklot. — Nem jött. „Nem megyek fiam. Nem tehetem apád és a világ miatt.“ — Mikor az egész világ újjal mutatott rájuk, ő még akkor is kímélte a férje nevét és kerülte a botrányt. — Pár nap előtt sürgönyt kaptam, hogy ha életben akarom találni, jöjjek azonnal. Bátyámat már itthon találtam. Igen levert volt. Hiszen ismeri a kapitány ur; kissé könnyelmű fiú. Valami hetven forint idegen pénzt vesztett kártyán; nem tudja előteremteni. Kérte apánkat, adja meg neki azt az összeget, ne törjön derékon ketté a pályája az ilyen csekélység, egy boros fővel elkövetett ballépés miatt.„Nincs! Nekem nincs! Anyátok igen sokba került. Az orvos, a patika. . . Azt hiszed, hogy én lopom a pénzt. Segíts magadon, ahogy tudsz. Rám ne számíts; nekem nincs egy krajcárom sem!“ Többet nem is kért. Én teremtettem elő a pénzt. Ez már ma történt. Délelőtt anyánk igen rosszul lett. Erős vérhányás fogta el. Bátyám mellette maradt, én pedig orvosért futottam. Mint tudja, kapitány ur, Kardos doktorhoz a ligeten át rövidebb az ut. Én is arra mentem hát. Egy kanyarulatnál, bokrok közt eldugott pádon ült édes apám és Sallay Giza. Valami megállított. Tisztán hallottam minden szavukat. Éppen a lány beszélt. „Nyolcvan forintért meg lehet venni. Szeretném, ha az enyém volna.“ „Ha csak ennyi a baj, szólt az apám, azon könnyen segíthetünk“ és tárcájából egy százast nyújtott át a lánynak. Ekkor mái' nem bírtam magammal és elő- ugrottam : „Édes apám, hát most van pénze!?“ — Óriási meglepetés. Mindketten felugrottak s egy pillanatig némán néztünk farkasszemet. Nekem minden porcikám remegett az izgalomtól. A lány gúnyosan mosolygott, mitől minden vérem az agyamra tolult. Azt hittem, meg kell pattannia minden eremnek. Végre apám kissé magához tért és rám kiáltott. „Hát te nem tudsz köszönni?!“ — „Mifelénk ilyen perszónáknak nem köszönnek !“ „Nesze, kölyök,... „perszóna“! és arcul csapott.“ — A lány elkacagta magát... Én előttem elsötétült a világ; azt se tudom, mikor, azt se tudom, hogyan: előrántottam Browningomat és rálőttem Gizára. Még láttam, hogy összeesik, hogy apám melléje térdel, de aztán elkezdtem szaladni s futva értem haza. Az orvosnál nem is voltam. Már nem is kellett. Édes anyám, mig odajártam, meghalt ... Az apám ezalatt a leányt ápolta. — Most itt vagyok. Ugy-e, nem tehettem máskép. Ugy-e, Ön is igy tett volna. Köszönöm. Kapitány ur az égre kérem, ne tartóztasson le addig, mig el nem temetik az anyámat. Hadd maradjak vele az utolsó percig. Azután jöjjön, aminek jönnie kell. Tárnái Iván.
